Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-16 / 243. szám
4 KELET-MÁGYARORSZÁG 1975. október 16. A francia államfő vidéki körúton Giscard d' istaing sajtóértekezlete Moszkvában Lev Tolsztoj egykori birtokára, Jasznaja Poljaná- ba látogatott szerdán délelőtt szovjetunióbeli hivatalos látogatásának második napján Valéry Gis- card d’Estaing francia el- lamfő és kísérete. A fővárostól délre fekvő Tuláig az elnök repülőgéppel tette meg az utat, majd onnan gépkocsival folytatta útját. A tulai repülőtéren, amelyet ez alkalomból szovjet és francia zászlókkal díszítették fel, a híres orosz szamovárok mestereiről#nevezetes város párt- és tanácsi vezetői fogadták a francia vendégeket és a kíséretükben levő szovjet személyiségeket. A Tolsztoj-múzeum megtekintése után a kora délutáni órákban az elnök visszatért a fővárosba, majd ebéd után folytatta az ismerkedést Moszkva környékének történelmi nevezetességeivel. Megtekintette az 1812-es borogyinói csata színhelyét. (A borogyinói ütközet Napóleon oroszországi hadjáratának utolsó nagy csatája volt, melyben a Kutuzov vezette orosz hadak visszavonultak ugyan a francia sereg elől, de hősies ellenállásukkal közben oly mértékben meggyengítették az elelnséget, hogy Napóleon Borogyinó után kénytelen volt lemondani a hadjárat folytatásáról. Az eddigi tárgyalásokat eredményesnek minősítette Dzsermen Gvisianyi, a műszaki-tudományos állami bizottság elnökhelyettese szerda délelőtt megtartott nemzetközi sajtóértekezletén. Kijelentette, hogy a szovjet közvélemény óriási érdeklődést tanúsít a Giscard d’Estaing látogatása iránt, s a kedd esti fogadáson elhangzott beszédek híven tükrözik a látogatás és a szovjet—francia kapcsolatok szellemét. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kulcskérdéseit érintve Gvisianyi hangoztatta: teljes és kölcsönös megértés van a felek között a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozásának szükségességéről. Ennek érdekében jelenleg azt kutatják, miként lehetne növelni a szovjet exportot, mégpedig nemcsak a hagyományos nyersanyagok kivitelét, hanem a gépek és berendezések értékesítését is. Szvevolod Szofinszkij, a szovjet külügyminisztérium saj- tóosztál) ának vezetője, aki ugyancsak jelen volt a délelőtti sajtóértekezleten, hozzátette: erről a témáról gyümölcsöző megbeszélés folyt kedden Giscard d’Estaing és a szovjet vezetők között is. Francia részről jelezték, hogy készek keresni a szovjet gépek és berendezések nagyobb arányú vásárlásának lehetőségeit. Gvisianyi közölte, hogy a szovjet—francia kereskedelmi forgalom 1970 és 1974 között megkétszereződött, s most arra számítanak, hogy 1980-ig az árucsere ismét megduplázódik, esetleg megháromszorozódik. Az 1975-ben eddig létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodások értéke máris elérte a másfél milliárd rubelt, s ez jóval több, mint az előző években. A két ország tudományosműszaki együttműködésének újabb eredményeiről szólva az állami bizottság elnökhelyettese megemlékezett arról, hogy már most folynak a közös fejlesztési munkák és kísérletek a francia eredetű közös színes televíziós rendszer tökéletesítéséről, egyebek között az 1980-as olimpia nagy távolságra való színes közvetítésének jó minőségét biztosító intézkedések kidolgozása céljából. Részletesen beszélt Gvisianyi a kozmikus kutatásban, az elemi részecskék kutatásában, a földrengés-előrejelzésben, a repüléstechnikában és más területeken folytatott kiterjedt együttműködés gyümölcseiről, s arról, hogy a tudományos-műszaki kapcsolatok ezeken a területeken a konkrét gazdasági együttműködésre is kedvezően hatnak, így például a pénteken aláírásra kerülő repülőgépipari együttműködési megállapodás a legkülönbözőbb földi és fedélzeti repüléstechnikai berendezések közös kifejlesztését irányozza elő. Szó van utasszállító gépek közös tervezéséről, a szuperszonikus utasszállítás területén megszervezendő információ- cseréről és olyan konkrét tervekről is, mint a seremetye- vói repülőtér új csarnokának francia közreműködéssel való felépítése — mondotta az elnökhelyettes. PORTUGÁLIA KGST VB-iilés Portói helyzetkép Megkezdték szerdán reggel az egy hete elfoglalt laktanya kiürítését a portói nehéztüzérségi ezred katonái. Ezt az tette lehetővé, hogy — mint jelentettük — Carlos Fabiao tábornok a szárazföldi hadsereg főparancsnoka kedden Portóba utazott, hogy személyesen közvetítsen az északi katonai körzet parancsoka Pires Veloso dandártábornok és a tüzérségi ezred katonái között támadt vitában. A katonák — amint már beszámoltunk róla — azért foglalták el a laktanya épületét, hogy meghiúA Vietnami Dolgozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának Le Duan, a párt első titkára által vezetett küldöttsége szerdán baráti látogatásra Berlinbe érkezett. A küldöttséget az NDK fővárosának repülőterén HVMBflBBHBMBSflBHnaanaMPnKMIM’ sítsák a katonai körzetparancsnoknak azt a rendeletét, amellyel feloszlatott egy gépkocsivezető-kiképző és szállítási feladatokkal megbízott ezredet. Az ezredet a Fabiao javasolta kompromisszum értelmében nem oszlatják fel, hanem operatív alakulattá szervezik át. A kompromisszumot Lisszabonban Pires Veloso tábornok, körzetparancsnok kudarcának minősítik. Mindazonáltal Fabiao megerősítette Velosot körzetparancsnoki tisztségében. Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára, Willi Stoph, az NDK államtanácsának elnöke és Horst Sinder- mann miniszterelnök fogadta. A repülőtérről a városba vezető mintegy 30 kilométeres útvonalon tízezrek üdvözölték a vendégeket. Moszkvában október 13—15 között megtartották a KGST végrehajtó bizottságának 73. ülését. A KGST-vb megelégedéssel fogadta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeit: hangsúlyozta: a tanácskozás záróokmányában foglalt elvek és megállapodások kedvező feltételeket teremtenek az európai államok gyümölcsöző együttműködésének további bővítéséhez a gazdasági élet, tudomány, technika és környezetvédelem különböző területein. A végrehajtó bizottság megvizsgálta és jóváhagyta a KGST gépgyártási állandó bizottságának az 1976—1980- as években kifejtendő tevékenységére vonatkozó javaslatokat. A végrehajtó bizottság megvitatta a szocialista országok vasipari együttműködését irányító Intermetall szervezet tevékenységéről szóló jelentést. A vb határozatot fogadott el arról, hogy Jugoszláviában a KGST keretében folytatott mezőgazdasági együttműködést kibővítik. A végrehajtó bizottság ülése a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folyt le. ttBflQHRBHBBBHHBGBBMHHBBSBPBHKS Le Duan Berlinben Több mint negyven éve, ISÍZ-ben a Nemzetközi Mun- kássegély küldöttségének tagjaként területünkön járt Fáb- ry Zoltán. \ csehszlovákiai magyar irö Az éhség legendája című riportkönyvében számolt be megrázó élményeiről, melyekben az éhező, nyomorban tengődő Verhovinán részesült. Márkus Csaba felkutatta azokat a helyeket, ahol annak idején a nemzetközi küldöttség megfordult, * jelen könyvében a felszabadult vidékünkön bekövetkezett hatalmas szocialista átalakulásokról ir. 2. Mindezt Valentyin Futyimszkij, a 34 éves főépítész mondja. Előtte az asztalon hatalmas makett — a területi székváros kicsinyített mása hatszáz utcával, a meglevő és leendő háztömbökkel. — Uj típusterveket kaptunk — folytatja a főépítész — melyek szerint sokkal nagyobbak lesznek a konyhák és az éléskamrák. Az ésszerűbb szobaelosztást és a központi szemétgyűjtőt is előirányozzák. — Lényeges szempont napjainkban — jegyzi meg Viktor Gyacsenko, a terület főépítésze, aki gyakran felkeresi tanítványát, Valentyin Futyinszkijt —, hogy a lakóházaknak és általában az új építményeknek nemcsak összkomfortosoknak, célszerű belső beosztásuak- nak kell lenniük, hanem impozánsaknak, szépeknek is. Viktor Gyacsenko a tanácselnöktől jött, akivel éppen a toronyház ügyében tárgyalt. — Monolit vasbeton konstrukció lesz a 16 szintes - lakóház. A tervrajzot moldovai mérnökök készítették, összesen négy felvonó fog működni az épületben. Viktor Gyacsenko még hozzáteszi : — Az Október 40. évfordulója sugárút és a Bohdan Hmelnickij tér találkozásánál hatvan lakásos, 9 szintes házsort tervezünk felépíteni. A sugárúton és-a 2. számú városnegyedben is több 9—12 szintes lakóház épül majd. ÖTVEN HEKTÁRON 1973 végén, amikor átadták az új egyetemi város két épületszárnyból álló, 1492 férőhelyes diákszállóját, az ősz már letarolta a hegyoldalt. De a hatalmas, hatszintes, „ezer- ablakos’- épület mögött, a szélvédett helyeken még lengették a citromsárga és égőpiros lombzászlócskáikat a karcsú fák. Á nemrég lerakott utak mentén nedves agyagcsomók terpeszkedtek. A közeli szőlőültetvények rozsdabarna venyigéi között novemberi szél motozott, méltatlankodva, hogy az emberkéz ide is eljutott és megváltoztatta a táj arculatát... Ilyen kép fogadott, amikor megtekintettük az építkezést, ahol az utolsó simításokat végezték az építőmunkások, az épület- és berendező asztalosok, no meg természetesen a diákszálló leendő lakói — az egyetemi hallgatók segédmunkás osztagai. Az első csoportból lefényképeztünk öt első évfolyamos lányt, s felírtuk nevüket, meg azt, honnan érkeztek Uzshorodra, Jeva Hakava Voloszjankáról, Mária Ihnát Szteblívkáról, Natália Kányák Husztról, Mária Fegyus- ko Ivano-Frankovszkról, Va- lentyina Tyimofejeva pedig a donyeci területről. Mire rábukkantunk hol lesznek az olvasótermek, az étkezde és a diákszálló könyvtára, megismerkedtünk az uzshorodi Borkanyu Furnér- és Bútorkombinát több bútor- asztalosával, A beépített szekrényeket szerelték össze a harmadik és negyedik emeleten. A barátságos, tágas, összkomfortos szobák ablakából megpillantottuk a szovjet—csehszlovák államhatár felé futó utat, 1932 kora tavaszán ’ ezen az úton gördült végig a Nemzetközi Munkássegély küldöttségének két gépkocsija. Csakhogy akkor az út rnntén sárba süppedő földszintes házikók, gondozatlan gyümölcsösök álltak. Felmásztunk az épület tetejére is. Onnan jól látható a környék. A diákszállótól nem messze rakják majd le az előadótermeket, laboratóriumokat egyesítő második épülettömb alapjait. Félmillió rubelt kaptak az előkészítő munkálatok finanszírozására. A létesítmény felépítésére egyébként 3 millió 700 ezer rubelt fordítanak. Távolabb épülnek az újabb kutatóközpontok. S ott kezdődik majd az új botanikus kert. Összesen 50 hektárnyi területet bocsátottak az egyetem rendelkezésére. A VOLGÄTÖL A SLOVNAFTIG Évek múltával, a jegyzetfüzet kusza félmondatai, rövidítései alapján rekonstruáltam a slovnafti beszélgetés egyik rövid mozzanatát. Úgy került rá sor, hogy szlovákiai újságírók javaslatára elmentünk a bratislavai Slovnaft-telepre. Ide érkezik sok ezer kilométert meg- téve a szovjet kőolaj. A vezeték utolsó szovjet szakasza 1962-ben épült fel. Fábry Zoltán már a 30-as években a Szovjetunióban folyó szocialista építés lelkes propagálója volt. Most is az érdeklődés szikrái lobbantak fel szemében. Később, amikor a szocializmus ellenségei megpróbálták aláásni Csehszlovákiában a fel- szabadulás után elért vívmányokat, a szocialista országok egységét, Fábry Zoltánt betegen is hallatta szavát... Internacionalizmus... Akkor, az egyórás beszélgetés alatt nem volt rá módom, hogy erről is beszéljek — habár maga a Barátság kő- olajvezeték építése is internacionalista építés volt, ahol az orosz Nyikolaj Jefimov Kerekes Imre: vakáció torié liefe 7. Az egésznek az a háttere, hogy nálunk a suliban általában szemléletesen oktatnak. Már amit, kivéve azt a bizonyos felvilágosítást. Ért engem? Amit a tanár mond, nálunk csak akkor hétszentség, ha mutatja is. Láthatatlan ügyekben, csodákban, régi históriákban nem hiszünk. Itt van például a fizika, már az a része, amit a modern fejek találtak ki. Ebből kiderül, hogy cikisügy az egész régi buli, mégis jóformán csak azt tanítják. Azon túl, hogy nem vagyunk maradiak, minek ennyire visszamenni, mikor az újat se értjük? Történelemből is elég lenne az utolsó 30—40 év. Épp elég történt ez alatt a 30—40 év alatt, sokan még ebből se tanultak. Mindegy. A lényeg, ezt legalább szemléletesen mutatják, van fénykép, itt-ott egy film. Kivéve a felvilágosítást. Erről senki nem szövegel magyarán. Ábra nincs, mármint- hogy ilyen ábra, pedig frankón az se csúnyább, mint a háború. A könyveket dugják. Az ember hall valamit, su- mákolnak Thnen-onnan. Az újságok írják, mindenkit fel kell világosítani. Én mondom, nincs itt nagy szava az újságnak, senki nem hallgat rájuk, hiába írnak. Kivéve a napidíjak emelését. Legyen nekik, mert ami van, azt legalább kapják. De az ember csak lopja az ilyenolyan könyvet. Cserélgetjük. A legjobb könyvet mégis a nénémtől fújtam meg. Mi ugyanis elhatároztuk, nem növünk fel tudatlanságban. Ugyanis vannak közöttünk tehetségek. Kár volna elkallódnunk. Mert felvilágosítás nélkül mit tud az ember. Én például mire kétszer találkoztam a Líviával, már szikra is alig volt bennem. Tisztelem az ilyen Lívi-féle csajok háztáji gazdaságát, nem irigylem tőlük a többletkeresetet, de az én jövedelmem nem bírja a nagy jövést- menést. Két nap alatt, háromszor akart moziba menni. Számlámra írható, egyszer se sikerült neki. Matekból hármast kaptam, a legjobbkor, a babának erre vettem egy fagyit. Legyen neki is. Májusban ez a primőr. Hűvös napon senki nem eszi, örüljön, hogy így kivételezek vele. A presszó zenés volt, míg ette, meghallgattunk két számot, olyan kis billentyű pasas ült a zongoránál. A Livi szorongatta a kezem, az is lehet, hogy én az övét. Már nem emlékszem. Töröm a fejem, hogyan tudnék üzenni a Mandelnak, hogy amit megőrzésre átvettem, most visszaadom. A telefonkábelek beáztak. Az ilyen zuhés napok nem tesznek jót a szabadtéri játékoknak. A múlt héten nyaralni készültünk, most meg a sarkkörön túl vagyunk. Azt mondja a tv, a hideget egyenesen az Északi-sarkról importáljuk. Még jó, hogy ehhez is nem kell valuta. Másnap már azt mondták, hogy melegebb légáramlat közeledik. Grönland felől. Hallgatok a meteorológiára, komoly tudomány. Kinézek a parkra, szomorú az egész táj, mint négyesdömping a lottón. Egyik este mondom a né- némnek, megyünk a Szigetre. Hátha ráharap, velem jön, és én iS kimaradhatok. Olyan pofákat vág, ami egyáltalán nem illik a városképbe. Belátom, magamnak kell elindulni, bár nem vagyok nagy tisztelője az ilyen magánvállalkozásnak, ami tőke nélkül ugyanis nem kivitelezhető. Senki nem hatódik meg, öt percig sajnálom magam, aztán újra kezdem. Az öregnél végre leesik a tantusz. Költségvetésére hivatkozva, az a véleménye, hogy fejlődésem mai szakaszában elég, ha Pestről megyek Pestre. Magyarán, a maga részéről nem kívánja, hogy megjelenlek a Szigeten. Csak néz az ajtóra. Az anyám rávágja, mert ilyenkor az öreget nem lehet elviselni. A menet az enyém, a néném elmerül a vicclapba, nem. mer komoly lapot olvasni, nehogy elröhögje magát. Ilyenkor is izzad. Kivonul a fürdőszobába. Drága külföldi dezodort használ. Valami bűzlik ebben a házban. (Folytatjuk) és az ukrán Vaszil Ruszin mellett az azerbajdzsán Agaszan Halilov, az örmény Grant Abazjan, a belorusz Pjatro Dvorak és a magyar Kutyák János dolgozott. S nem is akárhogy! A talaj- gyaluk például havonta egyenként 750—800 métert haladtak előre a nehéz hegyi terepen, ami mintegy másfélszerese volt a feladatnak. A Barátság kőolajvezeték létesítése az együttműködés, az emberi alkotás szimbóluma lett. Az 5327 kilométer hosszú csővezetéken 1962. február 6-án jutott el a kőolaj a szovjet—csehszlovák határra. • Azóta több mint tíz év telt el. Mintegy ?,C9 millió tonna nyersolajat szállítottak a Szovjetunióból a vezeték rendeltetési helyére: Csehszlovákiába. Magyarországra, Lengyelországba és az NDK-ba. Xözben felépült a vezeték második ága is. 1967-ben a Slovnaft mérnökei elmondták, hogy a szovjet kőolaj csaknem teljesen kielégíti az ország szükségleteit. Azóta a kőolaj akadálytalanul áramlik a vezetéken. A hetvenes évek elején a Slovnaft nyersolajigénye már elérte az évi 10 millió tonnát... S itt vissza kell pergetnem egyik ljutai találkozásom egyetlen mozzanatát. Vaszil Teligával, a helyi középiskola igazgatójával beszélgettünk az egykori éhségzóna falvaiban végbement változásokról. „— Az apósommal mentem a múltkorában V. Be- reznijbe. Beültettem magam mellé a Moszkvicsba, s egy ó&a sem telt bele, hogy ott voltunk a kerületi központban. Útközben azt mondja az öreg: — Látod, fiam, régen gyalogszerrel meg szekéren jártunk ezeken az utakon. S állandóan csendőrökbe, adó- végrehajtókba ütköztünk. Hogy elkerüljük őket, átvágtunk a hegyeken. Az egyik hegyi út éppen ott volt, ahol most a Barátság kőolajvezeték húzódik.” „A felszabadulás után — jegyezte még meg az iskolaigazgató —, amikor ide helyeztek bennünket tanítani, mi is jártunk azon az úton, hogy lecsípjük az országút nagy kanyarjait. Ma már egyes-egyedül a kőolaj- vezetéké a régi csapás. S így van ez jól. így van ez rendjén.” UJ UTÓN Leonyid Holovka egyike volt azoknak a fiatal szakembereknek, akik a háború utáni években a korszerű mezőgazdaság alapjait segítettek megteremteni Kárpé- tontúlon. A berehovói kerületi Ut a Kommunizmushoz Kolhozban éveken át mezőgazdászként dolgozott. s hogy a gazdaság napjainkban milliomos nagyüzem, abban jelentős része van neki is. Holovka elvtárs jelenleg a Területi Mezőgazdasági Főosztály főagronómusa. — Kilenc gép- és traktorállomás alakult 1946-ban — meséli Leonyid Holovka. — Ezek eleinte csak félezer egyéni gazdaságot szolgáltak ki. Egy-két év leforgása alatt azonban tizenötszörösére növekedett az ügyfeleik száma. A Szovjetunió különböző gyáraiból az első állomások 100 traktort, 90 vetőgépet, 310 ekét, 29 gépkocsit, 24 cséplőgépet, 9 mozgó műhelyt és sok más felszerelést kaptak, összehasonlításként megemlítem, hogy 1960-ban a kolhozok 1150, tavaly pedig 3000 traktorral rendelkeztek. Napjainkban már félezer gabonakombájn és kétezer tehergépkocsi üzemel a kolhozokban. (Folytatjuk) A § 'irt # (rOfflOCI IVIVTUTU5G
