Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-30 / 255. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 30. A munkavédelem jubileuma HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT JELENT MEG a Mi­nisztertanács 240/1S50. sz. határozata, mely abból kiindul­va, hogy a dolgozók egészsége és testi épsége védelmére vonatkozó szabályok megtartását elsősorban maguknak, a dolgozóknak kell szorgalmazniuk, a munkavédelmi fel­ügyelet végzésével, mit korábban állami szervek (iparfel­ügyelőség, stb.) végeztek, a szakszervezetet bízta meg az­zal, hogy gondoskodjék széles körű balesetelhárítási propa­gandáról is. A szakszervezetek igyekeztek messzemenően eleget tenni a kapott megbízatásnak és az elmúlt 25 év igazolja, hogy rászolgáltak a bizalomra. Az ellenőrző feladat rendszeres és hatásos teljesítése érdekében létrehozták munkavédelmi felügyelői hálózatu­kat, mely főfoglalkozású szakfelügyelőkből, vizsgázott tár­sadalmi felügyelőkből és választott üzemi munkavédelmi aktívákból áll. Megyénkben jelenleg az SZMT-nél működő főhivatású szakfelügyelőkön kívül 47 vizsgázott szakszer­vezeti társadalmi munkavédelmi felügyelő és az üzemi alapszerveknél megválasztott több száz munkavédelmi ak­tíva tevékenykedik. Megyénk minden jelentősebb üzemé­ben is működik munkavédelmi őrség is. A szakszervezetek tehát azáltal, hogy mozgalmi jelle­gükből eredően a szakfelügyelők mellett bevonták az ellen­őrzésbe a dolgozók széles rétegét, átformálták a munkavé­delmi felügyeletet, és kialakították annak új munkastí­lusát. A felügyeleti tevékenység mellett a szakszervezetek kezdettől fogva nagy súlyt helyeztek a munkavédelmi, fel- világosító és nevelő munkára is. Sokoldalú munkavédelmi propagandát és agitációt alakítottak ki. Kezdeményezésük­re és nagyobbrészt saját kiadásukban megjelent szakköny­vek és brossúrák lerakták hazánkban a műszaki munka- védelmi irodalom alapjait. Több száz munkavédelmi tár-, gyú film is készült. Ezek nagy része az SZMT birtokában is megvan, melyeket üzemeink jelentős része előszeretettel vetíti dolgozóik előtt. A szakszervezetek munkavédelmi propagandájának színességét, sokoldalúságát jelzik még a kiállítások, kabaréműsorok, vetélkedők, ankétok rendezése, munkavédelmi hanglemezek kiadása, stb. A szakszervezetek az ellenőrző és nevelő tevékenysé­gen kívül sok más munkavédelmi természetű tevékenysé­get fejtenek ki. Közreműködnek a dolgozók élet- és mun­kakörülményeit érintő törvények, rendeletek, utasítások, irányelvek kidolgozásában. Részt vesznek közvetve vagy közvetlenül a vállalati munkavédelmi intézkedési tervek elkészítésében, stb. Elmondhatjuk ezért, hogy a szakszervezetek 25 éves munkavédelmi tevékenysége — amit az állami szervekkel mindig szoros együttműködésben végeztek — nagymérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozók munkakörülmé­nyei jelentősen javultak. Ismeretes, hogy megyénk üzemeiben is új öltözők, für­dők létesítésével kedvezően változtak a szociális körülmé­nyek. Korszerű, új üzemek épültek, már a szociális nor­mák figyelembevételével. Fokozott és fejlett biztonságtech­nika figyelembevételével történt gépesítéssel, valamint a munka jobb szervezésével számos helyen könnyítették a dolgozók nehéz fizikai munkáját és csökkentették a bal­eseti veszélyeket. így megyénkben is egyre csökkenő ten­denciát mutat átlagosan az 1000 főre jutó üzemi balesetek száma. A baleseti statisztika egyébként sohasem lehet meg­nyugtató, míg annak fájdalmas tartalma van. Az lenne a megnyugtató, ha egyáltalán nem kellene ilyen statisztikát készíteni. E cél érdekében tehát tovább kell fejleszteni a munkavédelem terén az ellenőrző, felvilágosító és nevelő munkát, hogy az hatékonyságában még eredményesebb legyen. Varga Endre nyug. munkavédelmi főfelügyelő Ma avatják a nyíregyházi kereskedelmi iskolát Üj létesítménnyel gazda­godik a megyeszékhely: ok­tóber 30-án délután 3 órakor avatják a Krúdy Gyula utca 32. sz. alatt épült új keres­kedelmi szakközépiskolát és szakmunkásképző iskolát. A tizennyolc tantermes ok­tatási épületből a 110 sze­mély befogadására alkalmas kollégiumból és tankonyhá­ból álló létesítményt, hiva­talos nevén a Nyíregyházi Kereskedelmi Szakközépis­kola és a Kereskedelmi-Ven- déglátóipari Szakmunkás- képző Iskolát Szurdi István, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, belkereske­delmi miniszter adja át ren­deltetésének. Az irodalmi presszó matinéja A Szabolcs-Szatmár me­gyei Szálloda- és Vendéglátó­ipari Vállalat november 8-án délelőtt 10 órától a Hotel Szabolcs presszóban ismét megrendezi a hagyományos matinéját. Az irodalmi presz­szó költővendégei: Mester Attila, Ószabó István és Szi­geti György. Bevezetőt dr. Katona Béla főiskolai do­cens mond, a műsorban a versmondó műhely tagjai lépnek fel. Egy férfi lépett be a ta­nácselnök szobájába, s már kezdte is: — Miklós ez nem lesz jó. Teljesen felvágja a kertet a gép. Nem lehetne inkább szekérrel... Az elnök közbevágott. — Ne haragudj, de meg kell csinálni a csatornázást, te is tudod. Vigyáznak, ahogy csak tudnak... — Csatornát építtetünk az utcájukban, s az elvezetést a kertjén át kell megoldani. Tudom, hogy nem kellemes, de muszáj... — magyarázza' a jelenetet Helmeczi Miklós, a Vajai Nagyközségi Közös Tanács elnöke. — Jelenleg a Damjanich és a Lahner ut­cában folyik csatornázás. A Tulipán utcában egy kilo­méter csatorna már készen van. Szép, új házak sorakoznak a vajai Tulipán utcában. (Hammel József felv.) A VAJAI VÁLASZTÓK A tanácshoz fordulnak... Vaján mintegy 3800, társ­községeiben, Őrön és Roho- don körülbelül 1600—1600 ember él. 1970. július 1-től van közös tanácsuk." 1945-ig tizenhárom utcája volt a községnek, s ezeket az aradi vértanúkról nevezték el. Amelyik utca nem a ki­végzettek nevét viseli, az már a felszabadulás után jött létre. — Arany, Petőfi, Jókai, Tompa, József Attila, Ady, Rákóczi utca, Kert utca, Tu­lipán utca, Őri út — sorolja az elnök gondolkodás nélkül a neveket. Körülbelül há­romszáz telket kaptak az építkezni kívánók. Másfel ezer ember él az új utcák­ban. Emellett feltétlenül meg kell említeni a két tanyai településünket is. Boglyata­nya sorsa megpecsételődött, egyre fogy a népessége. Rá- kóczi-tanyán viszont rendkí­vül nagy fejlődés ment vég­be: több mint háromszáz la­kosa van, a régi cselédlaká- sdk helyén zárt utcasorok húzódnak nyolcvanöt új ház­zal. Van bekötő útjuk, vil­lanyuk, boltjúk, vasúti meg­állójuk... Csatorna, út, járda, villany, víz — ha ezekkel valahol baj van, vagy hiányoznak, akkor a tanácshoz fordulnak a la­kók a községben. Ha kicsi az óvoda, ha korán zárnak az üzletek, rossz az ellátás va­lamiből — a lakosság a köz­ségi- tanácsot keresi fel. Vagy a tanácstagot, akire rábízza mondanivalóját. — Az 1973-as választások idején kapott több, mint száz kérésnek ez év végéig húsz százalékát megvalósítjuk. 1975-ben a lakosság, a tsz és az ÁFÉSZ mintegy hét­százezer forintot fizetett a fejlesztési alapba. „Ebből” körülbelül egymillió forintot használt föl a tanács idén. — Az elmúlt évekből tar­talékoltunk pénzt — magya­rázza az elnök. — Ha na­gyobb dolgot szeretnénk lét­rehozni, csak így lehetséges. A jövő évre is eltettünk két­milliót: szeretnénk megépí­teni a községi ravatalozót Vaján, az őriek orvosi lakás­ra, rendelőre gyűjtögetnek... Azonkívül tornaterem kelle­ne a vajai iskolához meg új tantermek. Remélhetőleg az új, ötödik ötéves tervben víz­müvet is kap a község. De az utóbbiakat saját erőnkből nem tudjuk megvalósítani. Mint ahogyan 1962-ben az új, kétszer négy tantermes is­kolához is csak egymillióval Négy kiállítás Mátészalkán Bár még hivatalosan nem „működik” a mátészalkai „Szatmári Múzeum”, alig né­hány hónapja, hogy több­szöri költözködés után vég­leges helyére került. A múzeumavatás az állandó ki­állításokkal a jövő év elején lesz, de addig is vendégki­állításokkal fogadják a láto­gatókat. Október 31-én délután fél háromkor négy tárlat meg­nyitására kerül sor. A kiál­lítások: Szabadságharca­ink metszetekben (XIV— XIX. század), Mátészalka villamosítási emlékeiből, Kis Nagy András Kossuth-díjas szobrászművész és Raszler Károly Kossuth-díjas festő­művész tárlatát nyitják . a Kossuth utca 5. sz. alatti épü­letben. A kiállításokat dr. Dankó Imre, a debreceni Dé­ri Múzeum igazgatója mu­tatja be. tudtunk hozzájárulni, a hi­ányzó másfelet a megyei ta­nácstól kaptuk. Saját erőnk­ből építettük viszont Vaja összes járdáját. Amikor 15 évvel ezelőtt a tanácshoz ke­rültem, egy méter kövezett járda sem volt a községben... Az 1968-ban épült vajai kultúrház kétmillió forintos költségéhez hatszázezerrel járultunk hozzá. Most folyik a kollégium bővítése, meg a tanácsházhoz építünk egy házasságkötő termet... A tanács anyagi erejét nagymértékben segíti a köz­ség lakóinak és szövetkezeté­nek, intézményeinek társa­dalmi munkája. Tavaly 821 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az óvoda­A községi könyvtárban 7000 kötet között válo­gathatnak az olvasók. bővítésnél, a parkosításnál... — Erre az évre is közel 800 ezer forintért társadalmi munkát terveztünk. Nagyon sokat jelent, hogy a lakosság szívesen vesz részt ebben. Mindhárom községben tud­ják, hogy nem „a tanácson segítenek”. Saját magukon. A járdát, az óvodát, a szép utcát önmaguknak, gyerme­keiknek csinálják... (tgy) MIÉRT Hiánycikkek „születése” Gyakran előfordul, hogy az üzletben az el­adó kedvesen vagy kevésbé udvariasan közli velünk, a kívánt áruból most nincs, ez egyéb­ként is hiánycikk. Az ember tudomásul veszi, hiszen kifogyhat bármely áru. De ha hosszú ideig nincs? Vagy később sem lehet kapni? Van-e megoldás, hogy a hiánycikkeket mégse hiányoljuk? csődéi bútorokat rendelt a városi tanács egy fővárosi szövetkezetnél, már hónapok óta várják, hiába. Viszont Kisvárdán az Elektroakusz­tikai és Faipari Vállalat gyáregysége most készített ugyanilyen beépített bútoro­kat társadalmi munkában a helyi óvodának. Pénzért biztosan elvállalták volna ezt is... A városi és a megyei ta­nácsok hatáskörébe tartozik a hiánycikkek számbavétele és elsősorban megszüntetése. Az alapvető közszükségleti cikkek minden üzletben kaphatók. A választék bőví­tése és bizonyos ideig a hiánycikkek beszerzése nem kis munkát és szervezést igényel. Aprócikkek A megyei áruforgalomban az élelmiszeripari termékek és a vendéglátás területén nincs fennakadás. A ruhá­zati iparban a folytonosan változó divat okoz hiány­cikk-problémát. Ugyanis, ha egy új termék piacra kerül és „divatba jön”, hamarosan sokan megkedvelik és olyan nagy arányú kereslet lép fel, amivel az ipar és a kereske­delem nem tud lépést tarta­ni. A legnagyobb probléma a vegyesipar területén adódik. Ide tartoznak a vas- és mű­szaki cikkek, a bútor, óra- ékszer, hangszer és még foly­tathatnánk a sort. A vegyesipari termékeket központi és helyi ellátásból kapják a kereskedelmi egy­ségek. Azonban, hogy mit kapnak, sok mindentől függ. Az ipar és a kereskedelem régebben még sokat „labdá­zott” a témával. A kereske­delmi szakemberek, az üz­letek az iparra hárították a felelősséget, hogy miért nem gyártják a szükséges termé­keket. Az ipar viszont arra nivatKozott, hogy a korábban megrendelt cikkeket, vagy a kevésbé divatosat, kereset­tet már nem vette át a ke­reskedelem, raktárra pedig melyik vállalat hajlandó termelni? Az utóbbi években azonban jobb a kooperáció az ipari és kereskedelmi vál­lalatok között. A megyei tanács ipari osz­tályának helyettes vezetője elmondta, hogy a Vállalatok a veszteséges áruk gyártását megszüntetik. Alapanyag A magasabb fogyasztói ár problémája csak egyik for­mája a hiánycikkek létrejöt­tének. Másik eset az, hogy nincs megfelelő mennyisé­gű vagy minőségű anyag a gyártáshoz. Nemrég például előfordult, hogy a rajztáblák és kézi szerszámok farésze nem megfelelő minőségű volt. Előírások szabályozzák, hogy milyen fából készül­het például a rajztábla, gyú­ródeszka. Köztudomású, hogy hazánkban kevés fa van, így vagy megalkuszunk a rosz- szabb minőségűvel, vagy ez is a hiánycikkek listájára kerül. A kereskedelmi szervek­nek és az ipari vállalatok­nak az együttműködés érde­kében mindent meg kelle­ne tenniük. Nem úgy, mint amikor nyugatról kemény valutáért importálunk mérő­lécet, ugyanakkor Nyírbél- teken gyártják... Vagy böl­Segít a „kishatármenti" A kereskedelmi osztály ve­zetője elmondta, hogy a kis­határmenti forgalom segít­ségével jó kapcsolat ala­kult ki a környező szoci­alista országok, elsősor­ban a Szovjetunió kereske­delmi szerveivel. így példá­ul kerékpárt, motorkerék­párt, rádiót, hűtőszekrényt, porszívót és még sok más terméket vásárolunk a Szov­jetuniótól. A hiánycikk mindig vál­tozik. Az életkörülmények javulása, a fejlődés egy sor terméket feleslegessé tett. Ma már nincs az üzletekben pél­dául jégszekrény. Ha vala­ki most akarna ilyet venni, máris hiánycikkel találkoz­na. A hiánycikkek pótlásánál mindig az az elv, hogy az alapvető termékek ne hiá­nyozzanak. Ha a luxuscikkek hiányoznak vagy éppen ma­gasabb áron kaphatók, ez kevésbé probléma. Ahhoz, hogy egyre keve­sebb hiánycikk legyen, sok­féle árut kell termelnünk. A nagyobb választék is meg­oldja a helyzetet. A legfon­tosabb azonban az ipari üze­mek és' a kereskedelmi szer­vek együttműködésének fej­lesztése. T. K.

Next

/
Thumbnails
Contents