Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

kelet-magyarorszag 1975. október 10. 2 Mi a véleménye a borravalóról ? AZ ÖREG HÁZ Az idén a Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban került sor a hagyományos őszi megyei könyvhetek or­szágos megnyitójára. E jelen­tős kulturális esemény ke­retében (október 5-től 26-ig) a szövetkezeti könyvterjesz­tés azon igyekszik, hogy az országban minél több új ol­vasót toborozzon, minél több könyvet juttasson el azok­hoz, akik a nyári nagy me­zőgazdasági munkák idején kevésbé érnek rá az olva­sásra. Az őszi megyei könyvhe­tek idejére esik a politikai könyvnapok és a műszaki könyvhét megrendezése • is. Nyilvánvaló tehát, hogy a könyvterjesztés nem szorít­kozhat csupán a szépirodal­mi művek ajánlására, hanem fel kell hívni a figyelmet az ismeretterjesztő irodalom, közötte a politikai és ä mű­szaki irodalom fontosságá­ra is. A fogyasztási szövetkeze­tek mindig is nagy gondot fordítottak arra, hogy a vi­déken élő embereket olvas­nivalóval ellássák. A negye­dik ötéves terv időszakában közéi háromezer községben, városban több mint 700 mil­lió forint értékű könyvet adtak el. Ezzel a tevékenysé­gükkel mintegy négy és fél millió ember kulturált könyvellátásához nyújtottak segítséget. Nyilvánvaló, hogy a me­gyei könyvhetek sikere két alapvető fontosságú ténye­zőtől függ. Az egyik az, hogy legyen mit kínálni, legye­nek kaphatók friss, érdekes, tartalmas olvasmányok. Az idei könyvtermés — akár a közelmúlt napokban meg1 jelent könyvekre is gondol­hatunk — gazdag, van miből választani. A másik dolog a hatásos propaganda és a körültekin­tő szervezés. Ennek már jó hagyományai vannak. A szövetkezeti könyvterjesztők mellett bekapcsolódnak a könyvhetek megszervezésé­be a Hazafias Népfront bi­zottságai, a Tudományos Is­* kis szatmári cselédház felett el­járt az idő. Nem so- k ig bírja már tar- taxii magát. Kúpos tetőzete még délce­gen emelkedik a magasba, de szaru­fáit már kikezdte az idő vasfoga — pa­naszkodik is a tu­lajdonos, özv. Bor­bély Balázsné, aki több mint nyolcvan l évet az öreg házzal együtt töltött, — hogy beázik a tető. Kölcsey István cse­lédháza volt, szabad kéményében vala­mikor nagyon sok sonkát és szalonnát füstöltek az uraság számára, kemencé­je ontotta a jó házi- kenyeret. A kis ház az egyik legszebb népi építészetünk Szatmárban, ezért is döntöttek úgy az illetékesek, hogy megmentik az utó­kor számára a szat- márcsekei házat. Az idős tulajdonos el­adta a megyei mú­zeumnak, de kíván­sága, hogy őt még innen kísérjék utol­só útjára. ' Zsófi néni szabad idejében regényt olvas. Muskátli az ablakban. (Elek Emil képriportja) meretterjesztő Társulat szer­vezetei, a KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok is. Országszerte ünnepélyes megnyitókat rendeznek, író­olvasó találkozókra, irodal­mi estekre hívják meg az ér­deklődőket. Sajátossága az idei ese­ménysorozatnak, hogy a nők nemzetközi évében kerül megrendezésre. Ez a tény al­kalmat ad arra, hogy a könyvhetek szervezői külön gondoljanak a női olvasótá­borra. Éppen ezért kell töre­kedni arra, hogy a vidéken élő nők életének is szerves­hasznos része legyen a rend­szeres olvasás. A könyvhetek rendezése elsősorban új paraszti olva­sórétegek kialakítását, meg­nyerését célozza. Az esemény azonban jó alkalom arra, hogy a fogyasztási szövetke­zetek a vidéki ipari munkás­ság között is minél több új olvasót toborozzanak, az ol­vasás szeretetére és hasznára irányítsák a figyelmet. M. I. érleli. A százötven éves ház. A diófa gyümölcsét az őszi nap A megyei tanács évi költségvetése 2 milliárd forint. Nemrég jelent meg egy kimutatás arról, hogy körülbelül ugyanilyen összegű borra­való talált gazdát egy év alatt hazánkban. Egész sor olyan foglalko­zási ág van, ahol ma mór szinte „szégyen” nem honorálni a fárado­zást. A pincér, fodrász, benzinkútkezelő, postás, kéményseprő, szál­lodai portás és még sorolhatnánk a szakmákat, ahol a legtöbb a „há­lapénz”. Egy pincért, egy fodrászt, és egy benzinkútkezelőt kérdez­tünk meg Nyíregyházán, mi a véleménye a borravalóról. — Milyen érzés volt elő­ször borravalót kapni? Szakács Pál pincér: — Nem volt rossz, mindig is felszolgáló akartam lenni. Fogarasi Gábor férfifod­rász: — Először restelltem, kel­lemetlen, kicsit megalázó volt. Ma már megszoktam. Haraszti Mihály bcnzinkút- kezelö-csoportvezető: — Először kicsit visszata­szító, meglepő volt. — Barátjától, jó ismerősé­től fogad-e el borravalót? Szakács Pál: — Sohasem. Ez erkölcsi kérdés és az anyagi érdek előtt áll. Fogarasi Gábor: — Elfogadom tőlük is, nem feszélyez. A barát, ismerős igyekszik még „gavallérabb” lenni. ■ Haraszti Mihály: — Igen, merj közösen oszt­juk el.,a borraválót a munka­társakkal. Ha nem fogadnám el, őket rövidíteném meg. — Mennyi az alap- és át­lagfizetése? Szakács Pál: — Az alap 700 forint, átla­gosan 2310 forintot keresek. Fogarasi Gábor: — Nálunk elvileg nincs fi­zetés; forgalom után kapunk csak pénzt. 2700 forint körü­li a keresetem. Haraszti Mihály: — Áz alapbérünk 1050 fo­rint, a forgalom után juta­lékkal körülbelül 1600 forint a fizetésem. — Átlagosan mennyi bor­ravalót kap havonta? Szakács Pál: ♦ — Ne haragudjon, erre nem válaszolok. Fogarasi Gábor: — Körülbelül 500 forintot. Haraszti Mihály: — Ezt soha senkinek nem mondom meg. — Mit szólna hozzá, ha el­törölnék a borravalót? Szakács Pál: — Megérezné a zsebünk. Fogarasi Gábor: —1 Ha nem lenne, nagyon hiányozna. Szinte már hozzá­számítjuk a fizetéshez. Haraszti Mihály: — Soha senki nem töröl­heti el, mert ha valaki akar adni, úgyis ad. — Jelent-e megkülönböz­tetett bánásmódot á vendég­nek, ha ad borravalót? Szakács Pál: — Egyformán kiszolgá­lunk mindenkit. Fogarasi Gábor: — Soha nem tudjuk, ki fog adni. Még a törzsvendégek közt is van olyan, akitől so­ha nem kapunk borravalót. Ugyanazt a szolgáltatást ad­juk minden vendégnek. Haraszti Mihály: — Talán még udvariasab­bak vagyunk ahhoz, aki rendszeresen visszajön hoz­zánk, de más előnyt nem él­vezhet. Például a sorban ne­ki is várnia kell. — Mindig jogosnak érzi a borravalót? Szakács Pál: — Megdolgozunk érte. Ha kevesebbet kapunk, érezzük, hogy miért volt. Előfordul, hogy méltánytalannak érzem, ha túl magas az összeg. Fogarasi Gábor: — Nem kérjük soha, ha adják, elfogadjuk. Haraszti Mihály: — Ha adják, bizonyára elé­gedettek a munkánkkal és akkor „jogos”. — Tulajdonképpen mit jel­képez a borravaló? Szakács Pál:. —■, A munkát, a fáradságot köszönik meg ezzel. Fogarasi Gábor: — Bizonyos elismerés ez a -vendég részéről. Haraszti Mihály: — Munkánk eredménye. A legtöbb szakmában a végzett munka után járó bér jelenti a fizetést. Sok foglal­kozási ágban nem. Érdemes, ezen elgondolkodni... Tóth Kornélia Őszi megyei könyvhetek o Gyanakodva nézik a vasparipát, amikor elhalad mel­lettük. De amikor áll, jámbor gőggel elfordulnak tőle. (Elek Emil felvétele) ÉLETET MENTETT Az életét tette kockára egy hónappal ez­előtt Harsányi Béla kisvárdai pedagógus, hogy ezáltal életeket mentsen meg. A Vári Emil utca 1. szám alatt lakó fizi­katanár szeptember 9-én hajnalban riadt kiál­tozásra futott ki az utcára. Egyik közeli szom­szédja felől hallatszott — amint odaért, ijesz­tő látvány tárult a szeme elé. A konyhában nagy lánggal égett a gázpalack nyaka. A tu­lajdonos ugyanis begyújtotta a gáztűzhelyt — a palack szivárgó elzárószelepén kiömlő pro- pán-butángáz azonban belobbant. Harsányi Béla azonnal felismerte a helyzet veszélyessé­gét. Nem bajlódott a tűz oltásával, hanem vil­lámgyorsan elmetszette a tűzhellyel összekötő tömlőt, s a lobogó palackot kicipelte az ud­varra. Az odasereglett embereket határozott intézkedéssel kiküldte az udvarról — tudta, hogy'mi következik. A gázpalack egy perc múlva felrobbant. Harsányi Béla gyors beavatkozásával megakadályozta, hogy az égő palack a kony­hában robbanjon fel — esetleg emberéleteket követelve vagy nagy anyagi kárt okozva. Ugyanakkor másodperceken múlott, hogy nem a kezei között következett be a robbanás... A higgadtan, határozottan viselkedő pe­dagógust október 3-án a megyei tűzoltópa­rancsnok dicséretben és pénzjutalomban ré­szesítette. (t)

Next

/
Thumbnails
Contents