Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-03 / 206. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 3. Lisszaboni jelentés Urho Kaleva Kekkonen:* Népeink barátsága ...A barátság szót használtam a népeink közötti kapcsolat jellemzésére. Tulajdonképpen mi, finnek úgy érezzük, ez a szó túlságosan keveset mond a népeinket már rógóta összekötő szálak jellemzésére. Noha mind a finnek, mind a magyarok az évezredek óta tartó egymástól való különélés alatt barátok1 ra találtak, és állandósították saját pozíciójukat szomszédaik körében, mégis mindkét nép örömmel fogadta a tudósoknak azt a fölfedezését, hogy a finnek és a magyarok mégsem különálló szigetecskék a népek tengerében, hanem egy nagyobb családba tartoznak, és hogy lestvérné- peink vannak, még ha ezek távoliak is. Ezektől az időktől fogva a finn népben gyökeret vert a magyar néppel való együvé tartozás érzése. Azok a finnek, akiknek alkalmuk volt Magyarországra látogatni, s ezek szép számmal vannak, észlelhették, hogy testvérnépünk ugyanígy érez. Már évtizédek óta ez az együvé tartozás érzése alkotja szilárd alapját a népeink közötti kapcsolatoknak. Igazán nincs semmi okunk lebecsülni azt, amit az' idők sarán ezekre az. alapokra felépítettünk. Különösen áll ez a kulturális kapcsolatokra. A mi nemzedékünk azonban mégis kötelességének és csábító feladatának tekinti a már meglévő alapok felhasználását az országaink közötti együttműködés tovább fejlesztésére sok olyan területen, amely a mi korszakunkban az ember számára központi jelentőségű. Noha a földrajzi távolság kétségtelenül bizonyos mértékig esetleg megnehezítheti az együttműködést, például a kereskedelem terén, ez már'nem jelent leküzdhetetlen akadályt. Napjainkban a világban tulajdonképpen sokkal nagyobb akadálynak tekintik a népek közötti ideológiai különbségeket, és az egyes államoknak a különböző társadalmi és gazdasági rendszerekbe való tartozását. Ez a gondolkodás- mód azonban, mint ahogy azt mindnyájan tudjuk, lassan háttérbe szorul. Mi, finnek régóta törekszünk saját politikánkkal a gyakorlatban is megmutatni, hogy a lehető leggyümölcsözőbb együttműködés nemcsak lehetséges, hanem feltétlenül szükséges is a különböző társadalmi rendszert képviselő népek között. A különbségek nem állítanak akadályt, hanem inkább kihívást jelentenek... ...Finnország és Magyarország az utóbbi időben a nemzetközi politikában is egymásra talált, amikor mindketten cselekvőén közreműködtek a feszültség enyhülésére irányuló törekvések megvalósításában kontinensünkön. Az európai biztonsági és együttműködési konferenciához mind Budapest, mind pedig Helsinki neve szembetűnő módon kapcsolódik. Magyarországnak jelentős része van ennek a konferenciának az összehívásában. Finnország közreműködése pedig ennek a földrészünk és az egész világ békéje szempontjából fontos konferenciának a megvalósításában az országunk által gyakorolt következetes és aktív semlegességi politikának köszönhető... (Kekkonen: A finn külpolitika útja című kötetből.) •Ma 75 éves Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke. Az egyetemen jogot hallgat, s a diákmozgalmi munka során kapcsolódott bele a finn politika életébe. 36 évesen lett parlamenti képviselő és igazságügy-miniszter, egy esztendővel később belügyminiszter. Cikkeivel harcol a jobboldal előretörése ellen, s világosan beszél a finn—szovjet megbékélés lehetőségeiről. A háború során ismét igazságügy- miniszter, később miniszter- elnök, részese és kimunkálója a Paasihivi—Kekkonen-vonalnak, amelynek lényege a finn függetlenség, aktív semlegesség és a finn—szovjet barátság őszinte, egyértelmű vállalása. 1956 óta tölti be az ország legmagasabb választott tisztségét, az államfői posztot. Ma, 75. születésnapján közöljük a fenti részletet. amely híven tükrözi Kekkonen elnök politikáját, s amely a Kádár János tiszteletére rendezett díszvacsorán hangzott el 1973. szeptember 26-án. . Ifi A Portugál Fegyveres Erők Mozgalmának néhány nappal a közgyűlés összeülése előtt ellentmondásos helyzet alakult ki. A haderőnemek vezetői közül hétfőn Jósé Morals de Silva tábornok, a légierő főparancsnoka nyíltan szembehelyezkedett Goncal- ves volt miniszterelnök vezérkari főnökké való kinevezésével. Carlos Fabiao tábornok, a szárazföldi erők parancsnoka, egy nyilatkozatban csatlakozott de Silvához, a légierők parancsnokához és szintén szembehelyezkedett Goncal- ves vezérkari főnöki kinevezésével. Mint az ADN tudósítója rámutat. a portugál lap- és rá- dipjelentések szerint az MFA közgyűlés tagjainak felét adó szárazföldi hadsereg küldöttségének összetétele minden valószínűség szerint megváltozik. Az O Seculo értesülése szerint több haladó szellemű tiszt nem kapott meghívást a szárazföldi hadsereg konferenciájára. Az ingatag helyzetre mutat az is. hogy a katonai rendőrség több tagja megtagadta a parancsot, amikor Angolába vezényelték őket. Fabiao tábornok. a szárazföldi erők főparancsnoka élesen elítélte magatartásukat. Napi külpolitikai kommentár Alapkőletétel Moszkvában Rövid hír számolt be róla, hogy Nyikoláj Patolicsev, szovjet külkereskedelmi miniszter Moszkvában ünnepélyesen elhelyezte a Nemzetközi Kereskedelmi Központ alapkövét. A szovjet fővárost átszelő Moszkva folyó partján, hat hektárnyi területen épülő központ 150 ezer négyzetméternyi területe a világkereskedelem, a tudományos-műszaki együttműködés bázisa lesz. Mint ahogy Moszkva ma már a világgazdaság egyik lüktető, eleven metropolisa. Nemcsak azért, mert a Kalinyin sugárúton égbe nyúló palota, a" nyitott könyvhöz hasonlító KGST-székház hirdeti, hogy a szocialista országok gazdasági szervezetének Moszkva a központja. Ez csak az egyik, persze roppant fontos tényező. Ám a másik sem lebecsülendő: a nyugat-európai tőkésországokkal és az Egyesült Államokkal folytatott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok dinamikus növekedése. A szovjet külkereskedelmi forgalom 1974- ben a nemzeti jövedelem 10 százalékát adta, míg korábban ez az arány tartósan hat százalék volt. Ezzel látványos vereséget szenvedtek azok a nyúgati érvek, amelyek szerint a szovjet piac túlontúl szűk, s ezért kár minden íá- radságért, amit a tőkésországok részéről meghódítására fordítanak. Van, aki ezt idejekorán felismerte. Például Armand Hammer, az Occidental Petroleum Corporation idős elnöke — Lenin egykori buraija —, aki egy tv-interjúban megerősítette: mindent elkövet majd a Szovjetunióval korábban kötött, távlati kötelezettségeinek teljesítéséért. A megállapodás értéke eléri a húszmilliárd dollárt. (Zárójelbe kívánkozik, hogy Mr. Hammer cége is részt vesz a Moszkvában épülő nemzetközi kereskedelmi centrum létesítésében.) A szovjet—amerikai gazdasági együttműködés egyébként csupán a legnagyobb kedvezmény elvének megtagadása miatt esett némileg vissza, miután három évig rohamosan fejlődött. Ezzel szemben az NSZK-val például tavaly újabb megállapodás született: földgáz szállítására, nyugatnémet acélcső ellenében és atomerőmű építésére. Rövidesen magas színtű szovjet—olasz tárgyalás témája lesz a kétoldalú gazdasági együttműködés, amelynek lényeges tétele a jelentős itáliai olajimport. Moszkva és London nemrég kétmilliárd dolláros hitel-megállapodást írt alá. egy szovjet—japán egyezmény pedig a szahalini kontinentális talapzat közös kiaknázását teszi lehetővé. Iránnal is jelentős a Szovjetunió együttműködése: hárommilliárd dollár értékű a komplex gazdasági megállapodás. Végül szót érdemel — ha csak címszavakban is — a nyugat-európai tökésországokkal folytatott szovjet külkereskedelem szüntelen növekedése. Gépek, berendezések és közlekedési eszközök képezik a szovjet import körülbelül egyharmadát. Jelentős ezenkívül a komplett berendezések behozatala éppúgy, mint a nagy mennyiségben vásárolt fogyasztási cikkeké. Az qxporttételek között helyet kap a szén, a kőolaj, a villamos energia és a henger reltáru. Pósfai H. Dános: Hontalanok zsákutcája „Átbeszélik a harangok a tengert. Megrendítik a tavakat Kanadában. Megrendülnek a távoli hazaiak a cethalcsontokkal megtámasztott alkonyi tűzfalaknál. Távoli havas táborokban karolják a harangok a tántorgókat.. (Nagy László: Jönnek a harangok értem) S. Állandóan készültek haza Hoffmannék levelet kaptak a Vöröskereszt útján. „Sógornőjük súlyos beteg, ha életben akarják látni, azonnal menjenek ...” A levelet Jénában keltezték, valamikor a negyvenes évek végeidé. A házaspár nem tétovázott, Hoffmanné mindenképien látni akarta egyetlen húgát. Vonatra szálltak, s elindultak az ismeretlen felé. Ausztriában, valahol Salzburg közelében, megállították a vonatjukat. Igazoltatás. Akinek nem voltak kellő dokumentumai, nem sokat teketóriáztak vele. A Hoffmann házaspárt is leszállították a vonatról, betették őket egv lágerbe. Az akkor még fiatal asszony hiába tiltakozott, hiába mutogatta a Vöröskereszt levelét, nem számított. Azt mondták: a háborúnak még nincs vége, csak fegyverszünet van. A Hoffmann házaspárnak ekkor kezdődött igazán a háború. Moslékon éltek. Hetekig dúlt a harc köztük és a lá- gerparanc.snokok között. Magyarokkal találkoztak. Kétségbeesésükben végül is megtalálták azokat, akik segíteni tudtak. A gépszerelő szakmunkás idehaza hosszú ideig dolgozott egv cipőüzemben, mint felsőrészkészítő. A feleségének is ez volt a szakmája. Ennek most nagy hasznát vették. Egy öreg cipőkészítő vette őket pártfogásba. Munkát, kenyeret adott nekik s kiszabadította őket a lágerből. Most már ők kezdték kutatni a sógornőt. Meg is találták, de nem a Vöröskereszt segítségével. Kevelaar- ból érkezett a válasz. A házaspár el is jutott Nvugat- Németországba, megtalálta a rokont. Hoffmanné húga közben meggyógyult, férjhez ment. s akkor úgy látszott, hogy visszaút nem vezet Magyarországra. A kitűnő szakmunkás alkalmi munkát vállalt, később ..stemperezett’, azaz bélyegzett a munkanélküliek táborában. — Egyszer jött egy német. 24 taxija volt. Azt kérdezte, nem mennék-e el hozzá, a javítóműhelybe. Elmentem. Egy idő múlva ismét stemperezett, majd egy lakatosüzembe került. — Volt egy testvérház, abban béreltünk lakást... A testvérház afféle társasház volt, de nagyon sokat kellett fizetni érte. Hoffmann egy nagyobb céghez került esztergályosnak, ahol több pénzt ígértek. Ágyútalpakat készítettek, mintha tényleg nem ért volna még véget a háború. — A vállalkozó egy ember után húsz márkát kapott a megbízóitól. Nekünk 2.80-al fizetett belőle. Az övé volt a haszon, a mienk a munka. Aztán egy kályhagyárba került, majd végleges munkahelyére. a Langen u Sohn- hoz. Krefeld Linbe. — Nem volt rossz ez a munkahely, pénzt is kerestem. Béreltem egv kis lakást. Az életünk ennek a kis lakásnak a falai közé szorult. Még Ausztriában meglett a kislányunk, csak a családomnak éltem. De már évekkel ezelőtt megvettem ezt a kis telket itt Szelestén. s tervezgettünk, hogy házat építünk rá. ' A ház el is készült, Hoffmannék már benne laknak, csupán a külsejét kell rendbe tenni. Szelestén, a szülőfaluban. pár száz méterre az arborétum közepén álló kastélytól. ahol hajdanában a báró úr lakott. — Milyen volt odakint az életük? — Volt jó is, rossz is. — Miért? Mi volt a rossz? —■ Az uram kitűnő munkás, megesett, hogy érte jöttek a gvárból. Legtöbbször még vasárnap is dolgozott. Keresett is szépen, mégsem érezfijk jól magunkat. Sokat fizettünk d’lakásért, "a kosztért.- Főleg az utóbbi években feje tetejére állt minden. Mi idehaza építkeztünk, de Krefeldben meg kellett élnünk .. . Hoffmannak kétszer volt infarktusa. Magdaléne. a kislányuk, most huszonhárom éves. — Nem kívánkozik vissza? — Nem. nem. Soha nem akarok Németországba menni. itt van az én hazám — mondja hibátlan magyarsággal. A szülőket dicséri, hogy a kint született gyermek ény- nyire tisztán, szénen beszéli az anvanyelvet. Ha semmit nem árulnának el magukról, akkor is sok mindent megsejthetnénk Hoffmannék- rói. kitartó, állhatatos és türelmes negyedszázadukról, amelvben állandóan készültek haza. (Folytatjuk) 48. — Gersvvin, — suttogta Su- hajda —, ne lássam meg az Ége’i-tengert, ha ez nem Pécsi, a Golubics csaja. — Bolond vagy? Hogy került volna az ide? Attól tartok. tisztelt Samu úr, hogy újabban a látóidegeiddel van valami zavar. Ha megengeded, én is olvastam egy elég vastag könyvben, hogy bizonyos elmebetegségek szimptómái a kettőslátással, kezdődnek, később ezek kényszerképzetekké fajulnak. Mert: ha Pécsi Márta csak az elhatározás stádiumában lenne, akkor Golubics már egy héttel ezelőtt elkezdte volna a díszkapu építését, kölcsönkérte volna a kimenőzubbonyomat, s három nappal ezelőtt elkezdte volna kenni a képét tinédzser flastrommal, hogy eltűnjenek hűségének undorító pattanásai. Ez egy másik szédült tyúk, aki biztosan elnavigálta magát. — Nekem ne mondd. — tiltakozott Suhajda. — Ez a kosár, ez a parancsoló hang, teljesen Pécsi. Majd meglátod, Samu bácsi mindent megérez, mint a macska az esőt. — Mondom, hogy nem vagy magadnál, a macska nem érez meg semmiféle esőt. Ök ketten ebben maradtak, várakozó álláspontra helyezkedtek. A két nadrágot mindenesetre kiterítették a kerítés korlátjára, elrendelték az általános munkaszünetet, mert: — Ilyen jóféle portéka jelenlétében nem alacsonyod- hatunk le odáig, hogy lássák: magunk mossuk a saját nadrágunkat. Ez, hogy úgy mondjam, egy kissé deho- nesztáló, — szögezte le Suhajda és földhöz vágta a súrolókefét. — Mihonesztál? — húzta fel az orrát Faludi. — Dehon, te vidéki! —sújtotta megveiő pillantással Faludit Suhajda. — Én vagyok vidéki, ki az isten dicsekszik azzal, hogy az ősei megszokták a vidék fensőséges nyugalmát. Azért vannak benned neurotigus hajlamok, mert a zajos fővárosban vagy kénytelen eltölteni legszebb éveidet. Tehát. ki a vidéki? Közben a két határőr szabályszerűen előállította Pécsi Márta budapesti illetőségű, budapesti születésű, főiskolai hallgatót a parancsnok színe elé. — Önök elmehetnek, szereljenek le, kisasszony, ön foglaljon helyet! — Ne tessék kisasszonynak nevezni, mert attól elég ideges. leszek. Vagy mondja, hogy kislány, vagy szólítson nyugodtan elvtársnak, mert KISZ-tag vagyok. — Rendben van, kislány, így nevezem, mert az én koromban talán már megengedhető. — Ezzel rendben vagyunk, — nevetett a lány. — Egyébként nagyon rokonszenves ön, őrnagy elvtárs, csak jót, kedveset hallottam önről. Örülök, hogy bekísértek ide ezek a dinnyék, legalább megköszönhetem, hogy egy kicsit ráncbaszedte az én kicsit ütödött Bélámat! — Úristen, maga a Pécsi? — Igen, én vagyok. A katonák már látták a személyimet, előbb is tudhatta volna. — Nem figyeltem oda. No hát, ez nagy meglepetés. Igazán örülök magának, kislány, csak egy kicsit meglepett. Nagyon ritkán kapunk mi váratlan, hívatlan látogatókat. Tudni ilik. nem szokás. De, ha már itt van, legyen a mi lányunk, érezze vendégszeretetünket. Azt hiszem itthon van a maga Go- lubiesa. Igazán rendes fiú. teljesen megférfiasodott. — Ráfér. — sóhajtott egy nagyot a lány. és cipőjével egy kicsit odébbtolta a kosarat. — Mondja, Pécsi, mit hozott abban a kosárban? — Hát először is. Egy rúd mákos beiglit, huszonnégy mignont, tizenkét káposztás rétest, két doboz macskanyelvet. Az anyám küldi Bé- luskájának. Húsz deka kókusz vackot, és két üveg Pepsi-Colát. Azonkívül két könyvet, két pár tiszta pamutzoknit, mert ebben a melegben az a hóbortos Golubics képes egy hétig hordani valami nylon vackot. Otthon is csak akkor vett tisztát, ha szegény mamája, meg a nővére már prakerrel kezdték verni. — Pécsi, maga szereti ezt a fiút! — nevetett Péter Balázs őrnagy, kicsit azt is mutatta, hogy nagyon a szívébe mászott ez a nyílt, nagyszájú lány. Sajnos. Tetszik látni, menynyi hülyeséget hoztam neki. Csak attól félek, hogy százkilósra dagad. Akkor pedig borzasztó lenne. Tessék csak elképzelni, olyan utódokat, mint a szentképeken az an- gvalkák! — No. Pécsi. Maradjon csak itt, megyek, küldöm a maga Golubicsát. Apropó. Miért nem mondja neki. hogy Béla? — Azért, mert Frei singer tanár úr is így hívta öt az osztályban. Csak kimondta, hogy Béluska, máris röhögött az egész banda. Én is. De akkor már utáltuk egymást, tehát nem akarom kinevetni. — Az más. Fontos szempont. Megyek. előkerítem. Biztosan a macskáját idomítja. — Mit? Macskát? Megőrült. Van neki macskája? Megérkezett Golubics. Atléta trikóban, szőrösen, fapapucsban, kezében a jénai tálkával. — Pécsi, te vagy itt? — kővémeredt Golubics. — Biztos azért jöttél, mert nem hitted el. hogy hűséges vagyok, mint egy állat? — Azért jöttem, mert hiányoztál. te maflinger. Nagy baj? — Olyan drága vagy, olyan édes vagy. Te jó kis Márta! Most rögtön elkiabálom magam, jó hangosan. — Csak ne kiabálj. Visszajön az a két katona, megint elkísérnek valami góréhoz. Inkább gyere, csókolj meg egv kicsit. Nekünk már úgyis lehet! — Ki mondta? — Én tudom, te szerencsétlen. Ne állj már, mint a faszent. Gyere ide, és csókolj meg. — Itt, a parancsnok elvtárs szobájában? (Folytatjuk)
