Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-30 / 255. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 30. Losonczi Pál beszéde (Folytatás az 1. oldalról) — Mindenekelőtt szeret­ném megköszönni azt a lel­kes és forró fogadtatást, melyben részesítettek. Őszin­tén megmondom, nagyon jól esik az a megbecsülés, amely itt-tartózkodásunk első pil­lanatától övez bennünket. Érezzük, hogy barátok közé jöttünk — jelentette ki az Elnöki Tanács elnöke. — Nagyot kellett fordulnia a világ kerekének ahhoz, hogy a két távoli földrész, két kis népe baráti viszonyba kerüljön. Az egész világon végigsöprő történelmi vihar indította el ezt a változást. A második világháború fő ter­hét viselő szovjet hadsereg győztes csapatai hozták el népünknek a szabadságot. A fasizmuson aratott diadal in­dította meg az évszázados gyarmatbirodalmak össze­omlásának fel nem tartóztat­ható folyamatát, amelyben Szomália is kiharcolta nem­zeti függetlenségét. — Az 1969-es októberi for­radalom kiemelkedő mérföld­köve Szomália történelmé­nek. Ekkor köszöntött rá az igazi szabadság. Mohammed Sziad Barre állt az élére a valóban hazafias érzelmű, haladó tiszteknek, akik a nép szeretedétől és tísjtöl'été'től indíttatva vitték végbe ta forradalmi fordulatot. Jól ismerjük országuk életének azóta lezajlott eseményeit. Jól ismerjük azokat a nagy­arányú társadalmi, politikai és kulturális változásokat, amelyek újjávarázsolták Szo­mália arculatát. . — Minden állam és. min­den nép életében vannak olyan események, amelyek ítéletet mondanak életképes­ségéről, az általuk választolt és járt út életrevalóságáról, és az ország politikai vezeté­sének érettségéről. Vitán fe­lül áll, hogy az utóbbi évek­ben a Szomáliára tört pusz­tító aszály ilyen próbának vetette alá az ország népét és vezetését. — Szomália állta a próbát! Teljes joggal elmondhatjuk, hogy egész Afrika története nem ismer ilyen méretű, és szociális kihatásában akkora horderejű vállalkozást, mint a szomáli legfelső forradalmi tanács által kezdeményezett akció a szárazság—aszály kö­vetkezményeinek felszámolá­sára! Az ország vezetése for­radalmi bátorságról és böl­csességről tett tanúságot. Szomália történelme a leg­felső forradalmi tanácsnak erről a példa nélküli politi­kai, társadalmi hőstettéről úgy fog megemlékezni, mint népének új honfoglalásáról. És a harc élén álló Moham­med Sziad Barre elnökről, mint új államalapítóról — mondotta többek között Lo- sonczi Pál, majd ismertette a magyar nép szocialista épí­tőmunkáját. Ezután így foly­tatta beszédét: — Szocialista építő mun­kánk nagy tanúlsága és fel­tétele, lételeme, hogy csak a többi szocialista országgal összefogva, együttműködve, a környező országokkal bé­kében élve fejleszthetjük népgázdáságunkat, virágoz- tathatjuk fel hazánkat, te­hetjük szebbé és boldogab­bá népünk életét. A testvéri országokkal való együttmű­ködésben és összefogásban kiemelkedő szerepet játszik az élet minden területére kiterjedő szovjet—magyar barátság és együttműködés. Azt hiszem, ezt túlságosan nem kell bizonygatnom ép­pen Szomáliában, ahol a szovjet segítség a hétközna­pok szüntelen valósága. A továbbiakban Moham­med Sziad Barre elnökkel folytatott tárgyalásokról a következőket mondotta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke: — Kölcsönösen tájékoz­tattuk egymást országaink helyzetéről, és keressük azo­kat a módokat, lehetősége­ket, amelyek szorosabbra fűzhetik népeink, országa­ink, államaink kapcsolatát. A magunk részéről úgy vél­jük, hogy még csak a kez­detén tartunk a rendelkezé­sünkre álló gazdasági, tudo­mányos-műszaki és kulturá­lis együttműködési lehetősé­gek realizálásának. Ilyen lehetősége egyaránt kínálkoz­nak a két ország egymás kö­zötti kapcsolatában, de a nemzetközi küzdőtéren tör­ténő együttes fellépés vo­natkozásában is. — A Magyar Népköztár­saság népe és kormánya nagyra értékeli a Szomáli Demokratikus Köztársaság aktív el nem kötelezettségi külpolitikáját, amely a po­zitív semlegesség elvein nyugszik. Nagyra értékeli, mert ez a politika szolidá­ris a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, harcol a gvarmatosítás és az újra- gyarmatosítás ellen, támo­gatja a népek közötti békés egymás mellett élés elvét. — Korunk a békés egy­más mellett élés elvének és gyakorlatának térhódítása jegyében él. Az utóbbi évek­ben határozott enyhülés következett be a nemzetkö­zi viszonyokban. Ez az irányzat válik uralkodóvá, akkor is, ha még sok buk­tatóval, ellenakcióval kell szembenéznünk. — Engedjék meg, hogy is­mételten és mégegyszer kö­szönetét mondjak a szívé­lyes és baráti fogadtatásért. Viszonzásul hadd tolmácsol­jam mindannyiuknak, az egész szomáli népnek a szo­cializmust építő magyar nép forró, baráti üdvözletét, — fejezte be beszédét Losonczi Pál. Szovjet—vietnami barátsági nagygyűlés Moszkvában Szerdán a szovjet fővá­rosban az „ötvenéves a Szovjetunió” automata gép­sorgyárban szovjet—vietna­mi barátsági nagygyűlést rendeztek a Szovjetunióban tartózkodó vietnami párt­ós kormányküldöttség tisz­teletére. A nagygyűlésen a többi között megjelent Vik­tor Grisin, az SZKP Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára és Konsz- tantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára. Le Duan, a vietnami párt­ós kormányküldöttség veze­tője, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, felszólalá sában hangoztatta, hogy a Leonyid Brezsnyevvel, vala­mint az SZKP és a szovjet állam több más vezetőjével folyó találkozókat és meg­beszéléseket a baráti légkör jellemzi. Mint mondotta, a megbeszéléseken teljes egy­öntetűségre jutottak a meg­vitatott kérdésekben, s ez megfelel a két párt és a két nép közötti nagyszerű kap­csolatoknak. Le Duan a továbbiakban rámutatott, hogy a Szovjet­unió jelentékenyen hozzájá­rult a VDK-ban a szocializ­mus anyagi és műszaki bá­zisának megteremtéséhez és magasan kvalifikált tudo­mányos-műszaki dolgozók és munkások képzéséhez. Rámutatott továbbá, hogy az agresszió elleni háború és a szocialista építés során a szovjet nép, a proletár in­ternacionalizmus elveitől vezérelve, szívügyének és kötelességének tartotta Vi­etnam támogatását és segí­tését. A Vietnami Dolgozók Pártja és a vietnami nép — jelentette ki a szónok — a jövőben is mindenképpen támogatja a nemzetközi szo­cialista és munkásmozgal­mat, támogatja az ázsiai, af­rikai és latin-amerikai né­pek jogos harcát a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, és a társa­dalmi haladásért. Hozzáfűz­te: a vietnami párt és a nép a testvérpártokkal együtt tovább küzd a marxista— leninista eszmék diadaláért. (Folytatás az 1. oldalról) hogy egyes iparágakban köz­vetlen műszaki-tudományos együttműködést hozzanak lét­re. A bizottság munkája a test­véri barátság és a kölcsönös egyetértés szellemében zaj­lott le. ★ A jegyzőkönyv aláírása után magyar és szovjet gaz­dasági vezetők 13 államközi egyezményt írtak alá. A meg­állapodások újabb terüle­tekre terjesztik ki a két or­szág közötti gyártásszakosí­tást és termelési kooperációt, részben az idei év végéig ér­vényes egyezményeket hosz- szabbítanak meg a követke­ző öt évre. Ez utóbbiak közé tartozik a Zsiguli kooperáci­ós egyezmény, míg új ágaza­tokat, illetve gyártmánycso­portokat érintenek a hidro- mechanikus sebességváltók, a komplett laboratóriumok, a híradástechnikai kereske­delem-technológiai, gumi- és műanyagfeldolgozó gépek, valamint műtrágya-csomago- ló és -szállító vonalak sza­kosított és kooperációs gyár­tására vonatkozó megállapo­dások. Egy további egyez­mény a vetőmagvak és más szaporító anyagok termesz­tésében teszi lehetővé a szé­les körű együttműködést a két ország mezőgazdasága között. Két egyezmény vegy­ipari termékek és gyógysze­rek gyártásszakosításáról in­tézkedik. Végül aláírtak két egyezményt a műszaki tudo­mányos együttműködésről a szerszámgépek és a köszörű­gépek gyártásában. Az ünnepélyes aláírás után a két delegáció vezetője rö­viden méltatta az ülésszak munkáját. Mihail Leszecsko rámutatott: a két ország szakminisztériumainak és más érdekelt intézményeinek jó előkészítő munkája tette lehetővé, hogy a bizottság rö­vid idő alatt számos fontos kérdésben döntött. A most megkötött egyezmények, va­lamint a magyar zöldség­gyümölcs szállításról a múlt héten aláírt megállapodás alapján a két ország 1976. és 1980. között másfél milliárd rubel értékű áruforgalmat bonyolít le. Dr. Szekér Gyula köszönetét mondott a szovjet partnerek segítőkész­ségéért és hangsúlyozta, az érintett magyar szervek, vál­lalatok, ugyancsak mindent megtesznek a megállapodá­sok és az ülésszakon kitűzött feladatok sikeres teljesítésé­ért. ★ Az aláírások alkalmából dr. Szekér Gyula nyilatkozott az ülésszak munkájáról tudósí­tó magyar újságíróknak. Hazánkba látogat a svéd külügyminiszter Púja Frigyes külügymi- hazánkba érkezik Sven An- niszter meghívására október dersson, a Svéd Királyság 30-án hivatalos látogatásra külügyminisztere. MUNKATÁRSUNK IRAKBAN (7.) Á Folyamköz és a mezőgazdaság Abdul Razzaq Al-Habbubi, Kerbala kormányzója szívé­lyesen fogad. Igen elegáns, rendkívül intelligens férfi, egy 8 ezer négyzetkilométe­res hatalmas terület — és fontos vidék! — vezetője. A Baath Szocialista Párt ki­emelkedő személyisége, jog­gal kérdezhetem tőle: ho­gyan egyeztethető össze Irak szocializmusa és az itt, fCer- balában olyan meghökkentő erővel jelentkező iszlám? f M mm mm #IT Közös nevező A kormányzó röviden ösz- szefoglalja, milyen döntő fon­tosságú az arab és iszlám civilizáció Irak eddigi törté­nelmében, majd így folytat­ja: — Mit mond a Korán? Azt, hogy mindenkinek dol­goznia kell, hogy az embe­rek különbözőségét meg kell szüntetni, hogy ne legyen szegénység, hogy béke le­gyen. Mindez teljes egészé­ben megfelel annak a poli­tikai programnak, amelyet pártunk hirdet. Nincs tehát ellentmondás. Az iszlám se­gítője és hajtóereje nagy céljaink megvalósulásának. Az egész ország fejlődésén belül ennek bizonyítéka az a nagy változás is, ami itt, ebben a kormányzóságban ment végbe az 1958-i, majd az 1968-i békés forradalorti óta. Nehéz megérteni a mély vallásosság, szinte vakhit és a szocializmus közös neve­zőre hozásának kísérletét, de el kell fogadni, a vendég- barátság kifejezése tiltja a vitát. Mert tény, hogy a fej­lődés itt is hatalmas, s ab­ban sincs okom kételkedni, hogy a mohamedánizmus, mint eszköz sok ezer em­bert hoz lendületbe az új célokért. Persze csak a tel­jesség kedvéért, itt kell azt is elmondani, hogy a síita fellegvárban a legerősebb az Iraki Kommunista Párt. Hogy ok és okozat miként függ össze, azt az Irakot jobban ismerőknek keHmeg­fejteniük. Ipar— mezőgazdaság A kormányzó szívélyesen mutatja be Kerbalát és kör­nyékét. Itt, az Eufrátesz mentén, nem hallgatja el, fő gondjuk a víz. Mert a Szí­riával való hűvös viszony egyik oka, hogy a nagy fo­lyó nem hoz annyit, mint kellene, és emiatt a mező- gazdaság gondokkal küzd. Pedig ez a második legfon­tosabb termőterület. Gabo­na, datolya, citrom terem itt. Mindez attól függő meny- nyiségben, mennyi a folyó vize. Kár, hogy a két szom­szédos arab ország — régi múltig visszanyúló okból eredő — vitája tízezrek megélhetését teszi kockára — fejti ki mindenki, amikor az Eufráteszről esik szó. Irak megpróbál segíteni. Szovjet támogatással csator­na épül, amely a Tigris vi­zét hozza ide és helyreállít­ják azt a sok ezer évvel ez­előtt már megvolt öntöző- rendszert, ami termővé teszi a területet, az egykori „Para­dicsomot”. A 422 ezer lakos megélhe­tését jelenleg a mezőgazda­ság biztosítja, illetve az az ipar, amely a feldolgozásra létesül. Most fektették le annak a vezetéknek és fel­dolgozónak az alapkövét, amely a datolyaszörpöt to­vábbítja. Már működik egy nagy datolyaválogató és kon­zerváló, korszerű tejfeldol­gozó gyár is. Hetvenmillió dinár (210 millió dollár) költséggel cementgyár épült, amely a környék nagy épít­kezéseit is kiszolgálja. Nagy laboratóriumok és kutatóál­lomások létesültek, és az egészségügy is bőven kap a nemzeti jövedelemből. Gépek, gépek Amikor szóba került a munkaerő kérdése, derül csak ki, milyen sok újszerű kísérlettel próbálkoznak Irakban. Csak jelzésként: ál­lami gazdaságok, szövetke­zetek, közös farmok sora jel­zi azt, hogy újszerűén kíván­nak gazdálkodó A kor­mányzó így érvel: — Kevés munkaerő lévén, kénytelenek vagyunk nagy­arányú gépesítést végrehaj­tani. Mindez máris érezteti hatását. Ugyanakkor azon­ban sok olyan termék van, ami embert kíván. így Irak­ban most egyelőre 500 egyip­tomi mezőgazdasági munkást fogadtunk, de a tervek sze­rint félmilliót telepítünk le a Folyamközbe. Többnyire a közös gazdaságokban dol­goznak, gépekkel. Nagy jö­vedelemhez juthatnak, és beilleszkedésük sem gond. Egy nyelv, egy kultúra, egy vallás. Különben elvünk, hogy Irak gazdagsága az arab nemzeté, Irak lehetősé­gei az araboké. Kerbala tör­ténete Husszein imámmal kezdődik, és innen egyenes az út a ma és a jövő felé — fejezi be fejtegetését. A körút a kerbalai kor­mányzóság területén sok ér­dekességgel gazdagít. Nagy és szervezett ültetvények a nagyüzem előjeleit mutat­ják, tevét csak véletlenül látni, gépet viszont gyakor­ta. Az öntözőműveknél már nem öszvér hajtja a kere­ket, hanem szivattyú, és a hajdani beduin, bár régi öl­tözékében, de kerékpáron igyekszik sivatagi lakóhelye felé. Alakuló, érdekes világ, ellentmondásaival is a két­ségtelen előrehaladás országa. Következik: Babilon újjá­épül. Borget Lajos Kerekes Imre: vakáció töriéitcie 17. Az élet velük együtt megy tovább, ettől függetle­nül, ha rájuk gondolok az eszem megáll. Felteszem a kérdést: ki tudja azt, mitől lesz szerelmes az ember? Kutatócsoportot szervezek, szeretnék közös megegye­zésre jutni a két nem kö­zött, itt az ideje, árulják már el egymásnak a titkot. Meg­vallom őszintén, magam ré­széről nincs hozzá nagy re­ményem. Olyan ez az egész élet, mint jelmezbál az Aka­démián. Úgy döntöttem, hogy mielőtt még teljesen bezsonganék, leállók az Edi­nával. Ma van egyébként ti­zenhatodik születésnapom. Edina lapja maradt a zse­bemben, helyette feladtam magamnak egy dísztáviratot. Este hétig várok rá, nem árt, ha az ember néha ün­nepli önmagát, de a postás nem csönget. Lehet, hogy rossz címet írtam a távirat­ra? Lemegyek a parkba, kü­lönben is hivatalos óra hat­tól nyolcig, szemtanúkat ke­resek, hogy valóban ott la­kom-e, ahova címeztem. Az sem ártana, ha valaki jelen­tést írna állapotomról, látni szeretném magam. Minden szerelem elmúlik egyszer. Ez több, mint 24 órája tart. Másnap reggel már korán ismét ott ülök a pádon, a Bá- nickiék indulnak, én mon­dom a búcsúszöveget. Kék­fehér csíkos rajtuk az ing­trikó, mellükön ott a címer. Minden a legnagyobb rend­ben. A bringák csillognak, verseny gépek ezek a javá­ból, a csomagtartón a háti­zsák, a srácokon rövid far­mernadrág. Pénztárca, út­levél a farzsebben, panorá­más nepszemüveg a hom­lokon, a szerelés szabályos. Jól mutatnak, ez már igen, kihúzom a mellem, úgy ér­zem magam, mintha tőlem számítanák a világtájakat. Tudom, hogy jó srácok ezek úgy külön-külön, a Bánicki is, a Kelemen is, a Wiegner is, csakhát így együtt... Szövegelek nekik, a lapokra ragasszanak bé­lyeget, miegymás. Megnyug­tatnak, de ez csak a látszat, látom rajtuk, olyan idege­sek, mint egy elektronikus kémközpont. Hogy a lényeg ki ne maradjon, ismertetem a vámszabályokat, kölcsönve­szem a nép hangját, nehogy nekem vámcsalást kövesse­nek el. S minthogy a klub névében búcsúzom, felhí­vom figyelmüket, őrizzék meg a klub becsületét. Ho­mályosak a szemeim, ahogy elindulnak, én pedig lemara­dok, mint haladó gondolko­dású ismerőseim a reggeli buszról. Behajtanak a for­galomba, keresztben cam­mog egy villamos, és már nem is látni Őket. Ilyen az élet. Lassan egyedül maradok, mindenki elmegy. Úgy ér­zem magam, mint zsebtol­vaj a nudisták között. Hiva­talosan itt a nyár, ideje, hogy néhány fogalmat tisz­tázzak, ki hiszi el nekem, hogy egy nyarat el lehet töl­teni ezen a pádon. Egy nyá­ron át nézhetem, amit most is látok a Radics néni a zöldségesnél válogat, megint húslevest főz, a Keszlerné tolja a gyereket, takargatja, a park túlsó oldalán már gyülekeznek a nyugdíjasok. Délelőtt sakk, este ulti, nem olyan rossz a helyzet, nekik ezért még fizetnek is. El­megyek veteránnak. Megje­lenik a Lipták úr, botjával vigyázzt vezényel a látha­tatlan századnak. A többiek röhögnek, aztán újra hall­gatják a mesét. Harmadma­gával és két lóval vissza­vert egy egész orosz hadse­reget. Az ellenség is gratu­lált, jókívánságait küldte, a hadműveletet meg kellett ismételnie, hogy filmen is megörökíthessék. Aki nem hiszi, járjon utána, ma is tanítják a katonaiskolákban, így a szöveg.- Mindannyian megöregszünk. Reggel locsolták az utcát, a parkban most száll a pá­ra és a por, amit az öreglá­nyok az ablakon át kiráz­nak a rongyokból. Miért ép­pen ők ne? Már jó néhány es­te nincs hangulatom az ivás- hoz, érthető, hogy aggaszt, legújabb fejlődési szakaszom. Most is itt írok a pádon, vi­lágos nappal, a szabadban. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents