Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-05 / 208. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975 szeptember 5. Közel-Kelet Áz angolai dráma A legfrissebb jelentések szerint Ferreira de Macedo tábornok, Angola újonnan kinevezett portugál főbiztosa rádióbeszédben közölte, hogy átveszi az irányítást az ideiglenes kormánytól. Ezzel a viharos angolai dráma újabb felvonása kezdődött. Angola a legnagyobb és legfontosabb portugál gyarmat: hatalmas, tizennégy Ma- gyarországnyi területén mintegy hétmillió ember él. Északon Brazzavillé-Kongó és Zaire, nyugaton az Atlanti-óceán, délen Namibia, keleten Zambia határolja. A portugálok 1482-ben vetették meg a lábukat és egészen a tavalyi áprilisi fordulatig szinte félrabszolgasorban tartották az itteni lakosságot. Kényszermunka az ültetvényeken, korbácsos felügyelők, munkásexport fejpénzért a dél-afrikai bányáknak — ez volt az angolaiak sanyarú sorsa. A portugál fasiszta rezsim bukása ennek a nagy és gazdag országnak is meghozta a felemelkedés reményét. 1975 januárjában a délportugáliai AlVorban hosszas és nehéz előkészítés után összeült a három felszabadító mozgalom képviselője és — Lisszabon áldásával — történelmi döntést hozott Angola jövőjéről. Az alvori határozat lényege: 1. A három mozgalom képviselőiből ideiglenes kormány alakul, amely fokozatosan átveszi az ügyek intézését; 2. Közösen összesen nyolcezer főnyi rendfenntartó erőt szerveznek és 3. 1975. no- november 11-én ünnepélyesen kikiáltják Angola függetlenségét. A legnagyobb és leghaladóbb erő, a dr. Agostino Neto orvos és író által vezetett Angolai Népi Felszabadítási mozgalom (MPLA) betartotta az alvori megállapodást, de a Holden Roberto által vezetett Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) durván felrúgta. Robertóék zairei kormánykörök, nyugati monopóliumok és kínai katonai kiképzők sugalmazására és segítségével az első pillanattól kezdve terjeszkedő politikát folytattak. Több-kevesebb sikerrel igyekeztek a maguk oldalára állítani a dr. Jonas Savimbi jogász által vezetett harmadik és legkisebb mozgalmat, az UNITA-t (Nemzeti Unió Angola Teljes Felszabadításáért). Ilyen körülmények között az MPLA kénytelen volt felvenni a harcot, amely magában a fővárosban is, másutt is, véres és súlyos volt. A nép többségének támogatása nyomán a katonai helyzet az MPLA javára alakult — az FNLA egységének el kellett hagyniok a fővárost. Közben gőzerővel folyik a csaknem 300 ezer fehér telepes elszállítása. Ez az általában jobboldali beállítottságú tömeg 5,8 százalékkal növeli meg Portugália lakosságát — és amúgyis súlyos gondjainak számát. Az angolai helyzet egyre súlyosbodott és több vonatkozásban is riasztó következményekkel fenyegetett. Szállingóztak már olyan hírek is, hogy délről a fajüldöző délafrikai rezsim, északról pedig Zaire csapatai készülnek átlépni a határt. Északon veszélybe került az értékes, évi félmilliárd dollár értékű olajat adó cabindai beszögellés. Ilyen előzmények után határozta el Lisszabon, hogy teljes súlyával megpróbál közbelépni. Az új főbiztos átvette a kormányzást. Ez azonban aligha végleges megoldás. A megnyugtató rendezés egyik legfőbb feltétele az, hogy megszűnjék az a külső támogatás, amelynek híján az FNLA többé nem lfesz képes az alvori megállapodás sza- botálására. A tényékhez és az eseményekhez tartozik még: a portugál országos dekolonizációs bizottság, amelynek elnöke Costa Gomes államfő, szerdára virradó ülésén úgy határozott, hogy tekintettel az Angolában kialakult helyzetre, rendkívüli intézkedéseket tesz. Egyebek között ideiglenesen fölfüggeszti az alvori megállapodást, amely átmeneti kormányt állított Angola élére a teljes függetlenség elnyeréséig. Egyidejűleg megnövelte a portugál főbiztos hatáskörét. A főbiztos teljhatalmat nyert arra, hogy szükség esetén az ország egész területén rendkívüli állapotot hirdessen ki, és felfüggesszen bizonyos alkotmányos garanciákat. Harmat Endre Röviddel a közel-keleti csapatszétválasztási egyezmény aláírása után washingtoni hivatalos körökben mind nyíltabban kimondják: a megállapodásoknak az a fajtája mindenekelőtt amerikai külpolitikai érdek volt, s azt várják tőle, hogy tovább növelje az Egyesült Államok szerepét és befolyását a Közel-Keleten. A sajtó felveti: lehet, hogy az amerikai ellenőrök kiküldése csak az első lépés az Egyesült Államok és Izrael védelmi szerződéséhez vezető úton. Carl Apbert, a képviselőház demokratapárti elnöke kijelentette: az amerikai ellenőrök kiküldése felidézi az első amerikai katonai tanácsadók „árnyékát”, akiket Eisenhower elnöksége alatt küldtek Dél-Vietnamba. Ford elnök és Kissinger külügyminiszter csütörtökön tájékoztatta a kongresszus vezetőit, illetve a zárt ülésen — a külügyi bizottságot a csapatszétválasztási megállapodás titkos részleteiről, amelyekben Kissinger és az érdekelt felek részben írásban, részben csak szóban állapodtak meg. A kormány a naookban több, mint 3 milliárd dolláros közel-keleti segélytervet terjeszt a kongresszus elé. A New York Times szerint az összegből 2,5 milliárdot szánnak Izraelnek, a többi Egyiptom, Jordánia és Szíria között oszlana meg. Indira Gandhi beszéde Indira Gandhi indiai miniszterelnök hadiipari állami vállalatok vezetői előtt mondott beszédében élesen bírálta a nyugati propaganda-orgánumokat, amiért „hamis, kitalált” állításokat közölnek arról, hogy „áz indiai nép elveszítette szabadságát”. Az indiai kormány hosszú ideig igyekezett elkerülni az összecsapást az ellenzékkel. Amikor azonban az ellenzéki akciók az ország fejlődését kezdték veszélyeztetni, Indiában bevezették a rendkívüli állapotot. A kormányfő rámutatott, hogy „az ország gazdasági helyzete az utóbbi időben jelentős mértékben javult, bár még nincs túl a nehézségeken”. A Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank Washingtonban 127 tagállam pénzügyminisztereinek részvételével megkezdődött a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank idei közgyűlése. A Nemzetközi Valuta Alap az 1944-ben, az amerikai Bretton Woods-ban kötött egyezmények alapján felállított nemzetközi pénzügyi együttműködési szervezeteknek egyike, az ENSZ szakosított intézménye, a Világbank testvériritézmé- nye. Jugoszlávia és Románia kivételével a szocialista országok nem tagjai az NVA- nak, amely így gyakorlatilag csak a fejlett tőkés- és a fejlődő országokat (összesen 127-et) tömöríti. Az intézmény székhelye az USA fővárosa, Washington. Célja a nemzetközi pénzügyi együttműködés és a nemzetközi kereskedelem ösztönzése, a valuták stabilitásának biztosítása, közreműködés a tagországok közötti sokoldalú elszámolási rendszer megteremtésében. Nemzetközi viszonylatban az NVA úgy működik, mint akármelyik nemzeti bank: a fizetési mérlegek átmeneti egyensúlyhiányakor, a valuták stabilitásának veszélybe kerülésekor rövid- és középlejáratú hiteleket folyósít a tagországoknak, hogy nemzetközi fizetési kötelezettségeiket kielégíthessék. A hiteleket a tagországok által a belépésükkor befizetett arany- és nemzeti valutabetétállományból fedezik. A legnagyobb betétállománynyal (kvótával), 16 százalékkal, az USA, valamint a tőkés világ másik kilenc legnagyobb országa („tizek klubja!”) rendelkezik. Az egyes országok betéteik arányában részesülhetnek hitelben. Ily módon azok, amelyek a leginkább rászorulnának az NVA segítségére, tehát a fejlődők, ugyancsak kis mértékben részesülhetnek a hitelekből. Ez az állapot alapvető nehézségeket és nézeteltéréseket támaszt a Nemzetközi Valuta Alap gazdag és szegény országai között. A másik intézmény, a Világbank (teljes és hivatalos nevén: Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank.) Feladata kezdetben beruházási hitelek folyósítása volt a második világháborúban tönkrement nemzetgazdaságok talpraállításához. Azóta inkább a fejlesztésen van a hangsúly. Fennállása óta erősen az USA hatása alatt áll, hiszen alaptőkéjének nagy részét is Amerika fedezte. Akárcsak a Nemzetközi Valuta Alap esetében, a Világbanknál is döntő szavazatuk a gazdagoknak van: tagországai közül a 19 legfejlettebb tőkésország % szavazatoknak majdnem kétharmadával rendelkezik, a fejlődők viszont csupán 35 százalékkal. Pénzügyi műveleteiben így elsősorban a fejlett tőkés- ors?ágok érdekei érvényesülnek. A hét elején kezdődött a Nemzetközi Valuta Alap- és Világbank-közgyűlésen a fejlődő országok a nemzetközi támogatást sürgeti!?, amelyet az iparosodott államoktól várnak. Nyugalom Ecuadorban Quitóban sajtóértekezletet tartott Rodriguez Lara, Ecuador elnöke. Az ország belpolitikai helyzetéről szólva rámutatott, hogy a szeptember 1-én elkövetett államcsínykísérlet feltétlenül összefüggésben volt azzal az elégedetlenséggel, amelyet a kormány legutóbbi intézkedései idéztek elő az oligarchia köreiben. Ezek az intézkedések érintették az oligarchiát, amelyet a közös érdekek egyesítettek a kudarcot vallott államcsíny résztvevőivel. Az államfő a továbbiakban hangsúlyozta, hogy még határozottabban kell cselekedni annak a politikai és társadalmi átalakítási programnak a megvalósításáért, amelyet hatalomra jutása után a kormány meghirdetett. Rodriguez Lara megállapította: a kormányellenes lázadás felszámolása demonstrálta, hogy a kormány élvezi az egész nép — a polgári személyek csak úgy mint a katonák — teljes támogatását. 50. — Essen beléd a métely, Samu, — förmedt rá Ángyás. — Savanyú neked a szőlő, kope! Lenne csak neked ilyen, cigánykereket hánynál minden nap. den a törvények szerint történik. Az itteni törvények kérlelhetetlenek. Az tér előbb pihenőre, aki korábban látott munkához. A cseresznyefák már hullatják leveleiket, a szőlők még takargatják leveleikkel a duzzadó fürtöket. Az erdőkben nagy,' színes foltok terebélyesednek. Egyre erőteljesebben futnak széjjel a méregzöld vásznon, mintha erősen felhígított festéket öntöttek volna rá. A falu népének java kinnt tanyáz már a szőlőben, a borházakban, főzik a pálinkát, nagy üstökben rotyog már a szilvalekvár. Itt-ott csattannak a szüretelő ollók is, mert a piac várja a nagyszemű csemegeszőlőt. Nágel Franci bácsi ráér. Kétszer is megnézi a gyümölcsöt, csak aztuán szakítja le, nagy óvatosan teszi a vesszőkosárba. Megadja a dús. kálás módját is. Miért ne? Volt türelme dédelgetni a fát, a szőlőt tavasszal, egész nyáron, miért ne lenne most? Szüretelni kell, itt az ideje behajtan, mindazt, amiért nyitástól idáig fáradozott. Még aranyos színe van a ilyenkor napszúrást, aki hajlamos rá. Franci bácsi olyan fajta, hogy a fehér haj inkább fiatalítja, mint korát hangsúlyozná. Különösen itt, a birodalmában tagadhat le egy-két tízesztendőt. így találja őt a vendég, a betakarítás áhítatában. — Napszámost nem fogad fel? — kiált rá Zsuzsa és már nekiállna a leghitványabb tőkének. — Ha ott kezded, akkor gyere vissza október közepén, — nevet vissza az öreg, és leteszi a vesszőkosarat. — Vártalak benneteket. Félretettem néhány szép almát, körtét, szagos szilvát, meg őszibarackot. — Ha nekünk ajándékozza a fél kertet, akkor miből lesz a haszon, Franci bácsi? — kurjantott kicsit távolabbról Csik András. Lemaradt a szőlő végében, nagyon vizs- gálgatott egy kiszáradt tőkét. — Ne félts te engem, hallod-e! Olyan még nem volt, hogy Nágel Franci nem találta meg a számítását. De neked van taktikád, András. A szebbet küldöd előre, jó követed van. Úgy teszel, mint a Í iaci kofák. A legszebb gyü- lölcsöt teszik a halom tetejére..-. ŐSZ «.^papnak. Ereje is hasonlít ;a A szőlőhegyen már pífOsla--^.-atftyáriho^1 de a sapkát mfir. 7 nak a fák levelei. A termé- nyugodtal&B3íP«**álwggyeSzt’- szetben minden bölcs, min- heti egy karéra. Az sem kap —Én talán az aprajához tartozom? — Nem mondtam. De ha szépségben versenyezni kellene kettőtöknek, bizony olyan messze maradnál, mint a bátyus zsidó az úristenhez. No, félre a tréfával. Hol tartotok, meddig jutottatok, mi van a tarsolyban? — Már annyi mindent tudunk Franci bácsi, hogy attól tartok, lassan semmit sem tudunk, — nevetett a lány és lengette az iratborítót, amiben iratait tartja. Leültek a fa alá, a. kerti asztal mellé. Kiteregettek minden papírt, térképet, fényképet, megsárgult újságokat, hivatalos iratok fotókópiáit. Úgy jöttek az öreghez, mintha vizsgázni akarának előtte. — Most beszélhetünk érdemben is, — helyezkedett el az öreg a lány mellett, s kezdte nézegetni a papírokat. — Azt akarom mondani én is, — vette a szót a lány, aztán rákezdte. — A legfontosabb fejlemény az, hogy kaptunk egy levelet Lengyelországból. Ettől az embertől, aki ezen a képen szerepel, itt áll nagyapa mellett. Tutka Wladis- law a neve. Lublin mellett él. Azt írja, hogy emlékszik erre az emberre. Együtt volt vele a munkaszolgálatban. Annyit tud róla, hogy sok gyereket hagyott otthon, meg azt is tudja, hogy nagyon beteg volt. Arra már nem emlékszik, mi lett vele, mert a fényképezés utáni napon őt annyira elverték a keretlegények, hogy csak a felszabadulás után, a szovjetek kórházában tudott lábraállni. Any- nyi biztos, hogy a kép a 350/8-as táborban készült. Azt is írja, hogy szívesen találkozik velünk, ha a tábor hajdani helyére, Suchába utazunk. — Mennyivel jutottatok előre? Megtudtátok, hogy él egy ember Lublin mellett, van róla egy fénykép. Semmi több. Mert ebből nem derül ki, hogy hová lett a nagyapátok. — Ebből nem. De válaszolt Petrunyin ezredes Penzából. Azt írja, itt a levél: „Annak az alakulatnak a parancsnoka voltam, amelynek katonái felszabadították a suchai tábort. A politikai foglyok közül még százan sem élték túl a megpróbáltatásokat. Sajnos, hivatalos névsort nem találtunk, a volt parancsnok, egy ezredes, elégette, mielőtt elfoglaltuk a tábort. A tömege. ,,,, sírok feltárása után sem tudtunk meg többet, mert a te- . temek jó része mezítelen volt, semmiféle írásos anyagot nem találtunk. A túlélőkről készítettünk névsort, de azok között Csík Márton nevű nem volt. Utánanéztem a levéltárban, saját anyagaimban is, sajnos, nem tudok többet mondani”. — Ismételten beszéltem Huszár Lajossal, a nagyapa volt fogolytársával, — vette át a szót András. — Azt mondja, hogy két olyan emberrel is beszélt, akik neki Suchában mesélték el Csík Márton halálát. Állítása szerint egy Földi nevű ember látta is, amikor a nagyapát agyonverték. — Ez biztosan megalapozott, mert gyakran előfordult, hogy a keretlegények a lebetegedett foglyokat is munkára hajtották. Aki nem birt menni, azt veréssel ösztökélték.- Addig ütötték, amíg holtan össze nem esett. Hogy a nagyapa ott volt-e, így járt-e, azt már nagyon nehéz lenne ellenőrizni. — Felkerestük Földi János egykori vasmunkást Már pyugdíjas. Nógradverőcén él. A következőket mondta el: (Folytatjuk)
