Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-26 / 226. szám
2 K ELET-M AG Y ARORSZ AG 1975. szeptember 26. (Folytatás az 1. oldalról) tervben előirányzott szociálpolitikai intézkedéseket. Javítottuk elosztási rendszerünket, határozottabban léptünk fel a szocialista normák megsértőivel szemben. Az elmúlt években is megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a munkásosztály életviszonyainak javítására, a nagyüzemi munkások reálbérének emelésére. Az iparban általánossá vált a rövi- debb munkaidő. Újabb intézkedések segítik a munkások továbbtanulását, lakáshelyzetük javítását. A tervezettnek megfelelően alakult a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme, javultak a falusi lakosság életfeltételei, tovább csökkent a város és a falu közötti különbség. Szociálpolitikánk fejlődése öt év alatt több, mint kétszeresére növeltük a szociálpolitikára fordított költség- vetési kiadásokat, ennek keretében több, mint kétszeresére emelkedett a családi pótlékra kifizetett összeg. Állami és társadalmi erők ösz- szefogásával számottevően bővítettük a gyermekintézmények hálózatát. Állampolgári joggá tettük az ingyenes egészségügyi ellátást. Az új társadalombiztosítási és a módosított nyugdíjtörvény jobb feltételeket teremtett az idősekről való gondoskodás számára, de nem állíthatjuk, hogy maradéktalanul kielégítjük jogos igényeiket. Jelentősét léptünk előre a dolgozó nők munka- és élet- körülményeinek javításában, a hátrányukra mutatkozó béraránytalanságok megszüntetésében. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy mindebben még sok tennivalónk maradt. Egész társadalmunk helyesléssel fogadta azokat az intézkedéseket, amelyeket a népesedési helyzet javítására határoztunk el. Örömmel tapasztaljuk, hogy nemcsak az anyagi feltételek változnak, de jó irányban fejlődik a társadalmi szemlélet is. Ez évben sikerrel befejezzük a 15 évvel ezelőtt meghirdetett lakásépítési tervet. Az utóbbi időszakban évente 1000 lakosra számítva 8—9 lakást építünk, ami a nálunk gazdagabb európai országok sorában is előkelő helyet biztosít számunkra. Jelentősen bővítettük az egészségügyi és az iskolahálózatot, megnöveltük a kereskedelmi és a szolgáltatóintézmények teljesítőképességét. Az áruellátás bővítésében lépést tartottunk a vásárlói igényekkel. Terveink megvalósításában növekvő szerepet tölt be a nemzetközi munkamegosztás. Elmélyültebbé vált együttműködésünk a KGST tagországaival. Bekapcsolódtunk a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításába, részt vállalunk a mindannyiunk javát szolgáló közös erőfeszítésekből. Különösen gyors ütemben fejlődött, sokoldalúbbá vált a számunkra nagyfontosságú magyar—szovjet gazdasági együttműködés. A nemzeti jövedelem forrása: a hatékonyabb munka Tisztelt képviselőtársaim! , Orsz.ágépítő munkánk kézzelfogható eredményei meggyőzőén bizonyítják,, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók, népünk büszke lehet elért sikereire. Eredményeink mellett azonban gondjaink és nehézségeink is vannak. Ezek egy része természetes velejárója annak; hogy a fejlettség magasabb fokára jutottunk. A növekedés korábbi — könnyebben hozzáférhető — forrásait nagyrészt kimerítettük, s a nemzeti jövedelem tartós növelését már csak a hatékonyság emelésével tudjuk biztosítani. Gondjainkat növeli, nehézségeinket fokozza a megváltozott világgazdasági helyzet. Különösen terhes számunkra, hogy a tőkésországokban bekövetkezett nagyméretű infláció megváltoztatta külkereskedelmünk cserearányait és ez népgazdaságunknak jelentős veszteségeket okozott. Nehézségeink más része munkánk elkerülhető gyengeségéből fakad. Mindennek együttes hatása a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak romlásában mutatkozik meg, de az mind ez ideig úgyszólván kizárólag a külkereskedelmi mérlegben és az államháztartásban vált érzékelhetővé. A világpiaci árak emelkedését a költségvetésből folyósított állami támogatással csaknem teljesen ellensúlyoztuk. Mivel a terheket a költségvetés viselte, a vállalati gazdálkodásban és a lakosság életfeltételeinek alakulásában nem, vagy csak kis mértékben mutatkoztak meg a nehezebbé vált helyzet következményei. Sőt nemcsak teljesítettük, hanem jelentősen túlteljesítettük az életszínvonal és a beruházások múlt évi előirányzatait, és amint ismert, nagy méreteket öltött az anyagkészletek felhalmozása is. Mindezek láttán, sokakban olyan érzet keletkezett, hogy eltúlozzuk a világpiac bennünket érő kedvezőtlen hatásait, mások éppen ellenkezőleg, úgy vélekednek, hogy lekicsinyeljük azokat: szeretném hangsúlyozni, hogy sem az egyik, sem a másik nem áll szándékunkban, és a végleteket a jövőben is el akarjuk kerülni. A világgazdaság oldaláról bennünket érő kedvezőtlen hatások természetesen nem ingatták meg népgazdaságunk szilárdságát. Fejlődésünk folyamatos, és meg vagyunk győződve, hogy ha jól dolgozunk, az is marad. De hiba lenne, ha terveinkben, fejlesztési elhatározásainkban figyelmen kívül hagynánk a megváltozott közgazdasági viszonyokat. Ez megnehezítené az egyensúly helyreállítását, rossz orientációt adna a vállalatok gazdálkodásának, keresztezné a hatékonyság javítására irányuló törekvéseinket, végső soron fejlődésünk ütemét fékezné. Számításba kell vennünk, hogy a KGST-országok egymás közötti forgalmában is emelkednek az árak. Ez közös elhatározásunkon alapul, és az az indítéka, hogy a világpiac megváltozott viszonyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt növelni akarjuk a kölcsönös érdekeltséget az együttműködés fokozásában. A KGST-országok viszonylatában újonnan megállapított export-importárak lényegesen kedvezőbbek, mint amelyeket a tőkés piacon elérünk. Forgalmunk ismert struktúrája miatt azonban a cserearányok terhűnkre változnak, és időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő mértékben növelni tudjuk exportteljesítményünket. Az ebből származó nehézségek áthidalását megkönnyíti, hogy — mint mindig — most is számíthatunk a Szovjetunió megértésére és segítőkészségére. A Központi Bizottság 1974. december 5-i ülése gondosan elemezte a kialakult körülményeket,'és nagy fontosságú határozatában kijelölte — ez év- júliusi ülésén pedig ismét megerősítette — a tennivalókat. Azt a feladatot tűzte ki, hogy a hatékonyság növelésének meggyorsításával, a termelési szerkezet korszerűsítésével, tartalékaink mozgósításával továbbra is biztosítsuk népgazdaságunk fejlődésének kielégítő ütemét és teremtsük meg az egyensúly fokozatos helyreállításának feltételeit. A Központi Bizottság útmutatásaira alapozva, a kormány részletes és konkrét programban írta elő az ez évre szóló feladatokat, _ és folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését. A tények elemzése arra mutat, hogy bár a végrehajtás szervezetten megkezdődött, a társadalmi termelés az előirányzottnak megfelelően növekszik és vannak más kedvező jelek is, de az eddigi eredmények még nem biztosítják valamennyi fontos követelmény kielégítését. Lassú az előrehaladás a termelési szerkezét, az üzem- és munkaszervezés, általában a munkaerő-gazdálkodás javítása terén, és továbbra sem kielégítő a helyzet a készletgazdálkodásban. A legnagyobb gondot azonban továbbra is az okozza, hogy a tókés kereskedelmi áruforgalom —elsősorban a kivitel — á tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul. Mindez arra int, hogy nem csökkenthetjük, ellenkezőleg fokoznunk kell erőfeszítéseinket a határozatok következetes végrehajtásáért, és ha szükséges, további intézkedéseket kell tennünk az évi tervünk teljesítésének 'érdekében. Az elkövetkező hónapok másik kiemelkedően fontos feladata az őszi mezőgazda- sági munkák szervezett és tervszerű lebonyolítása. Gondoskodtunk arról, hogy a betakarításhoz, a jövő évi termés megalapozásához minden szükséges feltétel rendelkezésre álljon. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a betakarított termést veszteség nélkül megóvjuk és gazdaságosan feldolgozva, értékesítsük. Az irányító szerveknek, a felvásárló és értékesítő vállalatoknak, az élelmiszeriparnak egyaránt elsőrendű kötelessége, hogy ezt minden módon elősegítse. Ez évi feladataink nehezek, s amint látható, még sok a tennivaló, de bízunk benne, hogy fegyelmezett és javuló munkával, a lendületesen folytatódó szocialista munkaverseny segítségével . további eredményeket érünk el a tartalékok feltárásában, népgazdasági tervünk teljesítésében. Tisztelt országgyűlés! Az aktuális gazdasági feladatok végrehajtása mellett megfelelő figyelmet fordítunk a jövő előkészítésére is. A kormánynak az a szándéka, hogy néhány hónap múlva az országgyűlés elé terjeszti az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot. A tervezőmunkában azokat a gazdaságpolitikai irányelveket érvényesítjük, amelyeket az MSZMP XI. kongresz- szusa határozott meg. Olyan tervet kívánunk az ország- gyűlés elé terjeszteni, amely összhangban áll a fejlett szocialista társadalom építésének feladataival. Reális, de erőfeszítésre késztető növekedést irányoz elő, biztosítja az életszínvonal rendszeres emelését, lehetőséget ad a legszükségesebb méretű felhalmozásra, és megfelelő feltételeket teremt az egyensúly fokozatos helyreállításához. Ezek azok a követelmények, amelyektől nem tekinthetünk el, de együttes kielégítésük a korábbinál nehezebbé válik. A gazdaság- politika és a tervezés számára az új feladatok mindenekelőtt abból adódnak, hogy a növekedés extenzív forrásai — mint arra már utaltam — nagyrészt kimerültek. Az anyagi termelésben ezért minőségi és strukturális változást kell megvalósítanunk. A hatékonyság növelésének meggyorsítását sürgeti többek között az, hogy az elkövetkező években még tovább fog növekedni gazdaságunkban a külkereskedelem amúgy is magas részesedése, és nem függetleníthetjük magunkat a világgazdaság folyamataitól. Arra nem számíthatunk, hogy a külgazdasági feltételek számunkra a következő években kedvezőbbé válnak. A tőkés válság nem szűnt meg, a piaci feltételek továbbra is nehezek, a cserearányok változását, ha mértékében nem is, de irányzatában tartósnak kell ítélnünk. Ahhoz, hogy mindezt ellensúlyozni tudjuk, számottevően meg kell növelni, struktúrájában pedig gyökeresen meg kell újítani, gazdaságosabbá kell tenni exportunkat. A külső gazdasági feltételekkel egyidőben módosulnak egyes — a növekedésre ható — belső ‘ényezők is. Mindenekelőtt a következőkről van szó. ce követelményeihez igazíta- lesz gazdaságunk fejlődésére, ni. Az, hogy e követelmény- arra, hogy milyen ütemben nek mennyire tudunk eleget tudunk előre haladni a szük- tenni, számottevő befolyással ségletek kielégítésében. Iparunk, mezőgazdaságunk fejlesztésének kulcskérdései Feladatunk a termelékenység további emelése A gazdaság néhány ágazatában és az ország egyes területein, de különösen a fővárosban már ma is munkaerőhiány van. Az 1976—80-as időszakban a számításba vehető munkaerőforrás csökken, a foglalkoztatottak számának növelésére is csak nagyon csekély a lehetőség. Minthogy a nem termelő és szolgáltató ágazatok munkaerő-ellatását feltétlenül javítani kell, ,az anyagi termelés bővítésének a létszám növelése már nem lehet forrása, a növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével kell megalapozni. Növekszik a gazdaság fajlagos eszközigénye, arra viszont csak korlátozott a lehetőség, hogy a nemzeti jövedelem felhalmozási hányadát növeljük. Azzal is számolnunk kell, hogy amíg a harmadik és a most folyó ötéves terv időszakában a népgazdasági beruházások növekedése elérte az 50 százalékot, addig az V. ötéves tervben mindössze 25—27 százalékos növelést tartunk reálisan előirányozhatónak. Ugyanakkor az infrastruktúra, valamint az alapanyag- termelést és az energetika fejlesztését szolgáló — részben már az 1980. utáni fejlődést megalapozó — igen költséges beruházások a számításba vehető források növekvő részét kötik le. Mindebből az adódik, hogy a célok között szigorúan rangsorolnunk kell, előnyben kell részesítenünk a kevésbé költséges, de racionális megoldásokat, és erőteljesen fokoznunk kell a megtérülési követelményeket. Elengedhetetlenül szükséges, hogy társadalmi méretekben fokozzuk a munka szervezettségét, meggyorsítsuk a műszaki-tudományos eredmények gyakorlatba való átültetését, szervesebben kapcsolódjunk be a szocialista integráció előre vivő folyamatába, általában jobban használjuk ki a tervgazdálkodás adta lehetőségeket. A másik kérdéskör, amire a tervezőmunkában megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk, az egyensúlyi követelmények feltárása és azok kielégítésének megalapozása. Gazdaságunk konkrét helyzetét, a külkereskedelmi cserearányok már bekövetkezett és felmérhető módosulásait figyelembe véve, az egyensúly javításának követelményei akkor elégíthetők ki, ha 1976—1980. között évi átlagban legalább 5,5—6 százalékos nemzeti jövedelem- növekedést érünk el, a belföldi felhasználást viszont legfeljebb évi 4,5 százalékkal növeljük, és ehhez igazítjuk az. elosztás előirányzatait. Vagyis, a következő ötéves terv időszakában — de különösen az első években — a megtermelt nemzeti jövedelmet nem fordíthatjuk teljes egészében felhalmozásra és fogyasztásra, hanem egy meghatározott hányadát, a- cserearányok romlásának ellensúlyozására kell fordítanunk. Ez jól megvilágítja, hogy az V. ötéves terv időszakában az eddiginél is okosabban kell beosztani erőinket, takarékos gazdálkodásra kell berendezkednünk. Egész előrehaladásunknak, a nehezebbé vált külgazdasági feltételek ellensúlyozásának az az egyik kulcskérdése, hogy milyen ütemben és milyen mértékben tudjuk termelésünk és ezzel kivitelünk szerkezetét gazdaságosabbá tenni, a világgazdasági mérAz iparban és a mezőgazdaságban tervezett fejlesztésről a következőket mondhatom: Nagy figyelmet fordítunk az ipar, de az egész népgazdaság kiemelkedően fontos ágazatára, az energetika fejlesztésére. A KGST legutóbbi tanácsülésén egyetértettünk abban, hogy országaink energiaszükségletének kielégítését összehangolt fejlesztések útján biztosítjuk, de abban is, hogy saját tartalékainkat és lehetőségeinket az eddiginél jobban kiaknázzuk. Ebben jelentős szerepet szánunk a szénbányászat fejlesztésének, a szénbázisra épülő villamoserőműveknek. Azt tervezzük, hogy a jövőben a kőolajat elsősorban az ún. fehéráruk, azaz üzemanyag előállítására és a vegyiparban használjuk fel, és mérsékeljük annak energetikai célú felhasználását. Emellett is fejlesztjük az olajfeldolgozást és jelentősen bővítjük a gázfelhasználást. Erőteljes ütemben építjük első atomerőművünket, amelyet mielőbb bővíteni kívánunk. A gépiparban az eddiginél határozottabb és konkrétabb lépéseket tervezünk a termelési szerkezet korszerűsítésére, a gazdaságtalan termelés visszaszorítására. Azzal számolunk, hogy a könnyűiparban továbbra is a korszerűsítés lesz a fejlesztés fő iránya. Az élelmiszeriparban a húsipar fejlesztésére összpontosítjuk erőfeszítéseinket. Gondoskodunk a hazai szükséglet teljes kielégítését biztosító cukorrépa-termelés gazdaságos feldolgozásáról. Uj kapacitások létrehozását tervezzük a növényi és állati eredetű fehérjék hazai termelésének bővítésére. Az építőiparban a nagy létszámú és magas műszaki felszereltségű vállalati szervezetek továbbfejlesztésével meg kell oldanunk az egyre nagyobb és bonyolultabb beruházások gyorsabb kivitelezését. Az V. ötéves terv időszakában is folytatni kívánjuk jól bevált agrárpolitikánkat. Fontos feladatunknak tartjuk azoknak a feltételeknek a biztosítását, amelyek lehetővé teszik a korszerű iparszerű termelési rendszerek hatékonyságának növelését és további megalapozott ki- terjesztését, a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alkalmazását. A mező- gazdaságban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek munkájának fejlesztése mellett kellő figyelmet kívánunk fordítani a háztáji gazdaságok jelentős termelő tevékenységének további elősegítésére. Azt tervezzük, hogy meggyorsítjuk a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágak fejlesztését, a raktári és a hűtőhálózat bővítését. Fejlesztési terveink reális megalapozásában fontos és növekvő , szerepet szánunk a nemzetközi együttműködésnek, a külkereskedelmi forgalom bővítésének. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy gazdasági feladataink megoldása hazai erőforrásaink mozgósítása mellett egyre inkább a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek tudatos és kezdeményező kihasználásától függ. Csak a külgazdasági kapcsolatokra és ezen belül elsősorban a szocialista gazdasági integrációra alapozva tudunk a gazdasági fejlődést meghatározó ágazatokban előre lépni. A KGST-országok - kal és mindenekelőtt a Szovjetunióval való aktív együttműködésünk, a lefolytatott nemzetközi tervkoordináció V. ötéves tervünk megalapozásához már eddig is felbecsülhetetlen segítséget adott. Külgazdasági kapcsolatainkban növekvő szerepet szánunk a fejlődő országoknak. Határozott törekvésünk, hogy jobban és az eddiginél hatásosabban koncentráljunk azokra a térségekre, országokra, amelyekkel politikai és gazdasági szempontból hosszú távon is eredményesnek ígérkezik együttműködésünk. A Magyar Népköztársaság, mint eddig, a jövőben is korrekt és megbízható kereskedelmi partnere kíván lenni mindazoknak, akik a kölcsönös előnyök alapján készek velünk gazdasági kapcsolatokat teremteni, azokat bővíteni. Kedves elvtársak! A szocialista építés alapelve, minden erőfeszítésünk lényege, értelme a dolgozó ember életkörülményeinek javítása, életszínvonalának emelése. A tervező munkában a XI. kongresszuson elfogadott életszínvonal-politikai célokat tekintjük irányadónak. Bér- és jövedelempolitikai terveinkben számolunk azzal, hogy a következő években is emelnünk kell a fogyasztói árak színvonalát. Ezt szívesen elkerülnénk, de nem tehetjük meg, hogy a fogyasztói árakat teljes mértékben mentesítsük a termelői és az importárak* színvonalában és arányaiban előálló változásoktól. Elhatározott szándékunk viszont, hogy a fogyasztói árakat az állam eszközeivel továbbra is szigorúan ellenőrizzük, az árszínvonal növekedését a tervezett keretek között tartjuk és ezzel együtt olyan jövedelempolitikát folytatunk, amely kellő biztosítékot nyújt arra, hogy valamennyi .társadalmi réteg élet- színvonala rendszeresen emelkedjen. Tisztelt országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában döntő szerepe van az irányító és szervezőmunkának, gazdaságirányítási rendszerünk hatékonysága növelésének. Ezért fontos feladatunknak tartjuk, hogy az V. ötéves terv céljaival összéhan- goltan, kidolgozzuk az irányítás és a közgazdasági szabályozás tovább fejlesztéséhez szükséges intézkedéseket is. Abból indulunk ki, hogy gazdaságirányítási rendszerünk alapelveiben nincs szükség változtatásra, viszont szándékunk, hogy a közgazdasági szabályozókat jobban hozzáigazítsuk a módosult feltételekhez és az újonnan jelentkező követelményekhez, és hogy minden olyan ponton javítsunk és változtassunk, ahol az a hatékonyság megnövekedett követelményeinek érvényre juttatása szempontjából szükséges. Ez többek között azt is megkívánja, hogy az eddiginél jobban differenciáljunk, konkrétabban számoljunk az egyes ágazatok gazdálkodási feltételeiben levő különbségekkel. A közgazdasági viszonyok alakításának igen fontos kérdése a termelői árak tervezése. Az árrendszerben és a konkrét termelői árakban olyan módosításokat és változtatásokat tervezünk, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban közelítsünk a világpiaci árarányokhoz. Fokozni kell a tervszerűségetf a szervezettséget A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hatékonyság javítása tartalékaink teljesebb kiaknázása elengedhetetlenül szükségessé teszi a tervszerűség és a szerve(Folytatás a 3. oldalon)
