Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-11 / 213. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 11. Tüntetések, ellentüntetések A Portugál Kommunista Párt nyilatkozata Több száz dél-portugáliai föildesúr vonult kedden este a déli katonai körzet évarai parancsnoksága elé, és petícióban követelte Pezarat Correia dandártábornoktól, adják vissza nekik azokat a birtokaikat, amelyeket a földreform keretében azért vettek el tőlük, mert parlagon hagyták őket. Az évorai mezőgazdasági dolgozók szakszervezete ellentüntetéssel válaszolt a földbirtokosok akciójára. Ekkor a reakciós megmozdulás résztvevői rátámadtak a parasztokra, és tömegverekedést provokáltak, amelynek a katonai rendőrség vetett véget. Lisszaboni haladó körökben a sajtószabadságot sértő intézkedésnek minősítik az MFA legfelső forradalmi tanácsának azt a törvényét* amely szerint a tömegtájékoztatási eszközök nem számolhatnak be a katonai egységeknél végbemenő eseményekről, állásfoglalásokról, nem ismertethetnek közleményt, vagy dokumentumot, csak ha „felhatalmazott személytől” származik. Több lisszaboni és portói szerkesztőség dolgozói visz- szautasították a törvényben foglaltakat. A lisszaboni O Secuio kollektívája szerint ezzel a törvénnyel olyan katonai események ismertetésétől tiltják el a lapokat, a rádiót és a televíziót, mint amilyennek a fegyveres erők jobboldali szárnya ellen utcára vonuló katonák és őrmesterek szerda esti portói tüntetése ígérkezik. A Diario de Noticias felteszi a kérdést: „vajon miért éppen akkor született meg ez a törvény, amikor a fegyveres erőkből baloldali katonákat bocsátanak el?” Vajon honnan akarja beszerezni a Portugál Demokratikus Néppárt (PPD) azt az ötvenezer fegyvert, amellyel felfegyverezni szándékozik a „demokrácia védőit”, vagy netán beszerezte már? Miért megy Oarneiro, a PPD vezetője Spanyolországba? Milyen alapon követelheti egy ilyen párt, hogy részt vegyen egy forradalmi kormányban? Mivel magyarázható, hogy a szocialista párt továbbra is síkraszáll a PPD-nek a kormányba való bevonásáért? — ezeket a kérdéseket a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának sajtóirodája fogalmazta meg kedden este abban az anyagában, amelyben bírálja ennek a jobboldali polgári pártnak politikáját. A közleményben hangoztatják: a PPD ellenzi a szabadságjogok kibővítését, a gyarmati rendszer felszámolását, az államosításokat, az agrárreformot. Corneiro gya- lázza az MFA-t, Goncal- vestől Antunesig és Gomes elnökig bezárólag. A politikus szerint Antunesék dokumentumára „marxista szellem” nyomja rá bélyegét. Olyanokat vádol azzal, hogy „mérsékeltek”, akiknek „mérsékeltsége” nem elégíti ki a Spinola-féléket. A PPD vezetője a múlt év július 4-én már bebizonyította, hogy szívesen látná Spi- nolát az ország élén, teljhatalom birtokában. Még azt a Mario Soarest sem kíméli, akinek egyébként elismeréssel adózik az antikommunis- ta kampány kirobbantása miatt. Szemére veti kommunista múltját és azt, hogy még mindig elképzelhetőnek tartja a kommunistákkal való szövetséget, azt, amit a PPD már .elvetett — állapítja meg a PKP dokumentuma. Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés VII. rendkívüli ülésszakán számos fejlődő ország képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy országaik társadalmigazdasági elmaradottságáért az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializ- mus erőit terheli a felelősség. Ezek az erők évszázadokon át irgalmatlanul kifosztották Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeit. Bahrein, Oman, Mali, Malaysia, Sri Lanka és Málta delegátusai állást foglaltak amellett, hogy nemzeti ellenőrzést kell teremteni a fejlődő országok nyersanyagkészletei fölött, és fel kell számolni a hátrányos kereskedelmi korlátozásokat. Georgij Sevel, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság küldöttségének vezetője támogatva a fejlődő országok jogos követeléseit hangsúlyozta: teljesen érthető és igazolt az a törekvésük, hogy felülvizsgálják a Nyugathoz fűződő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat és egyenjogú helyzetet biztosítsanak a maguk számára a világgazdaságban. Jean Sauvagnargues francia külügyminiszter megállapította, hogy a kapitalista gazdaságban fellépő válságjelenségek különösen súlyosan érintik a fejlődő országokat. A L'Unitá fesztiválja Szerdán Firenzébe érkezett Győri Imre, az MSZMP KB titkára és Pálos Tamás, a KB osztályvezető-helyettese. Az MSZMP képviseletében részt vesznek az OKP sajtóünnepségének, a L’Únitá országos fesztiválján. Az ünnepségen a Népszabadságot Földes István, a szerkesztőbizottság tagja képviseli. A L’Unitá 51. országos fesztiválja tizedik napja tart Firenzében a város északi részén elterülő hatalmas parkban. A rendezvényen komoly és könnyű szórakoztató műsorok, kulturális programok mellett politikai, ülések, viták, kerekasztal-beszélgetések követik egymást: a résztvevők ezeken az OKP politikájával ismerkednek. Az egyik legsikeresebb nyilvános vitát szerdán tartották, „A napilapok és a demokrácia” címmel. Megvitatták az olasz sajtó helyzetét, amelyet ma a koncentráció, a lapok sorozatos eladása, a tőkés nagyvállalatok sajtóra gyakorolt befolyásának növekedése és a demokratikus sajtószabadság csorbításának veszélye jellemez. Részt vettek a nyilvános kerekasztal-beszél- getésen a szocialista, a szociáldemokrata és a republikánus párt képviselői is akik élénk és heves vitákat folytattak az OKP képviselőivel. A vélemények összecsapását a fesztivál közönsége az ünnepségen felállított tv-stúdió műsorán és a parkban elhelyezett tv-készülékeken követhette. Szekcióülések a finnugor kongresszuson A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus szerdán a Tudományos Akadémia székházában, illetve a vár kongresszusi termében a finnugor tudományok komplexitásának megfelelően szekcióüléseken megkezdte a különböző kutatási területeken elért eredmények és problémák vitáját. A szekcióüléseken az illető tudományterületek vezető hazai és külföldi tudósai elnökölnek. A háromnapos üléssorozaton nagyszámú előadás hangzik majd el. A kutatási eredmények és a fennálló problémák ismertetése, valamint a kutatások módszertanának fejlődésére vonatkozó közlések minden bizonnyal széles alapot adnak a tudományág további fejlődéséhez. 54. — Milyen fegyverük van? — Nem értek én ahhoz őrnagy elvtárs. Csak azt láttam, hogy nagy kerek dob van az alján, a csöve meg lyukacsos. A parancsnok a telefonhoz lép. — Nem szabad. Ne telefonáljon. Azt mondták agyonlövik, ha segítséget hív — ijedezik az asszony. — Ne aggódjon, Bánkiné. Egyelőre még én vagyok a parancsnok. Élek, jogom is van. Én parancsolok itt és nem a banditák. Itt az történik ma is, holnap is amit a parancsnok elhatároz. Ne féljen, akkor is kihozzuk az asszonyokat, ha a saját életünket tesszük kockára. Vagy másként ismer bennünket? — Jaj, dehogy fiam. Úgy szeretjük magukat, de mi lesz azzal a két szerencsétlen asszonnyal?! — A sopánkodással nem segítünk. Üljön le, nyugodjon meg, majd hazakísérjük, a többit meg bízza csak ránk. Péter Balázs a telefonnál áll, hallgat, csak félszavakkal válaszol. Közben int az ügyeletesnek. Mutatja az ujjúval, hogy nyomja meg a csengő gombját. Az ügyeletes egy darabig áll, mintha gyökeret eresztett volna a lába. A parancsnok rápillant. Helyrebillen, máris kivágódik a szobából. Az őrnagy bólint, aztán felel. — Értettem. Azonnal intézkedem. A járőrök a helyükön maradnak, zárnak. Igen, pontosan. A bennlévők két csoportban biztosítanak. Időt! Teljesen világos. Értettem, végrehajtom! Alig tette helyére a kézibeszélőt, a folyosón készen állnak a határőrök. A kutyás Sátánnal. A lovász két felnyergelt lovat tart vezetékénél fogva az udvaron. Balogh már járó motorral várakozik a nyitott kapu előtt. A többiek felszerelve, fegyveresen, kérdő tekintettel. Zavarja őket, hogy kintről semmi jelzés nem érkezett. Még nem tudják, miért, milyen hírrel érkezett Piroska néni. — Ángyás. Csak egy lovat kérek. A nyeregkápába rejtsék el a rádiót, de úgy, hogy vételkészen legyen. Faludi, csináljon vele valamit, hogy adáskor ne kelljen a gombot nyomkodni. De sebesen, nincs vesztegetni való ■ időnk. Az egyik csoport narancsnoka Csik András őrvezető. A másik csoportot Pusztai tizedes vezeti. Mindenki a megszokott helyén legyen. Mindkét csoportban legyen egy-egy rádió. Máté főhadnagy és Tóth törzsőrmester az őrsön maradnak, tartják az összeköttetést a riadócsoportokkal, a felsőbb parancsnoksággal. Ismertetem a helyzetet. — Két fegyveres, előttünk eddig ismeretlen személy befészkelte magát a régi gombapincébe. Ismerik? Ott van a büdös kút mellett, az útkaparó háztól száz méterre. Két asszonyt is magukkal vittek, Minden jel arra mutat, hogy túszként tartják fogva őket. Piroska néni ismereteire támaszkodva feltételezhető, hogy két dobtáras géppisztolyuk van. Lehetséges, hogy más lőfegyver és robbanóanyag is van a birtokukban. A szándékuk eddig ismeretlen. A parancsnokot kérték magukhoz, hogy beszélni akarnak vele. Elhatároztam, hogy megyek. •* — Az egyik csoport — Csik őrvezetővel — rejtve megközelíti a pincét, a hegy felől. Az utolsó hajlatban elhelyezkednek. Ügyeljenek, önöket nem vehetik észre a pincéből. Önök hallani fogják, miről tárgyalok velük. Kézenfekvő lesz, mit kell tenniök. Vissza csak abban az esetben forgalmazzanak, ha erre határozottan felszólítom önöket. Ügyeletes. Intézkedjen, hogy a tiszti lakásból senki nem jöhet ki, még az udvarról sem. — Fegyvert csak abban az esetben használhatnak, ha teljesen nyilvánvaló, hogy nem eshet bajuk az asszo-1 nyoknak, vagy ha én erre parancsot adok! Gyakorlatunkban ilyen eset nem volt. Óvatosságra, fegyelemre van szükség. Van-e I kérdés ? A határőrök állnak, nézik parancsnokukat. Nem szokvány ügy ez. Nem a megszokott szituációk egyike. Valami más, eddig ismeretlen akció izgalma érződik. Itt csak egy lehetőség mutatkozik. Meg kell tudni, mit akarnak a fegyveresek. Tisztázni kell. mi a szándékuk a két asszonnyal. . Az első feladat az, hogy őket kikapcsolják mielőbb az akcióból. Tóth Mihály törzsőrmester lép elő. — Négyszemközt f szeretnék jelenteni! — Jelentsen itt, nincs idő! — Javaslatom van. Cseréljünk zubbonyt. Az én öreg képemről elhiszik, hogy én vagyok a parancsnok. Minden szempontból hasznosabbnak látszik, ha én megyek hozzájuk. Őrnagy elvtárs is csak azt mondaná nekik, hogy meggondolja, jelenti, vagy engedélyt kér. Időt kell nyerni, hogy jól meggondolhassunk mindent. Ezek biztosan követelni akarnak valamit, csak azért vittek túszokat. (Folytatjuk) Chile éj§zakája (1.) Pinochet reggelije A chilei főváros villane- gyedébe minden reggel fél hét előtt egy fekete Mercedes gördül be. A kíséret tagjainak, a motorkerékpáron ülő katonáknak a keze állandóan a géppuska ravaszán nyugszik. Az őket követő dzsippben embervadászatra kiképzett kutyák ugatása töri meg az éjszakai kijárási tilalomból alig egy őrá ja felébredt város csendjét. A vendégek pontosan fél hétkor lépnek be Augusto Pinochetnek, a chilei fasiszta junta fejének drótkerítéssel és aknazárral körülvett villájába. Több mint másfél éve, az általában 3—4 tagú társaság egyik tagja mindig azonos: Manuel Contreras, a chilei Gestapo, a DINA véreskezű parancsnoka. Minden nap az az első ténykedése, hogy jelentést tesz főnökének. A reggeli félórás jelentés- tételeknél Pinochet gyakran használja ezt a kifejezést: magnifico, azaz: kiváló. Azokat dicséri ilyenkor, akik a múlt két év alatt harmincezer hazafit gyilkoltak meg. Az elismerő szavak gyakran szállnak- egy egyre otthonosabban mozgó vendég felé, akit csak így szólítanak: doctor Schuster. Ö a „rutinakciók” eszmei irányítója, a legkülönfélébb kínzási módszerek szakértője. Van benne gyakorlata. A II. világháborúban szerezte, amikor éveken át a gázkamrák tökéletesítésére alakult különleges Gestapo-csoport egyik parancsnoka volt. Barátai megmenekítették a felelősségre- vonás elől. Hosszú időn át Dél-Amerika országaiban bujkált, majd a múlt év elején Chilében tűnt fel, ahol testhezálló munkát kapott. Ott folytathatta, ahol 30 évvel ezelőtt abbahagyta. Hogy mennyire elnyerte Pinochet kegyét, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy legtöbbször ő is ott van azon a helikopteren, amely a vezérkart szállítja a junta fejének villájából, az 1971-i UNCTAD- értekezletre emelt 22 emeletes palota két utolsó szintjén berendezett, különlegesen védett irodákba. Doctor Schuster megérdemli a hóhérok bizalmát. Rászolgál... A történelem nem ismét- lődik, de a fasizmus módszerei igen. S mindezért ma, harminc évvel a világégés után, kitüntetés, dicséret, jutalom jár Chilében. A junta teljes kiszolgálója, a legnagyobb példányszámú chilei lap, az „El Mercurio” azt próbálja megmagyarázni, hogy minden „á szabadság, a béke, az emberi méltóság” védelmére történik. Ezt már a tekintélyes amerikai hetilap, a Time sem hagyta szó nélkül. Augusztus . 13-i számában képekkel illusztrált, terjedelmes cikkben leplezte le a junta hazugságait, terrorját. Mi magyarázza ezt a féktelen terrort? Mit akarnak még elérni Pinocheték? A népi egység és a Chilei Kommunista Párt vezetőinek többsége börtönben szenved. Két év alatt mintegy 90 ezer embert tartóztattak le és tartottak fogva rövidebb-hosz- szabb ideig. Százezret is meghaladja azok száma, akik elmenekültek az országból. Mit akarnak még? A cél: megfélemlíteni az egész népet. Olyan légkört és hangulatot teremteni, hogy — Pinochet szavaival élve — még az emberek emlékezetéből is kitöröljék „Allende kommunista éveit”. Másrészt — ahogy ők gondolják — a diktatúra, a statárium korszakában eszébe sem juthat a munkásnak, hogy -szót emeljen jogaiért. A junta így akar példát mutatni a délamerikai katonai rezsimek- nek, módszert és biztatást adni az egyre növekvő elégedetlenség letöréséhez. Dedig Chile 1973 szep1 temberéig maradandóbb és távolabbra mutató példával szolgált a világnak. Salvador Allende elnököt, Luis Corvglánt, a kommunista párt főtitkárát az egész világon tisztelet és becsület övezte. A velük való első találkozásom életem talán legmaradandóbb újságírói és emberi élményei közé tartozik. Király Ferenc Következik: valánnal. Találkozás CorA Szakszervezetek Országos ' Tanácsának nyilatkozata. a chilei nép harcának támogatásáról A Szakszervezetek Országos Tanácsa a következő nyilat-, kozatot bocsátotta ki: Két éve annak, hogy a chilei fasiszta junta megdöntötte a chilei népi egység kormányát, meggyilkolta az ország törvényes elnökét, Salvador Allendét és véres terrorhadjáratot indított a chilei hazafiak ellen. Törvénytelenül börtönben tartja Luis Corvalánt és a chilei hazafiak ezreit, közöttük a chilei dolgozók egységes központja számos aktivistáját és vezetőjét. Megsemmisítette a demokratikus és szakszervezeti jogokat, a chilei nép vívmányait. Példátlan káoszt, inflációt, munkanélküliséget és éhínséget teremtett az országban. A fasiszta junta azonban a külső imperialista segítség ellenére sem tudja megszilárdítani hatalmát. A chilei dolgozók egységes központja vezetésével elszánt, kitartó küzdelmet folytatnak a diktatúra ellen, a demokratikus szabadság- jogokért, a chilei dolgozók. A fasizmus elleni harc széles méreteket ölt az országban. A junta gaztettei sem képesek gátat vetni az erősödő népi mozgalomnak. Csatlakozva a Szakszervezeti Világszövetség felhívásához és a nemzetközi munkaügyi szervezet állásfoglalásához, az egész haladó világ chilei szolidaritási mozgalmához, határozottan elítéljük a chilei fasiszta junta gaztetteit. Követeljük a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogok azonnali helyreállítását, Luis Corvalánnak, s a börtönben sínylődő chilei hazafiak ezreinek szabadon bocsátását. Szolidárisak maradunk a jövőben is a chilei nép, a chilei dolgozók igazságos harcával, amely győzelmet arat a fasizmus fölött. •. rjtgr \ *. •. . Lisszaboni jelentésünk
