Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
Az országgyűlés után Kilátásaink Ú jság, televízió, rádió tudósította, közvetítette az országgyűlés tanácskozásának két napját. A miniszterelnök által beterjesztett munkaprogramot — amely vissza- és előretekintve felölelt mindent, amire csak a kormány ténykedése és figyelme kiterjed —, ezen belül a szakminiszterek által részletesen is kifejtett építési, mezőgazdasági és nemzetközi politikai tevékenységet. Nem túlzás: egy ország munkája, eredményei és teendői — és persze, gondjai — kerültek terítékre, s ember legyen a talpán, aki egyszeriben rendezni képes magában az időben, térben és tárgyban ugyancsak terjedelmes, megközelítésben pedig sokoldalúan és kritikusan megtárgyalt anyagot. Nem különös, az országgyűlési tudósító is nehezen dönti el, mit ragadjon ki a Parlamentben elhangzottakból. Nehéz a választása azért is, mert a nagyobb hyomatékkal említett kérdések — az első hallásra még oly távolesők is — mély összefüggést mutatnak egymással. Ez egyébként a témához képest rövid és tömör tanácskozás következetességére, elvi harmóniájára vall és arra a példamutató törekvésre, hogy a legfontosabbakról is lehfet és kell az idővel takarékosan tanácskozni, mutatis mutandis: a legfontosabbakért is lehet célratörően dolgozni. Úgy is fogalmazhatnánk: az életünkről volt szó — a javulás sok kedvező tényéről, jelenéről, s javítás szükségességéről és lehetőségeiről — elsőrendűen ennek anyagi alapjairól. Ezzel kapcsolatban mostanában, mert nyílt gazdaságú ország vagyunk, a világgazdaság nagy változásait emlegetjük, amelyek nem kedveznek nekünk, mert jóval erőteljesebben drágítják behozatali cikkeinket, mint exportáruinkat. Idevág a kijelentés: nem szabad sem eltúlozni, sem lekicsinyíteni e kellemetlen hatásokat. Mindenesetre, idő kell hozzá, hogy növelhessük exportteljesítményünket, hogy több, minden piacon kelendő, versenyképes árut állítsunk elő és hogy ezzel fokozatosan egyensúlyt teremthessünk. S ok mindennel összefügg ez, a gyártmányok fejlettségével, a hatékonysággal, a munkaerő-gazdálkodással, a munkafegyelemmel, természetesen a jobb kereskedéssel és az ehhez nélkülözhetetlen informáltsággal — ahogy Lázár György miniszterelnök mondta —, alkalmazkodással a világgazdasági mérce követelményeihez. Egyszóval, amilyen komoly gondot okoznak, olyan nehéz feladatot rónak ki ránk a megváltozott piaci körülmények. De vigyázzunk — figyelmez tette az országgyűlést és a közvéleményt Biszku Béli —, hibát követnénk el, ha minden gazdasági problé mánkat erre vezetnénk vissza és nem néznénk szemb a saját munkánk gyengeségeivel, a gazdaságpolitik megvalósításában tapasztalható következetlenségekke Úgy is mondhatnánk: ha nem a „romló cserearányok zsákjába varrunk be minden kedvezőtlen jelenséget hanem javítunk azon, ami javítható, akkor kereskedni is eredményesebben fogunk és általában gyorsabban haladhatunk majd ismét előre — ami-életkérdés. A képviselői felszólalások ugyanebbe az irányba mutattak és több vonatkozásban az eddiginél nagyobb határozottságot kívántak. Mint Méhes Lajos, a vasas szakszervezet főtitkára, aki azt az igényt támasztotta, hogy legalább a termékek főcsoportjaira, vagy a vállalatokra szólóan világosan meg kell mondani, melyiket kell fejleszteni, hol kell tartani a szintet és mit kell csökkenteni, vagy éppen megszüntetni. Tollár József zalai képviselő, egyébként bútorgyári igazgató is jelentősebb előrelépést sürgetett a gazdaságtalanul dolgozó termelési egységek korlátozásában, illetve megszüntetésében. Pedig ez kényes kérdés, amit valóban nagy körültekintéssel lehet csak megoldani. De, hogy a szak- szervezeti vezető és a gyárigazgató ugyanúgy közelíti meg, mindenesetre figyelmet érdemel. E lsőrendűen e körül folyt hát a szó a két ötéves tervidőszak határvonalán, nem csekély társadalmi, gazdasági, életszínvonalbeli, szociális és kulturális eredménnyel — hogy csak egyet említsünk: egymillió új lakással — a hátunk mögött. De nem kevesebb jogos igénnyel, feladattal magunk előtt. Mert nemcsak, azaz nem is elsősorban a „világ” támaszt mind nagyobb követelményeket, hanem mi magunk — ki-ki az elértekhez képest — szeretnénk jobban, még jobban, szebben, tartalmasabban élni. Úgy látszik, most meredekebb szakasz, erősebb kaptató következik. Nehezebb rajta előrehaladni, de felérve még szebb, zavartalanabb kilátás ígérkezik. B. J. MA XXXII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1975. szeptember 28, vasárna Záhony ellátásáról (2. oldal) Megkezdődtek a magyar-indiai tárgyalások Szombaton délelőtt a Parlamentben Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke közötti kötetlen, baráti eszmecserével, majd a küldöttségek tárgyalásával folytatódott szombaton az indiai államelnök magyarországi programja. A magyar tárgyaló delegációt Losonczi Pál vezette, tagjai voltak: Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter, Rácz Pál külügyminiszter-helyettes, Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnök- helyettese, dr. Kós Péter, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és dr. Túri Ferenc, a Magyar Népköztársaság új-delhi nagykövete. Az indiai tárgyaló küldöttséget Fakhruddin Ali Ahmed vezette, tagjai voltak: Szu- rendra Pál Szingh idegenforgalmi és polgári repülésügyi államminiszter, V. C. Trivedi külügyminiszter-helyettes, K. Balachandran, az elnöki titkárság vezetője, A. M. Abdul Hamid, az elnök sajtótitkára, K. P. S. Menőn, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete és L. T. Pudaite, az indiai nagykövetség első titkára. Az indiai elnök köszönetét mondott a szívélyes, meleg fogadtatásért. Hangsúlyozta: látogatása nem protokolláris jellegű, nem valamilyen rendezetlen kérdés megoldását célozza, hiszen a két ország között baráti az együttműködés és mostani látogatása méginkább elősegíti kapcsolataikat. Őszinte barát látogatása őszinte barátnál, hasznos eszmecsere, amely erősíti a két nép, a két ország egymás iránti tiszteletét, megbecsülését, az együttműködést. Hangsúlyozta, hogy nem nehéz megérteni egymást, hiszen a két fél véleménye az alapvető kérdésekben azonos vagy csaknem hasonló, az érdek pedig kölcsönös az együttműködés sokoldalú fokozására. A magyar—indiai kapcsolatokat jól jellemzi az is, hogy immár harmadszor látogatott indiai államelnök Magyarországra. Ez elsősorban abból adódik, hogy Magyarország 30, India pedig 28 esztendeje olyan utat jár, amely feltételezi a gyümölcsöző együttműködést. A magas szintű személyes találkozások rendszeressé váltak, s így a földrajzi távolság ellenére országaink között rendkívül kiterjedtek a kapcsolatok. A tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország belső helyzetéről, az időszerű nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról. A tárgyalások azt tükrözik, hogy szorosabb együttműködést kívánnak kialakítani az ipar, a kereskedelem, különösen a mező- gazdaság terén, amihez mindkét országnak megvannak a lehetőségei. Megállapították a tárgyaló felek, hogy a magyar—indiai gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési vegyes bizottság nagyon hasznos célokat szolgál, munkájának eredményei máris megmutatkoznak, s a következő időszakban mindkét részről újabb javaslatokat terjesztenek elő a kapcsolatok fejlesztésére. A tárgyalások őszinte, baráti, a kapcsolatok továbbfejlesztését elősegítő légkörben folytak. A látogatás további részében is folytatódik a tárgyalás és az eszmecsere a két elnök között, az indiai államfő kíséretében lévő személyiségek tárgyalásokat folytatnak magyar partnereikkel. Megegyeztek abban is, hogy a későbbiekben a látogatásról közös közleményt hoznak nyilvánosságra. Matyóföldön a szovjet küldöttség A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Borsod megyével ismerkedő küldöttsége — élén P. M. Maserovval, a küldöttség vezetőjével — pénteken a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz-t kereste fel. A vendégek megtekintették a közös gazdaság korszerű hízólibatelepét, majd lovasbemutatót tartottak tiszteletükre. Ezután Mezőkövesdre látogattak, felkeresték a matyó háziipari szövetkezet székházát, s megismerkedtek a matyó hímzés készítésének technikájával, a matyó népviselettel. A látó gatás után a délutáni órákban visszautaztak Budapest A harmadik nemzedék (3. oldal) A Felső-Tisza mentén (5. oldal) Labdarúgóeredmények (12. oldal) Exportra termelnek megyénk üzemei A gazdaságos export jó bevételi forrása a vállalatoknak. Ebben az évben a ha— gyományos termékek mellett újakkal is jelentkeztek a külföldi piacokon. A konzervgyár 4092 vagon különböző terméket szállít az idén külföldre, mely értéke 417 millió forint. Szeptember 1 végéig már 3345 vagon árut exportáltak. A termékek nagy része szocialista országok piacaira kerül. Jelentős mennyiséget indítottak útra az idén vegyes befőttből, za- kuszkából, vegyes savanyúságból, zöldbab- és borsófőzelékekből. Szovjet recept szerint készítik a gogosárit — egy lecsók-ülönlegességet — amely gyártását már jó pár éve folyamatosan végzik. Tőkésországokba főleg pudingalmát és -szilvát, dzsemeket, sűrített almalevet és csemegeuborkát exportálnak. Az idén jelent meg a gyár új terméke, a natúr almabefőtt, amely sikeresen szerepelt a mezőgazdasági vásáron és már külföldi megrendelőinknek is szállítottak. Két éve gyártanak csehszlovák és jugoszláv megrendelőinknek mikrohullámú lemezeket a nyíregyházi papirgyárban. Az idén ezer- —ezeregyszáz tonnát cseh partnereinknek küldenek. A szállítások ellenértékeként a papíripari vállalat más fontos terméket kap. Jugoszláviába 200—250 tonna lemezt szállítanak és egy kisebb mennyiséget Ausztriába is. A mátészalkai háziipari szövetkezet hét különböző részlege közül három exportra is termel. A legrégebbi hagyományt a kosárfonók folytatják, a nagy kézügyességet igénylő termékeik jó része külföldi piacokra kerül. Franciaországba és Kanadába szállítják a kedvelt franciakandallókat, a húzott hajókosár — amely a szövetkezet specialitása — is elsősorban exportra kerül. A fehér- gyarmati és a vásáro6namé- nyi üzemekben készülő kosarakhoz a zöld vessző alapanyagot saját fűztelepükről biztosítják. A KEMÉV-nél dolgozó Bitó József áe's és Tptíi: András kőműves brigádja a papíírg.váiji .iijíedá építésén dolgozott. Egyre több üzem, vállalat, intézmény és iskola kapcsolódik be az Együtt Nyíregyházáért mozgalomba. Ma, vasárnap tesznek eleget vállalkozásuknak a nyíregyházi Jósa András kórház dolgozói — orvosok, ápolónők, műszaki és adminisztratív beosztású emberek — mintegy 220- an. Vállalkozásuk azért is említésre méltó, mert ugyanakkor, ugyanúgy mint máskor el kell látni a kórház betegeit is. A nyíregyházi, 110-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai már csütörtökön megkezdték a munkát és hat napon át, naponta ezren, dolgoznak az őszi betakarításban. Munkahelyük ezekben a napokban a Balkányi, illetve a Nyírlugosi Állami Gazdaság. A kollégium tanulói két vasárnap — 200—200 diák — a Kemecsei Állami Gazdaságban tevékenykednek. Keresetükből egynapi fizetésüket ajánlották fel a mozgalomnak. Ma, vasárnap az intézet dolgozói — százötvenen — vesznek részt mező- gazdasági munkán a Nyírtas- si és a Balkányi Állami Gazdaságban. Az Elektroakusztikai Gyár UNI VERSI L gyáregysegének dolgozói is csatlakoztak az Együtt Nyíregyházáért mozgalomhoz. A két műszakos termelés lehetőségeit figyelembe véve a kommunista műszakot két részletben, október 4-én és 11-én tartják meg.. Kommunista műszakot tartottak a Nyírségi Nyomdában is. 156 dolgozó vett részt a munkában. A nagyszámú jelentkezés miatt a műszak második részét október 11- én tartják meg a vállalatnál. A Nyírségi Nyomda irodai dötgfoföi fizikái munkával több ezer forint értékű 'KtHladéköt gyűjtöttek össze. (Gaál Bők» felvételeijp
