Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

1975. október 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 11 DECEMBERI HATÁROZAT NYOMÁN Céltudatosan, cselekvőén „EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB! Ki szóljon,’ ha nem mi, kommunisták. A felhasználó üzemben rosz- szul ürítik a hordókat, né­melyikben 10—12 kiló föld­gáztermék is marad. Ha na­pi 5—10 hordót számolunk, akkor is jelentős összeget pazarolunk el havonta.” Ez volt a lényege annak a felszólalásnak, amelyet a nyíregyházi gumigyár egyik alapszervezetének taggyűlésén mondott egy munkás, majd megkereste a feldolgozó üzem- kommu­nistáit is, akik nem sértőd­tek meg a bíráló szóért, ha­nem megköszönték a segítő szándékú javaslatot. Pártunk XI. kongresszusa, majd a Központi Bizottság decemberi határozata gaz­dasági eredményeink érté­kelése mellett őszintén fel­tárta azokat a gondokat, amelyek fékezik terveink teljesítését, s amelyeket te­téznek a tőkésországokban kialakult magas anyag- és energiaárak, az értékesítési nehézségek, az infláció, a hátrányos megkülönböztető intézkedések hatásai. A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG a decemberi határozat után jó fél évvel menet közben felülvizsgálta a ha­tározat végrehajtását és újólag leszögezte: „A Köz­ponti Bizottság a XI. kong­resszus állásfoglalásait kö­vetve a legközvetlenebb és legfőbb feladatnak tartja, hogy negyedik ötéves ter­vünk sikeres befejezése és ötödik ötéves tervünk jó megalapozása érdekében maradéktalanul megvaló­suljanak az 1975. évi nép- gazdasági terv céljai.” Már csak egy negyedév van hátra ahhoz, hogy ki­használjuk a termékszerke­zet korszerűsítésében, a munka- és üzemszervezés javításában, az anyaggaz­dálkodásban, az idővel, a pénzzel, az energiával való takarékosabb gazdálkodás­ban rejlő lehetőségeket. Az idő tehát sürget, amely azonban- nem jelenthet kap­kodást, elhamarkodott dön­téseket, végrehajtást. Ezért is szól a határozat elsősorban a kommunisták­hoz, hiszen a küzdőszellem, a tenni akarás ébrentartá­sa rájuk vár, akiknek most nem csak a közhangulat for­málásában, de a példamu­tatásban is élen kell járni­uk. MEGYÉNK TÖBB ÜZE­MÉBEN így van ez és eze­ken a helyeken munkájuk a jobb gazdasági eredmé­nyekben is kifejezésre jut. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a párt- szervezetek átveszik, ma­gukra vállalják a gazdasági vezetők szerepét, tevékeny­ségét. Ám arról igen — mi­ként a határozat is kiemeli —, hogy a gazdasági munka egyetlen szintjén sem sza­kadhat meg a pártszerveze­tek irányító, segítő és ellen­őrző tevékenysége. Nem a véletlen műve, hogy év elején, majd a jú­liusi határozatot követően üzemeink pártszervezetei­nek többsége a gazdasági vezetőkétől függetlenül — de azzal összhangban — intézkedési terveket dolgoz­tak ki, amelyekben benne szerepeltek a kommunisták javaslatai, észrevételei és az sem véletlen, hogy az ered­mények nem maradtak el. AZ ÉV ELEJÉN 8 MIL­LIÓ FORINT értékű anyag, 1.2 millió értékű energia megtakarítását vállalták a gumigyár kommunistái és a minősítési értékveszteség csökkentése révén 1 millió­val kívánták növelni a gyár eredményét. Mi jelenleg a helyzet? A mostani számok még nem pontosak, így az év első feléről szólunk, amellyel nincs mit szégyen­kezni. Az egész évre vállalt 8 milliós anyagmegtakarí­tásból már fél év végére kö­zel 10 millió lett, amelyből 1.2 milliót a nyugati im­portból származó alapanya­gok megspórolásával értek el, de túlteljesítették az energiatakarékossági tervü­ket is. A terv túlteljesítése nem tette a gumigyári kommu­nistákat elbizakodottá, sőt az is kiderült, hogy nem minden téren váltották va­lóra elképzeléseiket. Nem sikerült például a minősíté­si értékveszteségből szár­mazó kiesést a tervezett sze­rint csökkenteni és nem tapasztaltak előrelépést a DH-mozgalomban sem, hol­ott mindkettő a takarékos­ság eredményeit, a minősé­get javítaná. SZIGORÚ ÖNKRITIKÁ­VAL értékelték munkáju­kat a gyár kommunistái és hasonló módon tették ezt megyénk más üzemeiben is, ahol helyesen értelmezték a a Központi Bizottság hatá­rozatait, s ahol a kommu­nisták konkrétan és cselek­vőén befolyásolják azok végrehajtását. Balogh József Az Elektromechanikai Vállalat Beregi Gyárában fo­lyamatosan áttérnek a vasszerkezeti munkák készíté­séről a híradásipari elektromos alkatrészek gyártásá­ra. Képünk: Gál Sándomé betanított dolgozó nyomta­tott áramkör panellját fúrja. (Elek Emil felv.) Közel hatmillió tonna nyersolaj érkezik a Szovjet­unióból a fényes- litkei fogadóállo­másra. Innen Százhalombat- V tára és Szőnybe fut a vezeték. Ké­pen : Visevszki Jó­zsef és Ács János a tolózárt ellen- - őrzi. (Hammel Jó­zsef felvétele) ELSŐKÉNT A MEGYÉBEN: BEFEJEZTÉK A IY. ÖTÉVES TERVET Á Szabolcs Cipőgyár bravúrja KÉTMILLIÓ 320 EZER PÁR FÉRFICIPŐ A Szabolcs Cipőgyái megyénkben elsőkén! fejezte be a IV. öt­éves tervét. A gyár munkáskollektívája 1975. szeptember 15- re 2 millió 320 ezei pár férficipőt gyár­tott. Forintban ez 550 milliót jelent. A gyái dolgozóinak a száma 550. Hi a siker titka ? Abban a cipőgyáriak sike­rének a titka, hogy a kom­munisták munkaterületü­kön következetesen érvényt szereztek a párt politikájá­nak. Tudatában voltak an­nak, hogy a jelenlegi gazda­sági helyzet minden egyes dolgozó elé magasabb kö­vetelményeket állít. Az éves terv indulásának az első hónapjaiban meg­ismertették a párttagokkal a tervet. A kommunisták ezt termelési tanácskozáson el­fogadtatták dolgozó társaik­kal is. így aztán a feladat ismeretében számon tudták kérni vezetőktől és beosz­tottaktól egyaránt a terv teljesítését. Ha pedig vala­milyen oknál fogva elmara­dás mutatkozott, akkor kö­zösen megkeresték az oko­kat és az elhárításon is kö­zös erővel fáradoztak. Tízezer párral több A cipőgyárban különös lendületet adott a terv túl­teljesítéséhez a csatlakozás a kongresszusig és felszaba­dulási munkaversenyhez. A tizennyolc szocialista brigád 400 tagja vállalta: a tervet évente tízezer pár cipő­vel teljesíti túl. A kommu­nisták példamutatásával vál­lalásaikat teljesítették. Sőt most már az egész ötéves ' tervet véve figyelembe szep­tember 15-től pótvállalásuk teljesítésén szorgoskodnak. Exportra például még plusz 25 ezer pár cipőt küldenek. Tévedés lenne azt hinni, hogy a 35 tagú pártszervezet kiragadta a gazdasági veze­tés kezéből a termelés irá­nyítását. A kommunisták a féléves mérleg elkészülte után számoltatták be a gaz­dasági vezetést. Ahol di­csérni kellett, ott is felemel­ték szavukat. A menetköz­ben adódó hibák feltárásá­ra szintén volt erejük. Kü­lönösen az utóbbi két év­ben jelentett gondot a bőrök, a festékek, a formatalpak beszerzése. Emiatt sokszor kellett menetközben átállíta­ni a szalagot egyik termék gyártásáról a másikra. A szalag átállítása sok munkaidő-kieséssel jár. Számtalanszor előfordult, hqgy a szalagoknál dolgozók maguk rakták le a gépko­csiról a formatalpot, hogy ezzel is kevesebb legyen a kieső idő. Az ilyen és hason­ló jellegű kezdeményezések azt eredményezték, hogy job­ban kihasználták gépparkju­kat is. Takarékossági és minőségi terv Az 1974 évi decemberi párthatározat előtt is voltak a gyárban takarékossági in­tézkedések. Ettől az időtől viszont a takarékossági terv mellé az alapszervezet ja­vaslatára a gazdasági veze­tés külön minőségi tervet készített. Ez azért fontos a Nyíregyházi Cipőgyárban, mert termékeik egyik fele szocialista exportra megy. A párttagok kezdeményezésé­re bevezették a „Hibás árut ne adj tovább” mozgalmat. Sikereik kovácsa volt még a tervidőszak alatt a mun­/- '|OJ kahelyi demokrácia f ,,uos mainak a működtetése. ~'sz vezetői szintű megbeszéled sekre mindig meghívták _ tárgyalt témában legjárta3 sabb fizikai munkásokat és a döntések meghozatala előtt kikérték véleményüket. A termelési tanácskozás idejé­re a tervfeladat papíron már ott volt, a szakszerveze­tiek, a KISZ-esek a brigádok kezében. Jó közérzet Azon is fáradoztak a cipő­gyári párttagok, hogy meg­teremtsék a jó munkahelyi közérzetet. Különösen a bé­rezéseknél és a normák ál­landó karbantartásánál hal­latták szavukat. A központi bérfejlesztés idején a női dolgozók egy százalékkal magasabb bérfejlesztést kap­tak. Évente átlagban hat szá­zalékos bérfejlesztést való­sítottak meg. Most közel 28 ezer forint az éves bérszint­jük, mely közelíti az orszá­gos szakmai bérszínvonalat. A gyár termelése 1960-ban napi 25 pár cipő volt- Ma a két műszak 2300 párat gyárt. És a jövő még nágy- szerűbb eredmények elérését ígéri. A januárban kezdődő ötödik ötéves tervben éven­te egymillió pár cipőt fognak gyártani. Most erre _ gyűjti erejét a cipőgyári munkás­kollektíva. Sigér Imre P orzik a föld, hul­lámzik a gépen az ember. Vetnek. Két traktor húz egy vető­gépet. Dombra fel, völgy­be le, halad a munka, az­tán a fordulók után az akácfasorba állnak, ~a ki­ürült vetőgéptartályt fel­tölteni. A tele gabonás zsákok­kal Veres Miklós és Ta­kács István bajlódik. Az erőgépvezetők, Ragányi György és Jenei Miklós nézik. — Nem férnénk hozzá annyian — mondja Ragá- gányi —, és hogy igazolja, neki amúgy is más a dol­ga, babrálni kezd a gé­pén. Beszélgetünk. Arról, hogy a nyírtassi Dózsában szeptember 1-én kezdték a vetést és jól haladnak. Egy olyan mondat is el­hangzik: „Jobban állunk, mint tavaly." Ebben a mondatban megkapaszko­dunk. Miért érdekes, o traktorosnak, hogy a tava­lyinál jobban megy a munka? — A szántásból, vetés­ből élünk. Ha most nem vetünk, vagy késő vetünk, akkor nem aratunk. Nem szeretnék olyan búzát aratni, mint a nyáron Berkeszen. Ragányi György a nyá­ron vendégarató volt a szomszédban. Volt ahol 4—5 mázsa terményt kom­bájnolt egy hektár föld­ről. — Restelltem. Itt, ná­lunk 24 mázsát adott a búza, a rozs 20 mázsát hektáronként. Jó az, ha ki­mozdul néha az ember, a rossz tapasztalat is hasz­nára van. Zavarba ejtő kérdés, hogyha a nyírtassi határ­ban terem az a 4—5 má­zsa, vajon akkor is felem­legetné Ragányi György. Egy kis félrenézés, napba- hunyorítás, aztán határo­zottan hangzik a válasz: — Nálunk olyan nem fordulhat elő. Ha mégis, akkor szólnánk, vagy nem. tudom én mit tennénk, de nem hagynánk annyiban. Már csak azért sem, mert rajtunk nem múlik, az biz­tos. Mi hajtunk reggel 6- tól este, ameddig látunk. A felszabadulási munka- verseny-vállalás az őszi szántásra-, vetésre is vonat­kozik. Van ilyen verseny a nyírtassi Dózsában, de a traktoros nem kertel, ki­mondja: — Akár van verseny, akár nincs, aki ember, az önmagának diktálja a tempót. Én például azért hajtok, mert megéri, napi 150—160 forintot keresek. Úgy igaz, hogy a traktoro­sok még nem alakítottak szocialista brigádot, így aztán a mi versenyünk a felfogásunk szerint megy. Ügy, hogy dolgozunk. A kác, nyár és fűz öle­li a jókora táblát. Készséges a talaj a termékenyülésre és kemé­nyen kitartó az ember a művelésben. Ezért is biz­tos; lesz kenyér jövőre. Seres Ernő „HA NEM , NEM ÁRATOK"

Next

/
Thumbnails
Contents