Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

1975. szeptember 28.

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

5

Sehol nincs olyan szép az ősz, mint a Felső-Tisza vidékén. A folyót kísérő évszázados fűz-, nyár- és diófák őszi pompába öltöznek, s még a jókedvű suhanc, a Tisza is gyönyörködve bámulja őket. Űt- rakelnek a környék rizstelepein élő gólyák, vadlibák, dar- vak, krúgásuk, gágogásuk napokig megtölti a vidéket.

A táj a frissen főzött lekvár illatába burkolózik, s végig a Tisza mentén verik a diót. Verik a diót, amely az idén jó termést ígér. Bezzeg tavaly nagyon sokan fejszét fogtak volna a legszívesebben, s neki a diófáknak. Ebben az esztendőben azonban úgy látszik, megembereli magát a dió, s ha nem esik, még talán értékesítési gondjaik sem lesznek a termelőknek.

Dió

Az egész országban a leghíresebb, a legkeresettebb a milotai dió. Igaz, néhány évvel ezelőtt még azzal bosszantották a milotaia- kat, hogy a diójuk Tiszacsécsén — a szomszédos községben — terem, ma már azonban ez az állítás egyre kevésbé igaz. A milotaiak ugyanis rájöttek, a kivágott diófákat pótolni kell, hogy megtartsák hírüket.

Az utóbbi időben nagyon sokan tanácstalanok, nem tudják mi lesz a milotai dió sorsa. Egy-egy olyan esős ősz, mint a tavalyi is volt, a milotai dióra nézve majdhogynem katasztrofális.

A sok eső következtében a dióbél megbámul, s ezt eladni nagyon nehéz. Alapkövetelmény ugyanis, hogy a dió bele szalma- sárga legyen, ez azonban csak akkor lesz ilyen színű, ha száraz, napsütéses az ősz.

Az idei ősz szérénósére kegyeibe fogadta a diótermelőket. Szeptember 15-re a dióverésen, a kopáncsoláson már túlvannak. Most a háztetőkön felhúzva a cserép, a padláson — vagy ahogy erre mondják: a hászián — szárad a még nedves dió.

Ilyenkor, különösen a milotaiakat messziről megismerni, szinte mindenki sötétbarna „kesztyűt” visel,' megfogja kezüket a nyers dió nedve. Egyes rosszmájú emberek szerint, jó néhány betegszabadságon lévő milotait éppen a lemoshatatlan barna szín leplezi le, s irányítják őket sürgősen vissza munkahelyükre. Hiába tiltakoznak, hogy ők csak unalmukban kopáncsoltak, vagyis szedték le a dióról a zöld burkot.

Az ország egyik legnagyobb diósa talán Milotán található. Az meg egészen biztos, hogy az egy lakosra jutó diófával beültetett terület ebben a kis szatmári faluban a legnagyobb. Az 1100 lelket számláló község határa alig több mint ezer hektár, s ennek a területnek közel tíz százalékán dió terem.

A helyi Uj Élet Termelőszövetkezet 1961- ben ötven hektár M—10-es dióst telepített, s ma már a dióállomány 50 százalékát ez a fajta alkotja.

A most termőre forduló dióst Illés Ferenccel, a termelőszövetkezet elnökével tekintettük meg. A diófák alatt burgonya termett. Most ássák.

A kisari faluközpont.

Megyénk tájain

A Felső-Tisza mentén

tanában, ültetünk-e további területekre is diófát. Sajnos, bármennyire szeretnénk növelni a területet, erre saját erőnkből nem telik. Most még a szántóföldi művelésre alkalmatlan területünkön is dió van. A dióterület növelését csak állami támogatással valósíthatnánk meg, hiszen tudvalévő, a diófa 15—20 év múltán hoz termést. Nekünk azonban minden darab földre égetően szükségünk van. Pedig a milotai dió szerte a világon keresett gyümölcs: Ezt annak ellenére mondom, hogy tavaly értékesítési gondjaink voltak, az esős idő miatt rossz minőségű volt a dióbél. De még így is 2,5 vagon dióbelet adtunk el Angliának, Ausztráliának, Franciaországnak, kilónként 80 —100 forintért.

A világhírű dió szűkebb hazájában tehát nincs halálra ítélve. De még okosabban, még gazdaságosabban lehetne kihasználni a terület kitűnő adottságait, s nem utolsósorban a világpiacon kivívott előkelő helyét. Ez azonban már nem csak a milotaiak dolga.

Rizs

A kölesei Kossuth Tsz határában furcsa látvány fogad: aratnak.

— Nincs ebben semmi furcsaság, ilyenkor, szeptember végén kezdik a rizs betakarítását — fogad Radács Sándor, a tsz elnökhelyettese. — Az idén 115 hektáron termesztünk rizst, s igen jó termésre számítunk. Hektáronként meglesz a 33—35 mázsa is, ami az országos átlagnál 4—5 mázsával magasabb. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is főleg Du- bovszkij 129-es fajtát vetettünk, ebből 73 hektárunk, míg a G—70-esből 35, a Kubányiból pedig 7 hektárunk van.

Dióverés. (Elek Emil felv.)

— Nagyon kis területen — 1200 hektáron — gazdálkodunk. Igyekszünk minden talpalatnyi helyet kihasználni, ezért vetettünk krumplit a diófák alá is. Sokan kérdezik mosA rizskockák gátján állunk. Mellettünk az egyik oldalon a már levágott rizs sárgás tarlója, míg a másik oldalt a még lábonálló, telt kalászok. Különösen a Kubány ígér eazCsendélet

dag termést, kalászán a szokásostól 20—30 szemmel is több ül.

— A rizs termesztése nagyon kényes dolog — szólal meg Máté Ferenc, öntözéses ag- ronómus. — Rengeteg gond van vele. Ebben az évben is kétszer permeteztünk repülőgépről, s gyakran cseréltük a vizet. Ez utóbbi különösen fontos, csak így tudunk megszabadulni a rizsre hihetetlenül veszélyes pajzsos ráktól. Arra is szükség van, hogy három-négy év után pihentessük a rizsföldet. Mindezek ellenére érdemes vele foglalkozni, hiszen egy mázsa rizs ára 800 forint. Igyekszünk minél hamarabb befejezni a rizs aratását, reméljük, október első napjaira ez a gond is lekerül váll unkról.

Kisar

Az idei ősz Kisar történetében minden bizonnyal sokáig a legemlékezetesebb maiad. Augusztus 20-án adták át az új faluközpontot, ahol emeletes tanácsház, kultúrház, iskola és modern egészségház helyezkedik el. Az ösz- szesen 12 millió forintba kerülő épületekben az idei őszön kezdődött meg a munka. A tanácsháza előtt már virít a szaivia, de itt-ott még malterfolt látható, öt évvel ezelőtt nem igen akadt volna egy ember sem, aki elhitte volna, hogy 1975-re Kisaron lesz az ország talán legkorszerűbb faluközpontja.

■3H

VhsnRnnpi

IVIelléklet

A harmonikusan megtervezett, egymás mellett álló épületek már-már a jövő évezred falujának benyomását keltik.

Az új kultúrházban százhatvan személyes színházterem, szélesvásznú mozi, klubszobák, könyvtár várja az érdeklődőket. A megnyitás óta szinte minden mozielőadásan telt ház volt.

Az új, kétszintes iskola felépítésével teljesen megoldódott a körzetesítés gondja. Immár Kisaron nyolc, míg a másik községben, Nagyaron négy tanteremben végzik a tanítást. Az új, négytantermes iskola átadása tette lehetővé, hogy a nagyari gyerekek is Kis- arba járjanak át, ahol korszerűbb felszerelés, jobb feltételek várják őket. Hatalmas ablakok, tágas osztálytermek, piros • aj tők az iskolában. Sehol a megszokott barnaság, szürkeség. ' ■ •

A faluban gyönyörködve találkoztunk a krumpliszedésből hazatérő Tóth Gyulánévai és Bállá Eleknével.

— Mi idősebbek eleinte főleg a tanácsházától idegenkedtünk kicsit. Uj fotelek, szőnye- gezett szobák várnak bennünket, ide már az ember ha be akar térni, fel kell tisztességesen öltözni. De megszokjuk az új tanácshá- zánkat is. így voltunk az önkiszolgáló boltunkkal is néhány éve, ahol a kosárhasználat volt szokatlan. Ma meg már a legidősebb ember is tudja, hogyan kell az önkiszolgálóban vásárolni Úgy látszik, minket minden ötödik őszön ér valami nagy öröm. 1970-ben, az árvíz után annak örültünk, hogy tető került a fejünk fölé, most meg új kultúrház, iskola, tanácsháza épült. Reméljük, 1980 őszén is meglepnek bennünket valamivel.

— Én már a moziban is voltam — veszi át a szót Tóth Gyuláné. — Itthon voltak a Dunántúlról a gyerekek, az unokák, velük mentem el. Ők városiak, mégis csodálkoztak, milyen szép kultúrháza, iskolája van a falunknak. Megyek is én máskor is a moziba, csak legyen végé az őszi munkáknak. Úgy hallottam, hogy színház is jön a kultúrház- ba, oda is elnézek majd. Úgysem voltam még színházban életemben.

Talpraállás

Túristvándiról a legtöbb embernek a vízimalom jut eszébe. Ma azonban már egyre többen tudnak a kiválóan működő KISZ- alapszervezetről is. Néhány évvel ezelőtt új tanító érkezett a faluba: Makai Béla, s neki sikerült az, ami az egy fecskének nem. Igazi nyarat, életet, pezsgést hozott magával. Az ő segítségével az addig jobbára dolgozgató KISZ-alapszervezet hamar talpraállt, s ma már a megye legjobbjai között emlegetik őket.

Mércse József alapszervezeti titkárral és Krebán Andor szervező titkárral járjuk a falut, s beszélgetünk a KISZ-alapszervezet munkájáról, eredményeiről. Tavasszal a „Túr- istvándi felszabadulása” című forgatókönyvükkel első helyet szereztek a KISZ-bizottság megyei pályázatán. Nem sokkal később a megyei KISZ-bizottság sportzászlóját kapták. Az őszi betakarítási munkák megkezdésére Ideövezték a község egyik utcáját. A KISZ-esek öt vasárnap több mint 500 köbméter követ hoztak Tarpáról, társadalmi munkában.

Nemsokára a tsz fafeldolgozó telepén haladunk keresztül. A földön törmelék, száraz falevél. Nemrég még 600 mázsa farönk pihent e helyütt, míg a KISZ-esek el nem hordták idős, beteg tsz-tagoknak. Jó lesz télen tüzelőnek.

A Túr melletti védett erdőrészhez érünk, megkapóan szép őszi kép fogad. A tölgyek még haragoszöld koronával büszkélkednek, de a kőris, a nyár már hullajtja levelét. A KISZ- esek ide tervezik erdei tornapályájukat.

Kísérőimet a sikerek titkáról faggatom.

— Az alapszervezetek munkáját elsősorban az akcióprogram határozza meg — mondja Mércse József. — Mi az akcióprogramunk elkészítése során figyelembe vettük az iskola, a községi tanács kéréseit, javaslatait is, így sokkal átfogóbb, hasznosabb programot készíthetünk. Az idei akcióprogramunkban 12 feladatot tűztünk ki, s még az év elején megkérdeztünk minden KISZ-tagot, ki, hány feladat végrehajtásában akar részt venni. Az ígéretek megtartását szigorúan vesszük.

— Eddig ugyanis nálunk sokan azt tartották, vegye a KISZ megtiszteltetésnek, hogy X vagy Y a tagjai közé lépett — mondja a szervező titkár. — Most megfordítottuk ezt a fonák helyzetet.

Sorolni kezdik terveiket: a kultúrház ke- rítésénc'- . í. , almaszedés, kirándulás, s a legtoatov ■1 % Túr menti fiatalok első találkozójára! a megrendezése.

Beszélgetésünk közben könnyű fuvallat indult a falu felől.

Balogh Géza Elek Emil felvételei