Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-18 / 245. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 18. Franco és támaszpontjai „Határozottan kínos: Kis­singer Cortinával teázik. mi­közben a spanyol kivégzőosz­tagok a fegyverüket pucol­ják" — bánkódott a State De­partment egyik vezető tiszt­viselője. Pedro Cortina Mauri spanyol külügyminiszter ép­pen akkor fejezte be siker­rel a washingtoni tárgyalása­it, amikor világszerte nem­hogy teázni nem ülnek le a madridi rezsim diplomatái­val, hanem legalábbis „bi­zonytalan időre” előszobáz- tatják őket. avagy éppen aj­tót mutatnak nekik. Amikor Nyugat-Európa nagyvárosai­ban tízezrek tüntetnek a francóista terror ellen, a kor­mányok nem maradhattak süketek. Természetesen azért az Egyesült Államokban, még a hatalom környezetében fő­leg a demokrata ellenzék pad­soraiban) is szót emeltek mind a terror ellen, mind ami­att, hogy a kormány forró ká­saként kerülgette az állás- foglalást. Néhány alacso­nyabb rangú külügyi tisztvi­selő is elsuttogta a State De­partment folyosóin fülelő hír­lapíróknak. hogy talán még­sem helyes dolog az a „teá­zás”: Washington most meg­nyerte Franco kegyét, de va­jon nem veszti-e el éppen emiatt befolyását a Franco utáni rendszerre? Vajon nem a régi hibát ismételjük-e meg: kiállunk egy népszerűtlen dik­tatúra mellett, és ezzel szinte „garantáljuk”, hogy később kirobbanjanak az Amerika- ellenes érzületek? — emlé­keztek az aggályoskodók a görög ezredesekkel kapcsola­tos washingtoni „reálpoliti- ka" következményeire (nOj meg az elmúlt évtizedek szá­mos más példájára, a saigo- nit sem feledve). Mert a State Department hetedik emeletén most megint a „reálpolitika követelmé­nyeivel” mentegetik a Fran­cóval „elvben” megkötött új támaszpontegyezményt. „Elv­ben”: a kínos helyzetben el­álltak az új spanyol—ameri­kai megállapodás látványos meghirdetésétől, csak „csend­ben” tudatták a hírt. Kétsé­ges, hogy a nemzetközi köz­vélemény elég fogékony-e az effajta diplomáciai finomsá­gokra... És még azzal is di­csekszenek, hogy sikerült le­szerelni a madridi „irreálpo- litikát”: a spanyol—amerikai tárgyalások első szakaszaiban Franco a NATO-tagságot, a rég áhítozott polgári szalon­képességet követelte cserében a támaszpontszerződés meg­újításáért. Utóbb már alább adta: megelégedett volna az USA és Spanyolország „biz­tonsági szerződésével” ami­lyennel Japán vagy Dél-Ko- rea rendelkezik. Ám ha az európai tüntetések hangjá' nem hallani is a State De­partment hetedik emeletén, az újabb külföldi „elkötele­zettségtől” Indokína óta ide­ges kongresszus morgolódását csak meghallották: pénzért és tankért lehet bérletmegújí­tást kötni a támaszpontokra, de már az államközi szerző­déshez nélkülözhetetlen a kongresszusi jóváhagyás. S persze Washington ugyan maga is szeretné Madridot a NATO kebelén belül látni, de „finnyásabb” nyugat-európai szövetségesei mindenképpen meg akarják várni az agg diktátor távozását. Ám a hetedik emeleten a portugál helyzettel, az olasz, görög „bizonytalansági ténye­zőkkel”, a törökök dacosko­dásával érvelnek, a NATO déli szárnyának „létérdekei­vel” s azzal is, hogy egy eset­leges közel-keleti konfliktus­ban csak e spanyol támasz­pontok biztosítják az ameri­kai—izraeli légihíd „pilléreit”. No, meg: az indokínai meg­hátrálás, a „panamai problé­ma”, a török támaszpontok kétségessé válása után „nem engedhetjük meg az amerikai katonai jelenlét további zsu­gorodását” — vágják ki a fő adut. így esett, hogy a presz- tizspolitika a támaszpontok kedvéért megint feláldozta Amerika tekintélyét. Avar János Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások Egy ENSZ-okmány margójára NEW YORKBAN, az ENSZ üvegpalotájában emlé­kezetes okmányt tettek közzé: dokumentumgyűjteményt arról, hogyan bánik a chilei junta politikai foglyaival. Az okmány keletkezési körülményei önmagukért be­szélnek. Pinochet először azt ígérte, hogy beengedi az öttagú ENSZ-bizottságot, amely egy pakisztáni, egy osztrák, egy ecuadori, egy szenegáli és egy Siera Leo- ne-i delegátusból áll. Ezeket az államokat még a sajátos santiagói szóhasználattal sem lehetett „kommunista” országoknak nevezni... Mikor a bizottság már-már elindult Chilébe, kide­rült, hogy Pinochetnek még megközelítően sem sikerült eltüntetnie a kegyetlenkedések nyomait. Pedig megpró­bálta, nem is akárhogyan. A nyugati lapokban öles cik­kek jelentek meg ezekről a fantasztikus kísérletekről. Például arról, hogy a junta által megölt hazafiak név­sorát nemlétező „brazil” és „argentin” lapokban közöl­tette, mint olyanokét, akik ezekben az országokban emigránsokként „az egymás ellen vívott harcokban” (!) estek el. Óriási botrány támadt, amikor az -amerikai Time magazin megírta az ügyet és felderítette, hogy a hivatkozási alapul szolgáló „külföldi” lapokat Santia- góban nyomták... Erre Pinochet egyszerűen nem engedte be az ENSZ hivatalos bizottságát. Ez azonban nem okozott különö­sebb nehézséget: éppen elég szemtanú akad — Chilében élő külföldiek és külföldön élő chileiek —, akik vallo­mást tettek. Beszámolóikból a fasizmus ördögi arca villan elő. Az az arc, amely minden jel szerint a legnagyobb titokban már el is kezdte a Chilei KP főtitkára, Cor- valan terrorperét, amely nemcsak otthon, hanem kül­földön is ölni próbál, amfly terrorlegényekkel népesíl i be a chilei külképviseleteket. Leighton keresztényde­mokrata politikus, a Chilei Köztársaság volt alelnöke ezért fekszik életveszélyes állapotban egy római kór­házban. AZ ENSZ HIVATALOS OKMÁNYÁNAK közzété­telével egyidőben kaptunk egy másik chilei vonatkozá­sú hírt is. Eszerint Santiago megegyezett néhány nyu­gati országgal, köztük Washingtonnal és Madriddal ab­ban, hogy segítséget kap négymilliárd dollárnyi állam- adósága csökkentéséhez. A legújabb dokumentum fé­nyében jogos a kérdés: vajon milyen tevékenységet kí­ván jutalmazni Chilében az Egyesült Államok és Franco Spanyolországa ? PORTUGÁLIA A forradalmi tanács ülése (Folytatás az 1. oldatról) hogy a francia—szovjet kap­csolatok bővítésének óriási lehetőségei vannak. Ilyen kö­rülmények között a partnerek feladata ennek az együtt­működésnek az évről évre való bővítése. Ez a célja a mostani találkozónak is. Giscard d'Estaing külön is méltatta Leonyid Brezsnyev- nek. az SZKP főtitkárának tevékenységét, aki immár tíz éve személyesen is kiemelke­dő szerepet játszik a szovjet —francia legfelsőbb szintű párbeszéd folytatásában és a két ország közötti kapcsola­tok fejlesztésében. Részletesen foglalkozott az elnök a két ország kereske­delmi. gazdasági kapcsolatai­nak helyzetével, és e kapcso­latok formáinak bővülésére hívta fel a figyelmet. A két ország közötti politi­kai együttműködés perspektí­váiról szólva Giscard d’Esta- ing hangsúlyozta. hogy a francia fél tudatában van an­nak. milyen nagy jelentősége van az európai politikai élet­ben megkezdődött új fejlődési szakasznak, és éppen ezért kész rendszeres jelleget biz­tosítani a francia—szovjet legfelsőbb szintű tárgyalások­nak. Pénteken délután a szov­jet—francia hivatalos tárgya­lások befejeztével a moszkvai Kreml Vlagyimir-termében ünnepélyesen aláírták a fran­cia köztársasági elnök látoga­tásának eredményeként ki­dolgozott politikai és gazdasá­gi dokumentumokat és meg­állapodásokat. Elsőként Leonyid Brezsnyev és Giscard d'Estaing látta el aláírásával a szovjet—francia barátság és együttműködés továbbfejlesztéséről szóló deklarációt. A moszkvai tele­vízió, amely helyszíni közve­títést adott az aláírásokról, új. fontos dokumentumnak minősítette ezt az okmányt, amely tükrözi mindkét fél­nek a kapcsolatok fejleszté­sére. a még mindig meglévő kihasználatlan lehetőségek ki­aknázására irányuló szándé­kát. Andrej Gromiko szovjet és Jean Sauvagnargues francia külügyminiszter írta ezután alá a polgári légiközlekedés és a repülőgépipar területén való tudományos-műszaki és ipari együttműködésről létrejött megállapodást, amely egye­bek között kilátásba helyezi repülőterek közös tervezését és építését, új anyagok és re­püléstechnikai eszközök együttes kifejlesztését, a re­pülőgép-tervező irodák kö­zötti együttműködést, a konstruktőrök és mérnökök tapasztalatcseréjének meg­szervezését. A megállapodás egyelőre öt évre szól, de meg­hosszabbítható. Ugyancsak a külügyminisz­terek látták el kézjegyükkel a szovjet—francia turisztikai együttműködési megállapo­dást, amelynek értelmében mindkét ország hozzájárul polgárainak kölcsönös turista­útjaihoz, elősegítik idegen- forgalmi témájú kiállítások szervezését, a turisták közle­kedésének javítását. Ez a megállapodás ugyancsak öt évre szól és meghosszabbít­ható. A szovjet—francia energe­tikai együttműködési megál­lapodást Vlagyimir Kirillin szovjet miniszterelnök-he­lyettes, illetve Michael d’Or- nano francia iparügyi és tu­dományos kutatásokkal fog­lalkozó miniszter írta alá Vlagyimir-teremben. A meg­állapodás értelmében a Szov­jetunió és Franciaország együttműködnek a villamos­energetika területén, energe­tikai rendszerek közös terve­zésében. új energiaforrások felkutatásában és energiafor­rásaik ésszerű kihasználásá­nak kérdéseiben, szakember­cserét és információcserét bo­nyolítanak le ezen a terüle­ten. összehangolják tudomá­nyos kutatásaikat. Aláírták a magyar—mongol terv­koordinációs tárgyalások jegyzőkönyvét Huszár István, a Minisz­tertanács elnöhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Dumagin Szodnom, a Mongol Népköztársaság mi­niszterelnök-helyettese, az ál­lami tervbizottság elnöke október 15—17 között terv­koordinációs tárgyalásokat folytatott. Meghatározták a két ország közötti gazdasági együttműködés 1976—80-as évekre szóló fejlesztésének főbb irányát, valamint a köl­csönös áruszállítások bővíté­sének lehetőségét. A tárgyalások befejezése­kor a központi tervező szer­vek vezetői aláírták a nép- gazdasági tervek egyezteté­sének eredményeiről szóló jegyzőkönyvet. A megbeszélések szívélyes légkörben és baráti együtt­működés jegyében zajlottak le. Dumagin Szodnom pénte­ken elutazott hazánkból. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Huszár István. Jelen volt Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Nép- köztársaság budapesti nagy­követe is. A Portugáliában kialakult politikai és katonai helyzetet tanulmányozta a legfelsőbb forradalmi tanács azon az ülésén, amely csütörtökön 15 órakor kezdődött és pénteken reggel 7 órakor ért véget. Az ülésről kiadott hivatalos köz­lemény szerint a legfelsőbb forradalmi tanács felkérte a hadsereg vezérkari főnökét, a COPCON parancsnokát és a katonai körzetek parancs­nokait, hogy haladéktalanul hozzanak olyan intézkedése­ket, amelyek biztosítják az egység, a fegyelem és a haté­konyság helyreállítását. Meghallgatta a testület a salazarista politikai rendőr­ség ügyeivel foglalkozó vizs­gálóbizottság jelentését. Meg­vitatták a rendőrség, a köz- társasági nemzeti gárda és a pénzügyőrség élére történő kinevezések kérdését is. A legfelsőbb forradalmi ta­nács üléséről kiadott hivata­los közleményt Vasco Louren- co százados, a tanács szóvi­vője olvasta fel. Egy kérdés­re válaszolva közölte, hogy gyakorlatilag megalakult a katonai beavatkozási csoport. A VDK PART- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉ­GE AZ NDK-BAN. Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Berlinben a Vietnami Dolgozók Pártja és a Német Szocialista Égységpárt kül­döttsége között. A képen: A delegációk a tár­gyalóasztalnál. Jobbról a negyedik Le Duan, a VDP KB első titkára, balról a negyedik Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára. ★ A Vietnami Dolgozók Pártja és a VDK kormá­nyának Le Duan, a VDP KB első titkára ve­zette küldöttsége pénteken Halle megyébe uta­zott és ott Halle városán kívül a Buna Vegyi­műveket is felkereste. Kerekes Imre: vakáció története 9. Az utóbbi héten jó jelek mutatkoznak a suliban, de. elbizakodottságra semmi ok. Mindenki javított valami­ből, legalábbis mi úgy hisz- szük. Pedig maga a suli már olyan fárasztó, mint a pihe­nést szolgáló intézmények­ről összehordott írások. Szá­molok az emberrel, milyen sors vár reánk. Néhány vonással felrajzolnám az emberiség fejlődésével fog­lalkozó jóslatom. Tartok a kínos következményektől. Az idő rövid, ettől most el­tekintek. Csak nem ettem meszet! Kortársaim közül, a pillanatnyi statisztika alapján 740 millióan nem tudnak olvasni. írni még ke­vesebben. Mi lesz, ha ez így halad? Jobb, ha nem foglal­kozom a jövőnkkel. Pedig már belőtték a XXI száza­dot. Saját tömegemet arra­felé cipelem, ha bírom cér­nával. Ha nem, az sem baj. Számomra ugyanis nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ha most meg is húznak, nem a hintaszékben fogok ringatózni, hanem el­megyek segédmunkásnak nyáron egy télikertbe. Majd­csak kihúzom valahogy. Magamon csodálkozom, hogy mit tud egy gyerek. Én például olvasom az atom­kor enciklopédiáját, a legfris­sebb nőgyógyászati folyó­iratot, a futurológiát, a pszichológiát, (nagy tudo­mány), az űrkutatást. Min­dent olvasok, csak a tan­könyv alma. fgy fordul elő, hogy van amit a tanár tud (szakbarbár), van, amit én. Az utóbbit nem díjazzák. Ennek ellenére, valamit én is javítottam matekból, s ha kalkulálnak velem, mint a bérrel, legalább jó köze­pes vagyok. Nagy dolog. Mindenki elmegy a nyáron, én úgyis maradok. Klasz- szikus ügy. Vitám van ezzel a világ­gal. Most például a tanár rám bök, ha úgy tetszik ne­ki. Felálljak, ne álljak? Mit tudom én, hátha nem is rám bök. Álljon fel! Nem mozdu­lok, nem szólok, hátha már nem is én vagyok én. Rám bökött. Ilyen az én papírfor­mám. Addig magyarázott, hogy háború itt, háború ott, háború az egész Európában, míg én jutok eszébe. Álljon fel! Úgy állok ott, mint a nyugati megfigyelők a kele­ti fronton. Menjen ki és fé- sülködjön meg. Ennyi az - egész? Mondom, menjen ki, és fésülködjön meg. Fésül- ködjek meg? Egyébként minden rendben van ezen a világon, csak a hajam nincs rendben ? Kimegyek, mint akinek a világkupa döntő­re van jegye és véletlenül a megyei bajnokságra érke­zik. Szóval, vitázom a világ­gal, kapkodom a levegőt. Ért­hető. Minden rendben van ezen a világon, csak én nem vagyok rendben. Hát persze, fésülködjön meg, igazítsam magam a világhoz, a többi úgyse számít. Hazamegyek, az lesz az első, leszedem az ablakról a függönyöket. Néz­zenek csak be nyugodtan, hogy az életem áttekinthe­tőbb legyen. Nézzenek meg jól, semmi probléma, ha ta­lálnak valami igazítani va­lót, csak rajta. Behúzom ma­gam mögött az ajtót. A tanár magyaráz tovább, itt húzó­dott a Keleti front. Kimen­tem. Úgyis ki kell mennem. Csőrepedés tőlem. Nem akarom feleslege­sen borzolni az idegeket, de a magam részéről levága­tom a fiajam. Tud valaki jobbat? A Lakinger ötlete, minthogy az a rögeszméje, hogy hosszú a hajam. Egy­szóval szakmai hiányossá­gaimat meg kell szüntetni. El kell ismerni a Lakinger­nek erre van perspektívája. Mögöttem ül, három paddal, lát és hall engem, azt is pél­dául, amit a matek tanár­nak mondok. Úgy döntöt­tem, leszállók a lányáról, majd a nyáron, ilyenkor nem kockáztatunk. A baba itt húz el minden nap a park mö­gött, figyelem, fejlődik a mozgása. Úgy sincs esélyem nála, ha amputálni kell a hajamat. Más pedig rajtam nem segít, le vagyok sajnál­va. Állok a pad előtt, a hi­vatalomban, lóg a fejem. Ilyen gázos már rég nem volt a helyzet. A Kelemen is javított, csak engem nyom az a tudat, hogy számomra időnként tisztázatlan hely­zeteket teremt az egyszer­egy. Mondom az öregnek ott-, hon, én nem a matekra szü­lettem. Ki tehet róla? A nyo­mor néha így jelentkezik, kis nép vagyunk. Ha már egyszer a tanárnőnek az a hobbyja, hogy a tanuló ne hordjon bohócfrizurát. Másnap már kora délután ott ülök a hivatalomban. A fodrász nyitva a másik olda­lon, átpillogok, az ajtóban a két állami hóhér fehér kö­penyben. Nehéz meló, na­poznak. A Weisz kontrázik nekem, azt mondja, ha kell megesküszik, hogy rövid hajjal megváltozik a hadi­helyzet. Van rá egy pofa sö­röm, hogy így lesz, én tudok számolni. Hiszek neki. Kö­zülünk a Weisz érti a legjob­ban a fizikát. Nem valami prímán áll a tárgyból, de az biztos, hogy ő érti a legjobban. Kicsit ugyan el­tájolódott a relativitás fele, egyszerűbben szólva az Ein­steinnel haverkodik, de fi­zikailag nagy fej. Hol a po­fa sör? mondom neki, hogy józanul tudjak belépni a mé­szárszékbe. Rövid távra ugyanis a hülyeség fizet, ez a matek ügy most megér egy nyírást. A Weisz még azt is vál­lalja: befizet értem, de nincs nála egy garas. Csak felug­róm, mondja, itt várj, innen ne mozdulj. Megőrzésre a La­kingerre biz. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents