Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-26 / 226. szám
1975. szeptember 26. KELET-MAGYARORSZÁG 5 Napjaink érdekvédelme SZÁZTIZENHÁROMEZER SZERVEZETT szabolcsi dolgozó képviseletében tanácskozik ma a szakszervezetek megyei küldöttértekezlete. Már ez az egyetlen szám is mutatja, hogy a munkásság megyénkben is meghatározó jelentőségűvé vált az utóbbi években. Tizenötezer taggal gyarapodtak megyénk szakszervezetei, a munkások és alkalmazottak kilencvenöt százaléka szervezett dolgozó. Tízezer építőmunkás, ugyanennyi vasúti dolgozó, hatezer vasas és közel ötezer vegyipari dolgozó tagja megyénkben a szakszervezeti mozgalomnak. A számok mögött ott vannak az elmúlt négy év nagy megyei alkotásai, benne vannak a jobbá vált emberi sorsok, a szocialista munkaverseny számos sikere, a mindinkább felnőtté váló szocialista brigádmozgalom és mennyi minden még, ami az új lehetőségekkel, a megváltozott élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos. A pártkongresszus után — a kongresszus iránymutatása alapján — kezdődtek meg az előkészületek a SZOT decemberi kongresszusára. Megyénkben is fél esztendeje tanácskoznak, vitatják meg a holnap tennivalóit a legkisebb üzemi, vállalati sejtektől a különböző szakmák megyei fórumaiig; azt, hogy miként lehetne a legjobban kidolgozni azokat a sajátos feladatokat, amelyek nyomán a szakszervezetek még alkalmasabbá válhatnak funkciójuk ellátására. Ha dióhéjban ösz- szegezzük az eddigi megbeszéléseken elhangzottakat, elmondhatjuk, hogy a legfontosabbakról szóltak nagy felelősséggel, a gyakorlat oldaláról közelítették tennivalóikat. Felelősséggel vitatkoztak a hogyan tovább kérdésében. Döntéseikben a lényeget ragadták meg, hogy a mozgalom mindinkább megfeleljen a párt és a munkásosztály mai elvárásainak. Ma már megyénkben is tisztázódott: a szakszervezet akkor látja el igazán jól hivatását, ha munkájával hozzájárul ahhoz, hogy társadalmi méretekben biztosítsuk a megye, az ország fejlődését; ha a társadalmi érdekekért vállal egyetem- leges felelősséget, mert ebben foglaltatik a szakszervezeti tagság egyéni érdekeinek igazi védelme is. Jó dolog, hogy mindinkább világos a szakszervezeti mozgalom helye a szocializmus körülményei között. Mert bizony nem egyszer félreértések akadályozták a szakszervezeti munka hatékonyságát. Sokan úgy vélték, hogy az csak akkor jó igazán, ha egy-egy szakszervezeti bizottság többször él a vétójogával. Pedig éppen megyénk eddigi útja a legélőbb bizonyítéka annak, hogy nem ez lehet a cél, hanem a mindenütt, mindenki által jobban végzett munka. ÉPPEN A MAI KÜLDÖTTÉRTEKEZLET idején vagyunk a negyedik ötéves terv finisében. Ha valamikor, most nagyon szükséges, hogy számadást végezzünk: mit tettünk a negyedik ótéves tervért, a decemberi határozat megvalósításáért, az ötödik ötéves terv jó előkészítéséért. Nem véletlenül kerültek előtérbe ezek a feladatok, hiszen hazánkban a jelen időszak legfontosabb kérdései a gazdasági kérdések. S ha az országnak ez az elsőrendű feladata, akkor természetes, hogy a szakszervezeteknek is ez. A valóságnak megfelelően, kritikusan és önkritikusan kell tehát foglalkozni a szakszervezeteknek a gazdálkodás kérdéseivel, a munka és üzemszervezéssel, a minden irányú takarékossággal, a hatékony és gazdaságos termeléssel, ugyanakkor bizonyos szakmák és a jó munka becsületét is vissza kell szerezni. Vannak szorító gondjaink abban is, hogy a munka terheit egyenlőbben osszuk el, hogy a munkahelyi demokrácia valóban a legfőbb célt, a több és minőségileg jobb termelést szolgálja. Jó helyzetben teheti mindezt a szakszervezet. Olyan körülmények között, amikor a munkásság rangja, a munkások közéleti érdeklődése megnőtt, amikor a párt politikája a munkásérdekeket helyezi mindenek fölé. Az utóbbi években sok történt a szakszervezeti tagságért. Az egészségügyi, szociális és társadalmi juttatások megnövekedtek, sok ember jutott nálunk is munkáslakáshoz, számos fizikai munkás tanul általános, közép- és felsőfokú iskolákon. Bár az eredmények kétségtelenek, ezeken a területeken még nagyon sok a tennivaló, itt is fontos szerep hárul éppen a szakszervezetekre. A megnövekedett munkásöntudat, a szakszervezetek nem kevés erőfeszitése testesül meg a munkaverseny hétköznapjaiban, a szocialista brigádmozgalom eddigi eredményeiben. Mc azonban egy minőségileg új szakasz kezdődik, amelyben például minőségi mozgalommá szükséges változtatni a szocialista brigádmozgalmat, ahol az erkölcsi tényezők mellett a minőség, a munkaszervezés játsszák a döntő szerepet, ahol a „Dolgozz hibátlanul” jelszó válik mind több helyen élő gyakorlattá. A szakszervezetek érdekvédelmi szerepe a fegyelmezettebb, termelékenyebb, olcsóbb és korszerűbb munkában testesül meg a jövőben. Ezzel nekünk kell szembenézni, most vagy később. SOK A FELADAT EMBERI VONATKOZÁSBAN is. Tudnunk kell például, hogy a több szabad idő nyomán az üzletek nyitvatartása esetében nemcsak üzemszervezésről van szó, hanem munkaerőről is. A szakszervezetnek itt azt is meg kell mondani, hogy aki kereskedelmi pályára lép, annak szombaton, vagy vasárnap is dolgoznia kell mint például az autóbuszokon, vagy a vasutakon, vagy a kórházban. Tudniuk kell ugyanakkor a másik oldalt is megvilágítani, azt, hogy nem indokolt minden száz méterre egy üzlet. A szabad idővel kapcsolatos még, hogy az ne a másodállásokért való futkározásé, hanem az okos művelődésé, szórakozásé legyen. Vagy: fel kell lépni például az indokolatlanul táppénzen lévőkkel szemben is, hogy az, akit az orvos kiírt, valóban gyógyuljon és ne táppénzen építse a házát. A szak- szervezet tehát a becsületes dolgozóknak nyújtson védelmet és ítélje el azokat, akik elveinkkel ellentétben élnek. MINDÉIN BIZONNYAL gyümölcsözik majd a bizalmi testületek megnőtt és tovább növekvő szerepe, tevékenysége is, hiszen a siker nagyrészt rajtuk múlik. Ha a jövőben sem elégszünk meg azzal, hogy megállapítjuk: a bizalmiakkal többet kell foglalkozni, hanem alkalmassá tesszük a felfrissült bizalmihálózatot a munka elsajátítására, akkor már sokat tettünk. Rengeteg munka vár a szakszervezetekre. Olyanok, amelyek mindegyikére ma még meg sem tudjuk írni a receptet. A munkások szervezete azonban képes arra, hogy megismerje j pontos diagnosztikát és ennek birtokában megoldja, vagy ■csökkentse a jelenlegi gondokat. Minden bizonnyal igen jelentős mértékben járul ehhez a megyei küldöttek mai tanácskozása. K. J. Az öntők helytállnak A Kisvárdai Vulkán új Disematic üzemének átadásával nagyban megkönnyítették a nehéz fizikai munkákat, az anyagmozgatást, a formakészítést korszerű gépekkel végzik. De a forró vas mellett dolgozóktól még így is igen nagy helytállást kíván a vasöntési munka. Erről tanúskodik képriportunk is. (Elek Emil képriportja) 4. A kupoló kemencénél Márton Imre figyeli a megolvasztott vasat. 3. A vasöntés korszerű Disematic gépsora mellett 40—50 fokos melegben dolgoznak az öntők. 1. Kiss Árpád munkája nyomán formálódik fémtuskóvá a folyékony vas. 2. A folyékony vasat szállító- tartályokba engedi Fehér János vasöntő. „Neveltem őket becsülettel” P etneháza, Arany Já* nos utca 30. Régi gé- meskút hívja fel a figyelmet a portára. Csendes hétköznap van, mégis fekete ünneplőbe öltözött idős asszony lép ki a kiskapun az utcára. Neve Fazekas Jánosné, tizenkét gyermek édesanyja. Megszólítjuk a 76 éves idős asszonyt, beszélgetésre marasztaljuk. A gyermekeinkről? Neveltem őket becsülettel. A parányi szobában tucatnyi fényképről néznek ránk a gyermekek, az unokák és a dédunokák. Efzsi néni az első világháborúig kanyarodik vissza élete történetében. Mint mondja, tizennégy éves volt ekkor és keserves fiatalságában máris markot szedett az aratásnál. 1919-ben esküdött férjével, aki ebben az időben — mint a fényképen is látható — pirospozsgás, erős fiatalember volt. Valamivel később kaptak hat hold juttatott földet, de még felébe is műveltek egy-egy darab földet, mert sok volt az éhes pici száj. Jöttek a gyermekek egymás után: kilenc fiú és három lány. Hajnaltól napestig a mezőn dolgozott, mosásra, főzésre csak este jutott idő. Több mint fél évszázada műveli a földet, neveli a gyermekeket. Előbbi munkájáért a gazdag termés volt a fizetség, utóbbiért az Elnöki Tanácstól már 1956- ban kapott egy kitüntetést. A féltve őrzött kitüntetésen ez olvasható: Anyasági érdemérem. Főleg az ő érdeme, hogy a tizenkét gyermek becsületes, munkaszerető emberré nevelkedett. Egyik fia sokáig híres ejtőernyős volt a Dunántúlon, egy másik ügyes kezű kerékgyártó Nyírmadán, a tsz-ben, egy harmadik fiút az itteni tsz-ben választottak meg brigádvezető- nek. Három fiú messze került a szülői háztól. Az egyik Pécsen, a másik Komáromban, a harmadik Marcaliban volt katona. Mindegyik ottani lánnyal ismerkedett meg, aztán nősülés, majd letelepedés következett. Sóhajtva mondja, hogy a Ferenc fia nagyon messzire ment és eltűnt a második világháború viharában. Kettesben élnek férjével, de így a fényképeken a gyermekek, az unokák és a dédunokák is megférnek a kétvégű házban. Erzsi néninek néha a gyógyszertárba is el kell mennie. De gyógyítóbb orvosság az, ha a postás hoz egy dunántúli levelet... Az aztán a teljes öröm, ha egy unokát, vagy egy dédunokát a keblére ölelhet! Végül egy ösz- szehasonlítás a generációk között: — Három fiamnak vót egy pár csizmája, az unokák, meg a dédunokák azt sem tudják, hogy őtözze- nek. M ost már sietnünk kell, mert percek múlva a honvédelmi miniszter megbízásából Fazekas János- hénak átadják a Haza szolgálatáért érdemérem kitüntetés arany fokozatát. A közeljövőben a gratulálok egymásnak adják a kilincset. Tizenegy gyermek lép majd a szobába, s mondja: „Édesanyám!” Nábrádi Lajos
