Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 31. Befejeződtek a magyar- szomáli tárgyalások Eredményesen befejeződ­tek a tárgyalások csütörtö­kön Mogadishuban, Szomália fővárosában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Mohammed Sziad Barre, a Szomáliái legfelsőbb forra­dalmi tanács elnöke, vala­mint a magyar szakértők és Szomáliái partnereik között. A barátság és a kölcsönös megértés szellemében lezaj­lott eszmecserék eredménye­ként csütörtökön Mogadis­huban, a népi palotában a két ország kapcsolatainak fejlesztését célzó dokumen­tumokat írtak alá. A hosszúlejáratú kereske­delmi megállapodás — amely rögzíti, hogy mindkét fél biztosítja egymás számá­ra a legnagyobb kedvezmény elvét — megalapozza a két ország vállalatai közötti rendszeres és folyamatos kapcsolatokat. A műszaki-tudományos együttműködésről szóló egyezmény munkaprogramot rögzít és ennek alapján Ma­gyarország elsősorban a mezőgazdaság fejlesztéséhez, egyebek között termelőszö­vetkezetek szervezéséhez, a szántóföldi növény-, gyü­mölcs- és zöldségtermesztés fellendítéséhez, az állat­egészségügyi hálózat bővíté­séhez és különféle tervdo­kumentációk elkészítéséhez nyújt segítséget. Részt vál­lalunk e területek szakem­bereinek kiképzéséből is. A kulturális és tudomá­nyos együttműködési egyez­mény szerint a két ország il­letékes szervei kétéves mun­katervben fektetik majd le a közös tevékenység bővítésé­nek konkrét tennivalóit. Szerepel a programban Szo­máliái ösztöndíjasok ma­gyarországi felsőfokú kép­zése, magyar népzenekutatók és folkloristák Szomáliái ta­nulmányútja, művészegyüt­tesek cseréje, kiadványok kölcsönös megküldése és a két ország hírközlő szervei közötti együttműködés ki­bontakoztatásának elősegí­tése. A dokumentumokat ma­gyar részről Török István külkereskedelmi miniszterhe­lyettes és Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének elnökhelyettese írta alá. A csütörtökön lezárult tár­gyalássorozat — csakúgy, mint Losonczi Pál Szomáliái látogatásának minden moz­zanata, a magyar államfő iránt megnyilvánult tisztelet és megbecsülés számtalan megnyilvánulása — híven tükrözte, hogy a földrajzilag több ezer kilométeres távol­ságban lévő két ország a tár­sadalmi célokat és törekvése­ket illetően közel áll egymás­hoz. Azonos álláspont korunk nagy kérdéseiben, nézetazo­nosság a nemzetközi helyzet megítélésében, egybevágó tö­rekvések a mindkét ország számára kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági, műszaki­tudományos és kulturális kapcsolatok kiépítésére — ez adta meg az államfői szintű tanácskozások és a szakértők közötti megbeszélések közös alaphangját. Losonczi Pál meghívta ma­gyarországi látogatásra Mo­hammed Sziad Barre elnö­köt. A Szomáliái államfő a meghívást örömmel elfogad­ta, és annak egy későbbi idő­pontban eleget tesz,. A két államfő egyébként a szerdáról csütörtökre virradó éjszakát az Indiai-óceán partján lévő kikötővárosban, Chisimaióban töltötte, és ko­rán reggel helikopterrel egy vadrezervátumot tekintett meg. Délelőtt tértek vissza a fővárosba, majd felkeresték a Mogadishu közelében lévő Janale várost. Meglátogatták az ottani ifjúsági forradalmi központot, jártak mezőgaz­dasági szövetkezetben és kí­sérleti állami gazdaságban. Felkeresték ezen kívül a mo- gadishui egyetemet és láto­gatást tettek egy gyümölcs­szörpöket készítő üzemben is. Ezt követően folytatódtak a tárgyalások, este pedig le­zajlott a közös dokumentu­mok aláírása. Losonczi Pálnak a Szomá- li Demokratikus Köztársa­ságban tett hivatalos baráti látogatása ezzel befejeződött. Az Elnöki Tanács elnöke pén­teken kora reggel az IL—18- as különgéppel Mogadishuból a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába, Adenbe utazik. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Október 30-án újabb kul­turális létesítmény avatására került sor Nyíregyházán. Ez év szeptemberében ugyan a kényszerhelyzet miatt meg­kezdődött az új tanév a Krú­dy Gyula utca 32. sz. alatt felépült, kétemeletes, 16 tan­termes kereskedelmi szakkö­zépiskolában és a vele egy- igazgatású kereskedelmi-ven- déglátóipari szakmunkás- képző iskolában, de az ünne­pélyes avatásra csütörtökön délután került sor. Az avatóünnepségen meg­jelent Molnár Károly belke­reskedelmi miniszterhelyet­tes, Gulácsi Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Pénzes János, a megyei ta­nács elnöke, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács el­nökhelyettese. A negyven- millió forintos beruházással épült iskola avatásán Molnár Károly belkereskedelmi mi­niszterhelyettes mondott be­szédet. Az új létesítménnyel a ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri szakmunkásképzés régi gondja oldódott meg. A szak­munkásképző intézet 1968- ban kapott önálló épületet a Széchenyi utca 50. sz. alatt. Ekkor 700 tanuló oktatásá­ról, neveléséről gondoskod­tak. 1970-ben a tanulólét­szám már elérte az ezret. Az új létesítményben együtt kapott helyet a keres­kedelmi szakközépiskola és a kereskedelmi-vendéglátó- ipari szakmunkásképző is­kola. A 16 tantermen kívül 2 előadóterem, KISZ-klub, tár­salgó, iskolaszövetkezeti bolt, tornaterem, 7000 kötet befo­gadására alkalmas könyv­tár, korszerű tankonyha és 16 személyes nyelvi labo­ratórium, külön felszolgáló gyakorlati terem segíti a munkát. Kétszáz személyes ebédlő is helyet kapott a lé­tesítményben, s 110 lány el­helyezésére nyílt lehetőség a kollégiumban. Az iskola tanulóinak létszáma jelen­leg 1200, akiknek 20 százalé­ka fiú. A közös igazgatású intézmény 36 tanár és hat szakoktató irányításával végzi munkáját. Az új léte­sítményt Nemes Sándorné igazgató vette át. Az avatóünnepségen Végh János, a Szabolcs-Szatmár megyei Szálloda- és Vendég­látóipari Vállalat igazgatója zászlót ajándékozott az isko­lának, melyet Pák Mária, a KISZ-szervezet titkára vett át. Országos érdeklődés a szovjet kultúra napjai iránt Dr. Molnár Ferenc államtitkár nyilatkozata Országszerte nagy vára­kozás előzi meg a szovjet kultúra napjainak rendez­vényeit — így összegezték a tapasztalatokat a rangos kulturális eseménysoro­zat magyar szervező bi­zottságának legutóbbi ülé­sén, amelyről a bizottság elnöke, dr. Molnár Fe­renc kulturális államtit­kár nyilatkozott az MTI munkatársának. — A szovjet művészet nagy seregszemléjének kü­lönösen nagy jelentőséget ad a magyar—szovjet kor­mányközi kulturális bizott­ság november 3-i ülése. Er­re az alkalomra Pjotr Gye- micsevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttag­jának, a Szovjetunió kultu­rális miniszterének vezeté­sével küldöttség érkezik ha­zánkba. Az Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese ve­zette magyar delegációval a kultúra, a művelődés, az ok­tatás és más — e területek­kel összefüggő — időszerű kérdésekről tanácskoznak. — Nemcsak mi készülünk azonban a szovjet kultúra széles körű rendezvénysoro­zatára, hiszen a Szovjetunió sok nemzetiségének legkivá­lóbb énekesei, táncosai, szí­nészei, előadóművészei és együttesei látogatnak hoz­zánk. A magyar közönség bizonyára örömmel fogadja a hírt, hogy itt üdvözölheti a világhírű zeneszerzőt, Aram Hacsaturjánt. Jelena Obrazcova, Gidon Kremer, Jurij Mazurok, Ma­rija Biesu és mások a nagy hagyományokkal rendelkező szovjet énekes és hangsze­res előadóművészet jeles kép­viselői az Operaház színpa­dán sorra kerülő fellépései­ket a zeneértő közönség nagy várakozása előzi meg, miként a leningrádi filhar­monikusok, illetve a Kirov Operaház balettművészei­nek szereplését, vagy pél­dául az észt fúvósötös kon­certjeit. — A program széleskörű­ségét jelzi a helyi rendez­vények egész sora, amelyek vidéken, a megyékben zaj­lanak majd művelődési ott­honokban, iskolákban, könyvtárakban és más kul­turális intézményekben. Szin­te nincs olyan település, ahol ne kapna fórumot a szovjet kultúra egyik vagy másik ága, műfaja, alkotása. Eliszo Virszaladzeh zongoraművész Budapesten kívül egyebek között Szekszárdon és Ka­posvárott: Vlagyimir Szpiva- kov hegedűművész és Vla­gyimir Krajnyev zongora- művész például Pécsett, il­letve Kecskeméten is kon­certezik. — Szigetszentmiklós, Tata, Győr, Mosonmagyaróvár, Veszprém, Szombathely, Bé­késcsaba, Makó, Szentes, és Esztergom — hogy csak tö­redékét jelezzem azoknak a helyeknek, ahol a közönség több nemzetiség különböző művészeti ágaiból ízelítőt nyújtó, úgynevezett temati­kus együtteseket köszönthet művelődési házak színpad­jain. A magyar színházak három új szovjet mű be­mutatására készülnek: a Jó­zsef Attila Színház a közel­múltban elhunyt író, színész és rendező, Vaszilij Suksin Tevékeny emberek című da­rabját, a Thália Színház tár­sulata a Solohov novelláiból készült adaptációt, az Em­beri sorsot, a Budapesti Gyermekszínház pedig a Va­rázslatos muzsika című da­rabot tűzi műsorára. A fő­városi és vidéki színházak ezenkívül kilenc-kilenc orosz és szovjet művel várják a nézőket. A jubiláló Déryné Színház Katajev: Bolond vasárnapját adja elő például Pásztón, Városlődön és szá­mos más helyen, összegez­ve tapasztalatainkat úgy lá­tom, hogy a szocialista kul­túra e nagyszabású és sok­színű rendezvénysorozata a Szovjetunió nemzetiségei művészetének méltó és nagy­sikerű demonstrációja lesz. MUNKATÁRSUNK IRAKBAN (8.) Irak kenyere: a datolya Helikopterünk a Shatt al- Arab, az egyesült Tigris és Eufrátesz fölött kering. A táj meghökkentően érdekes. A nyári melegben kiszikkadt vádik teszik változatossá a néhol sivatagi tájat. A da­gálykor felnyomuló tenger a millió ágban folydogáló vi­zek mentén lerakta a hófehér sót, hogy aztán minden át­menet nélkül mocsaras terü­letté váljon a vidék. Repü­lünk, pilótánk, egy iraki fő­hadnagy időnként meg-meg- állítja a levegőben a gépet. Leereszkedik. A mocsaras területről ijedten rebbennek fel a vízimadarak, a gémek és flamingók, a kacsák és ha­lászsólymok. A kis deltavidéki ízelítő után megdönti vezetőnk a helikoptert, sebességét meg­növeli, és máris az Irak és Irán határát jelentő folyó fölött repülünk. Itt a táj hir­telen változik, és most már a datolyaerdők terülnek alat­tunk. Erdők, a szó szoros ér­termében, ültetvények, ame­lyek között a folyó beveze­tett vize kis csatornákon folydogál. A kísérőm, az iraki tájé­koztatási minisztérium mun­katársa, Adnan Hpshim pon­tos felvilágosítást ad a Basra környéki datolyákról. De nem itt kezdi, hanem arról tájékoztat, hogy a jelenlegi összeírás szerint Irakban negyvenkétmillió datolya­pálmát tartanak nyilván. Ebből 12 milliónyi van ezen a területen, vagyis az ország déli részén, a Perzsa-öböl — vagy ahogy Irakban nevezik az Arab-öböl — körzetében. A datolyások lényegében északtól délig húzódnak a két nagy folyó, a Tigris és Euf­rátesz völgyében, elsősorban azokon a területeken, ahol a megfelelő vizet tudják biz­tosítani. A datolya — ahogy Irakban mondják — itt any- nyit ér, mint Európában a kenyér és a krumpli. Amel­lett, hogy hatalmas export­juk van, elsők a világon, a belső fogyasztás is nagy. Lé­nyegében 540 fajtáját isme­rik. Ezek színben, ízben, méretben térnek el egymás­tól, és felhasználási módjuk is különböző. Nem kell különösebben bi­zonygatni e finom gyümölcs jelentőségét akkor, ha tud­juk, hogy egy fél kiló (egy font) datolya kalóriaértéke 1275. Ha összevetjük más ételekkel, akkor kiderül, hogy ugyanennyi marhahús 1095, kenyér 1014, tojás 734, hal 500, burgonya 400 kalória ér­téket mutat. Tápláló, és sok­féleképpen felhasználható. Magyarországon elsősorban Kerekes Imre: vakáció története 18. Elgondolkozom a jövőn, itt az ideje, hogy valami tisztes­séges pályát válasszak ma­gamnak. Legyek körültekin­tő, mondjam azt, hogy író akarok lenni? Számtalan példa bizonyítja, milyen jól élnek, stex van, már az elő­legtől vastagok. Megírom az év legunalmasabb könyvét, nagy divat, az a fő, hogy ír­janak róla sok kritikát! Vi­rágzik az irodalom, mond­ják, pedig annyit ér az egész, mint a homokimport Szaud-Arábiában. Szóval, nehéz nekem ez a szépiro­dalom. Testhezállóbb lenne számomra, ha nekem jutna a megtiszteltetés és én fedez­ném fel a nyomásmérőt az agyban. Nehogy komolyan Termő datolyapálma. csomagolt állapotban ismer­jük, eredeti ízzel és formá­ban. Irakban viszont készí­tenek belőle salátát, köretet, majonézes ínyencségeket is. A datolya az értékes nedvek mellett sok proteint, ásványi anyagot, szénhidrátot tartal­maz. B( és B2 vitaminokban gazdag, foszfort, vasat, mag­néziumot, meszet és még ni- cotinszármazékokat is talá­lunk az érett gyümölcsben. Mindez így szépen is hang­zik, csak akkor döbben meg az ember, amikor megtudja: a datolya termesztése nem egyszerű feladat. A fákat — mindegyiket külön-külön — évente a virágzáskor meg kell mászni, és seprőszerű ecsettel beporozni a virágo­kat. Másként alig terem. Ez 42 millió fáramászást jelent, és évente a datolya megkö­veteli a pár száz halottat, akik a néha több emeletnyi fáról lezuhannak a nehéz munka közben. Az Iraki Datolya Társa­ság, amely az ültetvények termését felvásárolja és fel­dolgozza, az utóbbi években sokat tett a termelés mo­dernizálása érdekében. Mind több olyan gép van, amely vegyenek, már minthogy én se vettem magam komolyan, amikor azt mondtam, hogy leálltam az Edinával. Ma még nem jelentkezett. Amennyiben hanyagol, és én se találom otthon, dél­után kilátogatok az állat­kertbe, elbeszélgetek a maj­mokkal. Tisztes társaság. Mindig a helyükön találha­tók. Ha mégis úgy alakulna, hogy módom lesz rá, ma lesz a napja, hogy megmon­dom az Edinának, nem illik az arcához az az ártatlan mosoly. Hagyja azt a madon­náknak, jobb szeretem. Mesz- sziről látom, hogy a Lakin­ger már ott ül a pádon, az orrát piszkálja. Szemben a paddal egy kutya fekszik, őt figyeli. Úgy látom, ez a mai nap legnagyobb eseménye. Egyébként úgy döntöt­tem, hogy az ittmaradt kis társasággal kirándulást szer­vezek a Hűvösvölgybe. Ter­vem az, hogy útbaejtjük majd azt a nagy fényes kör­alakú Hotelt. Már csak azért is, mert nem árt néha egy pillantás a modern világra. Itt, ahol a mi házunk is áll, ezen az átlagfalván, senki­nek nem jut eszébe ilyen csinos kis kalapdobozokat építeni. Tizennyolc' emelet a szedést — megkönnyíti, és lassan kiszorítja a második fáramászás nehéz munkáját. Basrában és Kerbalában kor­szerű válogatószalagokra ke­rül a termés, gondos tisztí­tás után csomagolják. A gyü­mölcs, mely értékes nedve­ket tartalmaz, egy része a prések alá kerül, hogy a da­tolyaszörpöt kivonják. Ker­balában most a présüzem új létesítményével egy időben megkezdték a datolyaszörp- vezeték építését is. Az évi félmillió tonna datolya így az eddiginél több formában kerül a fogyasztóhoz. Hazánkba sok iraki dato­lya érkezik, és kedvelt cse­mege. Érdemes tehát tudni: termelése nehéz munka, a korszerű ültetvény kialakítá­sa, öntözése, a szép látványt nyújtó datolyaerdők állandó művelése sok emberi fárad­ságot követel. Basrában kis múzeumféle mutatja, hogy készül a termésből számos emléktárgy, dísz is. Mégis, a legjobban esett a repülőút után a frissítő gyümölcs kel­lemesen édes szörpje, mely erőt adott a fárasztó tanul­mányút után. Bürget Lajos az egész. Itt nálunk ma is minden olyan, mint száz év­vel ezelőtt, bár lehet, hogy csak 99. Lehet velem al­kudni. Az aszfaltot egy hete felszedték ugyan a park túlsó oldalán, már ez is ha­ladás, de aztán úgy is ma­radt. Ezt a negyedet itt a park körül, úgy ahogy van, fel kellene emelni a levegő­be, aztán beleengedni egy feneketlen tóba. A park per­sze marad. A hivatalom semmiféle újért nem áldo­zom fel az idő oltárán. Erre már volt példa. Mindenki konzervatív, bizonyos kérdé­sekben. Szóval, nagyon bí­rom azokat a nagy üvegdo­boz épületeket, ahogy csil­lognak, a tornyok tetején forgó eszpresszókkal, ven­déglőkkel, a háztetőn heli­kopter kikötő, alatta zöld övezet, szobrokkal. Amint lát­ják, elmehetnék városren- désznek, nem ártana már egy ilyen pihent elme. On­nan a tizennyolcadik emelet­ről micsoda perspektíva nyílna egy köpőfesztivál megrendezésére. Pardon. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents