Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-29 / 254. szám
_L 2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 29. Népfront a várospolitikában Közösen a pátriáért „megállapította a végrehajtó bizottság, hogy^az együttműködési megállapodások eredményesen segítették a városfejlesztési munkát” — olvashattuk néhány napja a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának üléséről szóló tudósításban. Pillantsunk a sorok mögé: mit is hoztak a megyeszékhelynek ezek a megállapodások... A Hazafias Népfront, mint a legszélesebb körű tömegszervezet mindig is jelentős részt vállalt helyi bizottságai révén a városfejlesztési munkákból. A Nyíregyházán három éve kötött együttműködési megállapodással szervezettebb formát kapott a népfront részvétele a várospolitikában. Ennek egyik legjobb példája az elmúlt hetekben lezajlott „Együtt Nyíregyházáért” mozgalom. A népfrontbizottság aktívái bevonásával igyekezett tudatosítani a lakosság legszélesebb rétegeiben az akció fontosságát — nagyszerű visszhangra is talált a felhívás. Hasonló volt a helyzet a „Tiszta, virágos Nyíregyházáért” mozgalom esetében, vagy emlékezzünk a tavalyi óvoda- építési akcióra... Az együttműködési megállapodásnak megfelelően 'az éves városfejlesztési tervek készítésénél a városi tanács figyelembe veszi azokat a közérdekű bejelentéseket, melyek a népfront által szervezett jelölő gyűléseken, lakossági fórumokon hangzanak el. A KISZ VÁROSI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁVAL tavaly kötött hasonló megállapodást a városi tanács vb. A tanács sokat tud nyújtani a fiataloknak. Jelenleg a városban egy művelődési központ, kilenc művelődési ház és két klubkönyvtár működik (beleértve a megyeszékhely kiterjedt külterületét is). 1973 tavaszán megvalósult a sóstói ifjúsági park, s idén már negyvennégy ifjúsági klub működik Nyíregyházán. A lakásügyi hatóság 1974- ben 206 tanácsi és szövetkezeti lakást utalt ki fiataloknak, s az OTP-lakások közül 110-be költözött ifjú házaspár. Az ifjúság sem maradt viszont adós: tavaly csaknem másfél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a fiatalok Nyíregyházán! Nagy jelentőségű volt az 1974 őszén rendezett városi ifjúsági fórum, ahol a város vezetői számoltak be a Nyíregyháza előtt álló tennivalókról, és válaszoltak a fiatalok kérdéseire. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolával is kötött megállapodást a városi tanács. A főiskola tudományos üléseire, vitáira sorra meghívót kapnak a város és az iskolák képviselői, s a főiskola tudományos kutatásokat végez a város közoktatásával összefüggő kérdésekben. Az általános iskolai nevelők továbbképzésében nagy segítséget nyújt a tanál képző oktatói kara A VAROS LEHETŐVÉ TETTE, hogy a hallgatók az általános iskolákban külső gyakorlatot folytassanak, s itt az ifjúsági mozgalmi feladatok gyakorlására is teret kaptak a főiskolások: négyszázan vesznek részt az úttörőmunkában. A tanács és a főiskola kapcsolatai a közélet területén is fejlődtek: az elmúlt tanévben a hallgatók fórumon ismerkedhettek meg a város életének gondjaival. A Magyar Honvédelmi Szövetség városi vezetőségével kötött szerződés eredményeképpen különösen az iskolák honvédelmi oktatásában jutottak előre. Minden iskolának patronáló MHSZ-klubja van, sok helyütt szoba- löteret hoztak létre, és évente az MHSZ segítségével rendezik meg a honvédelmi napokat. A nyíregyházi járási hivatallal kötött megállapodásban célul tűzték ki, hogy a két apparátus között szorosabb munkakapcsolat jöjjön létre, és egyeztetik a közép- és hosszú távú terveket. A MTESZ MEGYEI SZERVEZETÉVEL kötött szerződés rövid múltja ellenére igen gyümölcsözőnek bizonyult. Külön munkabizottságot alakítottak a nyíregyházi távfűtési rendszer felülvizsgálatára, és újabb munkabizottság tárgyalta az V. ótéves terv lakásépítésével összefüggő távfűtőhálózat legjobb kiépítését. A tervek szerint tovább bővíti a városi tanács vb a megállapodások körét: a legközelebbi megállapodást a mezőgazdasági főiskolával fogják megkötni. Emellett az említett intézményekkel és szervezetekkel újabb együttműködési szerződést írnak alá, hogy a következő ötéves terv folyamán is közösen, összehangoltan cselekedhessenek a városért. (tarnavölgyi) Mit kérünk, mit kapunk a kereskedelemtől ? Javult az élelmiszer-ellátás — Többet kell tenni a nagyközségekért Az elmúlt napokban a megyei tanácstagok részvételével Szabolcs-Szatmár megye kereskedelmi ellátásának alakulásáról tárgyaltak a járási székhelyeken. Ezek a tárgyalások, tanácskozások előkészítői voltak az október végén sorra kerülő megyei tanácsülés egyik témájának. A szakemberek elmondták, hogy megyénk kereskedelme az ötéves terv végén eredményes ciklust zár. Különösen az élelmiszer- ellátás javult, de továbbra is gondot okoz az iparral rendelkező nagyközségek ellátása. A következő ötéves terv elé bizakodva nézhetünk. Több hús és sör Külön örömet jelenthet — hangoztatták a tanácskozásokon —, hogy az utóbbi években 33 százalékkal nőtt megyénk húskerete. Az egy la- kpsra jutó húskeret immár eléri a 16 kilogrammot, az országos átlag 22 kiló. Húsellátásunk tehát még átlag alatt van, de a korábbi kedvezőtlen helyzet sokat javult. Ami a sörellátást illeti, már felzárkóztunk az országos átlaghoz. A ruha- és iparcikkellátást különösen javította a két új nyíregyházi áruház. A járási székhelyek, a nagyközségek ruhaellátása is javult. A községekben szintén több árut kínálnak. A javulás részben annak köszönhető, hogy a helyi tanácsok évente kétszer-három- szor tárgyalnak a kereskedelmi ellátásról és a tárgyalásokat általában hasznos intézkedések követik. Kedvezően érintette a lakosságot az a megállapodás, amelynek értelmében az ipari szövetkezetek is támogatják a helyi kereskedelmet, főleg a hiánycikkek listáját igyekeznek rövidíteni. A nagyobb szabolcs-szatmári vállalatok, üzemek szintén javítanák az ellátást, de csak abban az esetben, ha a tanácsok árusításra alkalmas helyiségeket bocsátanának a rendelkezésükre. Ilyen helyiségekkel azonban egyelőre a tanácsok sem rendelkeznek. Hz egészségesebb táplálkozásért A tanácsok és a szövetkezetek koordinációjának haszna főleg a zöldség, a hús és a gyümölcs ellátásában mutatkozik meg. Az előző évekhez viszonyítva 1973-ban 9, 1974- ben 13,4 százalékkal több élelmiszert vásárolt a lakosság. Baromfihúsból évente 20-^24 százalékkal többet kínált a kereskedelem. Kiemelkedően javította az ellátást, hogy tizenkilenc ÁFÉSZ-nek , engedélyeztek sertésvágást és árusítást. Az egészséges táplálkozás keretében tavaly megyénk lakóinak tejfogyasztása több mint 23y százalékkal nőtt, a tejtermékekből nem kevesebb, mint 34 százalékkal vásároltak többet, mint az előző évben. Ennek ellenére megyénkben még mindig kevesebb tejet és tejterméket fogyasztunk, mint az országos átlag. Külön figyelmet érdemel a következő statisztika: zöldségből és gyümölcsből tavaly 66 százalékkal többet vásárolhatott megyénk lakossága, mint két évvel korábban. Különösen javított a helyzeten a Nyíregyházi Konzervgyár növekvő árukínálata. A kenyérgyárak fejlesztésére, bővítésére az elmúlt években négy szabolcs-szatmári településen 55 millió forintos állami támogatást költöttek. Kedvező hírként fogadhatjuk azt is, hogy az utóbbi két évben csaknem 35 ezer négyzetméterrel bővült a kiskereskedelmi hálózatunk. A kereskededelmi dolgozók képzése és továbbképzése általánossá vált. Kereskedelmi szolgáltatás 1100 üzletben A kereskedőknek évente 16—18 százalékuk vesz részt valamilyen képzésben, vagy továbbképzésben. Főleg a háziasszonyok örülhetnek annak, hogy megyénk ezeregyszáz boltjában végeznek valamilyen kereskedelmi szolgáltatást — nyolcszáz boltban ez a szolgáltatás ingyenes. A további gondokról is szóltak a szakemberek. Elmondták, hogy több tanyát tartósan fennmaradó településnek jelöltek ki, s ezeken a helyeken a kereskedelem fejlesztésére még nincs kellő lehetőség. Vasárukból, szerel vényárukból és építőanyagból akadozik az ellátás. Ennek ellenére megyénk kereskedelme teljesíti ötéves tervét. A következő ötéves terv áruforgalmi és hálózatfejlesztési koncepcióját a jövő év március 31-ig elkészítik és a megyei tanács vb elé terjesztik. N. L. M ennyire igaz és bölcs a figyelmeztetés, csukd be a jegyzetfüzetet és sokkal érdekesebbet hallasz, mint addig. A sok titok közül talán ez lehet az egyik, amit jó emlékezetbe vésni, ha egy kis ráadást is akar kapni az ember, hogy legyen mit továbbadni... Vasárnapi számunkban nagy vonalakban igyekeztünk bemutatni a ma avatandó új nyíregyházi megyei könyvtár épületét. Jegyzet- füzetünket félretéve a láthatatlan tollal, emlékezetünkkel jegyeztünk meg néhány érdekességet, amelyeket Horváth Gabriellától, a megyei könyvtár igazgatónőjétől hallottunk. Az első, ami az idősebb nyíregyháziaknak nem meglepő, az új könyvtár az egykori Bújtos ingoványára épült. Rég a városnak ezt a részét is uralta a Bújtos, alig AVAT ÓRA negyven centire az alapoktól még mindig a Bújtos vize „lakik”. A magas talajvíz alaposan próbára tette a tervezők, az építők tudását, de mint a legtöbb küzdelem, ez is az ember győzelmét hozta. A halála után is győztes, alkotó ember emlékét meg is örökítik a könyvtár előcsarnokában. Itt helyezik el az időközben elhunyt tervező- mérnök, Paulinyi Zoltán emléktábláját. Munkásságát halála után Pásztor László folytatta. Először kettőjük képzeletében rajzolódtak ki az új épület körvonalai, hogy a SZÁÉV építőmunkásai, mérnökei és technikusai valósággá teremtsék az addig papíron lévő létesítményt... Liften utaznak majd a könyvek az alagsorból az emeletekre, az olvasók asztalára. A könyvbirodalomnak 106 ezer „alattvalója” van, illetve ennyi a könyvállomány, az olvasók száma pedig még a régi könyvtárban meghaladta a tízezret. Az újban ennél sokkal több olvasóra számítanak... Milyen kellemes meglepetések várják az olvasókat? A gyermekek nemcsak játszhatnak a földszinti gyermek- és ifjúsági könyvtárban, hanem paravánt is építettek számukra, ahol megelevenednek a bábjelenetek. A „hangos” könyvtárban, melyet zenei részlegnek is nevezhetünk, éppen az a különleges, hogy egymás zavarása nélkül egyszerre tizen- ketten hallhatják a stúdióból öt csatornán sugárzott adást. A zenebarátoknak új szolgáltatást is bevezetnek, a magnószalag-másolást. A könyvtár zenei anyagából kívánságra a hozott szalagra másolják a kért művet, archív részleteket. A könyveken kívül „hangot is kölcsönöz” az új könyvtár... Mit kap még a szőnyeg- padlós könyvtárba belépő olvasó? Egy pár papucsot. Bár nem tévesztik össze magukat az Ermitázzsal, szeretnék megőrizni a tisztaságot, otthonosságot. Ezért rendeltek egyelőre kétszáz papucsot... Köszönjük a papucsos könyvtárat a tervezőknek, építőknek és az önmagukat ezekben a napokban többszörösen felülmúló könyvtári dolgozóknak. Elsősorban úgy köszönhetjük meg, hogy minél többet leszünk vendégei a szép, új könyvtárnak... P. G. A KÉPERNYŐ ELŐTT Életrevaló ötlettel gyarapította a televízió a népszerű fó- rumjellegű műsorok számát és bővítette témakörét. A múlt szerdán sugárzott „Rendhagyó jogsegélyszolgálatában olyan sokakat közvetlenül érintő és az egész közvéleményt is érdeklő kérdésekre adtak választ az illetékesek, amelyek a legutóbbi átfogó szociálpolitikai intézkedések (a társadalombiztosítás állampolgári joggá váló kiterjesztése és az új nyugdíj- törvény) végrehajtása során gyakorta felmerülnek. A keretrendelkezések nem szabályozhatnak mindent, a határeseteket pedig még a részletes végrehajtási utasítások sem mindig. Ezért jó volt hallani, hogyan kell törvényeink humánus szellemét alkalmazni, ha fogósabb kérdéseket tesz föl — és nem egyszer jogvitát produkál — az ezerarcú élet. A kérdéseket valóban a gyakorlat szülte. Akik föltették őket (vállalati, intézményi dolgozók, ügyintézők), a SZOT- székházban gyűltek ftfolnár Margit mikrofonja köré. A válaszadóknak a stúdióban cseppet sem lehetett könnyű dolguk az imponáló nyugalmú műsorvezető, Vértessy Sándor kerékasztalánál, úgv záporoztak rájuk ezek a kérdések. A műsornak csupán egyetlen „ellensége” volt: a könyörtelenül múló kiszabott idő, amelyből kissé ki is futott — de megérte. Reméljük, hogy a „Rendhagyó jogsegélyszolgálatának folytatása következik más, hasonló időszerű témákban is. Az „Ö, ő, ő” című NDK-tévéfilm hosszú másfél órára nyújtotta egy anya nehezen hihető, .valójában álkonfliktusát, melyre ugyanúgy nehezen hihető megoldást talált. Inkább' rózsaszín idillnek, súlytalan problémázgatásnak tűnt minden az egész történet során, melyben az alig jellemzett és sematikusra vasalt két főszereplő, Lutz és Kirsten néni mesterkélten konstruált bonyodalom során és a gyermek szeretetében egymásra talált. Csak a gyermekszereplőért (Stefan) volt érdemes végignézni ezt a tévéfilmet. A német gyermekszereplő (és kitűnő magyar hangja, Rohonczy Viktoré) kárpótolt minden unalomért. A „Hóvégi hajrá” — címéhez illően — frissen (és tegyük hozzá: eléggé változatosan) pergelt szombat este. Valamit azonban szóvá kell tennünk. Ez a televíziós kabaré, vagj( inkább vidám riportázsműsor egyre inkább sajátos, tévés karaktert mutat. A filmbejátszásokkal kilépve a stúdió, a színpad kulisszái közül, kétségkívül több szintér felvillantására, több képi humorforrás kiaknázására van lehetőség. De ezúttal, a nyilvános egyenes adásbán túl sok volt a „konzerv”, a filmbejatszás. Tévedés ne essék: a nyilvános, élő adás mellett vagyunk mindenképpen, mert ennek közvetlensége és inspirációja a színészekre az ilyenfajta műsorok legjobb emeltyűje. Inkább arányokról van szó, mert ha közönség előtti, egyenes az adás, jobbára mégis csak ott szülessék a műsor... [JRÁDIÓ Merkovszky Pál MELLETT Minél előbb meg kellene ismételni a Tanuljunk tanulni! című — a héten kezdődött — sorozat első adását, s aztán sorban mindahányat! Rendkívül fontos ügy mellé szegődött segítségül a rádió ezzel a sorozattal. Sok embernek ment már el a kedve a tanulástól, mert — nem ismerve a tanulás technikáját,, módszereit — hiába vesztegette az idejét, kudarcot vallott. Lehet, hogy valahol itt kell keresni az általános iskolát el nem végzettek száma újratermelődésének egyik okát is, de a felnőtt korban újra folytatott tanulmányok abbahagyásának gyökereit is. Ennek a műsornak a létrehozását az élet követelte meg a rádió szerkesztőitől, mint ahogyan az élet követeli meg mindannyiunktól, hogy időről időre újítsuk meg ismereteinket, vagyis, hogy szinte szünet nélkül tanuljunk. És ha már módszertani műsorról van szó: legyen minden adás végén egy-két percnyi" összefoglalás, első ismétlés, amellyel segítik a hallgatót, hogy könnyebben megjegyezze az aznap hallottakat. A rádió vagy a televízió — tehát az ország — nyilvánossága előtt zajló vetélkedőknek mindig is az volt és marad is az egyik — bevallott, de nem sokat emlegetett — céljuk, hogy az ismeretek egyfajta könnyed terjesztése mellett újabb ismeretek megszerzésére csábítsa a hallgatót, a nézőt. Tehát soha nem az öncélú játszadozás, az önmutogatásra való alkalom megteremtése, hanem a játszva tanulás — tanítás! E vetélkedők egyre inkább olyan színvonalúak, hogy csakis jól összehangolt, komoly csapatmunkával lehet bennük sikereket elérni. A most döntő elé érkezett színes, érdekes és izgalmas művelődéstörténeti vetélkedő, a Hangtárlat is, nemcsak az ország huszonegy művelődési otthonát, házát hbzta lázba, hanem az érdeklődők sokaságát is. A szerdai versenyen Mátészalka jó összetételű csapata nagy pontelőnnyel került be a döntőbe, amelyben három másik csapattal fog megküzdeni. S ekkor újra megnyilatkozhat a jó értelemben vett, széles keretek közt mozgó lokálpatriotizmus és a kollektív tudás (nem akarom azt mondani, hogy bölcsesség), amelyek eddig is jellemezték ezeket a játékokat, segítették a versenyző csapatokat, így a mátészalkait is. Fiatal ember is létezik régi életfelfogással, de sem fiatalnak, sem idősebbnek nem érdemes, nem lenne szabad a régi — „Kaparj kurta, neked is jut!” — morál szerint élni. LitauszkíT István csütörtökön bemutatott hangjátéka, az Egy lány az új házakból, azt a sokakban újra meggyökeresedő szemléletet ítéli el, amely a megszerzett személyi tulajdont nem eszköznek, az élet megszépítése eszközének, hanem célnak, az egész élet végcéljának tekinti, s ezzel magántulajdonná minősíti á saját értékrendjében. E hangjátéknak értéke, hogy a két különböző felfogású fiatal révén elkerüli a sablont, mely szerint csak az öregek között lehet keresni a maradi gondolkodást. Hibája viszont, hogy a fogalmi világgal, a stílussal nem jellemzi, vagy alig- alig, a szereplőket. Sőt, a főszereplő, Sanyi hitelét nagyon rontja az a gondolati és fogalmi rend, tartalom, amelyben ez a segédmunkás fiú gondolkozik és legfőképp az a stílus, ahogyan beszél. Túlságosan választékosak, tétovázás nélküliek és pontosak a kifejezései, nagyon is gördülékenyek, majdhogynem modorosak a mondatai. Nem a kültelki zsargont képzelem a munkásfiatal sajt iák, nem is a fiatalok manapság divatos nyelvezetét, de r, is ezeket a simán sikló, jól olajozott gondolatokat, mond at. Jobbra törekvők, őszinték, gondolkodó emberek a mu isfiatalok, de érdesebbek is, még nem ilyen kerek gondolkc úak húszéves korukban. Seregi István \ /
