Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
1975. szeptember 28. KELET-MAGYABORSZÁG 3 Világos beszéd 4 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG szeptember 24-i ülésének anyagában „Az üzemi és szövetkezeti demokrácia helyzete és a feladatok” — számos általános érvényű megállapítása között van egy mondat. „Probléma, hogy a feladatok ismertetése a tagsággal túlzottan bonyolult, sok felesleges adatot tartalmaz és a tagság részére nem közérthető.” A szövetkezeti demokrácia érvényesülésének egyik gátló tényezőjéről van szó, de nem túlzás ha azt mondjuk, így van ez az iparban és más termelőegységeknél is. Régi szólás-mondás, hogy „szóból ért a magyar ember” és ehhez hozzátehetjük, szóból és nem csupán számokból. Munkahelyeinken ma még kevés a köz- gazdasági végzettségű, tá- gabb értelemben közgazda- sági alapismeretekkel rendelkező dolgozó, munkás, szövetkezeti tag. Számukra az olyan szakszavak, mint árbevétel, bruttó, nettó termelési érték, állóeszközállomány, kapacitás — és még sorolhatnánk — keveset mond. Még akkor is, ha a szavakhoz számokat, százalékokat kapcsolnak. Nemrég a Vulkánban, az új öntőcsarnokban mondta nagy őszinteséggel az egyik olvasztár: nem tudja, hogy év végéig mennyi féktuskót kell legyártani, az egészből csak azt érti, szervezettebben, fegyelmezettebben kell dolgozni. Hozzátette, az utóbbi lesz a nehéz, mert a műhelynek még nincs törzsgárdája, sok az ideiglenesen beállított dolgozó. Az olvasztár az üzemével kapcsolatos feladatokból a leglényegesebbet érti s tudja és ez a fontos, de így van ezzel minden dolgozó. A legfontosabb párt- és kormány- határozatok lényege — a termelés növelése termelékenységgel vagy a takarékosság — úgy él az emberekben, a brigádtagokban, hogy rászólnak egymásra: „Ne lazsálj, dolgozz”, vagy „Oltsd el a lámpát, ne pazarold az anyagot”. IVEM A DOLGOK LE- EGYSZERŰSÍTÉSÉRŐL VAN SZÓ, hanem aj fontoskodás, a tudálékosság, vagy a ködösítés megszűntetéséről. Ki hallott már munkásokat úgy fogalmazni, ha egymás között beszélgetnek: „verjünk rá pajtás, mert az élőmunka hatékonysága nálunk csak nyolcvan százalék”. (A főkönyvelőtől hallották.) A tarpai szövetkezeti paraszt sem így meditált, amikor a sárba ragadt, csirkével megrakott teherautót kellett a járható útra ki vonszolni: „Toljuk meg, mert ha sokáig itt áll a rakomány, akkor leromlik az egy kilogramm élőhús előállításához felhasznált takarmányszázalék.” Szélsőséges példákat sorakoztattunk egymás mellé, de nincs bennük túlzás. Túlzás inkább, ha a termelési tanácskozásokon olyat hall a dolgozó, hogy a készletállomány negyedév alatt 18 százalékkal nőtt és abból is inkurens anyag húsz százalék. Mindezt elmondják, de, hogy ki a felelős a készletek halmozásáért, az inkurens (felhasználhatatian eladhatatlan) anyagok gyarapodásáért, arról nincs szó, mert a felelős talán éppen az, aki a számokkal és százalékokkal bűvészkedik. ffOSSZAN LEHETNE MÉG a feladatok közérthetőségének érdekében a szavakat szaporítani. De úgy hisszük, a változtatáshoz a feladat világos. Következetesen ragaszkodni kell ahhoz az elváráshoz, hogy a demokratizmus, pontosabban : „a demokrácia elvének megvalósítása, a dolgozóknak a közügyekbe való bevonásával” érvényesüljön. Nem számszerűen, nem is százalékosan, hanem általánosan és érthetően. Seres Ernő n ; A Nyíregyházi Konzervgyárban nagy gondot fordítanak a dolgozók általános iskolai és szakmunkásképzésére. Dudás Andrásné és Gebei Gyuláné, a munka mellett végezték el a konzervipari szakmunkásvizsgát. (Elek Emil felv.) „Erőnk egyik forrása, hogy pártunkban összeforrottan él és együtt küzd a kommunista forradalmárok három nemzedéke.” (A XI. pártkongresszus anyagából.) Nem érdemtelenül esik oly sok szó a harmadik nemzedékről általában, és különösen közülük a párttagokról. Róluk, a XI. kongresszus zárszavában Kádár János a következőket mondotta: „Ezen a kongresszuson egy új, felnövekvő kommunista nemzedék mutatkozott be. Hozzáteszem: szépen mutatkozott be.” E harmadik, a pártban számukban is jelentős, s oly szépen bemutatkozott ifjú kommunista nemzedék néhány képviselőjével beszélgettünk szerkesztőségünkben. Mi vezette őket a pártba? Kik segítették ezen az úton? HoNagy Andrásné gyan fogadták őket a párt- szervezetekben? Van-e párt- megbizatásuk ? Beszélgető partnereink: Nagy Andrásné, a Nyíregyházi Konzervgyár szakmunkása, Kántor Piroska, az UNIVER- SIL üvegművese, Merkoszki István, a Taurus Gumigyár géplakatosa, Mészáros Sándor, a MÁV nyíregyházi vontatási főnök villamosmoz- dony-vezetője. összesen alig 93 évesek. Tapasztalatuk kevés, de szavuk megfontolt, szívük nyílt, s őszinték. Közülük Piroska ezt mondja elsőként: „1967- ben voltam tanuló, 68-ban KISZ-tag lettem, később a csúcsvezetőség tagja. Igyekeztem a munkámat elvégezni. Egy-egy alkalommal beszámoltatott bennünket a pártvezetőség is. Figyelemmel kísérték a munkámat. Ez jólesett. Egyik alkalommal Szabadi Jóska, az akkori KISZ- titkár beszélt velem s említette, nem gondoltam-e még a párttagságomra? Ez rettentően meglepett, túl fiatalnak éreztem magam erre, s mondtam, várjunk még, de attól a pillanattól bennem élt, s állandóan az foglalkoztatott, ha arra kerül a sor, vajon alkalmasnak talál- nak-e, helyt tudok-e állni, eleget tudok-e tenni a követelményeknek? Egy esztendeig éltem izgalomban, amikor — mint Jóska mondta — most már „komolyra” fordult a dolog. Talán később magam is jelentkeztem volna, de ez adott egy bíztatást is. Féltem az elején, nem tudok majd eleget tenni. Es mit szólnak akkor? Mondjam, hogy nem éreztem magam olyan érettnek? Ez az igazság. Kellett nekem is a bíztatás. Egy esztendei „megfigyelés”, a munkámat 110— 120 százalékra teljesítettem, eleget tettem a megbízatásoknak. És most utólag is mondom: olyan jó érzés volt tudIFJÚ KOMMUNISTÁK A harmadik nemzedék ni, hogy figyelik a munkámat, ott állnak mellettem és segítenek. így kaptam én bizalmat. Tizenkilenc évesen Merkoszki István: „Hasonló az utam a Piroskáéhoz. Csak az a különbség, hogy én kértem a felvételemet a pártba. 1972-ben lettem szakmunkás, a KISZ-vb tagja és az Ifjú Gárda városi zászló- aljának parancsnoka. 19 évesen kerültem a párt soraiba. Jó érzés volt. Különben is jól érzem magam a hasonló korosztályúak között. Nekem a Vasas Jani bácsi, a csoportvezetőm volt a tanító- mesterem. Ö patronált, mint idősebb párttag. Mit mondjak róla? Sokat köszönhetek neki. Úgy gondoltam, hogy a párt közösségén belül a közösséggel együtt picit több leszek, többet tehetek. A KISZ-ből egy idő után kinő az ember, s ha nem képezi magát, akkor beszűkül. Márpedig korunkban eligazodni, a marxizmust egyedül megérteni, s aszerint élni, aligha lehet. Ezt szervezetben lehet igazán. Párton belül ” Mészáros Sándor: „Kezdhetném a KISZ-szel, mint Merkoszki István, s a középiskolával, ahol ismerkedtem a marxizmussal, s amikor a vontatási főnökséghez kerültem, akkor a munkásoktól tanultam. Ez volt az igazi. Az ember lát, hall, olvas, s kivilágosodik előtte, mi a jő, a rossz, hol a helye, ha van is valami értelmesebb életcélja, ha tenni is akar valamit az embertársaiért. Fiatalon is látja az ember, hogy a párt helyes úton jár, azt akarja, amit mi. Úgy éreztem, ezt a kölcsönös akaratöt így jobban tudom segíteni. És úgy is, hogy mondom az embereknek, mi a jó, mit kell ten- niök. Két szülés között Nagy Andrásné: „Engem két gyerekszülés között vettek fel a pártba. Igazán keveset tudtam tenni. (Most várja a második kisbabát.) Hogy mi vezetett? Nagyon sok. Láttam, amikor párton- kívüli voltam, ha valami gond, baj van, ha tenni, segíteni kellene, akkor a társaim az idősebb párttagokat keresik fel. És amit szóvá tettek, rendszerint megoldódott. Ez is serkentett. Én is többet szeretnék tenni az emberekért, gondoltam. Hogyan lehetséges ez? Főleg az szbKántor Piroska ben dolgoztam, mert mint kismama „kinőttem” a KISZ- ből. Sokat beszélgettünk Németh József névéi. Ö is bíztatott. És kértem a felvételemet. Éreztem, tudtam, vanMészáros Sándor nak elveim, amit, ha párttag vagyok, jobban képviselhetek. Most utólag érzi az ember, ha valaki a párt tagja, világosabban látja a célt, s azt is, mit kell tennie például a XI. kongresszuson elhangzottakért. Hogyan fogadták a harmadik nemzedéket a pártban? Mészáros Sándor: „Gondoltam belekötnek, hogy fiatal vagyok még. örültem, hogy semmi aggály nem volt. Nekem Ajtai Pali bácsi, egy idősebb mozdonyvezető volt az egyik ajánlóm. Úgy éreztem, hogy új családba kerülök. bizalmat szavaztak nekem, s ennek meg kell felelnem. Nálunk különben is elég sok a fiatal a pártszervezetben. Legalább tízen vagyunk 30-on aluliak. A vontatási főnökségnek meg legalább fele különben is fiatal. Merkoszki István Hiányolom, hogy egyénileg viszont nem beszélgettek velem. Ez jól is esne. Elvárná az ember. így nehéz megvalósítani elképzeléseit, amit célul tűztem ki. Szervezetten szükség lenne például a fiatal párttagok képzésére. Nem az alapszervezetben. Ott talán már nem tudnak annyit nyújtani. Városi szinten gondolom. Akik őket követik Kántor Piroska: „Alig voltam akkor 20 éves. Gratuláltak a munkatársaim, Mihály- falvi Marika, Papp Pali, Papp Pista. S ez jólesett, hiszen egyidősek velem, s drukkoltak értem. Úgy érezték, ezzel ők, a többi fiatal üvegmunkás is megbecsülést kapott, hiszen én voltam a második legfiatalabb párttag. Az esett talán a legjobban, s megmarad emlékezetemben, amikor Jolika néni (Pivar- nyikné) odajött hozzám, megölelt, gratulált, s ő a nyugdíj előtt álló kommunista arról beszélt, mennyire örül, hogy lesznek, akik őket követik; Ez erőt adott. Belül azt éreztem, hogy talán egy picurkát most több, más lettem, de ezt abban akarom éreztetni a többiekkel, akik nem párttagok, hogy megpróbálok még többet segíteni nekik. Nagy Andrásné: „Jólesett, amikor a párttitkár behívott, s azt mondta, ha gondom, problémám van, menjek csak hozzá. Ez fontos minden fiatal párttagnak. Nem vagyunk még olyan tájékozottak, hogy mindent tudnánk. S ezért talán többet is kellene velünk törődni.” Merkoszki István: „Nekem az esett jól, amikor a gazdasági vezetőm ezt mondta: „Hasonló ambícióval végezd a munkádat is.” Hamarosan egy másik alapszervezetbe kerültem, ahol bizony csaknem egyedüli fiatal vagyok. Az a szeretet, amivel fogadtak, meglepett. Végre egy fiatal! — mondta Tóth Laci és Juhász Józsi bácsi, az idősebb szakik. Elmondták, végre lesz, akinek átadják tapasztalataikat a pártmunkában is. Igazi baráti légkör alakult ki, segítjük és megértjük egymást. Én jól érzem magam közöttük. Gondolom, a fiatal párttagoknak ilyen közösség kellene.” Mindezek ellenére mégis az a tapasztalat kristályosodott ki, hogy a fiatal párttagokat nem segítik megfelelően. Nem bízzák meg konkrét pártfeladatokkal. Kántor: „Jó lenne, ha néha konkrét megbízatást kapnék.” Mészáros: „Nincs megbízatásom és hiányolom is. Nem ártana, ha az idősebb párttagok többet foglalkoznának a fiatalokkal. így közelebb kerülne egymáshoz a három nemzedék és jobban meg is értené egymást” Merkoszki: „Nekem van megbízatásom. Most is a városi Ifjú Gárdánál tevékenykedem. Rendszeresen számon is kérik, mit végzek.” S, ha halkan is, de valamennyien megjegyezték: úgy érzik, néhol van bizonyos féltékenység az idősebbek részéről. S szinte egyenesen következett e válaszokból az újabb kérdés. Megbízatást kérni Mit tanácsolnak a pártba jelentkező fiataloknak? Négyen: „Ha felvették őket a párt soraiba, kérjék is, de követeljék is a pártmunkát, a pártmegbizatásokat. De jól fontolják meg, mit és menynyit vállalnak. Csak adottságaikhoz, képességeikhez és teherbírásukhoz, mérten vállaljanak.” így érzik igazán- a'jiúrthoz tartozónak magukat, s lesznek képesek valóra váltani elképzeléseiket, azokat a nemes célokat, amelyekre felesküdtek, amikor bizalmat kaptak. Ehhez kér és vár több segítséget a harmadik nemzedék. Farkas Kálmán
