Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-17 / 244. szám
KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 17. (Folytatás az 1. oldalról) Engedjék meg, hogy magam is szívből köszöntsem önöket és személyükben Szombathely, a megye munkásságát, szövetkezeti parasztságát, értelmiségét, egész lakosságát. Egyúttal átadom önöknek — és szeretném kérni, hogy továbbítsák a megye dolgozóinak, lakosainak — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának forró üdvözletét és legjobb kívánságait — kezdte beszédét Kádár János. Ezt követően meleg szavakkal szólt a megye lakosságával való személyes találkozóin szerzett mély benyomásairól, hangoztatva meggyőződését, hogy a baráti, szívélyes találkozókon a párt politikája, a szocialista építés iránti bizalom fejeződött ki. Részletesen beszélt Vas megye fejlődéséről és méltatta az elért eredményeket. Hivatkozott az ipar, a mező- gazdaság fejlesztésében elért sikerekre, amelyek eredményeképpen a párt politikájának megfelelően számottevően javultak a megye lakosságának életkörülményei, önmagáért beszélő tény, hogy a megyében megvalósult a teljes foglalkoztatottság, s az utóbbi tíz évben 66 ezren költöztek új lakásba, rámutatott, hogy olyan eredményeket, amilyeneket Vas megyében is felmutatnak, csak az egész társadalom együttes erőfeszítésével, alkotó együttműködésével lehet elérni. Benyomásait abban összegezte, hogy Vas megyében jól halad a szocialista építés. Kifejezte a Központi Bizottság elismerését azért az odaadó munkáért, amelyet a megye kommunistái, pártonkívüli dolgozói végeznek. Hangsúlyozta: tisztelet a munkás- osztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek, a dolgozó népnek, amely a szocializmusba vetett hitével, értelmével, szívével, szorgalmával az eredményeket létrehozta. További sok sikert kívánt, majd rátért az általános belpolitikai kérdésekre. A Magyar Népköztársaság helyzete szilárd, a magyar nép következetesen halad a fejlett szocialista társadalom építésének útján — mondotta, majd részletesen szólt az eredményekről, a feladatokról, s a munka hazai és nemzetközi feltételeiről. Emlékeztetett rá, hogy a párt XI. kongresszusa, a felszabadulás 30. évfordulója, az országgyűlési választás jó alkalom volt a végzett munka eredményeinek, tapasztalatainak összegezésére, a további feladatok kijelölésére. Nagy hangsúllyal szólt arról, hogy a párt legutóbbi 15—20 év tapasztalatai alapján folytatja meghirdetett és alkalmazott fő politikai irányvonalát: a munkás-paraszt szövetség erősítését, a legszélesebb nemzeti összefogást, a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek, hívók és nem hívők, a szocializmus minden hívének összefogását elősegíti eddigi szövetségi politikáját. ' Szólt arról, hogy mostani legfontosabb feladatunk a IV. ötéves terv sikeres befejezése, hogy ezzel jól megalapozzuk az 1976. január 1-én induló V. ötéves tervet. Hangsúlyozta, hogy biztosított további szolid, de megalapozott fejlődésünk minden feltétele, s jó munkával túljutunk a mostani — elsősorban a kedvezőtlen külső körülmények okozta — átmeneti nehézségeken. Támaszkodhatunk saját erőinkre és a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködésben rejlő nagy erőre. Sokoldalúan elemezte hazai munkánk nemzetközi feltételeit, szólt a szocializmus, a haladás, a béke erőinek növekedéséről. A Magyar Nép- köztársaság külpolitikájával foglalkozva kiemelte, hogy hazafias, ugyanakkor internacionalista és békét építő külpolitikánk eredményes. Ennek alapján ítélik meg a Magyar Népköztársaságot nemzetközi téren is. Hazánkat a Szovjetunió, a Varsói Szerződés többi országai, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai, a szocialista világrendszer országai szilárd és fejlődő szocialista országként tartják számon. De tekintélyünk van a harmadik világban és a kapitalista országokban is, mert következetesen képviseljük a békés egymás mellett élés politikáját. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy folytatjuk a XI. kongresszuson megjelölt, népünk érdekeit szolgáló internacionalista külpolitikánkat. Tovább erősítjük szövetségünket a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal, kötelezettségeit teljesítő tagjai vagyunk és maradunk a Varsói Szerződésnek, amelyre mindaddig szükség van, míg agresszív katonai szövetségek fenyegetik a béke fenntartását és biztosítását. Tevékenyen részt veszünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. Kifejtette a párt és a kormány állásfoglalását a külpolitika egyéb, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Majd hangsúlyozta: következetesen részt veszünk a haladásért folytatott világméretű küzdelemben, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósításában. Nagy tetszéssel fogadott beszédét azzal fejezte be Kádár János, hogy a párt előretekint, elveiben megingathatatlan. szocialista céljaiból semmit sem enged, tervei reálisak, továbbra is összeforrottan dolgozik a tömegekkel. s ha mindenki a maga helyén elvégzi' a feladatát, előbbrejutunk, elérjük céljainkat. A Központi Bizottság számít az ország. Vas megye kommunistáira, dolgozóira. Dr. Gonda György zárszava után a nagygyűlés az Intet riacionálé hangjaival ért véget. A Központi Bizottság első titkára este visszautazott a fővárosba. Valéry Giscard d’Esta- ing francia köztársasági elnök csütörtökön feleségével Kijevbe, Ukrajna fővárosába érkezett. A magas rangú vendéggel együtt érkezett Kijevbe Jean Sau- vagnargues francia külügyminiszter. Jacques Vi- mont. Franciaország moszkvai nagykövete és több más hivatalos személyiség. A csütörtöki moszkvai la pok változatlanul címoldalon számolnak be az államfői vizit eseményeiről, noha a szerdai program a hivatalos tárgyaTöbb mint negyven éve, 1912-ben a Nemzetközi Munkássegély küldöttségének tagjaként területünkön járt Fáb- ry Zoltán. A csehszlovákiai magyar író Az éhség legendája című riportkönyvében számolt be megrázó élményeiről, melyekben az éhező, nyomorban tengődő Verhovinán részesült. Márkus Csaba felkutatta azokat a helyeket, ahol annak idején a nemzetközi küldöttség megfordult, s jelen könyvében a felszabadult vidékünkön bekövetkezett hatalmas szocialista átalakulásokról ír. 3. Az első kollektív gazdaság. mint ismeretes, 1946 márciusában alakult az ushorodi kerületi Javarovo községben. A második a mukacsevoi kerületi Roszvi- govon, ugyancsak abban az évben. 1947-ben már tíz kolhoz működött a területen. A kolhozszervezés egyik veteránja emlékszik vissza az új típusú mező- gazdasági üzemek alakulására. Ö Petro Varga személyi nyugdíjas. — Könnyű dolgunk volt, mert agitációs tevékenységünk során hivatkozhattunk a Szovjetunióban kiváló sikereket biztosító kolhozrendszer előnyeire. A mi malmunkra hajtotta az is a vizet, hogy a már működő kollektív gazdaságok területünkön másfélszer-kétszer olyan termésátlagokat értek el, mint az egyéni gazdálkodók. A területi pártbizottság tanulmányútra küldte Ukrajna nagy „ kolhozaiba a kárpátontúli földművelők csoportját. A tanulmányút résztvevői a kolhozszervezés lelkes aktivistái lettek területünkön... — De voltak nehézségek is — meséli tovább a kollások folytatásának közös megegyezéssel történt később- ra halasztása miatt meglehetősen ..politikamentes" volt. Az Elysee-palota szóvivője azonban szerdán későn este megtartott rövid sajtótájékoztatójában. ;[/. Inturiszt- szálló sajtóközpontjában óva intette a sajtó képviselőit attól, hogy a tárgyalások időpontjának megváltozásából bármiféle tartalmi következtetést vonjanak le. Maga Gis- card d'Estaing — hangoztatta a szóvivő — csodálkozva vette tudomásul, hogy egyes saj tószervek dramatizálni igyekeznek ezt a mozzanatot és hozépítés veteránja. — A kulákok, az új szovjet rendszer ellenségei mindent megtettek, hogy gátolják és meghiúsítsák a kollektivizálást. Előfordult például, hogy a kolhozalapítók életére törtek, megpróbálták elpusztítani a kolhozok felszerelését, a vetőmagot. Mindez azonban hiábavaló volt. Területünkön 1950-ben befejeződödtt a kollektivizálás. Az új útra térő földművesek tízezrei csakhamar meggyőződtek arról, hogy az egyedüli helyes utat választották... MINDENT AZ EMBERÉRT Leendő orvosok igazíta - nak útba az Uzshorodi Állami Egyetem orvosi karán. Most ért véget a foglalkozás, Fedinec Sándor professzort a sebészeti tanszéken keressem — mondják. Megmutatom neki Fábry Zoltán Az éhség legendája című riportkönyvének egyik fejezetét, s megkérem, fűzzön hozzá kommentárt. Fedinec professzor hangosan olvas fel belőle: „A csehszlovák kormánylapok élesen tiltakoznak az „éhség legenda” ellen. Szerintük ezen a télen még senki sem halt éhen. Igazuk van. A hatósági orvos vagy agrár halottkém, sohasem fogja beírni, hogy a halál oka: éhség. Az éhségtől magától még nem hal meg senki, mert a halál oka mindig egy betegség, amit azonban az éhség idézett elő. Orvos negyven kilométeres körzetekben nincs...” ... A professzor arcán árnyat lebbent néhány pillanatra a visszaemlékezés gondfélhője. Hogyisne, hiszen kortársa Fábry Zoltánnunden ok nélkül a tárgyalások folyamán felmerült nehézségeket emlegetnek. A tárgyalások menetében tartalmi változás nem történt, hangsúlyozta a szóvivő, mi több, olyannyira technikai jellegű programváltozásról van szó, hogy pénteken még a hivatalos megbeszélések időtartamát is meghosszabbítják a szerdán elmaradt eszmecsere idejével. Emiatt persze előfordulhat, hogy le kell majd mondani' valamilyen protokoláris jellegű programpontról. A szovjet lapok csütörtökön a világsajtóból vett idénak, s ő maga is látta, érzékelte a nép helyzetét, kiszolgáltatottságát. — Ismerem Fábry Zoltán tevékenységét — mondja. — Mindig tiszteltem szókimondásáért, s a nincstelenek érdekében tett erőfeszítéséért Területünkön akkoriban igen súlyos körülmények közt éltek az emberek. Egészségügyi színvonalról beszélni sem lehetett. Jól emlékszem például, milyen nagy visszhangja volt Olek- sza Borkanyuk egyik prágai parlamenti beszédének. Borkanyuk megcáfolhatat- lanul bebizonyította, hogy a közegészségügyi helyzet Kár- pátontúlon talán még a középkori állapotoknál is súlyosabb volt. A beszéd 1935- ben hangzott el. Ekkor a Kárpátontúlon született gyerekek 17 százaléka nem érte ef az egyéves kort. A felszabadulás előtt 30—35 ezer kárpátontúli dolgozóra egy orvos jutott. 1935-ben a terület kórházaiban mindössze 16 orvos dolgozott. Vidékünkön haltak meg legtöbben, még európai viszonylatban is, tüdővészben. A felszabadulás után a gyermekhalandóság rendkívüli mértékben csökkent. 1974-ben 2500 orvos és több mint 8000 egészségügyi dolgozó tett eleget nemes hivatásának. Napjainkban 10 ezer lakosra mintegy száz orvos é^' egészségügyi dolgozó jut. Az ingyenes orvosi ellátásról, a gyógyintézmé- nyek, szanatóriumok hálózatának fejlesztéséről talán már fölösleges is szólni. Ennyi tény, adat elegendő, hogy szembeállítsuk egymással a burzsoá és a szocialista rendszer közegészség- ügyét. zetek és hangulatjelentések sokaságát közölték, annak szemléltetésére, hogy a szovjet—francia csúcstalálkozó eddigi eredményeit pozitívan ítélik meg mindenütt. A Pravda „Közös érdekből kiindulva” címmel idéz külföldi sajtójelentéseket, s arra az általános következtetésre jut, hogy a kommentátorok többségének megítélése szerint a moszkvai tárgyalások és a Kremlben kedden elhangzott beszédek a két ország közötti kapcsolatok alapzatának szír lárdságára vallanak. A világsajtó azt is egyöntetűen észrevételezte, hogy a Szovjetunió és Franciaország egyaránt a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének célját tárta maga elé a moszkvai csúcstalálkozón. Az MSZMP KB első titkára városlátogatása során fát ültetett a Népek Barátsága kertjébe. A francia államfő Kijevben Kerekes Imre: vakáció története 8. Nem ártana egy kis mozgás, az öreg is arra vár, majd csak megmoccanok, és hálából behozom neki a feketét. Szemüveggel frankón hasonlít a Mastroiannira. Főleg a szemüveg. Már mozdulnék, amikor megszólal a telefon. Engem keresnek, úgy kell ez most nekem, mint olvadás a féli olimpián. A Lakinger hív, van-e nemzetközi menetrendem, mert arra kíváncsi, mikor indul a busz a végállomásról a Szigetre? Úgy érzem magam, mint egy megfúrt alagút. Az öreg csak legyint, én pedig a Lakingert elküldöm valami trópusi éghajlatra. Pontosan 13 óra 10- kor indul a busz, mondom neki. 50 százalék kedvezmény, csökkent szellemi ké- pességüeknek. Olcsón utazhat. Alvás előtt ilyen mély gondolatokkal világítom meg magamnak a nap történetét. Úgy vonulunk végig a szigeten, mint a flotta a Földközi-tengeren. Fűre lépni tilos. Többfelé volt tekintélyes vihar, végül is mindenkinek leesett otthon a stex. Legalább egy ötvenes. Jól összejöttünk. Sok a nép, nagy a nyomor, a vendéglátóipar zavarban. A Bánic- ki kevésbé. Két idegen hölgynek be is mutatkozik. Gróf Bánicki. Távol tartom magam az ügytől, utcai ismeretség, rendkívüli kiadás. Livi természetesen a nyakamon, " dupla fagylalt. Szólnak a táskarádiók, nagy a ricsaj. A Bánicki szerzeményei közül, az egyik baba rá akar gyújtani. Adj tüzet, nem látod mi van, mondja nekem. Bemutatkozom, én vagyok a titkár, bizonyos helyzetekben gentleman, jre- szem az öngyújtót, tűz nincs. Elnézést, mondom, ez csak a reggeli órákban gyullad. A csaj röhög, de egész finoman, a Mandel odanyomja a szivarját, arról ad tüzet. Van köztünk néhány tehetség. Letelepedünk Szent Margit romjain, erről persze a Kun Vili rögtön előadást tart, a történelem ugyanis nem az én asztalom. Nyomja a szöveget, a Margitka korán meghalt, mondja ő, de nem tudni melyik évben. Annyi bizonyos, hogy még az első világháború előtt. Én is olvastam ezt valahol egy novellában, de az évszámot elfelejtettem, a novellát is. Egy könyvben sok a novella, az ember összezűrözi, 47 novella 32 forint. Frankón becsülik nálunk az írást, azt is, aki írja, novellánként 1,20: én csak azt az egyet kértem a kötetből, nem adták külön, csak együtt. Árukapcsolás, összekevertem a sztorit, nem tudom mi lett később a Margittal, de az holtbiztos, hogy már nem él. Atyjának szobrot adtak, neki nem, a történelem igaztalan. Szép lány volt. Klasszikus. így a Kun Vili szövegel. Körbe tolja a témát, mint éhes kutya az üres tányért. Ott határoztam el, hogy tanítóink dicsérete címén könyvet írok. A Dunáról fúj a szél. Húzzuk a csíkot előre a sziget útjain, az öreg Arany platánjai alatt. Kibérelünk három padot, olyan jól érezzük magunkat,- mint magyar málna a svéd napfényben. Egy illető a saját verseit árulja. Nem áll érte hosszú sor. A Mandelék közben hármasban leápoltak egy üveg sört, mire megitták, ki is nézték őket. Egy banda ez az egész pincér társadalom, nem ütöm az orrom közügyekbe, de nem ártana őket megreformálni. Ha megérzik, hogy nincs egy ezres a zsebedben, úgy működnek, mint vízcsapok a szövetkezeti lakásban. Szerencse, hogy nincs alkoholszondájuk, még leheltetnék is a vendéget, ön uram, még nem ivott eleget, többre van hitelesítve, tegyen eleget hazafias kötelességének, addig innen el nem megy. Befürödtünk, úgy sikerült ez a szombat esti ügy, mint februárban az aratás. Vagyis napok óta minden arra mutatott, hogy valami baj készül. Meghalt a Weisz papája. Nekem a Lakinger telefonált, ő vette először a hírt. A Weisz papa már régen beteg volt, öt éve már csak azzal foglalkozott: felvette a nyugdíját, lottót árult. Kis csontváz volt az öreg, a villamoson szeretett szunyálni, riszálta a kecskeszakállát, a Weisz csőnadrágját hordta, a pulóver a segge alatt lötyögött, rajta a klub címere, azt is a fiától kapta. Aranyos kis öreg volt, engedélyt adtunk neki arra is. hogy a pádon megpihenjen. A Weisz fnindig mondta, papa, menjen már haza, nem az ilyen tinédzsernek való ez a szöveg. Addig jött hozzánk, míg most elment, a háborúban egyszer már megjárta a másvilágot. Végül mégis odaköltözött. A srácnak most senkije a világon, mi maradtunk a család. A klub nevében intézkedem a temetésről. A Bánicki, mint rangidős és jómagam úgy döntöttünk, hogy azonnal felmegyünk a Weiszhez, az öreggel a kapuban találkoztunk, éppen vitték. A srác ül egy széken, feje lóg, belépünk, de meg se fordul. Később a Mazura vacsorát hoz neki. 500 forint a klub vagyona, borítékba rakom, teszek hozzá még egy ötvenest, a Bánicki egy százast, önálló kereső. Enni kell. A vacsorát a Mazura néni főzte, az öreglány zöldborsót csinált fasirttal. Magam írom a nekrológot, a Weisz bácsi nincs többé, magával vitte a klub címerét, saját halott. Gyászoljuk őt magunkban és ott a parkban, valamennyi aláírás. A Mezei fekete tust hozott, fehér lapon a keret, a padtám- lához szegezem. Másra nincs idő; a halál gyorsabb mindennél, ha megérint. Ilyenkor persze ez olyan közérthető, mint a krónikus éhezés a fejlődő világban. Ülünk a pádon és körben a füvön, lapozunk emlékeinkben. Tapogatjuk a jövő homályát. Szöveg- .nincs, fülelünk a csendbeh. Küszöbön a következő ezredév. Hallgatunk. Gondolatainkat a jelen választja ki. Egyszer megírom a XX. század történetét. Ahogy én látom. A temetésen mindenki ott van, a rokonság, és mi is fiúk, talpig feketében. Egyenes derékkal megy a koporsó után a Weisz, most látjuk mennyire férfiak vagyunk. (Folytatjuk) 4
