Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-23 / 249. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 23. Partközeiben a zsákmánnyal telt háló. HEJ HALÁSZOK. Hit fogott a hálótok ? A nyíregyházi Alkotmány Halászati Termelőszövetkezetben, amely közel ötezer hold vízfelülettel rendelkezik, megkezdődött az őszi lehalászás. A Rozsrétszőlő határában lévő Szelkó- tó víztükre látszólag nyugodt, csak a szél borzolja felszínét. De a kétszázméteres há­lók már dolgoznak, néhány perc múlva megindul a nyüzsgés a hálóba akadt halak között. A háló két végét a par­ton 6—6 ember húzza. Lippai Sándor halászmes­ter irányítja a munkát. Tíz- tizenket perces megfeszített munka után pezsegni kezd a víz, a hálók összeszűkítette területen alig férnek el a ha­lak. A nagyobbaknak mór ki-kivillan a hátfarokuszo- nya, megpróbálnak keresztül ugrani a hálón, de kevés si­kerrel. A parton állók készí­tik a kosarakat, ezekben hordják majd ki a halakat a kádakba. Közben a háló partközei­be kerül, a combközépig érő gumicsizmát viselő halászok a kosarakkal begázolnak a néhány négyzetméternyire szűkült vízbe, s megkezdődik a halak partra hordása. Elő­ször a rendkívül érzékeny ragadozók, a csukák, a sül­lők kerülnek a kosarakba, majd a vízzel telt kádakba. A halászmester közben oszto­gatja a tanácsokat. — Tud­ják, hogy a süllő milyen könnyen elpusztul, óvato­sabban rakják a kosarakba! Sok az idénymunkás köz­tünk, ők nem szeretik úgy a halat, mint mi, hivatásosak — fordul felém. — Pedig a halak királynője, a süllő na­gyon kényes, elég ha durván megszorítjuk, elpusztul. — Egy húzásra hány má­zsát fognak ki? — kérde­zem. — Negyven-ötven mázsát. Ha szerencsénk van, napon­ta 200—250 mázsát is kifo­gunk. Attól függ, milyen az időjárás, milyen nagyságúak a halak. Most viszonylag na­gyok, nem ritka a 10—15 ki­lós sem. Különösen a nö­vényevő hal, a busa-, az amuranya nő nagyra, egy- egy példány 1000—1500 fo­rintot is megér. — A kifogott több száz mázsa halnak mi lesz a to­vábbi sorsa? — Egy része a vásárlók asztalára, a nagyobb része vi­szont a telelőtavakba kerül. Innen aztán folyamatosan szállítják majd a külföldi és a belföldi jpiacokra, . ry- >>>>><'■ 3* **.» A nap legnagyobb fogása. gunk, a jég alatt halászunk. Szép a tavasz is, ilyenkor te­lepítjük a kis halakat. Egy­két centiméteresek ilyenkor, s őszre már 30—40 dekások lesznek. A következő leha­lászáskor pedig már másfél­két kilót nyomnak. A nyarat a gyerekek szeretik a leg­jobban. Az enyéim is már hajnalban velem csónakáz­nak, segítenek etetni a ha­lakat, borsót, árpát, csillag­fürtöt, takarmánybúzát szó­runk a vízbe. Pedig a hal hú­sát ők sem szeretik, a víz, a halak, a madarak kedvéért járnak velem. Közben a parton javában folyik a halak mérése, s az első szállítmányok már el is indultak végső céljuk felé. A halászok ezalatt rövid pihe­nőt tartanak, a következő hú­zásra készülnek. Balogh Géza Ezer hektár új erdő Befejeződött megyénkben az erdősítések idei műszaki átvétele. Az egy-két évesen kiültetett facsemetéket 5—6 éves korukban ellenőrzik a szakemberek. Ekkor már „bezáródik az erdő”, önálló életre képesek a felserdült csemeték. Ebben az évben 860 hek­tár újonnan telepített terü­letet ellenőrzött az Állami Erdőrendezőség Felügyelő­sége, amiből 596 hektárt mi­nősített eredményesnek. Ez 69 százalékos eredmény, a korábbi évekhez viszonyítva kedvező átlag. A fennmaradt 31 százalékon jórészt kipusz­tultak a csemeték, így ezt a területet újra kell majd te­lepíteni. Legnagyobb területre — 202 hektáron — erdei fenyőt ültettek. Ez a fafajta elsősor­ban a száraz, savanyú ho­mokra került, oda, ahol más­fajta nagyon nehezen élne meg. 164 hektáron fűz és nyár, több mint száz hektá­ron pedig akácot telepítettek. A szakemberek ezenkívül át­vettek 110 hektár vörös és kocsányos tölgyet. Megyénk­ben különösen a vörös töl­gyet érdemes telepíteni, bír­ja a szárazságot, természetes úton kiválóan újul, mikro- klimatikus hatása nagyon jó. Ezeken kívül átvettek még közel 20 hektár úgynevezett kísérő fafajtát, főleg kőris, hazai nyár- és sziltelepítést. Az erdőfelújítások — a ki­vágott erdő helyére ültetett facsemeték —• nagy része is, több, mint kétharmada meg­maradt; egészségesek, szépen fejlődnek. A minőség tehát jó, a mennyiség viszont nem megfelelő. A termelőszövet­SZÜRET UTÁN Erjed a must, érik a bar Mintegy 50 millió forintos beruházással két év alatt modern, az igényeket kielé­gítő borkombinátot kapott Szabolcs-Szatmár megye. Az Eger—Gyöngyös-vidéki Pin­cegazdaság Sóstóhegyen épí­tette ki a nyírségi borkom­binátot, amelynek hármas célja van: egyrészt a megye szőlőtermésének felvásárlá­sa, másrészt a feldolgozás, a borászat, végül a kereske­delmi forgalom lebonyolítása. Sokkal jobbnak ígérkezett az idén a szőlőszüret, mint ahogyan megvalósult. Az elő­zetes becslések szerint a bor­kombinát 40—45 ezer má­zsa szőlő felvásárlására ké­szült fel a szabolcsi állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek, valamint néhány Hajdú megyei gazdaság sző­lőskertjéből. Azonban szep­tember elején volt néhány olyan esős nap, ami után nagyarányú rothadás kezdő­dött a tőkéken lévő fürtö­kön, s még a gyorsított szü­rettel sem sikerült elkerül­ni, hogy a legnagyobb meny- nyiséget képviselő fajtánál, az ezerjónál ne legyen 40— 45 százalékos csökkenés. így — a lassan mindenütt befe­jeződő szüret — 30—32 ezer mázsa szőlőt jelent. Mindez kihatással volt a minőségre is, a vártnál gyengébb, álta­lában . 15 cukorfokú volt a szőlő. A nyírségi borkombinát létrehozásával elő akarják segíteni a szabolcsi szőlőkul­túra fejlődését is. Erre szol­gál a sóstóhegyi célgazdaság, ahol a legmodernebb műve­lési eljárásokat mutatják be. Mivel az alma és a szőlő fő szezonja időben egybeesik, így a szőlő művelése másod­rendű a megyében. A gazda­ság téesz-együttműködéssel, társulási alapon kívánja a termelést elősegíteni, a ter­mésátlagokat javítani a mint­egy kilencezer hektárnyi te­rületű szőlőskertekben. A sóstóhegyi borkombinát­ban olyan folyamatos üze­melésű szovjet gyártmányú szőlőfeldolgozó gépsort állí­tottak be, amelyik naponta 1500 mázsa szőlő feldolgo­zását teszi lehetővé. Ezt ki­egészíti a kibővített tároló- kapacitás. Már nem a föld­be mélyített pincékben er­jed a must, érik a bor, ha­nem osztrák és olasz gyárt­mányú műanyag tartályok­ban tárolják. A beruházás­sal összesen 43 ezer hekto­liter a tárolókapacitás. A beruházással épült fel egy panelszerkezetből ké­szült palackos üdítőital- és borraktár is, ahol egyszerre 45 vagon árut, hat-nyolc fajta Márka üdítő italt, 120 —130 fajta bort tárolnak, s szállítanak ki a megye üzle­teibe. Jövőre iparvágányt is építenek, hogy gyorsítsák, könnyebbé tegyék a szállí­tást. A következő években to­vábbfejlesztik a borkombi­nátot. Bővítik a tárolókapa­citást, s üzembe helyeznek egy üdítőital- és egy pa­lackozó gépsort, amely órán­ként 12 ezer üveget tölt meg. Ezzel a sóstóhegyi telep­ről lehetővé válik a Szov­jetunióba irányuló export le­bonyolítása is. lérés közben. (Elek Emil felvételei) Beszélgetésünk közben megindul a küzdelem a há­lóba akadt embemyi harcsá­val. Néhány perces üldözés után végül is a partra kerül, súlya az utólagos mérés sze­rint jóval több, mint 20 kiló. Miután összefogdosták a csu­kákat, süllőket busa- és amuranyák kerülnek sorra. Mintha éreznék, őket úgy­sem eszi meg senki, jámbo­ran tűrik, hogy a kádakba te­gyék. Ahogy halad az idő, úgy lankad a küzdelem. El­fáradtak a halak, az embe­rek, már csak néhány ponty vár sorsára. — A halásznak minden év­szak szép, de mégis az ősz talán a legszebb — mondja Rentkó István. — Az ősz a legszebb, a tél a legnehe­zebb. Ilyenkor egész nap kint vagyunk a jégen, léket yár Keresztszemes és rafiapapucs HÁZIIPAR MÁTÉSZALKÁN A legutóbbi Kis Jankó Bo­ri-kiállításon nívódíjjal ju­talmazták a mátészalkai há­ziipari szövetkezet beregi keresztszemes térítőjét. A KISZÖV kiállításán is első díjat nyertek szép munkáik és az OKISZ versenyén harmadik -díjat kaptak hím­zéssel díszített ruháik. Az elismerésekből bőven jutott az idén a kis szövetkezetnek, ami egyben azt is jelenti, hogy évről évre igényesebb termékekkel jelentkeznek itthon és külföldön. A kézimunka és a kon­fekció mellett foglalkoznak még kosárfonással, seprű­kötéssel, rafiapapucs, ház­tartási faáru készítésével és fafaragással. Termékeik nagy része exportra kerül, sőt egyes cikkekből, a . külföldi vásárlók jobban ismerik a szövetkezet munkáját, mint a hazaiak. Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban dol­goznak a kosárfonók. A szö­vetkezet saját fűztelepén ter­meszti a zöldvesszőt, amely­ből évente 2000 mázsát dol­goznak fel. Több cigánybrigád készí­ti bámulatos gyorsasággal és ügyességgel a francia kandallókat, a húzott hajó­kosarat, a csipkézett szélű piaci kosarat, évente 2 mil­lió 500 ezer forint érték­ben. Létszámproblémáik nin­csenek, de néhány év múlva gondot fog okozni az után­pótlás biztosítása. Nincs je­lentkező erre a szép szak­mára. A seprűkészítéssel egy 8 , tagú brigád foglalkozik. Nyolcán egymillió 200 ezer forintot termelnek évente. Hosszú ideig nehéz kézi munkával gyártották a sep­rűket, de az idén már gépek­kel végzik a munka nagy ré­szét. A rafiapapucsot és a kesztyűt külföldre szállít­ják, itthon értékesítik a háztartási faárut, a fafara­gó zsűrizett munkáit. A sok profilból elég nehéz kilencmillió forintos terme­lést produkálni. A fejlesztési összeget ebben az évben el­vitték a gépek, az áruszállí­tást gyorsító tehergépkocsi és egy új üzlet. Hatszázezer forintos költséggel a város központjában nyitják meg novemberben új szaküzletü­ket, ahol az árusításon kívül lehetőségük lesz több termé­kük bemutatására. kezetek erdőiben még min­dig sok a „pusztavágás”, a kivágott erdőrészeket nem pótolják, pedig erre törvény kötelezi őket. Már évek óta húzódik több mint ezer hek­tár felújítása. Ez a terület pusztán áll, nagy részén pe­dig akácsarj nő, ami talán még az előbbinél is károsabb. Az így felnőtt fákat ugyanis szinte semmire nem lehet hasznosítani. Ebben az évben a terve­zettnél majdnem száz hek­tárral kevesebb erdőrészt újítottak fel a termelőszövet­kezetek. Az erdőfelügyelőség szak­emberei 647 hektár felújított területet ellenőriztek, amiből 494 hektárt tartottak megfe­lelőnek. így ebben az évben megyénk több print ezer hek­tár új erdővel gyarapodott. A halott folyó A nyíregyházi Érpatak már- már fedetlen szennyvízcsator­nához hasonlít. Jellemző pél­dául, hogy a patak — miután eléri a várost — megszűnik mint élő folyó. Vízében nem él meg a hal. A patak Téglás környékén ered, s már itt ki­sebb fokú szennyeződés éri a Hajdúsági Iparművek nem kel­lőképpen tisztított szennyvizé­től. Ezen a szakaszon azonban a patak vízminősége még nem aggasztó, hiszen az igénytele­nebb halfajták itt még megél­nek. Azonban amikor Nyíregy­háza területére ér, vízminőség szerint IV. osztályú, azaz na­gyon szennyezett lesz, amely­ben az élet feltételei nincse­nek biztosítva. Egyes nyíregy­házi üzemek a szennyvizet rosszul tisztítják, s közvetle­nül beleengedik az Érpatakba. Vannak „agyafúrtabb” üze­mek is, amelyek a rosszul megtisztított szennyvizet már nem közvetlenül a patakba bocsájtják, hanem a városi csapadékcsatornába. így elke­rülik annak a látszatát, mint­ha szennyeznék, azzal már nem sokat törődnek, hogy a csatornák az Érpatakba szál­lítják a szennyezett vizet. Gondot okoz, hogy a városi szennyvízcsatorna-hálózat nincs minden üzemhez, intézmény­hez bekötve, így az itt szeriy- nyezett víz is a Csapadékcsa­tornába, majd az Érpatakba kerül. A KÖJÁL 1975-ben végzett vizsgálatai alapján a „Nyír­egyháza komplex közegészség- ügyi felügyeleti ellenőrzése” című kiadványában ezt írja: „A Széchenyi úti híd alatt torkollik az Érpatakba a do­hánygyár szennyvize, s a víz minőségének romlása innen már katasztrofális ütemben halad — elsősorban a kon­zervgyár nagy mennyiségű szennyvize útján, s kisebb mértékben a VAGEP, illetvé a HAFE által kibocsátott szennyvíztől.” A húsipari vál­lalat nagy mennyiségű szenny­vize is aggasztó. Ezen a sza­kaszon az Érpatak, vagy ahogy szaknyelven nevezik, a VIII. számú főfolyás vize gyakorla­tilag halottá válik, öntisztító képességét elveszti, a vízben és az iszaprétegben rothadásos folyamat indul meg, súlyos fertőzésveszélyt kialakítva. De nemcsak az üzemek, in­tézmények járulnak hozzá a patak szennyeződéséhez, a la­kosság is. A felelőtlenül el­dobált szemét, hulladék egy része az Érpatakba kerül, s így tovább szennyeződik a víz. Pedig a lakosság érde­ke is, hogy minél kevesebb szemét, hulladék kerüljön a megyeszékhely egyetlen pa­takjába. B. G. Tanácskozás az ellátásról Ülést tart pénteken dél­előtt 9 órakor a városi ta­nács vb. tanácstermében a megyei tanácstagok városi és járási csoportja. Az érte­kezleten a kereskedelmi el­látás helyzetéről készített, a megyei tanács elé kerülő be­számoló előzetes megtárgya­lására kerül. Előadó dr. Hagymási József, a megyei tanács vb. kereskedelmi osz­tályvezetője. s rÖLGY, KŐRIS, NYÁR, SÜL

Next

/
Thumbnails
Contents