Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-24 / 250. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 24. Az ENSZ napján Harminc esztendővel ezelőtt, 1945. október 24- én lépett hatályba az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmánya. E 111 cikkből álló nem­zetközi szérződés tartal­mát ma már 141 állam' vallja magáénak. Ter­mészetes, hogy még egy ilyen átfogó és nagy horderejű dokumentum létrejötte sem hozhatta magával a nemzetközi problémák azonnali megoldását. A Szovjet­unió, majd a megalakult népi demokratikus álla­mok következetes küz­delmet folytattak — és folytatnak ma is — az alapokmányban foglalt rendelkezések maradék­talan megvalósításáért. Tiszteletben tartásuk lehetőséget teremt a nemzetközi béke és biz­tonság fenntartására. A múlt három évtized története . bizonyítja, hogy mekkora erőfeszí­tések szükségesek az alapokmány szellemének valóra váltásához. Volt példa arra is, hogy az imperialista hatalmak éppen a világszervezet nevével visszaélve kö­vettek el agressziót és számtalanszor gördítet­tek akadályt egy-egy nemzet önálló, szüverén államként való elisme­rése elé. Ahhoz, hogy az em­beriség megmenekülhes­sen a már felhalmozott fegyverek pusztító há­borújától, nemzetközi egyezmények egész rendszerére van szük­ség. E rendszer egyik része az a javaslat, ame­lyet az ENSZ-közgyűlés XXX., jubileumi ülés­szakán terjesztett elő a Szovjetunió a nukleáris fegyverkísérletek álta­lános és teljes betiltásá­ról. A közgyűlés vitájá­ban felszólaló küldöttek — így hazánk képviselő­je is —- hangsúlyozták, hogy a politikai enyhü­léssel feltétlen együtt kell járnia a katonai eny­hülésnek, vagyis: csök­kenteni kell a fegyver­kezést, ezzel is anyagi erőket felszabadítani a békés építő munka szá­mára. Az ENSZ valamennyi fóruma, szakosított szer- ; vezetei harminc év alatt sokban segítették a né­pek közötti közeledést, előmozdították a világ országainak kulturális, gazdasági és tudományos fejlődését. A jubiláló ENSZ legfőbb feladata az alapokmány létrejöt­tét kövétő negyedik év­tizedben is a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésének segítése marad. Tanácsi küldöttség utazott megyénkből Kárpátontúlra A Szovjetunió Kárpáton- túli Területi Tanácsának meghívására csütörtökön ta­nácsi küldöttség utazott me­gyénkből Ungvárra. A delegációt — amely négy napon át tanulmányozza a testvérterületen lévő taná­csok munkáját — dr. Pénzes János, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács elnöke veze­ti. Tagjai: dr. P. Szabó Gyu­la, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Kiss Zoltán, a me­gyei tanács vb ipari osztály­vezető-helyettese és Meny­hért Ferencné, a Csarodai Közös Községi Tanács V. B. titkára. A szabolcsi küldöttséget a határon Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára és dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács általános el­nökhelyettese búcsúztatta. Lázár György Leningrádban MUNKATÁRSUNK IRAKBAN (3.) Tizmilliard dinar Bokor Pál és Izsák Erika, az MTI tudósítói jelentik: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke csü­törtökön délelőtt a szovjet kormány különrepülőgépén megérkezett Leningrádba. A leningrádi pulkovói re­pülőtéren, melyet ebből az alkalomból a magyar kor­mányfőt üdvözlő felirattal, szovjet és magyar zászlókkal díszítettek fel, Lázár Györ­gyöt és a kíséretében lévő személyiségeket a terület és a város vezetői fogadták. Ott volt A. N. Sibalov, a Lenin­grádi Területi Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnöke, B. I. Arisztov, a városi párt- bizottság első titkára és M. D. Filonov, a városi tanács végrehajtó bizottsága elnöké­nek első helyettese. Kijöttek a repülőtérre a város üze­meinek és intézményeinek képviselői, a Leningrádban tanuló magyar diákok is, hogy üdvözöljék a kormány­főt. r A miniszterelnök és a kísé­retében lévő személyiségek csaknem két teljes napot töl­tenek a Szovjetunió második legnagyobb és történelmi ne­vezetességekben, forradalmi hagyományokban talán leg­gazdagabb városában. A le­ningrádi látogatásra a ma­gyar. miniszterelnököt elkí­sérte M. A. Leszecsko szovjet miniszterelnök-helyettes. V. J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete, és V. F. Grubjakov, a külügyminisz­térium ötödik európai osztá­lyának vezetője. A repülőtérről a kormány­fő zárt ZIL-gépkocsin, akár­csak Moszkvában, motoros rendőrök kíséretében magyar és szovjet zászlókkal fellobo­gózott utcákon, integető le- ningrádiak sorfala között tet­te meg az utat a Néva folyó egyik szigetén lévő kormány- rezidenciáig. Útközben a vendégek gépkocsikaravánja néhány percre megállt a vá­ros határában, a Moszkva su- rágút torkollatánál, ahol nemrégiben a győzelem 30. évfordulója alkalmából áj több szoborcsoportból álló. monumentális gránit emlék­művet avattak fel Leningrád védőinek tiszteletére. Az em­lékművet Ludmilla Belovaja, a városi történeti múzeum igazgatója mutatta be. Lázár György vörös szegfűcsokrot helyezett el az emlékműnél, s egyperces némasággal adó­zott a Nagy Honvédő Hábo­rúban elesett leningrádi hő­sök emlékének. A vendéglátók nagyon tar­talmas programot készítettek a következő két napra. Csü­törtökön délután Lázár György látogatást tett egy leningrádi nagyüzemben, majd megtekintette a Pisz- karjov-emléktemetőt. Késő délután beszélgetést folyta­tott a t.erület szovjet veze­tőivel. Este a Kirov Opera- és Balett Színház előadását tekintette meg. Megkezdődött az úttörövezetők VI. országos konferenciája Csütörtökön reggel Duna­újvárosban, a Bartók Béla művelődési ház nagytermé­ben összeült az úttörővezetők VI. országos konferenciája. A szövetség legfőbb fórumá­nak tanácskozásán — félezer­nyi küldött és vendég, kö­zöttük a külföldi testvérszer­vezetek képviselőinek jelen­létében — Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségé­nek főtitkára vonta meg a gyermekszervezet kétéves te­vékenységének mérlegét, tar­totta meg a szövetség orszá­gos tanácsának beszámolóját. Egyebek között hangsúlyoz­ta: — Jóleső érzés számot ad­ni arról, miként alakultak, gazdaságunk sokat vállal an­nak érdekében, hogy a szü­lőknek kevesebb gondjuk legyen, hogy az iskola sok­oldalú nevelést és képzést nyújtson, hogy az úttörőszö­vetség gazdagabb feltételek között tevékenykedjen. Erre utal az előző konferenciák óta épült tantermek száma, s az, hogy ma már évente majd három és fél milliárd forintot fordítanak az általá­nos iskolák és kollégiumok fenntartására. A fokozott se­gítségnek tudható be, hogy az idén 130 ezer kisdobos és úttörő üdülhetett hazai és nemzetközi táborokban, 10 százalékkal többen, mint 1974-ben. A gondoskodás kü­lön jeleként értékelhetjük a javultak az elmúlt években a gyermekek családi, iskolai és mozgalmi nevelésének poli­tikai, tárgyi, személyi felté­telei. A korábban oly sokszor divatosan hangzó megállapí­tás — jelesen: a gyermekek nevelése össztársadalmi fel­adat — ma már egyre inkább élő gyakorlat, valóság. Nép­csillebérci úttörő nagytábor rekonstrukcióját és a zánkai úttörőváros felépültét. A beszámolót vita követte — a következő esztendőre szóló feladattervet várhatóan a tanácskozás harmadik nap­ján, szombaton fogadják el. Kerekes Injype: vakáció all iöriéncic | 13. Egyszóval, le vagyok törve, úgy festek ott, mint alkohol az elvonókúrán. Csak állok ott hang nélkül és nem tehe­tek mást, mint rezonálok az eseményekre. A füttyszóra a park körül kinyílnak az ab­lakok, megjelenik a nép, jnint műszak után az ital­boltban. A srácok még job­ban begurulnak, általános a hülyülés, szóval egy pillanat műve és minden megválto­zott. El lehet temetni eddigi életformánkat. Elég, ha vá­ratlanul megjelenik egy ku­ka és máris felborul a világ egyensúlya. Attól tartok, en­nek az egész ma esti törté­nésnek még folytatása lesz. Véget ért a suli. Jól zár­tam az évet, matekból ket­tes. Nepál nemzeti ünnepén felhúzom a lobogót. A pipi neve, aki a Bánickivel jár, Zubcsek Mária. Találkoz­tam Elvi Salamonnal is, a név tőlem. Legurítottunk egy korsó sört, elemezget­tük az ügyeket: Salamon nem tagja a klubnak, de ha­vonta egyszer-kétszer pofa­fürdőt vesz nálunk. A srác tudósnak készül, két nagy pofaszakállal most végzi a hatodik általánost. Ettől el­tekintve Elvi Salamon minden ügyet tisztáz. Hideg fej, nála mindig leesik a húszfillér. Ért a jelenséghez, a helyzethez, a fejlődéshez, anyanyelvi szinten beszéli a magyart, immár tizennyolca­dik éve. Lastex és anorák szakértő. Mondom, nagy fej a krapek. A babák ragadnak rá, mint szeplőtulajdonos a világon a leggazdagabb. Za­kó, nadrág lötyög rajta. Élőadom neki a helyzetet, szerinte nem lesz konfliktus a hatósággal, annak ellenére, hogy a végén még verekedés Üj mecset a főváros szélén. Irak ma gazdag ország. Van pénz az államkasszá­ban, és egyre többen tesznek szert nagy jövedelmekre. Ugyanakkor az is,tény: a fo­gyasztási alap korántsem elé­gíti ki a szükségletet. A lefö­lözésre két lehetőség van: egyrészt az árakkal való já­ték, a másik a mindéntgyár- tás kényszerűsége. Hogy va­lójában milyenek is a tervek, arról a legilletékesebb, dr. Dzsawad Hashim, a terve­zésügy minisztere tájékoz­tatott. Csak terv szerint — Irak gazdasági élete ötéves terv szerint folyik. A legfontosabb, hogy anyagi erőink szerint végrehajtsuk a mezőgazdaság felújítását, gondoskodjunk a kielégítő ellátásról, és ezzel egyidő- ben kialakítsuk a legéssze­rűbb ipari szerkezetet. A most záruló tervciklusban megalapoztuk mindezt. A fő bevételi forrásunk az olaj és a datolya. Abban a helyzet­ben vagyunk, hogy az így nyert pénz nagy részét a sa­ját fejlesztésünkre fordít­hatjuk. Természetes, hogy az ipari és mezőgazdasági fejlesztés mellett a lakásépí­tés, a kultúra, az egészség­ügy is nagy összeggel része­sedik a nemzeti jövedelem­ből. Az ötéves fejlesztési tervben felhasználandó 10 milliárd iraki dinár (30 mil­liárd USA-dollár) biztos ala­pot teremt a Baath Párt ál­tal megszabott haladáshoz. — Tehát nemcsak az olaj — szólok közbe. — Az olaj eszköz, de gaz­daságunkat nem akarjuk csak eri’e építeni. Vegyipart lehet teremteni, mód van a fejlett mezőgazdaság kiala­kítására, a termékek feldol­gozására, és nem mellékes, hogy a manufaktúrák he­lyett korszerű technológiát alkalmazunk. Az állami ré­szesedés mellett így terel adunk a magántőkének, ál­lami többségi részesedés mellett. Irak és a KGST A miniszter elmondta: a pár évvel ezelőtt megkez­dett folyamat, amely a KGST-vel való iraki együtt­működés alapjait teremtette meg, az idén júliustól ma­gasabb szintre lépett. — Az eddigi tapasztalatok, melyeket a magyar és szov­jet féllel történő együttmű­ködésben szereztünk, arra jogosít fel, hogy kijelent­sük: a KGST-vel szorosabb összhang föltételnül hasz­nál az Iraki Köztársaság­i3 volt. Sok állati ügy van, ez úgyszólván nem feltűnő. Lényeg az, hogy sziréna nem szólt, senki nem került kór­házba, az ilyesmire pipa a rendőrség. Hitelesítjük a történteket, nem ajánlja, hogy dramatizáljuk az ügyet, s óvakodjunk attól, hogy szabadtéren mégegy- szer bemutassuk ezt a mű­sort. Ezzel kapcsolatban El­vi Salamonnak érintettem az egzisztencializmust, úgy is mint filozófiát, de elhá­rította magától a felelőssé­get. Megittunk egy korsó sört a sarki söntésben, ne­gyedosztályú áron, azt is áll­va, de neki még annyi pénze se volt, hogy az állóhelyet ő fizesse. így ez is rám ma­radt. Javul az idő. A Livi papája egy pléboy, biztos vagyok benne, hogy minden nő ott helyben be szeretné fűteni. Szóval egy világjelenség. Tudós fején a haja a homlokában. Nem hinném, hogy összekeveri a szubvenciót az invencióval. A lakás isteni, ez a tag vala­hol állatian bevágódhatott, hogy ilyen szép lakást ka­pott. Mi fiúk, szóval a tár­nak — fejtette ki a többi kö­zött a tervezési miniszter. Az elmondottak után szin­te kínálkozott, hogy keres­sem: ott vagyunk-e vajon Irakban, ebben a jól és pon­tosan fizető országban. Saj­nos, a tapasztalatok nem a legjobbak. Igaz, a szellemi export nőtt, most mintegy 300 szakember dolgozik itt. Külkereskedelmünk azonban elmulasztotta a jó alkalmat, a közös vállalkozások nagy lehetőségeit nem használta ki. Iraki szakemberek, közü­lük sokan tanultak Magyar- országon, csodálkozva mond­ták, hogy például a bábol­nai mezőgazdasági rendsze­reket még csak nem is aján­lottuk, pedig kellenének. Kevés a külkereskedő Erősödött késlekedésünk tényéröl kapott képem ak­kor, amikor a bagdadi vá­sárváros iraki pavilonjában és a tervezési minisztérium mintatermében néztem, mi mindent gyártanak ebben az országban. Jóformán min­dent, a szennyvízakna-fedél- től a gyufáig. És ami szintén tény: nem mindent kiváló minőségben. Szinte kínálja magát az üzlet. Külkereske­dőnk mégis alig van errefe­lé. Pedig Irak nemcsak jól, hanem pontosan és kész­pénzzel fizet. Beruházások saság, már aki meghívót ka­pott, együtt vonulunk fel a házibulira, mint valami pa­rádéra. A Mandel nyakán szélesre kötött nyakkendő. Szétnézek, mert ugye mit te­het az ember mást, ott ahol először jár. Valahogy csak át kell jutni az ilyen kínos perceken is. De aztán látom, hogy nincs baj. A sarokban hidegkonyha, sütemény, hű­sítő. A Vida tőlem kérdi, hol az ital. Még magángyűjte­ményben se találok ilyen hülyét. Odasúgom neki, hogy ultizni hívja a Livi papája. A Livi mutatja, melyik az ő heverője, pont erre va­gyok most kíváncsi. Hogy a mamáról is szó essék, úgy lá­tom ő is egy menő fej, bár minthogy kissé alacsony, en­nek megfelelően a fejét is lenn hordja. Nem szeretem az ilyen vörös műfejet, de ne­ki elmegy. Valahogy egész­ben úgy fest hogy mini nő, maxi reklámmal. Kézcsók a Kun Vili részéről. Nem tu­dom honnan kopírozza a di­vatot. A Bánicki és a Lakin­ger már kajálnak, magam szeretném kissé álcázni a helyzetet, nehogy hamar be­esetén — amint elmondták — 30 százalékos előleget fo­lyósít. Igaz, követel: jó mi­nőséget, határidőt. És ma már az iraki piacon meg kell verekednünk a japán, az^ amerikai, angol, francia árukkal, cégekkel. A Szovjetunió után Irak­ból vásároljuk a legtöbb kőolajat. Kapcsolataink élők, de meglehetősen egyoldalú­ak. Amikor mindez szóba került a Zawra-park köze­gén álló al-Baghdadi étte­remben, ahol az iraki újság­írás színe-java ott volt a nemzeti ünnep alkalmából adott fogadáson, az ottani kollégák mindehhez hozzá­tették: sajnos, a gazdasági életben való szűkös jelen­létünkhöz hasonlóan eléggé kevéssé ismerik művésze­tünket, irodalmunkat, általá­ban életünket. Ha tárgyila­gosak akarunk lenni, tegyük ehhez azt is: a nemismerés kölcsönös. Kapcsolataink Irakkal ma a fejlődés gyorsuló ütemét mutatják. Hogy együttmű­ködésünk gyümölcsözőbb legyen, ahhoz bizony elen­gedhetetlen, hogy sokkal töb­bet tudjunk egymásról, s mi sem rekedjünk meg a túlsá­gosan is kézenfekvő olaj- és datolyavilágban. Következik: Országrész a magasból. Bürget Lajos mutatkozzunk, hogy kik va­gyunk. Ezért mint felada­tom melléktf rmékét, fel­vetem a kérdéseket. Persze mondanom sem kell, nincs egy műszálas gondolatom. A Livi rohangál, ez legalább mozgatja a levegőt. Van itt a házibulin még három ba­ba, a Livi szervezte őket, úgy néznek ránk, mint akik állandóan azt akarják mon­dani: jó reggelt. Még szeren­cse, hogy az öreg jobban táplálta be a mondanivalóját. Szeretném tőle megkérdezni, mi újság a tudóspiacon, de hátha nem díjazza az abszt­rakt humort. Honnan tud­hatnám én, milyenek ezek a nagyvadak. Hogy magunk­ról is szóljak, a Bánicki úgy ül, mint egy. főstemplis a vágóhídon, aki két újjal tart­ja a lókolbászt. Szendvicset zabái. A Kelemen, a Weisz és a Táltos egyenlőre hűsítő­vel táplálkozik. A három vendég csaj vihog. - Minden­képpen cikis a helyzet, benn vagyunk a csőben, valahogy meg kellene indítani a du­mát. Tulajdonképpen bírom ahogy az öreg szövegel. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents