Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-11 / 213. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 11. Tüntetések, ellentüntetések A Portugál Kommunista Párt nyilatkozata Több száz dél-portugáliai föildesúr vonult kedden este a déli katonai körzet évarai parancsnoksága elé, és petí­cióban követelte Pezarat Correia dandártábornoktól, adják vissza nekik azokat a birtokaikat, amelyeket a földreform keretében azért vettek el tőlük, mert parla­gon hagyták őket. Az évorai mezőgazdasági dolgozók szakszervezete el­lentüntetéssel válaszolt a földbirtokosok akciójára. Ek­kor a reakciós megmozdulás résztvevői rátámadtak a pa­rasztokra, és tömegvereke­dést provokáltak, amelynek a katonai rendőrség vetett véget. Lisszaboni haladó körök­ben a sajtószabadságot sértő intézkedésnek minősítik az MFA legfelső forradalmi ta­nácsának azt a törvényét* amely szerint a tömegtájé­koztatási eszközök nem szá­molhatnak be a katonai egy­ségeknél végbemenő esemé­nyekről, állásfoglalásokról, nem ismertethetnek közle­ményt, vagy dokumentumot, csak ha „felhatalmazott sze­mélytől” származik. Több lisszaboni és portói szerkesztőség dolgozói visz- szautasították a törvényben foglaltakat. A lisszaboni O Secuio kollektívája szerint ezzel a törvénnyel olyan ka­tonai események ismertetésé­től tiltják el a lapokat, a rádiót és a televíziót, mint amilyennek a fegyveres erők jobboldali szárnya ellen ut­cára vonuló katonák és őr­mesterek szerda esti portói tüntetése ígérkezik. A Diario de Noticias felte­szi a kérdést: „vajon miért éppen akkor született meg ez a törvény, amikor a fegyve­res erőkből baloldali katoná­kat bocsátanak el?” Vajon honnan akarja be­szerezni a Portugál Demok­ratikus Néppárt (PPD) azt az ötvenezer fegyvert, amellyel felfegyverezni szándékozik a „demokrácia védőit”, vagy netán beszerezte már? Miért megy Oarneiro, a PPD ve­zetője Spanyolországba? Mi­lyen alapon követelheti egy ilyen párt, hogy részt vegyen egy forradalmi kormányban? Mivel magyarázható, hogy a szocialista párt továbbra is síkraszáll a PPD-nek a kormányba való bevonásá­ért? — ezeket a kérdéseket a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának saj­tóirodája fogalmazta meg kedden este abban az anya­gában, amelyben bírálja en­nek a jobboldali polgári pártnak politikáját. A közleményben hangoz­tatják: a PPD ellenzi a sza­badságjogok kibővítését, a gyarmati rendszer felszámo­lását, az államosításokat, az agrárreformot. Corneiro gya- lázza az MFA-t, Goncal- vestől Antunesig és Gomes elnökig bezárólag. A politi­kus szerint Antunesék doku­mentumára „marxista szel­lem” nyomja rá bélyegét. Olyanokat vádol azzal, hogy „mérsékeltek”, akiknek „mérsékeltsége” nem elégíti ki a Spinola-féléket. A PPD vezetője a múlt év július 4-én már bebizonyítot­ta, hogy szívesen látná Spi- nolát az ország élén, teljha­talom birtokában. Még azt a Mario Soarest sem kíméli, akinek egyébként elismerés­sel adózik az antikommunis- ta kampány kirobbantása miatt. Szemére veti kommunista múltját és azt, hogy még mindig elképzelhetőnek tart­ja a kommunistákkal való szövetséget, azt, amit a PPD már .elvetett — állapítja meg a PKP dokumentuma. Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés VII. rendkívüli ülésszakán számos fejlődő ország képviselője fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy országaik társadalmi­gazdasági elmaradottságáért az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializ- mus erőit terheli a felelősség. Ezek az erők évszázadokon át irgalmatlanul kifosztották Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeit. Bahrein, Oman, Mali, Ma­laysia, Sri Lanka és Málta delegátusai állást foglaltak amellett, hogy nemzeti ellen­őrzést kell teremteni a fejlő­dő országok nyersanyagkész­letei fölött, és fel kell szá­molni a hátrányos kereske­delmi korlátozásokat. Georgij Sevel, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztár­saság küldöttségének vezető­je támogatva a fejlődő orszá­gok jogos követeléseit hang­súlyozta: teljesen érthető és igazolt az a törekvésük, hogy felülvizsgálják a Nyugathoz fűződő kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatokat és egyenjogú helyzetet biztosít­sanak a maguk számára a vi­lággazdaságban. Jean Sauvagnargues francia külügyminiszter megállapítot­ta, hogy a kapitalista gazda­ságban fellépő válságjelensé­gek különösen súlyosan érin­tik a fejlődő országokat. A L'Unitá fesztiválja Szerdán Firenzébe érke­zett Győri Imre, az MSZMP KB titkára és Pálos Tamás, a KB osztályvezető-helyettese. Az MSZMP képviseletében részt vesznek az OKP sajtó­ünnepségének, a L’Únitá or­szágos fesztiválján. Az ünnep­ségen a Népszabadságot Föl­des István, a szerkesztőbizott­ság tagja képviseli. A L’Unitá 51. országos fesz­tiválja tizedik napja tart Fi­renzében a város északi ré­szén elterülő hatalmas park­ban. A rendezvényen komoly és könnyű szórakoztató műso­rok, kulturális programok mellett politikai, ülések, viták, kerekasztal-beszélgetések kö­vetik egymást: a résztvevők ezeken az OKP politikájával ismerkednek. Az egyik legsikeresebb nyil­vános vitát szerdán tartották, „A napilapok és a demokrá­cia” címmel. Megvitatták az olasz sajtó helyzetét, amelyet ma a koncentráció, a lapok sorozatos eladása, a tőkés nagyvállalatok sajtóra gyako­rolt befolyásának növekedése és a demokratikus sajtósza­badság csorbításának veszé­lye jellemez. Részt vettek a nyilvános kerekasztal-beszél- getésen a szocialista, a szo­ciáldemokrata és a republiká­nus párt képviselői is akik élénk és heves vitákat foly­tattak az OKP képviselőivel. A vélemények összecsapását a fesztivál közönsége az ün­nepségen felállított tv-stúdió műsorán és a parkban elhe­lyezett tv-készülékeken kö­vethette. Szekcióülések a finnugor kongresszuson A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus szerdán a Tudo­mányos Akadémia székházá­ban, illetve a vár kongresszu­si termében a finnugor tudo­mányok komplexitásának megfelelően szekcióüléseken megkezdte a különböző kuta­tási területeken elért ered­mények és problémák vitáját. A szekcióüléseken az illető tudományterületek vezető ha­zai és külföldi tudósai elnö­kölnek. A háromnapos ülés­sorozaton nagyszámú előadás hangzik majd el. A kutatási eredmények és a fennálló problémák ismertetése, vala­mint a kutatások módszerta­nának fejlődésére vonatkozó közlések minden bizonnyal széles alapot adnak a tudo­mányág további fejlődéséhez. 54. — Milyen fegyverük van? — Nem értek én ahhoz őr­nagy elvtárs. Csak azt lát­tam, hogy nagy kerek dob van az alján, a csöve meg lyukacsos. A parancsnok a telefonhoz lép. — Nem szabad. Ne telefo­náljon. Azt mondták agyon­lövik, ha segítséget hív — ijedezik az asszony. — Ne aggódjon, Bánkiné. Egyelőre még én vagyok a parancsnok. Élek, jogom is van. Én parancsolok itt és nem a banditák. Itt az tör­ténik ma is, holnap is amit a parancsnok elhatároz. Ne féljen, akkor is kihozzuk az asszonyokat, ha a saját éle­tünket tesszük kockára. Vagy másként ismer bennünket? — Jaj, dehogy fiam. Úgy szeretjük magukat, de mi lesz azzal a két szerencsét­len asszonnyal?! — A sopánkodással nem segítünk. Üljön le, nyugod­jon meg, majd hazakísérjük, a többit meg bízza csak ránk. Péter Balázs a telefonnál áll, hallgat, csak félszavak­kal válaszol. Közben int az ügyeletesnek. Mutatja az uj­júval, hogy nyomja meg a csengő gombját. Az ügyele­tes egy darabig áll, mintha gyökeret eresztett volna a lába. A parancsnok rápil­lant. Helyrebillen, máris ki­vágódik a szobából. Az őrnagy bólint, aztán felel. — Értettem. Azonnal in­tézkedem. A járőrök a he­lyükön maradnak, zárnak. Igen, pontosan. A bennlévők két csoportban biztosítanak. Időt! Teljesen világos. Ér­tettem, végrehajtom! Alig tette helyére a kézi­beszélőt, a folyosón készen állnak a határőrök. A ku­tyás Sátánnal. A lovász két felnyergelt lovat tart veze­tékénél fogva az udvaron. Balogh már járó motorral várakozik a nyitott kapu előtt. A többiek felszerelve, fegyveresen, kérdő tekintet­tel. Zavarja őket, hogy kint­ről semmi jelzés nem érke­zett. Még nem tudják, miért, milyen hírrel érkezett Piros­ka néni. — Ángyás. Csak egy lo­vat kérek. A nyeregkápába rejtsék el a rádiót, de úgy, hogy vételkészen legyen. Faludi, csináljon vele vala­mit, hogy adáskor ne kell­jen a gombot nyomkodni. De sebesen, nincs veszteget­ni való ■ időnk. Az egyik cso­port narancsnoka Csik And­rás őrvezető. A másik cso­portot Pusztai tizedes veze­ti. Mindenki a megszokott helyén legyen. Mindkét cso­portban legyen egy-egy rá­dió. Máté főhadnagy és Tóth törzsőrmester az őrsön ma­radnak, tartják az összeköt­tetést a riadócsoportokkal, a felsőbb parancsnoksággal. Ismertetem a helyzetet. — Két fegyveres, előt­tünk eddig ismeretlen sze­mély befészkelte magát a régi gombapincébe. Ismerik? Ott van a büdös kút mel­lett, az útkaparó háztól száz méterre. Két asszonyt is magukkal vittek, Minden jel arra mutat, hogy túszként tartják fogva őket. Piroska néni ismereteire támaszkod­va feltételezhető, hogy két dobtáras géppisztolyuk van. Lehetséges, hogy más lő­fegyver és robbanóanyag is van a birtokukban. A szán­dékuk eddig ismeretlen. A parancsnokot kérték ma­gukhoz, hogy beszélni akar­nak vele. Elhatároztam, hogy megyek. •* — Az egyik csoport — Csik őrvezetővel — rejtve megközelíti a pincét, a hegy felől. Az utolsó hajlatban elhelyezkednek. Ügyeljenek, önöket nem vehetik észre a pincéből. Önök hallani fog­ják, miről tárgyalok velük. Kézenfekvő lesz, mit kell tenniök. Vissza csak abban az esetben forgalmazzanak, ha erre határozottan felszó­lítom önöket. Ügyeletes. In­tézkedjen, hogy a tiszti la­kásból senki nem jöhet ki, még az udvarról sem. — Fegyvert csak abban az esetben használhatnak, ha teljesen nyilvánvaló, hogy nem eshet bajuk az asszo-1 nyoknak, vagy ha én erre parancsot adok! Gyakorla­tunkban ilyen eset nem volt. Óvatosságra, fegye­lemre van szükség. Van-e I kérdés ? A határőrök állnak, nézik parancsnokukat. Nem szok­vány ügy ez. Nem a meg­szokott szituációk egyike. Valami más, eddig ismeret­len akció izgalma érződik. Itt csak egy lehetőség mu­tatkozik. Meg kell tudni, mit akarnak a fegyveresek. Tisztázni kell. mi a szándé­kuk a két asszonnyal. . Az első feladat az, hogy őket kikapcsolják mielőbb az ak­cióból. Tóth Mihály törzsőr­mester lép elő. — Négyszemközt f szeretnék jelenteni! — Jelentsen itt, nincs idő! — Javaslatom van. Cse­réljünk zubbonyt. Az én öreg képemről elhiszik, hogy én vagyok a parancsnok. Minden szempontból hasz­nosabbnak látszik, ha én megyek hozzájuk. Őrnagy elvtárs is csak azt monda­ná nekik, hogy meggondol­ja, jelenti, vagy engedélyt kér. Időt kell nyerni, hogy jól meggondolhassunk min­dent. Ezek biztosan követel­ni akarnak valamit, csak azért vittek túszokat. (Folytatjuk) Chile éj§zakája (1.) Pinochet reggelije A chilei főváros villane- gyedébe minden reggel fél hét előtt egy fekete Mer­cedes gördül be. A kíséret tagjainak, a motorkerékpá­ron ülő katonáknak a keze állandóan a géppuska rava­szán nyugszik. Az őket köve­tő dzsippben embervadászat­ra kiképzett kutyák ugatása töri meg az éjszakai kijárási tilalomból alig egy őrá ja fel­ébredt város csendjét. A vendégek pontosan fél hétkor lépnek be Augusto Pinochetnek, a chilei fasiszta junta fejének drótkerítéssel és aknazárral körülvett vil­lájába. Több mint másfél éve, az általában 3—4 tagú társaság egyik tagja mindig azonos: Manuel Contreras, a chilei Gestapo, a DINA vé­reskezű parancsnoka. Min­den nap az az első tényke­dése, hogy jelentést tesz fő­nökének. A reggeli félórás jelentés- tételeknél Pinochet gyakran használja ezt a kifejezést: magnifico, azaz: kiváló. Azo­kat dicséri ilyenkor, akik a múlt két év alatt harminc­ezer hazafit gyilkoltak meg. Az elismerő szavak gyakran szállnak- egy egyre otthono­sabban mozgó vendég felé, akit csak így szólítanak: doc­tor Schuster. Ö a „rutinak­ciók” eszmei irányítója, a legkülönfélébb kínzási mód­szerek szakértője. Van benne gyakorlata. A II. világhábo­rúban szerezte, amikor éve­ken át a gázkamrák tökéle­tesítésére alakult különleges Gestapo-csoport egyik pa­rancsnoka volt. Barátai meg­menekítették a felelősségre- vonás elől. Hosszú időn át Dél-Amerika országaiban bujkált, majd a múlt év ele­jén Chilében tűnt fel, ahol testhezálló munkát kapott. Ott folytathatta, ahol 30 év­vel ezelőtt abbahagyta. Hogy mennyire elnyerte Pinochet kegyét, azt mi sem bizonyít­ja jobban, hogy legtöbbször ő is ott van azon a helikop­teren, amely a vezérkart szállítja a junta fejének vil­lájából, az 1971-i UNCTAD- értekezletre emelt 22 emele­tes palota két utolsó szintjén berendezett, különlegesen védett irodákba. Doctor Schuster megérdemli a hóhé­rok bizalmát. Rászolgál... A történelem nem ismét- lődik, de a fasizmus módszerei igen. S mindezért ma, harminc évvel a világ­égés után, kitüntetés, dicsé­ret, jutalom jár Chilében. A junta teljes kiszolgálója, a legnagyobb példányszámú chilei lap, az „El Mercurio” azt próbálja megmagyarázni, hogy minden „á szabadság, a béke, az emberi méltóság” védelmére történik. Ezt már a tekintélyes amerikai heti­lap, a Time sem hagyta szó nélkül. Augusztus . 13-i szá­mában képekkel illusztrált, terjedelmes cikkben leplezte le a junta hazugságait, ter­rorját. Mi magyarázza ezt a fék­telen terrort? Mit akarnak még elérni Pinocheték? A népi egység és a Chilei Kommunista Párt vezetőinek többsége börtönben szenved. Két év alatt mintegy 90 ezer embert tartóztattak le és tar­tottak fogva rövidebb-hosz- szabb ideig. Százezret is meghaladja azok száma, akik elmenekültek az országból. Mit akarnak még? A cél: megfélemlíteni az egész né­pet. Olyan légkört és hangu­latot teremteni, hogy — Pi­nochet szavaival élve — még az emberek emlékezeté­ből is kitöröljék „Allende kommunista éveit”. Másrészt — ahogy ők gondolják — a diktatúra, a statárium kor­szakában eszébe sem juthat a munkásnak, hogy -szót emeljen jogaiért. A junta így akar példát mutatni a dél­amerikai katonai rezsimek- nek, módszert és biztatást adni az egyre növekvő elé­gedetlenség letöréséhez. Dedig Chile 1973 szep­1 temberéig maradan­dóbb és távolabbra mutató példával szolgált a világnak. Salvador Allende elnököt, Luis Corvglánt, a kommu­nista párt főtitkárát az egész világon tisztelet és becsület övezte. A velük való első ta­lálkozásom életem talán leg­maradandóbb újságírói és emberi élményei közé tarto­zik. Király Ferenc Következik: valánnal. Találkozás Cor­A Szakszervezetek Országos ' Tanácsának nyilatkozata. a chilei nép harcának támogatásáról A Szakszervezetek Országos Tanácsa a következő nyilat-, kozatot bocsátotta ki: Két éve annak, hogy a chilei fasiszta junta megdöntötte a chilei népi egység kormányát, meggyilkolta az ország törvé­nyes elnökét, Salvador Allendét és véres terrorhadjáratot in­dított a chilei hazafiak ellen. Törvénytelenül börtönben tartja Luis Corvalánt és a chilei hazafiak ezreit, közöttük a chilei dolgozók egységes központja számos aktivistáját és vezetőjét. Megsemmisítette a demokratikus és szakszervezeti jogokat, a chilei nép vívmányait. Példátlan káoszt, inflációt, munkanél­küliséget és éhínséget teremtett az országban. A fasiszta junta azonban a külső imperialista segítség ellenére sem tudja megszilárdítani hatalmát. A chilei dolgo­zók egységes központja vezetésével elszánt, kitartó küzdel­met folytatnak a diktatúra ellen, a demokratikus szabadság- jogokért, a chilei dolgozók. A fasizmus elleni harc széles mé­reteket ölt az országban. A junta gaztettei sem képesek gátat vetni az erősödő népi mozgalomnak. Csatlakozva a Szakszervezeti Világszövetség felhívásához és a nemzetközi munkaügyi szervezet állásfoglalásához, az egész haladó világ chilei szolidaritási mozgalmához, határo­zottan elítéljük a chilei fasiszta junta gaztetteit. Követeljük a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogok azonnali hely­reállítását, Luis Corvalánnak, s a börtönben sínylődő chilei hazafiak ezreinek szabadon bocsátását. Szolidárisak mara­dunk a jövőben is a chilei nép, a chilei dolgozók igazságos harcával, amely győzelmet arat a fasizmus fölött. •. rjtgr \ *. •. . Lisszaboni jelentésünk

Next

/
Thumbnails
Contents