Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-25 / 251. szám

1975. október 25.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

A Magyar Posztógyár két termékét a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíjával tüntették ki. (Elek Emil felvétele)

juk. Az átvett dolgozók viszonylag magas keresetű emberek, akiknek a megyei tanácselnök elvtárssal történt megbeszélés alapján régi átlagjövedelmüket biztosítjuk. Természetesen elvárjuk tőlük, hogy a textiliparban szokásos háromműszakos munkarendben dolgozzanak. A most átvett vasipari szakmunkásoknak ugyancsak megvan a lehetőségük arra, hogy átképzéssel a bővülő üzem művezetői, segédművezetői lehessenek.

— Milyen eredményeket vár a demecseri üzem létrehozásától?

— Várjuk, hogy gépeink kapacitás-kihasználása növekszik, keresett és munkaigényes kártoltszövetgyártá- sunkat növelhetjük. A legnagyobb gondot a vállalatnál néhány munkafolyamat zökkenőmentes biztosítása okozta létszámhiány miatt. Ezért az új gyáregységben a vertikális összhangot biztosító gépegységeken túl, egyes részfeladatok elvégzésére a helyi szükségletnél több gépet kívánunk letelepíteni. Például kivarró üzemünket is nagyobb létszámra tervezzük, így a demecseri telep segítségével vállalatunk növekvő feladatait el tudjuk látni.

80 fős mag

— Hogyan látja a munkássá válás folyamatát ezen az alapvetően mezőgazdasági jellegű területen?

— Megnyugtatónak, mert az eddig Budapesten kiképzett létszám jól helytállt, szorgalmasan és jól megtanulta tennivalóját. Egy-két kivételtől eltekintve megfelelően beleilleszkedtek a kollektíváéba. Bízunk benne, hogy ez a 80 fős mag ezt a szellemet, szorgalmat, tenni- akarást Demecserben folytatja és az új munkásokat erre tanítja. Erősítené ezt a folyamatot, ha több leendő munkatársunk vállalkozna budapesti kiképzésre, mert az a jelenlegi folyamatot erősítené.

— Köszönjük a beszélgetést.

(—y—)

TEXTILGYÁR

DEMECSERBEN

Egy budapesti textilipari nagyvállalat, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár 1975. május 21-én Nyíregyházán, a megyei tanács épületében szerződést kötött a tanács vezetőivel egy Demecserben létesítendő ipartelep ügyében. A megállapodás értelmében a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács átengedi a Demecser községben levő VAGÉP-telepet, melyben a budapesti vállalat kártolt szövetet gyártó üzemet létesít.

Vajon milyen okok késztetik egy fővárosi nagyvállalatot árra, hogy központjától több mint 300 kilométerre, szállítási és szervezési nehézségei ellenére, jelentős befektetésekkel járó telephelyet létesítsen? Erről a problémáról és a telepítés más kérdéseiről beszélgetünk György Istvánnal, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár vezérigazgatójával.

— Vállalatunk négy gyáregységes — kezdi tájékoztatóját György István — Budapesten és Tatabányán vannak üzemeink. Mivel minden egység erősen iparosodott területen dolgozik, létszámgondjaink vannak. Éveken keresztül munkaerő-toborzással próbálkoztunk, többek között Szabolcs megyében is. Rá kellett jönnünk arra, hogy ez a megoldás nem lehet tartós, mert egyes területeken korszerű gépi kapacitásainkat nem tudtuk teljesen kihasználni. Szükségessé vált tehát, hogy megfelelő vonzási körzettel rendelkező vidéki telephelyet keressünk, ahol gépeinket megfelelő színvonalon foglalkoztatni tudjuk. Az Országos Tervhivatal Szabolcs- Szatmár megyét, többek között Demecser községet jelölte meg ilyen területnek. Előzetes tájékozódás után felkerestük a megyei tanács elnökhelyettesét, Czimbalmos elvtársat, aki elképzelésünket megértéssel fogadta és kérésünket a megyei tanács elé vitte. A tanács vezetői úgy ítélték meg, hogy elképzelésünk a kölcsönös előnyök alapján realizálható. Demecserben és vonzási körzetében olyan szabad munkaerő van, melynek foglalkoztatása szükségszerű és célszerű, mert adott helyen az iparosítás erőteljes fejlődésnek indulhat. Ezen előzmények után tervet készítettünk a telepítés ütemére.

— Milyen távlatokat szánnak a demecseri üzemrésznek?

— Célunk, hogy első lépésben ez év végére közel 300 főt foglalkoztató, vertikális kártolt szövetet gyártó kapacitást telepítünk le, amely egyben alkalmas arra, hogy a tovább bővülő üzem új munkaerőit is kiképezze. Végső célunk 1,5 millió négyzetméter kártolt szövet gyártása, 1000 fő foglalkoztatása mellett. Ötödik ötéves tervi elképzeléseink szerint a teljes kapacitásnak 1978-ban kell belépnie.

— Jelenleg hol tartanak a munkálatok?

— Az átvett telep, amelyen egy 1800 négyzetméteres, korszerű üzemcsarnok van, alkalmas az előbb említett első lépcső telepítésére, azonban meg kellett oldanunk a textilipari termeléshez szükséges fűtést és a vízellátást. Kutat fúrtunk, megépítettük a munka megkezdéséhez elengedhetetlen szociális létesítményeket, így a vállalati étkezdét, fürdőt, öltözőket. Jelen pillanatban az első leszállított gépek próbajáratása folyik.

Munkaerő

helyből

— Honnan biztosítják a termeléshez szükséges szakmunkásgárdát?

— Demecserről és környékéről, valamint az átvett VAGÉP-telepről összesen 80 fő tanult, illetve tanul jelenleg is budapesti üzemekben. Betanítottuk a gépekkel dolgozó személyzetet, vasipari

szakmunkásokból és technikusokból pedig fonó-szövő művezetőket és segédműve- zétőket képeztünk. A gyáregység vezetője gépészmérnök, a gazdasági ügyek intézője okleveles közgazdásznő, mindketten demecseri lakosok. Emellett azonban jelenlegi gárdánkból néhány nagy gyakorlattal rendelkező munkatársunk a középvezetés szintjén fogja segíteni a termelés beindítását.

— A dolgozók bérét milyen elvek alapján állapítják meg?

— Az érvényes szakmai bértáblázat, valamint vállalatunk kollektív szerződése alapján. Ez azt jelenti, hogy alapórabérek tekintetében az elbírálás azonos a vállalat régi és most alapított üzemei között. Magától értetődő azonban, hogy most még a demecseri üzemben nem tudnak azonos teljesítményt, így azonos bért sem elérni. Ennek pótlására havonta úgynevezett bérkiegészítést kapnak, ami biztosítja számunkra az azonos elbírálást. Az is természetes, hogy a bérkiegészítés előre meghatározott ütemben csökkenni fog.

Három

műszakban

— Tudnak-e minden VA- GÉP-dolgozót alkalmazni?

— Igen, tudunk. Október 1-vel a VAGÉP minden dolgozóját átvettük és számukra ugyancsak a kollektív szerződés szerinti bért biztosítBeszélgetés

György

Istvánnal,

a Magyar

Gyapjúfonó

és Szövőgyár

vezérigazgatójával

— .• Háromszáz kilométerre Pesttől

LEHETNE

JOBBAN?

Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást, alkalmazottat : milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat.

Aki válaszol: Czvik Ferenc, az AFIT nyíregyházi üzemének vezetője.

— Hol is kezdjem? Talán ott, hogy 105 dolgozónk évente 120 ezer órát dolgozik a személygépkocsik garanciális javításán, műszaki vizsgára való előkészítésén és egyéb javításokon. Az igényeket azonban 180 ezer óra munkával tudnánk kielégíteni. Az első gond te-' hát ez. A második, ami időnként még kellemetlenebb : az alkatrészhiány.

Talán hihetetlennek hangzik, de ha nálunk gyakrabban hiányzik egy-egy alkatrész, mint mondjuk egy fővárosi szervizüzemben, ez nem a megrendelésen, nem a rosszabb anyagellátáson múlik. Hanem azon is, hogy ott a szervizüzemek többsége szakosodott, egy-két. esetleg három típusú gépjármű javítását végzi, nálunk 16—18 típusú gépkocsi fordul meg. Természetes, hogy ennyi típushoz nehezebb alkatrészekről gondoskodni.

— Nem akarok azért

minden hibát másra hárítani, hiszen a mi szervezettségünkön is lehet és kell is javítani. Ehhez azonban előzményként azt is el kell mondanom, hogy az utóbbi két-három évben sokat változtattunk. Hogy csak a legfontosabbakat mondjam: tavaly

még hat fegyelmit kellett adni azért, mert dolgozóink egy része ivott, ebben az évben már csak egy ilyen fegyelmi ügyünk volt. Az ivásból pedig sok minden következik. Hogy például késnek a dolgozók, vagy indokolatlanul sok a táppénz és ez mind a jobb munka rovására megy. De azt is hozzáte- hetem, hogy mindössze három éve van KISZ- szervezetünk, pedig a dolgozók átlagéletkora jóval a harminc év alatt van, vagy hogy csak idén tudtuk létrehozni a pártszervezetet.

Ahol a legtöbbet kellene javítanunk, az az adVÁLASZOL,

Czvik Ferenc

minisztráció csökkentése. Aki javíttatta már gépkocsiját, az tudja, hogy ha például délelőtt 10-kor elkészül a kocsija, délig sem tud megszabadulni tőlünk, mert olyan nagy az adminisztráció. Persze nem így lenne* ez. ha a tulajdonosok nem néznék végig az egész javítás menetét, mert akkor csak annyit tudnának, hogy délre kész a kocsi és elvinnék.

— Isten őrizz, hogy magukra hagyják kocsijukat a tulajdonosok — mondják ezt nagyon sokan, pedig azt kell mondanom, hogy nincs igazuk. Dolgozóink nagy része már megértette, hogy ami neki egy kocsi a sok közül, az a gazdájának több éves munkával összegyűjtött hatalmas érték. Épp ezért van, hogy a javításkor minden tulajdonos kap egy példányt az anyagkivételezési jegyből, és ha ezt összegyűjti, tudja: mikor milyen alkatrészt építettek be, milyen javítást végeztek és ebből már azt is tudja — ha ismeri egy-egy alkatrész elhasználódási idejét — hogy mikor mit kell ismét kicserélni.

— Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az utóbbi időben sokat javult a szerviz munkája. Igazolják ezt ügyfeleink is azzal, hogy csökkenőben van a reklamációk, a partaszkönyvi bejegyzések száma. Ezt tulajdonképpen azzal értük el, hogy ahhoz a brigádhoz kerül a selejt, aki azt elkövette és a kijavításért természetesen nem fizetünk. Ennél is fontosabbnak tartom a „dolgozz hibátlanul” mozgalmat. Ahhoz, hogy valaki e mozgalom tagja legyen, hosszú ideig kell bizonyítani és egy 150 forintnál nagyobb értékű kár elég ahhoz, hogy kizárjuk és mindent kezdhet elölről.

— Mit mondhatok befejezésül? Azt, hogy munkánk javításának fontos-"" sága túlnő a vállalat érdekein. Mert, ha rosszul dolgozunk, ez befolyásolja ügyfeleink hangulatát, munkakedvét és ezzel másutt is károkat okozunk.

Éjszaka a szállodában

Az alábbi történetet megbízható, szavahihető forrásból hallottam. Igyekszem híven tolmácsolni:

Az egyik fővárosi üzem képviseletében, két hivatalos küldött utazott le, L. vidéki városkába. A csinos, vonzó külsejű Edit és a rokonszenves András: mindketten a gyár műszaki vezető gárdájához tartoztak. A két ifjú ember jó barátságban volt egymással, de semmi több. Amikor elindultak, úgy tér-» vezték, hogy reggel megérkeznek L.-be, délután hatkor végeznek a tárgyalásokkal és a 8 óra 20-as vonattal utaznak vissza a fővárosba. De a tárgyalásokon különböző problémák merültek fel és emiatt másnapra kellett halasztaniuk a visszatérést Budapestre. így hát egy éjszakára megszálltak a városka egyetlen szállodájában. Edit az első emelet 37-ben kapott egy kétágyas szobát, a férfi pedig egy háromágyast, a második emelet 21-ben. A portás sajnálva jegyezte meg, hogy a hölgy kétágyas szobájában már van egy lakó: egy halk szavú, csendes állatorvosnő. Edit és András magukhoz vették a kulcsokat és bementek az étterembe vacsorázni. Megittak egy üveg tokajit, aztán jó éjszakát kívánva, mindketten felmentek a szobájukba. András már pizsamában volt és fogat mosott, amikor valaki kétségbeesetten dörömbölt az ajtón. Edit volt. Szinte beesett a szobába, ledobta magát egy székre és felindultan így szólt:

— Képzelje, a szobatársam ...

— Te jó ég! Csak nem egy férfi — érdeklődött András.

— Rosszabb. Egy nő, aki horkol. Mit horkol! Úgy szól, mint egy hajókürt. Képtelen vagyok mellette pihenni.

— Kedves Edit, ha nincs más megoldás, szépen ittmarad nálam. Remélem, megbízik bennem.

— .Természetesen. De az emberek félreértenék, ha egy férfival egy szobában tölte- ném az éjszakát — mondta gondterhelten Edit.

— Csacsiság. Felnőtt emberek vagyunk. Magának pihennie kell. Válasszon: vagy ez a szoba, vagy a hajókürt.

Edit még tétovázott egy kicsit — illendőségből —, aztán bólintott:

— Ittmaradok.

— Okos kislány. Most kimegyek a folyosóra Gyorsan bújjon a másik ágyba, aztán kiáltson, ha szabad a gazda.

Edit már kényelmesen elhelyezkedett az ágyikóban és állig magára húzta a takarót. Két perc múlva András bejött, eloltotta a

villanyt és lefeküdt a fal melletti heverőre. Nyitott szemmel bámultak a sötétbe, aztán András megszólalt:

— Nézze, Edit, modern emberek vágyunk ...

— Figyelmeztetem, ha egy lépést közeledni mer, így, ahogy vagyok, kiszaladok a folyosóra! — harsogta Edit szigorúan.

— Csak azt akartam mondani, modern emberek vagyunk, kultúremberek vagyunk, legyen nyugodt, nem élek vissza a helyzettel. De azért egy kicsit elbeszélgethetne velem.

— Jó, egy kis beszélgetésben benne vagyok — felelte Edit engedékenyen. Már éjfél is jóval elmúlt és a sötét szállodai szobában a két munkatárs, alig három méterre, zenéről, irodalomról társalgott.

— Mi a véleménye a tizenkilencedik századi impresszionista festők hatásáról a mai képzőművészetre — kérdezte kíváncsian András, de nem kapott választ. András felült a sötétben: — Alszik?

— Nem alszom. De ne gondolja, hogy engem félre lehet vezetni. Kulturális problémákról fecseg, közben arra gondol, hogy itt van maga mellett egy csinos, fiatal nő, akit könnyűszerrel el lehet csábítani.

— Könyörgöm, higgyen nekem. Magában nem a nőt nézem, csak a kollégát. Be akarom bizonyítani, hogy ilyen helyzetben is tisztességesen, korrekten viselkedem és betartom a két lépés távolságot.

— Utoljára figyelmeztetem: átlátok magán! Az is gyanús, hogy nem kísérletezik, nem . próbál közeledni. Emögött valami trükköt sejtek.■*

— Semmiféle csalafintaságot he képzeljen rólam. Sőt, hogy teljesen bízzék bennem, most elköszönök és glszunk. Jó éjszakát! — mondta a férfi és az oldalára fordult.

*

Köszönöm. Igazi lovagként viselkedett — mondta reggel csendesen Edit. András, mintha egy csipetnyi gúnyt is érzett volna a hangjában. A portásnál mindketten kifizették a szobaszámlájukat. A portás előzékenyen fordult Edithez:

— Örülök, hogy a kisasszony nyugodtan alhatott. És egyedül. Az állatorvosnő csak ma délután érkezik. ..

András a szálloda halijában függő tükörbe nézett és halkan csak ennyit mondott: „Nagy marha vagy, öregem ... !”

Galambos Szilveszter