Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-12 / 214. szám

4 KELET-MAߥAAORSZAG 1975. szeptember 12. Chilei szolidaritási nagygyűlés Budapesten A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Szolida­ritási Bizottság és az Orszá­gos Béketanács csütörtök dél­után chilei szolidaritási nagy­gyűlést rendezett a Chinoin Gyárban. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Földvári Ala­dár, a SZOT elnöke, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­je, Vass Istvánná, az Orszá­gos Béketanács alelnöke, dr. Molnár Béla, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, a Magyar Szolidari­tási Bizottság alelnöke, Bor­bély Gábor, a KISZ KB titká­ra, Timmer József, a SZOT titkára, Martos Istvánná, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, valamint Pedro Pablo Fer­nandez, a Magyarországon élő chileiek antifasiszta bizottsá­gának elnöke, a Chilei Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja. Dr. Molnár Béla megnyitó­ja után Földvári Aladár mon­dott beszédet. — Ma két éve annak — mondotta — hogy a szabad, demokratikus választások út­ján törvényesen hatalomra került Chilei Népi Egység kormányát a legvéresebb, leg- kegyetlenebb katonai brutali­tással megdöntötték. Meggyil­kolták Salvador Allendét és sok más chilei hazafit. A chilei fasiszta katonai terror tovább tombol. Újabb és újabb hírek érkeznek letar­tóztatásokról, eltűnésekről, kínzásokról, gyilkosságokról. A junta tagjai nem tanulták meg a történelemből, hogy a szabadság, a demokrácia, a haladás erőit egy időre fel le­het ugyan tartóztatni, de le­győzni soha. A chilei hazafi­ak, valamennyi haladó erő meggyőződése, hogy Chilében is győzni fog az értelem a brutalitás felett, a haladás a reakció felett, a demokrácia a fasizmus felett. — Mi, magyar szervezett dolgozók támogatjuk az ENSZ-nek és a nemzetközi munkaügyi szervezetnek a chilei dolgozók, a chilei nép érdekében hozott határozata­it. Támogatjuk, egyetértünk mindazokkal, akik elítélik, le­leplezik Pinocheték diktatú­ráját. Ugyanakkor csatlako­zunk a Szakszervezeti Világ- szövetség felhívásához, s minden lehetséges módon tá­mogatjuk azt. Szeptember 11-ét a chilei nép iránti szo­lidaritási napnak tekintjük. A magyar dolgozók szeptember 4—18. között különböző akci­ók keretében is kifejezik szo­lidaritásukat a chilei nép iránt. A SZOT ismételten ki­fejezi a magyar dolgozók ál­láspontját, hogy határozottan szembeszáll a Pinochet-féle diktatúrával, szilárdan a chi­lei munkásosztály, a chilei nép mellett áll a fasiszta ter­ror elleni harcban. Luis Cor- valánnak és a többi bebör­tönzött hazafinak a kiszaba­dításáért, a szabadságjogok, a demokrácia visszaállításáért vívott küzdelemben. A nagygyűlésen felszólalt Pedro Pablo Fernandez is, aki éles szavakkal ítélte el a Chilében tomboló fasiszta ter­rort, követelte a bebörtön­zött hazafiak Szabadon bo­csátását, az emberi jogok helyreállítását. Köszönetét mondott a magyar dolgozók­nak a chilei nép harca iránti szolidaritásáért, annak támo­gatásáért. Ezután a nagygyűlés távira­tot küldött Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárnak, F. Blanc- hardnak, a nemzetközi mun­kaügyi szervezet főigazgatójá­nak, továbbá a chilei katonai juntának. Követelik Luis Cor- valán és a többi politikai és szakszervezeti vezető azonna li szabadon bocsátását, a le­tartóztatások, a kínzások és gyilkosságok megszüntetését, az emberi jogok, a demokra­tikus és szakszervezeti szabad ságjogok helyreállítását vala­mennyi chilei dolgozó számá­ra munkalehetőség biztosítá­sát. Az ENSZ-től azt is kérik, hogy minden ENSZ-intéz- mény vagy hivatal, amely je­lenleg Chilében tevékenyke­dik, tegye át székhelyét más országba. Tanácskozás az ENSZ-ben Napirenden a rendkívüli közgyűlés záróhatározatának kidolgozása A végéhez közeledik az általános vita az ' ENSZ- közgyűlés 7., a fejlődés és a nemzetközi gazdasági együtt­működés problémáival fog­lalkozó ülésszakán. Szerdán a vitában egyebek között felszólalt a Szíriái Arab Köztársaság képviselője. A Szíriái küldött az Egyesült Államok szemére vetette, hogy az ENSZ elveit meg­sértve hatalmas -fegyvertár­ral látja el az agresszor Iz­raelt. Az izraeli agresszió arra kényszeríti Szíriát, hogy nemzeti jövedelmének kétharmadát a védelemre fordítsa. A baráti országok a Szovjetunió és a szocialista közösség támogatásának kö­szönhetően Szíriában folyta­tódik a gazdasági fejlődés — mondotta a delegátus. Az iraki külügyminiszter arról beszélt, hogy a fejlett kapitalista országok az olaj- exportáló fejlődő országokra próbálják hárítani a felelős­séget saját gazdasági rend­szerükből eredő bajokért az inflációért, a gazdasági pangásért. A szaud-arábiai képviselő kijelentette: ha a fejlett ipari tőkésországok fokozzák az inflációt, a kőolaj ára fel fog menni. A finn küldött felszólalá­sában egy új igazságos nem­zetközi gazdasági rendszerért szállt síkra. A közgyűlés különbizott­sága csütörtökön két mun­kacsoportban folytatta ta­nácskozásait a 7. rendkívüli ülésszak záróhatározatának kidolgozásáról. VI. Pál pápa az ENSZ közgyűlés 7. rendkívüli ülés­szakához intézett üzeneté­ben gyümölcsöző munkát kívánt a közgyűlésnek az új nemzetközi gazdasági kap­csolatok megteremtésére irá nyúló erőfeszítéseiben. Asszad befejezte prágai látogatását Csütörtökön Prágában be­fejeződtek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szíriái Arab Köztársaság közötti tárgyalások. A cseh­szlovák delegációt dr. Gus- táv Husák, a CSKP KB fő­titkára, a köztársaság elnö­ke, a szíriai delegációt pe­dig Hafez Asszad, a szíriai Baath-párt főtitkára, a köz­társaság elnöke vezette. A nap folyamán — a zá­rótárgyalások befejezése után — a felek megállapo­dást írtak alá a gazdasági együttműködésről. Aláírtak egy hosszú lejáratú keres­kedelmi egyezményt, vala­mint a tudományos-műszaki együttműködési és az egész­ségügyi együttműködési szerződést is. A csütörtökön kiadott zá róközlemény szerint a tár­gyalások igazolták a felek nézeteinek és álláspontjának közösségét, s a kölcsönös megértés és barátság szelle­mében folytak le. A látogatás befejezése előtt dr. Gustáv Husák szívélyes, baráti találkozón fogadta Hafez Asszadot. A szíriai párt- és kor­mányküldöttség röviddel ez­után hazautazott Prágából. A repülőtéren a vendégeket dr. Gustáv Husák, Lubomír Strougal, a csehszlovák kor­mány elnöke, valamint több más magas rangú személyi­ség búcsúztatta. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) sáról és a kontingensek első fél évi teljesítéséről. A kor­mány a jelentést jóváhagyó­lag tudomásul vette és fel­hívta az érdekelt szerveket, hogy a tervszerű termékgaz­dálkodás biztosítása érdeké­ben tegyék meg a további szükséges intézkedéseket. A kormány megtárgyalta a Központi Népi Ellenőrző Bi­zottság elnökének jelentését a vetőmagtermesztésről, termel tetősről és forgalmazásról. A jelentés megállapítja, hogy a még mindig jelentős import csökkentése érdekében szük­séges a biztonságos hazai ve­tőmagtermesztés előfeltételei­nek megteremtése. A kor­mány a jelentést jóváhagyó­lag tudomásul vette. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Cedenbal fogadta Borbándi Jánost Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke csütörtökön fogadta Borbán­di János miniszterelnök-he­lyettest, a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tagozatának elnökét, és a ve zetésével Mongóliában tar­tózkodó magyar küldöttséget Budapestre érkezett a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghí­vására csütörtökön — katonai küldöttség élén — hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Martin Dzur hadse­regtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere. Foga­dására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Czinege Lajos, valamint a Honvédelmi Mi­nisztérium katona tanácsának és a Magyar Néphadsereg tá­bornoki karának több tagja. Czinege Lajos délelőtt hi vatalában fogadta a Martin Dzur vezette csehszlovák ka­tonai küldöttséget A találko­zó alkalmával baráti eszme­cserét folytattak a két test­véri hadsereget kölcsönösen érintő kiképzési, módszertani és együttműködési kérdések­ről. Grósz Károly cikke a Pravdában A moszkvai Pravda csütör- propagandaosztálya vezető- ..., . ... , .. .... „ , jének cikkét. A cikk az toki számában közölte Grósz ^SZMP ideológiai munkájá­Károlynak, az MSZMP Köz- nak elveivel és gyakorlatával ponti Bizottsága agitációs és foglalkozik. Chile éjszakája (2.) Találkozás Coryalánnal Calvador Allende, a két ^ évvel ezelőtt meggyil­kolt elnök Kuba nagy barátja volt. Hatszor járt a szigetor­szágban. Személyes jó barát­ság fűzte Che Guevarához, Fidel Castróhoz. Az elnök 1972. decemberében látogatott Kubába kormányküldöttség élén. öt, Luis Corvalánt, s a Népi Egység más vezetőit egy­millió ember köszöntötte és fogadta Havannában. Tudósí­tóként tíznapos programjuk^ minden számottevő esemé­nyén részt vettem. A szeren­cse úgy hozta, hogy december 14-én délután egy pálmaliget­ben több mint két órát be­szélgethettünk: Allende, Luis Corvalán, Fidel Castro és né­hány külföldi újságíró. Most, amikor újból kutatok jegyzetfüzetemben, egy ké­sőbbi dátumozású, ceruzával aláhúzott megjegyzés ötlik a szemembe:.„A nemzet leg­főbb ellenségének nyomrave­zetője 500 ezer escudot kap.” így adott |ci országos körö­zést a junta a Chilei Kommu­nista Párt főtitkára ellen. A körözési lapon ez szerepelt: Luis Corvalán tanító.. Egy hét múlva elfogták. A kon­centrációstáborrá alakított santiagói nemzeti stadionba hurcolták. Vérebek vigyáz­ták. Később Dawson-szigeté- re, onnan a Trés Alamos koncentrációs táborba hur­colták. Most is ott tartják fogva, a parancsnoki épület második emeletén. Egészsége megromlott. Kiújult gyomor­fekélye, látását is kezdi elve­szíteni. Ellenőrizhetetlen a juntának az a közleménye, hffgy Corvalánt vakbélgyulla­dással megoperálták. Az egyik őr segítségével nemrég kicsempészett levelé­ben az állt, hogy a pribékek már sétálni sem viszik. Nem érintkezhet senkivel. Szenved a most befejezéséhez közele­dő chilei télben. Fiával be­széltem alig egy évvel ezelőtt, ő mondta: „Apám hite töret­len.” 'Ej’z a hit, szenvedély áradt Luis Corvalán minden mondatából, amikor azon a kubai beszélgetésen vázolta a terveket, formálgatta a chi­lei nép jövőjét. „Amit te­szünk, a népért tesszük. A so- icat szenvedett, jobb sorsra érdemes chilei munkásért, parasztért” — mondotta. A reakció már az első per­cektől támadott. Igyekezett olyan légkört terepiteni az or­szágban, hogy lejárassa a Népi Egység vezetőit. A ter­rorcselekmények, szabotázs­akciók sorozatával nehezítet­te az új útra tért Chile első lépéseit. Emlékszem Allende szavai­ra. Amikor azt kérdeztük: „ön szerint lehetséges-e ka­tonai hatalomátvétel?” Azt válaszolta: „Az lehetetlen! A hadsereg alkotmányhű, a pa­rancsnokok hűségesküt tet­tek nekem”. Tíz hónappal ké­sőbb, halála előtti órában je­gyezték fel, keserű, késői be­ismerését: „Életem tálán leg­nagyobb bűne, hogy rosszul ítéltem meg az embereket. Nem mertem gondolni, hogy árulókkal vagyok körülvéve”. Azok, akik meggyilkoltatták, Pinochet, Arellano, Palacios tábornokok, előtte két nappal még azt bizonygatták: „Elnök úr, a hadsereg hű önhöz, bíz­zon bennük”. S Allende bízott. Egészen a tragikus nap reggel kilenc órájáig, amikor az áruló tá­bornokok lövetni kezdték a Monéda-palotát. S Van abban valami mély, történelmi jel­kép, hogy Allende azzal a pisztollyal tüzelt az árulókra, amelyet az említett találko­záson kapott Fidel Castrótól — „őrizze meg, elnök elvtárs! Még szüksége lehet rá”. A junta csendes halált szánt Corvalánnak. Bíróság elé nem meri állítani. Hiszen jól tudja, a mondvacsinált perben lelepleződnék az áru­lók igazi arca, szándéka. Nem véletlen, hogy a chilei Gesta­po egyre gyakrabban „szivá­rogtat” ki híreket Corvalán romló egészségi állapotáról, hogy felkészítse a közvéle­ményt a legrosszabbra. A Chiléből érkező napihí- rek szinte visszatérő motívuma: fokozódik a ter­ror. Az olvasóban joggal fo­galmazódik meg: minden tiszt, minden katona fenntar­tás nélkül egyetért a fasisz­ta juntával? A válasz: nem. Erre sok jel mutat, de leg­főképpen az a helikopter­szerencsétlenség, amely a bel­ügyminiszter rejtélyes halá­lával végződött. Következik: Ki volt a heli­kopteren ? Király Ferenc 55. — Nem fogadom el a ja­vaslatát. Én megyek — ha­tároz a parancsnok. — Nem kozkáztathatom a leg­jobb segítőm életét. Két gengsztertől egy őrparancs­nok nem ijedhet meg. Kö­szönöm a javaslatot... Az őrnagy lassan odalép a törzsőrmesterhez. Vállára te­szi a kezét. — öreg. Köszönöm. Rád- vall, de bizd csak rám. — őrnagy elvtárs. Telefon­hoz kérik. Azonnal. Szűcs ezredes elvtárs, — jelenti az ügyeletes. A felsőbb parancsnok min­denről értesült már. — Várjon meg! — paran­csolja. — Húsz perc múlva ott leszek. Viszek némi tech­nikát. Nyittassa ki a bánya felőli kaput. A Tányérokhoz küldjön két jelzőt, zászlókat vigyenek. Budáról elindult a helikopter. A jelzőket Balogh vitte ki Tányérkőhöz. A többiek várnak, füstölnek, hallgat­nak. Az ilyen percek min­dig némán telnek. Néhány percre felülkerekedik az iz­galom, a félsz, a drukk. Olyan ez, mint egy hideg zuhany. Olyan érzés, mintha mázsás súlyokat raknának tagjaink­ra. Edződés, férfivá érlelő fe­szültség. — őrnagy elvtárs, szólha­tok? — kérdezi Suhajda és előrenyomakodik a fal mellől. — Szóljon, de nem előadást akorok hallani! — Jelentem, szófukar le­szek. Azt javaslom, hogy a két asszonyt cseréljük ki két határőrre. A többit később is elrendezhetjük. Nem tehe­tünk ki két gyerekes anyát ekkora izgalomnak, amit én kinézek ebből a buliból. Egyiknek jelentkezem. Én vállalom. — Jelentem, én is válla­lom! — kiált Bagócs. Még tizen felemelik a ke­züket, de többen nem tudták már, mert a parancsnok le­inti őket. —Mi ez, népgyűlés? Elég. Ha ilyen megoldásra lesz szükség, feltétlen számítok magukra. Feltételezem, hogy bármelyikük gondolkodás nélkül vállalná. Egyébként köszönöm fiúk. Jól esik. — őrnagy elvtárs, szólha­tok? — nyújtózkodik Faludi is. — Tessék Faludi elvtárs, beszéljen. — őrnagy elvtárs nem sza­bad előttük mutatkoznia. Ezek azt követelik, hogy fegyvertelenül menjen hoz­zájuk. Igaz? Ez egyenlőtlen feltétel. Mi van akkor, ha még egy túszt akarnak? Ja­vaslatom van. Tessék vinni egy hordozható hangosbeszé­lőt, azt a telepes hangosítót. A pincétől harminc méterre van egy nagy kőrakás. Leg­alább másfél méter magas. Kitűnő mellvéd. Jó fedezék. — Köszönöm Faludi. De nem nyitok vitát. Még nem tudjuk mi a szándékuk. A javaslataikat figyelembe ve­szem, de két akasztófavirág­tól nem ijedek meg, nem bú­jok el előlük a fű alá. Ennyi büszkeség bennem is van. — Helyes, őrnagy. Jól be­szél, egyetértek, — lépett be a folyosóra az ezredes, -r- A bujkálás azt mutatná, hogy félünk tőlük. No, erről ké­sőbb. Jöjjön Péter őrnagy, néhány apróságot tisztáz­zunk, önök maradjanak együtt. Mindenki vegyen ma­gához kulacsot, hideg élel­met. Bementek az irodába. Né­hány percig beszélgettek, utána a felsorakoztatott le­génység elé lépett az őrnagy, és az ezredes. Nem az első ta­lálkozás ez. Voltak már itt forró percek, álltak már így egymással szemben. Pat­togtak ilyenkor az idegszá­lak. Zúgnak a fülek, kiszá­radnak a torkok. Különös, kritikus helyzet. Nem tart so­káig. A start után elmúlik. — Fiúk, ilyen esemény még nem volt a működési terüle­tünkön, de másutt sem talál­koztak ilyesmivel. Megold­juk. Bízunk tapasztalataink­ban, bátorságunkban, felké­szültségünkben. Amíg Péter őrnagy tárgyalni megy, átve-' szem a parancsnokságot, mindenki köteles nekem en­gedelmeskedni. A csoport tagjai segítenek annak a há­rom civil ruhás elvtársnak, A testülethez tartoznak, tisz­tek. A pincével szemközti takarásban helyezkedünk el, ahogyan az őrnagy elvtárs eligazította már önöket. Film­kamerát, fotógépet állítunk fel. Nagyerejű távcsöveket is hoztunk, hogy mindent kö­vethessünk. Faludi maradjon mellettünk, szükség lehet a segítségére. Az őrnagy elvtárs lóháton megy. A csoportot a Gaz viszi. Tűzparancsot, te­kintettel az ügy bonyolultsá­gára, csak én adhatok. Erre figyeljenek. Kik a mesterlö­vészek? Ketten léptek elő. Takács és Csicsmann. — Helyes. A távcsöves fegyvereket hozzák. Állvá­nyokat is hozzá. Szükség lesz rá. Pontosak, belőttek? — Igen, tökéletek, — jelen­ti Tóth Mihály törzsőrmes­ter. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents