Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-18 / 245. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 18. Franco és támaszpontjai „Határozottan kínos: Kissinger Cortinával teázik. miközben a spanyol kivégzőosztagok a fegyverüket pucolják" — bánkódott a State Department egyik vezető tisztviselője. Pedro Cortina Mauri spanyol külügyminiszter éppen akkor fejezte be sikerrel a washingtoni tárgyalásait, amikor világszerte nemhogy teázni nem ülnek le a madridi rezsim diplomatáival, hanem legalábbis „bizonytalan időre” előszobáz- tatják őket. avagy éppen ajtót mutatnak nekik. Amikor Nyugat-Európa nagyvárosaiban tízezrek tüntetnek a francóista terror ellen, a kormányok nem maradhattak süketek. Természetesen azért az Egyesült Államokban, még a hatalom környezetében főleg a demokrata ellenzék padsoraiban) is szót emeltek mind a terror ellen, mind amiatt, hogy a kormány forró kásaként kerülgette az állás- foglalást. Néhány alacsonyabb rangú külügyi tisztviselő is elsuttogta a State Department folyosóin fülelő hírlapíróknak. hogy talán mégsem helyes dolog az a „teázás”: Washington most megnyerte Franco kegyét, de vajon nem veszti-e el éppen emiatt befolyását a Franco utáni rendszerre? Vajon nem a régi hibát ismételjük-e meg: kiállunk egy népszerűtlen diktatúra mellett, és ezzel szinte „garantáljuk”, hogy később kirobbanjanak az Amerika- ellenes érzületek? — emlékeztek az aggályoskodók a görög ezredesekkel kapcsolatos washingtoni „reálpoliti- ka" következményeire (nOj meg az elmúlt évtizedek számos más példájára, a saigo- nit sem feledve). Mert a State Department hetedik emeletén most megint a „reálpolitika követelményeivel” mentegetik a Francóval „elvben” megkötött új támaszpontegyezményt. „Elvben”: a kínos helyzetben elálltak az új spanyol—amerikai megállapodás látványos meghirdetésétől, csak „csendben” tudatták a hírt. Kétséges, hogy a nemzetközi közvélemény elég fogékony-e az effajta diplomáciai finomságokra... És még azzal is dicsekszenek, hogy sikerült leszerelni a madridi „irreálpo- litikát”: a spanyol—amerikai tárgyalások első szakaszaiban Franco a NATO-tagságot, a rég áhítozott polgári szalonképességet követelte cserében a támaszpontszerződés megújításáért. Utóbb már alább adta: megelégedett volna az USA és Spanyolország „biztonsági szerződésével” amilyennel Japán vagy Dél-Ko- rea rendelkezik. Ám ha az európai tüntetések hangjá' nem hallani is a State Department hetedik emeletén, az újabb külföldi „elkötelezettségtől” Indokína óta ideges kongresszus morgolódását csak meghallották: pénzért és tankért lehet bérletmegújítást kötni a támaszpontokra, de már az államközi szerződéshez nélkülözhetetlen a kongresszusi jóváhagyás. S persze Washington ugyan maga is szeretné Madridot a NATO kebelén belül látni, de „finnyásabb” nyugat-európai szövetségesei mindenképpen meg akarják várni az agg diktátor távozását. Ám a hetedik emeleten a portugál helyzettel, az olasz, görög „bizonytalansági tényezőkkel”, a törökök dacoskodásával érvelnek, a NATO déli szárnyának „létérdekeivel” s azzal is, hogy egy esetleges közel-keleti konfliktusban csak e spanyol támaszpontok biztosítják az amerikai—izraeli légihíd „pilléreit”. No, meg: az indokínai meghátrálás, a „panamai probléma”, a török támaszpontok kétségessé válása után „nem engedhetjük meg az amerikai katonai jelenlét további zsugorodását” — vágják ki a fő adut. így esett, hogy a presz- tizspolitika a támaszpontok kedvéért megint feláldozta Amerika tekintélyét. Avar János Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások Egy ENSZ-okmány margójára NEW YORKBAN, az ENSZ üvegpalotájában emlékezetes okmányt tettek közzé: dokumentumgyűjteményt arról, hogyan bánik a chilei junta politikai foglyaival. Az okmány keletkezési körülményei önmagukért beszélnek. Pinochet először azt ígérte, hogy beengedi az öttagú ENSZ-bizottságot, amely egy pakisztáni, egy osztrák, egy ecuadori, egy szenegáli és egy Siera Leo- ne-i delegátusból áll. Ezeket az államokat még a sajátos santiagói szóhasználattal sem lehetett „kommunista” országoknak nevezni... Mikor a bizottság már-már elindult Chilébe, kiderült, hogy Pinochetnek még megközelítően sem sikerült eltüntetnie a kegyetlenkedések nyomait. Pedig megpróbálta, nem is akárhogyan. A nyugati lapokban öles cikkek jelentek meg ezekről a fantasztikus kísérletekről. Például arról, hogy a junta által megölt hazafiak névsorát nemlétező „brazil” és „argentin” lapokban közöltette, mint olyanokét, akik ezekben az országokban emigránsokként „az egymás ellen vívott harcokban” (!) estek el. Óriási botrány támadt, amikor az -amerikai Time magazin megírta az ügyet és felderítette, hogy a hivatkozási alapul szolgáló „külföldi” lapokat Santia- góban nyomták... Erre Pinochet egyszerűen nem engedte be az ENSZ hivatalos bizottságát. Ez azonban nem okozott különösebb nehézséget: éppen elég szemtanú akad — Chilében élő külföldiek és külföldön élő chileiek —, akik vallomást tettek. Beszámolóikból a fasizmus ördögi arca villan elő. Az az arc, amely minden jel szerint a legnagyobb titokban már el is kezdte a Chilei KP főtitkára, Cor- valan terrorperét, amely nemcsak otthon, hanem külföldön is ölni próbál, amfly terrorlegényekkel népesíl i be a chilei külképviseleteket. Leighton kereszténydemokrata politikus, a Chilei Köztársaság volt alelnöke ezért fekszik életveszélyes állapotban egy római kórházban. AZ ENSZ HIVATALOS OKMÁNYÁNAK közzétételével egyidőben kaptunk egy másik chilei vonatkozású hírt is. Eszerint Santiago megegyezett néhány nyugati országgal, köztük Washingtonnal és Madriddal abban, hogy segítséget kap négymilliárd dollárnyi állam- adósága csökkentéséhez. A legújabb dokumentum fényében jogos a kérdés: vajon milyen tevékenységet kíván jutalmazni Chilében az Egyesült Államok és Franco Spanyolországa ? PORTUGÁLIA A forradalmi tanács ülése (Folytatás az 1. oldatról) hogy a francia—szovjet kapcsolatok bővítésének óriási lehetőségei vannak. Ilyen körülmények között a partnerek feladata ennek az együttműködésnek az évről évre való bővítése. Ez a célja a mostani találkozónak is. Giscard d'Estaing külön is méltatta Leonyid Brezsnyev- nek. az SZKP főtitkárának tevékenységét, aki immár tíz éve személyesen is kiemelkedő szerepet játszik a szovjet —francia legfelsőbb szintű párbeszéd folytatásában és a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében. Részletesen foglalkozott az elnök a két ország kereskedelmi. gazdasági kapcsolatainak helyzetével, és e kapcsolatok formáinak bővülésére hívta fel a figyelmet. A két ország közötti politikai együttműködés perspektíváiról szólva Giscard d’Esta- ing hangsúlyozta. hogy a francia fél tudatában van annak. milyen nagy jelentősége van az európai politikai életben megkezdődött új fejlődési szakasznak, és éppen ezért kész rendszeres jelleget biztosítani a francia—szovjet legfelsőbb szintű tárgyalásoknak. Pénteken délután a szovjet—francia hivatalos tárgyalások befejeztével a moszkvai Kreml Vlagyimir-termében ünnepélyesen aláírták a francia köztársasági elnök látogatásának eredményeként kidolgozott politikai és gazdasági dokumentumokat és megállapodásokat. Elsőként Leonyid Brezsnyev és Giscard d'Estaing látta el aláírásával a szovjet—francia barátság és együttműködés továbbfejlesztéséről szóló deklarációt. A moszkvai televízió, amely helyszíni közvetítést adott az aláírásokról, új. fontos dokumentumnak minősítette ezt az okmányt, amely tükrözi mindkét félnek a kapcsolatok fejlesztésére. a még mindig meglévő kihasználatlan lehetőségek kiaknázására irányuló szándékát. Andrej Gromiko szovjet és Jean Sauvagnargues francia külügyminiszter írta ezután alá a polgári légiközlekedés és a repülőgépipar területén való tudományos-műszaki és ipari együttműködésről létrejött megállapodást, amely egyebek között kilátásba helyezi repülőterek közös tervezését és építését, új anyagok és repüléstechnikai eszközök együttes kifejlesztését, a repülőgép-tervező irodák közötti együttműködést, a konstruktőrök és mérnökök tapasztalatcseréjének megszervezését. A megállapodás egyelőre öt évre szól, de meghosszabbítható. Ugyancsak a külügyminiszterek látták el kézjegyükkel a szovjet—francia turisztikai együttműködési megállapodást, amelynek értelmében mindkét ország hozzájárul polgárainak kölcsönös turistaútjaihoz, elősegítik idegen- forgalmi témájú kiállítások szervezését, a turisták közlekedésének javítását. Ez a megállapodás ugyancsak öt évre szól és meghosszabbítható. A szovjet—francia energetikai együttműködési megállapodást Vlagyimir Kirillin szovjet miniszterelnök-helyettes, illetve Michael d’Or- nano francia iparügyi és tudományos kutatásokkal foglalkozó miniszter írta alá Vlagyimir-teremben. A megállapodás értelmében a Szovjetunió és Franciaország együttműködnek a villamosenergetika területén, energetikai rendszerek közös tervezésében. új energiaforrások felkutatásában és energiaforrásaik ésszerű kihasználásának kérdéseiben, szakembercserét és információcserét bonyolítanak le ezen a területen. összehangolják tudományos kutatásaikat. Aláírták a magyar—mongol tervkoordinációs tárgyalások jegyzőkönyvét Huszár István, a Minisztertanács elnöhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Dumagin Szodnom, a Mongol Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, az állami tervbizottság elnöke október 15—17 között tervkoordinációs tárgyalásokat folytatott. Meghatározták a két ország közötti gazdasági együttműködés 1976—80-as évekre szóló fejlesztésének főbb irányát, valamint a kölcsönös áruszállítások bővítésének lehetőségét. A tárgyalások befejezésekor a központi tervező szervek vezetői aláírták a nép- gazdasági tervek egyeztetésének eredményeiről szóló jegyzőkönyvet. A megbeszélések szívélyes légkörben és baráti együttműködés jegyében zajlottak le. Dumagin Szodnom pénteken elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István. Jelen volt Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Nép- köztársaság budapesti nagykövete is. A Portugáliában kialakult politikai és katonai helyzetet tanulmányozta a legfelsőbb forradalmi tanács azon az ülésén, amely csütörtökön 15 órakor kezdődött és pénteken reggel 7 órakor ért véget. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény szerint a legfelsőbb forradalmi tanács felkérte a hadsereg vezérkari főnökét, a COPCON parancsnokát és a katonai körzetek parancsnokait, hogy haladéktalanul hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják az egység, a fegyelem és a hatékonyság helyreállítását. Meghallgatta a testület a salazarista politikai rendőrség ügyeivel foglalkozó vizsgálóbizottság jelentését. Megvitatták a rendőrség, a köz- társasági nemzeti gárda és a pénzügyőrség élére történő kinevezések kérdését is. A legfelsőbb forradalmi tanács üléséről kiadott hivatalos közleményt Vasco Louren- co százados, a tanács szóvivője olvasta fel. Egy kérdésre válaszolva közölte, hogy gyakorlatilag megalakult a katonai beavatkozási csoport. A VDK PART- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGE AZ NDK-BAN. Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Berlinben a Vietnami Dolgozók Pártja és a Német Szocialista Égységpárt küldöttsége között. A képen: A delegációk a tárgyalóasztalnál. Jobbról a negyedik Le Duan, a VDP KB első titkára, balról a negyedik Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára. ★ A Vietnami Dolgozók Pártja és a VDK kormányának Le Duan, a VDP KB első titkára vezette küldöttsége pénteken Halle megyébe utazott és ott Halle városán kívül a Buna Vegyiműveket is felkereste. Kerekes Imre: vakáció története 9. Az utóbbi héten jó jelek mutatkoznak a suliban, de. elbizakodottságra semmi ok. Mindenki javított valamiből, legalábbis mi úgy hisz- szük. Pedig maga a suli már olyan fárasztó, mint a pihenést szolgáló intézményekről összehordott írások. Számolok az emberrel, milyen sors vár reánk. Néhány vonással felrajzolnám az emberiség fejlődésével foglalkozó jóslatom. Tartok a kínos következményektől. Az idő rövid, ettől most eltekintek. Csak nem ettem meszet! Kortársaim közül, a pillanatnyi statisztika alapján 740 millióan nem tudnak olvasni. írni még kevesebben. Mi lesz, ha ez így halad? Jobb, ha nem foglalkozom a jövőnkkel. Pedig már belőtték a XXI századot. Saját tömegemet arrafelé cipelem, ha bírom cérnával. Ha nem, az sem baj. Számomra ugyanis nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ha most meg is húznak, nem a hintaszékben fogok ringatózni, hanem elmegyek segédmunkásnak nyáron egy télikertbe. Majdcsak kihúzom valahogy. Magamon csodálkozom, hogy mit tud egy gyerek. Én például olvasom az atomkor enciklopédiáját, a legfrissebb nőgyógyászati folyóiratot, a futurológiát, a pszichológiát, (nagy tudomány), az űrkutatást. Mindent olvasok, csak a tankönyv alma. fgy fordul elő, hogy van amit a tanár tud (szakbarbár), van, amit én. Az utóbbit nem díjazzák. Ennek ellenére, valamit én is javítottam matekból, s ha kalkulálnak velem, mint a bérrel, legalább jó közepes vagyok. Nagy dolog. Mindenki elmegy a nyáron, én úgyis maradok. Klasz- szikus ügy. Vitám van ezzel a világgal. Most például a tanár rám bök, ha úgy tetszik neki. Felálljak, ne álljak? Mit tudom én, hátha nem is rám bök. Álljon fel! Nem mozdulok, nem szólok, hátha már nem is én vagyok én. Rám bökött. Ilyen az én papírformám. Addig magyarázott, hogy háború itt, háború ott, háború az egész Európában, míg én jutok eszébe. Álljon fel! Úgy állok ott, mint a nyugati megfigyelők a keleti fronton. Menjen ki és fé- sülködjön meg. Ennyi az - egész? Mondom, menjen ki, és fésülködjön meg. Fésül- ködjek meg? Egyébként minden rendben van ezen a világon, csak a hajam nincs rendben ? Kimegyek, mint akinek a világkupa döntőre van jegye és véletlenül a megyei bajnokságra érkezik. Szóval, vitázom a világgal, kapkodom a levegőt. Érthető. Minden rendben van ezen a világon, csak én nem vagyok rendben. Hát persze, fésülködjön meg, igazítsam magam a világhoz, a többi úgyse számít. Hazamegyek, az lesz az első, leszedem az ablakról a függönyöket. Nézzenek csak be nyugodtan, hogy az életem áttekinthetőbb legyen. Nézzenek meg jól, semmi probléma, ha találnak valami igazítani valót, csak rajta. Behúzom magam mögött az ajtót. A tanár magyaráz tovább, itt húzódott a Keleti front. Kimentem. Úgyis ki kell mennem. Csőrepedés tőlem. Nem akarom feleslegesen borzolni az idegeket, de a magam részéről levágatom a fiajam. Tud valaki jobbat? A Lakinger ötlete, minthogy az a rögeszméje, hogy hosszú a hajam. Egyszóval szakmai hiányosságaimat meg kell szüntetni. El kell ismerni a Lakingernek erre van perspektívája. Mögöttem ül, három paddal, lát és hall engem, azt is például, amit a matek tanárnak mondok. Úgy döntöttem, leszállók a lányáról, majd a nyáron, ilyenkor nem kockáztatunk. A baba itt húz el minden nap a park mögött, figyelem, fejlődik a mozgása. Úgy sincs esélyem nála, ha amputálni kell a hajamat. Más pedig rajtam nem segít, le vagyok sajnálva. Állok a pad előtt, a hivatalomban, lóg a fejem. Ilyen gázos már rég nem volt a helyzet. A Kelemen is javított, csak engem nyom az a tudat, hogy számomra időnként tisztázatlan helyzeteket teremt az egyszeregy. Mondom az öregnek ott-, hon, én nem a matekra születtem. Ki tehet róla? A nyomor néha így jelentkezik, kis nép vagyunk. Ha már egyszer a tanárnőnek az a hobbyja, hogy a tanuló ne hordjon bohócfrizurát. Másnap már kora délután ott ülök a hivatalomban. A fodrász nyitva a másik oldalon, átpillogok, az ajtóban a két állami hóhér fehér köpenyben. Nehéz meló, napoznak. A Weisz kontrázik nekem, azt mondja, ha kell megesküszik, hogy rövid hajjal megváltozik a hadihelyzet. Van rá egy pofa söröm, hogy így lesz, én tudok számolni. Hiszek neki. Közülünk a Weisz érti a legjobban a fizikát. Nem valami prímán áll a tárgyból, de az biztos, hogy ő érti a legjobban. Kicsit ugyan eltájolódott a relativitás fele, egyszerűbben szólva az Einsteinnel haverkodik, de fizikailag nagy fej. Hol a pofa sör? mondom neki, hogy józanul tudjak belépni a mészárszékbe. Rövid távra ugyanis a hülyeség fizet, ez a matek ügy most megér egy nyírást. A Weisz még azt is vállalja: befizet értem, de nincs nála egy garas. Csak felugróm, mondja, itt várj, innen ne mozdulj. Megőrzésre a Lakingerre biz. (Folytatjuk)
