Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 31. Takarékos életmód IMMÁR ÖTVENEGY ÉVE, hogy világszerte megem­lékeznek a világtakarékosság napjáról, melyet Milánóban 1924-ben határoztak el a világ takarékpénztárai. Ez a nap minden év október utolsó munkanapja. Hazánkban tizenegy éve emlékezünk meg a takarékosság napjáról. A dolgozó emberek világszerte kemény munkával állítják elő azokat a szellemi és anyagi javakat, melyek jelenünket és jövőnket szolgálják. Az előállított javak­kal pedig jól kell gazdálkodnunk, felhasználásukat jól kell megtervezni, hogy jövőnk gondtalanabb legyen, mint jelenünk. Nem elég csak jól dolgoznunk, a jó munka tar­tozéka a gondos, takarékos élet. Olyan alapot kell terem­teni a mában, amiből a holnapot építjük. A takarékos­ságra nevelést gyermekkorban kell megkezdeni. Tudja és érezze a gyermek, hogy a meleg családi otthonok a szü­lők becsületes munkájának és takarékos életének az eredményei. Az elmúlt 30 szabad évben szorgalmas munkával, tervszerű gazdálkodással megteremtettük a fejlett szo­cialista társadalom építésének anyagi bázisát. A XI. KONGRESSZUS határozata kimondja; „Átfo­gó takarékosságra van szükség a népgazdaság minden területén. Az ésszerű takarékosság váljék közüggyé tár­sadalmunkban.” Ez azt jelenti, hogy ésszerűbben és ta­karékosabban használjuk fel az előállított javakat. A meghirdetett takarékossági mozgalom ma már országos méretű. Sok szép követésre méltó példa van, de sok ten­nivaló akad még a társadalmi termelésben, a családban, az egyén munkájában, gazdálkodásában egyaránt. Ez a mozgalom több, mint egyszerűen forintokban kifejezhető takarékosság. Arról van szó, hogy minden magyar állampolgár a munkahelyén és otthon meggon- doltabban gazdálkodjék anyagi lehetőségeinkkel, mert ezzel azon túl, hogy saját magának is takarékoskodik, részt vesz egész társadalmunk, szocialista hazánk gyara­pításában. Az 1975. évi világtakarékossági nap jó alkalom arra, hogy a párt és a kormány által meghirdetett általános takarékossági feladatokhoz kapcsolódva számot adjunk a lakosság pénzbeni takarékosságáról. Számos adat bizo­nyítja, hogy az országos és megyei eredmények ked­vezőek. MEGYÉNK LAKOSSÁGÁNAK betétállománya je­lenleg 2 milliárd 697 millió forint. 1975. év első háromne­gyedében 239 millió forinttal nőtt a megtakarítás össze­ge. Az egy főre eső takarékbetét 4750 forint. Örömmel közölhetjük, hogy megyénk általános- iskolai tanulói az elmúlt tanévben 13 millió 517 ezer forintért vásároltak takarékbélyeget, de népszerű az ifjúsági takarékbetét is, mellyel 13 469 fiatal rendelkezik. A TAKARÉKBETÉTEKBEN ELHELYEZETT lakos­sági megtakarítások összefüggésben vannak a kormány hitelpolitikai elvével. A lakásfejlesztési célok úgy válhat­nak valóra, ha az állami erőforrások mellett az egyén is részt vállal belőle. E tekintetben a megtakarított pénz a saját anyagi erő megteremtését képezi, egyben hitelnyúj­tás feltételeit is jelenti. Várható, hogy a jövőben a taka­rékos életmód, a tervszerű gazdálkodás, a fegyelmezett­ség megyénkben is még inkább közüggyé válik, hogy ez így legyen, népfrontmozgalmunk is dolgozni fog érte. Gulyás Emilné dr. HNF megyei titkár PEDÁGÓGUSGONDOK Az iskolai órák védelmében Sok az értekezés — Rendezvények és helyettesítés — Annyi az iskolán kívüli elfoglaltságom, hogy alig emlékszem a gyermekek ar­cára. Egy héten belül öt ta­nácskozáson kellett részt vennem, mint tiszteletdíjas művelődésiotthon-vezető, honvédelmi felelős, népfront­aktíva, hogy tovább ne is soroljam... — Egy hét alatt a huszonöt tagú tantestületből legalább négy-öt nevelőt kell mente­síteni, hosszabb rövidebb időre a tanítás alól, mert hívják őket tanfolyamra, megbeszélésre, továbbképzés­re, különböző rendezvények­re... A két vélemény kétségte­lenül túlzó, nem minden is­kolára vonatkozik és nem mindennapra, hétre. De a probléma jogosságát a me­gyei tanács művelődési osz­tálya is elismerte, s lépése­ket tett és tesz a tanítási óra védelmében. A tantervben előírt követelményeket telje­síteni kell tanárnak, diák­nak, s ezt csonka órákkal, beugró helyettesítőkkel nem lehet megoldani. A megyei oktatási szervek ragaszkodnak ahhoz, hogy csak az éves munka tervük­ben szereplő rendezvénye­ken vegyenek részt a peda­gógusok, s a minimumra csökkenjenek az ötletszerű, a pedagógusokat készhelyzet elé állító legkülönbözőbb rendezvények. Nem arról van szó, hogy az iskolák nevelőit el kívánják szigetelni minden olyan ese­ménytől, amely kívül esik az oktatási épületen. A nevelŐK valamennyi társadalmi és tö­megszervezet munkájában részt vesznek, népfront és szakszervezeti tisztségviselők, MHSZ-aktívák, tanácstagok, lakóbizottsági vezetők. Több százan tiszteletdíjas népmű­velők, művelődési otthonok, klubok, szakkörök, énekka­rok stb. irányítói. Elkerülhetetlen, hogy ilyen minőségükben is részt vegye­nek a legkülönbözőbb ren­dezvényeken, kulturális és sporteseményeken stb. Mind­Egymilliárdon felül termelnek megyénk ipari szövetkezetei A KISZÖV elnöksége ok­tóber 30-i ülésén megtár­gyalták a szövetkezetekben dolgozó fiatalok helyzetét, tájékoztatás hangzott el a szakmunkásképzésről, a kép­zési alap felhasználásáról, és értékelték a harmadik ne­gyedévi teljesítéseket. A megye 43 ipari szövet­kezetében a harminc éven aluliak száma 6276, a teljes létszám 53 százaléka. Ezért is fontos, hogy a vezetők egyre több intézkedéssel könnyítsék a fiatalok beil­leszkedését a szövetkezetek életébe, segítsék továbbtanu­lásukat, javítsák a munka- és szociális körülményeket. A szakmunkásképzésre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Bár nőtt az iskolai tanműhelyek száma, a gyakorlati képzést az el­sősöknek mindössze 15 szá­zaléka kapja ezekben a mű­helyekben. Problémát okoz a felszerelés és a szerszám­ellátás. Egyes helyeken olyan gépeken oktatnak, amelyek már elavultak, és a pontos munkára sem al­kalmasak. Javítani kell a szociális körülményeket, csak így érhető el, hogy a tanulók többsége a szövet­kezetben maradjon a szak­vizsga után. Az ipari szö­vetkezetek szakmunkáskép­zési alapja 2 millió 566 ezer forint, melyet a tanműhelyek korszerűsítésére, egyéb ok­tatási célokra, ösztöndíjakra fordítják. Az elnökségi ülésen érté­kelték a harmadik negyed­évi munkát. A szövetkeze­tek 1 milliárd 141 millió 414 ezer forintos termelést va­lósítottak meg eddig, amely 26,5 százalékkal több a múlt év hasonló időszakához ké­pest. 1844. augusztus 28-tól a párizsi Jour­nal de Debats folytatásokban közli Du­mas „Monte Cristo grófja” című regé­nyét. A siker már az első hetekben óriási, az izgalmas, cselekményekben bővelkedő történet ma is lenyűgözi az olvasót, aki talán felteszi a kérdést: élő személyről mintázta-e Dumas Edmond Dantést? Habár a történetet magát sokban meg­változtatta, a cselekmény alapja egy ko­rabeli bűntény rendőrségi dossziéja, íme, mit tartalmaztak a benne lévő ira­tok. 1807. Napóleon terjeszkedési ambíciói sok terhet rónak a tömegekre, ezért az összeesküvések számára kedvező a hely­zet. A rendőrség lesben áll, s elég egy feljelentés, a puszta gyanú a letartózta­tásra. Párizs. A vásárcsarnokok negyede. Egy fiatal cipész, Picaud, alig várja, hogy elvehes- se feleségül Margueritet, akinek a hozo­mánya sem megvetendő. De egy felje­lentés alapján letartóztatják. A valószí­nűleg alaptalan feljelentés szerzői: Mathieu Loupian kocsmáros és két ba­rátja, Solari és Chaubard. Nyolc év múlva: Loupian ekkor már Marguerita férje, az üzlet jól megy. Picaud állítólag meghalt. És egy szép napon megkezdődik a szerencsétlensé­gek sorozata. A kocsmárosnak első há­zasságából két gyermeke volt. Az egyik, Thérese, terhes marad egy börtöntölte­léktől, aki az esküvő után olajra lép. Thérese és mostohaanyja, hogy a szom­szédok pletykáitól megszabaduljanak, falura költöznek, ahol Marguerite-nak kis birtoka van. Loupian egy vasárnap este, amikor a faluból hazatér, kocsmá­jának csak a romjait találja, mindene odaégett. A szomszédok szerint kilenc gócból indult a tűzvész, tehát valaki felgyújtotta a házat. Mivel az épület nem az övé, a tulajdonos bepereli, s a kocsmárosnak minden pénze elúszik. Eladja felesége tulajdonát, s egy nyo­morúságos kocsmát vásárol a Rue Saint Antoine-on. Közben a feljelentők egyike, Chau­bard meghal — erőszakos halállal. Is­meretlen tettes leszúrta. Egy este Loupian és Solati pikettet játszanak a kocsmában. Solati gyanút­lanul távozik, otthon azonban szörnyű kínok között meghal — megmérgezték. Loupian megijed, hogy őt fogják gya­núsítani a gyilkossággal. De csak az ijedtségénél marad. A temetésen azon­ban furcsa dolog történik: valaki észre­veszi, hogy a koporsón egy papírdarab lóg, rajta csak ennyi olvasható: A má­sodik. 1816 szeptembere. Ködös éjszaka, öt 18—19 éves fiatalember egy italüzlet ajtaját feszegeti. Mintha csak értesí­tették volna, megjelenik a rendőrség Négyen elmenekülnek, az ötödiket elcsí­pik: Neve: Eugene Loupian, a kocsmá­ros fia. A motozáskor ezüst evőeszkö­zök és két aranymedál kerül ki a zse­béből. Eugene azt sem tudja, hogy ott vannak, azt még kevésbé, hogyan ke­rültek oda. Húsz év kényszermunkára ítélik. Mindez a véletlen műve lenne? 1816 tele. Mathieu Loupian a Tuile- ries palota körül sétálgat. Leszáll az est. Egyszerre csak pelerinbe burkolt, ál­arcos alak bukkan eléje. Picaud, a fel­jelentett, és halottnak hitt vetélytárs, aki a vak bosszúállás eszköze lett, azt hívén, hogy az igazságszolgáltatás fölé emelkedhet. Loupiant Párizs központjában meg­gyilkolva találják. Ekkor színre lép a tragédia egy újabb szereplője, Antonie Allut, aki 1807-ben sejtette a feljelentés szerzőit, és az oko­kat, de gyávaságból hallgatott, ö árul­ta el Picaud-nak, kiknek köszönheti tönkretett életét. Jutalomként Picaud egy gyémántot ajándékoz neki. Allut el akarta adni a drágakövet, de kapzsiság­ból megöli az ékszerészt, elmenekül az országból, majd visszatér. Tudja, hogy Picaud-nak egy haldokló rab elárulta kincsei rejtekhelyét, ezekből akar ré­szesülni. Elfogja Picaud-t, és egy pin­cébe zárja. Vaspánttal a falhoz köti áldozatát, megkínozza és megöli — eredménytelenül. Befalazza a pince be­járatát és Angliába menekül. Húsz év múlva: Allut érzi, hogy ha­lála perce közel. Papot hivat, akinek el­meséli az egész véres történetet. Az abbé mindent papírra vet, a haldokló pedig minden oldalt aláír. A pap elkül­di a vallomást a párizsi rendőrfőnöknek. A helyszíni szemle igazolta a haldokló szavait. A befalazott pincében megta­lálták a falhoz láncolt csontvázat. A dosszié adatai néhány év múlva be­lekerülnek a régi iratok szerelmesének, Jacques Peuchet irattárosnak a köny­vébe. Innen halászta ki a témát Dumas, s felhasználta a „Monte Cristo grófja” megírásához. L. Zs. ezek nevelői értéke nagy, gazdagítja a pedagógusokat, életközelséget jelent, a köz- életiséget táplálja. De a mér­téktartás szükséges, hisz a pedagógustól a társadalom el­sősorban azt várja, hogy megtanítsa a fiatalokat a tantervi követelményekre, teljes tudásával fáradozzon a szocialista emberré nevelésü­kön. Ezek fő szintere tovább­ra is a tanítási óra... De a gyermekeket is el­vonják olykor a különböző rendezvények, énekkari fellé­pések, sportbemutatók, és mások, a tanítási órától. Márpedig három-négy óráról hiányozni nem jó dolog, még a kiváló tanulóknak sem, szinte behozhatatlanok az el­mulasztott órák. A tanulók egy iskolai évben 199 napot töltenek az iskolában, ennyi idő nélkülözhetetlenül szük­séges a magas tantervi köve­telmények teljesítéséhez. A megyében az általános isko­lai tanulóknál egy gyermekre 33 óra hiányzás esik egy év­ben. Nincs ok arra, hogy vész­harangot kongassunk, az is kólák vezetői és a tanácsok művelődési osztályai felelős­séggel munkálkodnak azon, hogy megvédjék a tanítási óra „szentségét”. Nem rosz- szabb a helyzet, mint az előző években, mégsem árt alaposan végiggondolni, a tanulók és a tanárok, tanítók oldaláról is, mikor indokolt elvonni őket az iskolai mun kától. Ellenkező esetben arra kényszeríthetjük a tanárt, a diákot egyaránt, hogy állan­dó versenyfutásban legyen az idővel és megküzdjön az ér­zéssel, hogy nem tudja utol­érni önmagát... Páll Géza Fűrészelt sonka A sonkaszeletelőgépet már régen feltalálták, és ha gyermekkori em­lékeim nem csalnak, már jóval a háború előtt sikerrel alkalmazták több helyen. A gép te­hát „fel van találva” — csak éppen az alkal­mazásával vannak ba­jok. Nyíregyházán ugyanis cgy-két üzletet leszá­mítva nem is található. Ezeken a helyeken kéz­zel „fűrészelik” a son­kát. felvágottat; Hogy a szeletek hogyan válta­koznak a fél és két centi között, az kizárólag a szeletelő kezének ügyes­ségétől, vagy éppen lel­kiállapotától függ. Hogy mindkettővel le­het valami haj, azt a kétcentire sikerült sze­letek nagy száma bi­zonyítja. A kérdés: miért nincs minden valamirevaló üzletben felvágott- és sonkaszeletelőgép? Ahol van, ott miért nem al­kalmazzák? (b) Tárlatlátogatás Tárlatlátogatásokat szer­veztek a múzeumi hónap al­kalmából az Ököritófülpösi Általános Iskolában a gyere­keknek. A nyolcadikosok a miskolci Hermann Ottó, a hetedikesek és a hatodikosok pedig a sárospataki Rákóczi Múzeum anyagával ismer­kedtek a napokban. A hon­védelmi szakkör tagjai no­vember 2-án utaznak Nyír­bátorba, ahol a Báthori Ist­ván és a Laktanya Múzeum­ban tesznek látogatást — ír­ja Kovács Márta tudósí­tónk. .ZSEBESEK”, KÁRTYÁSOK ÉS n TÖBBIEK A mátészalkai járás biztonságáért A mátészalkai járásban jobb technikai feltételek mellett, hatékonyabbá lett a rendőri munka, kedvezően változott az emberek szem­lélete. Ennek köszönhető, hogy a járásban tovább szi­lárdult a közrend és a köz- biztonság. A helyzet azonban nem teljesen megnyugtató, ezért a rendőrök tovább ja­vítják megelőző munkáju­kat, hogy a becsületes embe­rek még nagyobb biztonság­ban élhessenek és dolgoz­hassanak. Különösen az állomásokat, a szórakozóhelyeket és a köztereket ellenőrzik gyak­ran. A jelentősebb akciókat eredményesen segítik a mun­kásőrök és az önkéntes rendőrök. Főleg a garázdák veszélyeztetik a közrendet és a közbiztonságot, ezért meg­fékezésükre különös gondot fordítanak, örvendetes, hogy számuk, illetve cselekmé­nyük száma csökkent az utóbbi években. A járás te­rületén a rendőrök 1971-ben 49 esetben indítottak eljá­rást garázdaság miatt. 1973- ban 29, tavaly már „csak” 24 garázdaság ügyét vizsgálták a bűnüldözők. A csökkenés egyik oka az, hogy a járőrök munkája átfogóbb. Idén az első félévben 261 személyt állítottak elő botrányos ré­szegség, vagy valamilyen gyanú miatt. Közülük öt­vennégyet detoxikáló állo­másra küldtek el. Ezek az emberek — legalábbis az­nap — már nem veszélyez­tették a közösséget. Az ifjú­ságvédelmi munkához tar­toznak azok az akciók, ame­lyek a fiatalkorúak szeszes itallal való kiszolgálását el­lenőrzik. Ez év első felében 31 esetben indítottak eljá­rást a rendőrök fiatalkorúak kiszolgálása miatt. Fél év alatt 15 pincért vontak fe­lelősségre azért, mert ki­szolgálásuk nyomán a ven­dégek „lerészegedtek”. Az ital hatása alatt törté­nik a legtöbb verekedés. A hetvenes években a vereke­déseket jelző statisztika is javult. A mozgó járőrök megjelenése, szinte állandó jelenléte nagy mértékben visszafojtja az indulatokat. 1971-ben 52 súlyos testi sér­tést számláltak a járásban, 1973-ban 38-at, tavaly 34-et. Régebben gyakori okozója volt a verekedésnek, a bot­ránynak a tiltott szerencse- játék. Meglepetésszerűen el­lenőrzik azokat, akik az „ör­dög bibliáját” forgatják. Idén az első fél évben 14 embert vontak felelősségre tiltott szerencsejáték miatt. A pénznél említjük a zseb­tolvajokat. Mátészalkán több zsebtolvajt tartanak nyilván. Nagyobb részüket állandó rendőri felügyelet alá helyezték. Jelentősebb a csavargók, a közveszélyes munkakerülők száma. A rendőri akciók, ha kis mér­tékben is, de csökkentik az említett emberek számát. Nem régiben például híre ment, hogy Mátészalkán és Nagyecseden előállították a közveszélyes munkakerülő­ket, erre Csenger környékén több munkakerülő állást vál­lalt. í (nábrádi)

Next

/
Thumbnails
Contents