Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

1975. szeptember 4. KELET-M AGYARORSZÁG 7 Á csikót betörik A Hortobágy látogatói sok sajátságos szokás ta­núi lehetnek. Az állami gazdaság csikósai például most tanítgatják — törik be — az idei kiscsikó- kat. (MTI fotó: Balogh P. László felvétele —KS) Olajporlasztás ultrahanggal Újfajta olajégőt fejlesztet­tek ki a japán Matsushita cég kutatói, amely az eddigieké­nél jóval kedvezőbb hatás­fokkal égeti el a tüzelőanya­got, ami azt eredményezi, hogy az égéstermékek ke­vésbé szennyezik a levegőt. E kettős előnyt azáltal érték el, hogy az olajat ultrahangos porlasztással finom köd for­májában juttatták be a tü­zelőtérbe. A rezgésszám ál­landóságát automatikus frek­venciaszabályozóval oldották meg, az olaj tökéletes elége­téséhez szükséges levegő­mennyiséget pedig külső és belső csőből álló kettős ke­verőszerkezettel érték el. Az ultrahangos olajégő fűtőtel­jesítménye tág határok között — 4000 kalóriától 40 000 ka­lóriáig — szabályozható, ami a hagyományos konstrukciók egyikével sem valósítható meg. Az új olajégő további előnye, hogy jóformán alig hallható halk zümmögéssel működik. Fúvókafurata — az eddigi 0,25—0,30 milliméteres fúvókák helyett — 4 milli­méter átmérőjű, »így az eldu­gulástól nem kell tartani. Az oszcillátorral egybeszerelt égő súlya mindössze 12,5 kilo­gramm. X „ Megszelídített,, kipufogógázok A nagyvárosoknak egyre égetőbb gondja a túlzott le­vegőszennyezettség, ami nagy­részt a járművek kipufogógá­zai idéznek elő. Rövidesen szigorú előírások lépnek ér­vénybe világszerte, hogy fel­számolják a már-már tűrhe­tetlen helyzetet és elejét ve­gyék a további levegőrontás­nak. A nagy autógyárak már felkészültek a jövőre, meg­felelő berendezéseket alakí­tottak ki a kipufogógázok „megszelídítésére”. A kipró­bált tisztítási módszerek kö­zül a leghatásosabbnak a ki­pufogógázok katalitikus utó­égetése bizonyult. A képen látható ún. utóoxidáló beren- dezés'egy fém köpenyből áll és a benne elhelyezett méh­sejt szerkezetű szűrőbetétből, amelynek felületére rendkívül vékony rétegben platina­vagy platina-ródium réteget visznek fel. A berendezésen áthaladó forró gázok szén- monoxid tartalma széndioxid­dá alakul át, a nitrogénoxid pedig nitrogéndioxiddá vál­tozik. Mindkét új változata az egészségre már teljesen veszélytelen. Gépesítés és munkaerő- megtakarítás KERTBARÁTOKNAK a gyümölcsösökben A betakarítás költségei­nek jelentős részét a szedés munkája jelenti, és ezért el­sősorban ezt a munkát kel­lett gépesíteni. A következő lépés a jobb hatásfokú szál­lítóeszközök, pl. speciális szállítókocsik és vontató­eszközök kialakítása volt. A szedés gépesítésének kezdeti fokán kerekeken gördülő létrákat, hidraulikusan emelhető-süllyeszthető pla­tókat. önjáró szedőfülkéket alkalmaztak. Az ilyen rend­szerű gépek használata azonban nem volt kifizető­dő. mert a nagy beruházási költségeken kívül változat­lanul sok kézi munkaerőt is igényel. Egy új amerikai cseresz- nyeszedő-gép már a kézi munka messzemenő csök­kentését tűzte ki célul és állítólag 1 3-ára csökkenti a szedési költségeket. A gép megrázza a fát, a gyümöl­csöt a fa köré vont ponyva fogja fel. Teljesítményét te­kintve 80 kéziszedőt pótol. A fejlesztés további sza­kaszában szedőrudakkal, szedőcsövekkel kísérletez­tek. A csőben vákuumot ál­lítottak elő. amely az ágról „leszívta” a gyümölcsöt. A csövön végiggördülő gyü­mölcs tartályba került. A kezelés nehézkessége miatt gyakorlatilag jelentős ered­ményt ez a módszer azon­ban nem nyújtott. Rázógépek Az újabb betakarítási el­járások közös elve változat­lanul az, hogy a célszerűen kialakított rázógép lökések­kel rázza a fát. A lehulló gyümölcs felfogó készülékre jut, amely rendszerint szál­lító szerkezethez kapcsoló­dik. A felfogó szerkezetre hulló gyümölcs az ütközés miatt torzulást, sérülést szenvedhet. A gyümölcsfajták mecha­nikai tulajdonságait ezért azzal a céllal vizsgálták, hogy meghatározzák a sé­rüléssel, torzulással szem­beni ellenállóképességüket. A mechanikai sérülések fokmérője például a gvü- mölcshéj alatti sejtek szín- változása, barnulása lehet. Hasonló módon vizsgálták a különféle érettségű és elté­rő tárolási időtartamú alma­fajtákat. A mérés ezután rávilágított arra, hogy a beérés foka szerint az alma veszít rugalmasságából, ezért érzékennyé válik a gépi szedésnél fellépő egy­irányú erőhatásokkal 'szem­ben. Az alma a sérülésekkel szemben a betakarítás után 1—2 héttel a legérzéke­nyebb. Milyen legyen •I vá J a gyümölesszedóoép ? Az Egyesült Államokban a diónak és olajbogyónak rázással végzett betakarítá­sa alkalmával szerzett ta­pasztalatok alapján kiala­kult betakarítási módot le­het alkalmazni az ütődésre érzékeny gyümölcsfajtáknál is. Ilyen módszerrel takarít­ják be Kaliforniában a szil­va-. a sárgabarack- és az őszibarack termés jelentős részét. A fát vagy a fa egy részét rázószerkezet rázza, ami ál­tal a gyümölcs lengésbe jön. A változó irányú igénybevé­tel hatására a fellépő erők a gyümölcs leválását eredmé­nyezik. A leváláshoz szük­séges erő nagyságát megfe­lelő kémiai beavatkozással is csökkenteni lehet. A fa koronáját a gépi rá­zásnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy a leeső gyümölcs az alacsonyabban lévő gallyakba ne ütközzék. Sőt ezen túlmenően, a gyü­mölcsöt úgy kell felfogni, hogy az ütődésné^l fellépő igénybevétel megengedhető határon belül maradjon. Néhány gyümölcsféléknél pl. egy feldolgozásra kerülő szilvánál, elegendő egy me­rev felfogó felület, egyéb gyümölcsnél (alma, «sárga­barack. őszibarack), az üt­közés csillapítására a felfo­gófelület fölé rugalmas sza­lagokat kell kifeszíteni. Ezeknek egyrészt ütődést gátló szerepük van, másrészt a gyümölcsök egymáshoz ütődését is megakadályoz­zák. A gyümölcsösök betakarí­tásának nagy kézi munkae­rőt igénylő munkáját foko­zatosan nálunk is átvállal­ják a gépek. Ma már egyre több nagyüzemi gyümölcsö­sünkben jelennek meg a különféle rázógépek — már hazai gyárakban előállítot­tak is, — amelyek betaka­rítják a különösen konzerv­ipari célra szánt gyümölcsöt. A módszerek további elter­jedésére és tökéletesítésére azonban még változatlanul nagy szükség van. A szeder említésekor leg­többen arra a vadszederre gondolnak, amelyekkel az út menti árkok partján, erdők szélén találkoznak. Ezek apró gyümölcsű, igen savanyú szedrek. Ezeket is begyűjtik és kellemes ízű szörpöt csi­nálnak belőle, de mi most nem erről a szederről kívá­nunk szólni. hanem ennek ne­mesített változatáról, amelyet házikertbe is érdemes ültet­ni és termeszteni. A' nemes szedernek az USA-ban, Ang­liában, valamint Németor­szágban jobbnál jobb fajtáit termesztik és mint nyers gyü­mölcsöt fogyasztják, vagy kel­lemes ízű üdítő italt készíte­nek belőle. A szeder azért nem kapta meg méltó helyét a háziker­tekben termesztett gyümölcs­fajok között, mert még a szakemberek közül is kevesen ismerik, de még kevesebben a kertészkedő kisemberek, a kertbarátok. Szaporítóanyag­hoz nem lehet könnyen hoz­zájutni, mert a faiskolák for­galmazásukkal nem foglal­koznak. így az arra érdemes fajtákkal, csak véletlenül ta­lálkozunk és szaporítóanyagát közvetlenül a termelőtől sze­rezhetjük be. Fajta neve ilyenformán nagyon bizony­talan. A szeder termesztése ha­sonló a málnáéhoz. Első, ér­demes termését csak a har­madik évben hozza. Egy he­lyen 10—12 évig termeszthe­tő. Minthogy a szeder ná­lunk majdnem ismeretlen, csak a család szükségletének megfelelő mennyiséget érde­mes termeszteni. Piacra ter­melni nem volna eredmé­nyes. A szedret úgy szaporítjuk, mint a málnát. Egyes fajták gvökérsarjakat nevelnek, eze­ket sarjakról, a sarjat nem nevelő fajtákat pedig fejbuj- tással szaporítjuk. Szeder a házikertben A szederfajták között van­nak kúszó és mereven felfe­lé növő fajták. A házikertek­be a mereven felfelé növő fajtákat ajánljuk. A kúszó fajták kerítések, falak befut- tatására alkalmasak. A gyümölcsösök bekeríté­sére, élősövénynek nagyon jól megfelel' a szeder — különö­sen az erős, nagy tüskéjű, merev szárú fajták — mert zárt, áthatolhatatlan sövény- nyé fejlődik. Az élősövény amellett, hogy rendszeresen terem, az énekesmadaraknak kitűnő fészkelőhelyül szol­gál. A szeder sokkal erőtelje­sebb növésű, mint a málna, ezért ezt az ültetésnél fi­gyelembe vesszük. Sortávol­ságának megfelel a 2 méter, növénytávolságnak pedig 1.5 méter. Termesztése karó, vagy sodrony mellett törté­nik. A támrendszerben 40— 50 cm távolságokban 3—4 erősebb (2 mm) huzalt fe­szítsünk ki, melyhez a sarja- kat kötözzük. A szeder gondozása meg­egyezik a málnáéval. Itt is le kell szedni a letermett szárré­szeket és helyettük 5—6 újat nevelni. Egyik-másik fajta sarjai elágaznak. Az elágazott oldalvesszőket 5—6 rügyre visszametszük. A felesleges sarjak eltávolítása itt is ép­pen olyan fontos, mint a mál­nánál. A szeder szedését és érté­kesítését ugyan úgy végezzük, mint a málnáét. A Fertődi Kutató Intézet­ben Porpáczy Aladárnak si­került egy szeder—málna faj- hybridet előállítani. Az új növény sok tulajdonságban hasonlít a szederhez, pl. a nö­vény levele, hosszú sarja, tüs- kézete és a gyümölcs savany- kás íze. A gyümölcs színe vi­szont a málnára emlékeztet. Inántsy Ferenc A kötelező beszolgálta­tás' utolsó teljes évé­ben, 1966-ban közel 23 ezer tonna fáradt olajat gyűjtött be az ÁFOR. most viszont a 8 ezer tonnát sem éri el a beadott mennyiség, pedig időközben jelentőén növekedett a kenőolaj-fel­használás. Vajon mi történik e tekintélyes mennyiségű el­szennyeződött, lecserélt fá­radt olajjal? Nos, a nagy jár­műállománnyal, gépparkkal rendelkező vállalatok egy ré­sze berendezkedett az olaj re­generálására. Helyenként el­tüzelik a fáradt” olajat, má­sutt viszont csak egyszerűen elégetik a szabadban. Az olaj „megfiatalít ásau A hagyományos regenerá­lás voltaképpen mérsékelt hevítés melletti egyszerű szű­résből áll, némi derítőanyag alkalmazásával, légköri vagy alig növelt nyomáson. Vala­mivel fejlettebb eljárás az, amikor a benzinmaradékokat vízgőzzel, csökkentett nyo­máson hajtják ki a fáradt olajból, majd fizikai és ké­miai tisztításnak (pl. kénsav­val való kezelésnek) is aláve­tik. Arra persze egyik mód­szer sem megfelelő, hogy a különféle viszkozitású ola­jokból álló elegyet a kompo­nensek eredeti jellemzőinek megfelelően elválassza. Íjrafinomítás — frakcionálással i Ebből azt a tapasztalatot szűrték le, hogy a fáradt olaj feldolgozására külön finomí­ÖREG OLAJ, NEM VÉN OLAJ tóművet kell létrehozni, ahol a fáradt olajat először nagy tartályokban ..pihentetik”, így a víz és a durvább-fino- mabb iszapanyag leülepszik belőle. De még így is benne maradnak a finoman elosz­lott ólomvegyületek a külön­féle adalékanyagok alkatele­mei, valamint a korommara­dékok. Több szakaszban el­végzett savazással ezek mind elbonthatok, a nagyobb faj­súlya folytán elkülönülő sa­vas kátrány pedig leválaszt­ható. E kezelés után a sav­nyomokat lúgos és meszes kezeléssel távolítják el az olajból. Ezután még némi de­rítőanyaggal tisztítják, majd három lépcsős vákuumos frakcionálásnak vetik alá. A frakcionálás első foko­zatában a viszonylag köny- nyen illő komponensek vál­nak ki a feldolgozásra kerülő fáradt olajból, melyek fűtő­olajként hasznosíthatók. A második fokozatból kis és kö­zepes viszkozitású kenőolajak nyerhetők. A harmadik foko­zatban már tovább nem desz­tillálható olajmaradékok vál­nak ki. Az újrafinomítás leg­értékesebb termékeit tehát a második lepárlási fokozat ad­ja. Ezeket megfelelő adalé­kokkal teljes értékű speciális olajokká lehet feldolgozni. Nem érdemes elégetni Az elégetés, kiöntés helyett néhány hasznos célra is fel­használható' a fáradt olaj. Szénporral keverve például fűteni lehet vele. A nem ké­nyes gépek kenésére, vala­mint a zsaludeszkáknak kor­hadás elleni átitatására is jól megfelel. Egyébként a többszörösen ülepített fáradt olajat — fű­tőolajjal keverve — akár ka­zánfűtésre is fel lehet hasz­nálni. Ahol pedig nagy a gép­járműállomány és nem saj­nálják a fáradtságot az olaj egyszerű módon való regene­rálására, a szennyeződéseitől megtisztított fáradt olajjal megoldhatók a két olajcsere közti időben való utántölté­sek, ami igen tekintélyes megtakarítást eredményez­het. Arra sajnos nem tudunk tanácsot adni, hogy mit csi­náljanak a fáradt olajjal azok az autósok, akik maguk hajt­ják végre gépkocsijuk olaj­cseréjét. B. I. ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
Thumbnails
Contents