Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

1975. szeptember 25. KELET-MAGYARORSZÁG 7 következtében ? Nem új felismerés, hogy a táplálkozás hiányosságai más betegségek mellett rá­kot is okozhatnak. A jódhi- ány például kedvez a pajzs­mirigy ráknak és Afrika né­hány területének tapasztala­tai arra utalnak, hogy a fe­hér jehiány növeli a máj rák kockázatát. Lehetségesnek látszik az is, hogy a méh­szájrákot nemcsak a nem ki­elégítő szexuálhigiénia és a szexuális tevékenység korai megkezdése, hanem az A-vi- taminhiány is elősegíti, mert az A-vitaminnak. védő funkciója van a nyálkahár­tyákban, főként a nyálkahár­tyát termelő epithéliumsej- tekben. Végül közismert, hogy a táplálékcsatornák és a gyomor rákja inkább lép fel olyan embereknél, akik rendszeresen fogyasz­tanak nagy koncentrációjú alkoholokat. Uj viszont az a gyanú, hogy a túltápláltság, főként a túlságosan zsírdús táplál­kozás is előidézheti a vas­tagbél, a végbél rákját, sőt néhány hormontermeléstől függő szerv rákjának kelet­kezését is. Erre az összefüg­gésre első ízben akkor fi­gyeltek fel, amikor a vastag­bél megbetegedéseiről, rák­járól szóló epidemiológiai ta­nulmányokból kiderült, hogy Japánban rendkívül ritka, Amerikában viszont igen gyakori ez a betegség. Az Amerikába:' bevándorolt ja­pánoknál olyan mértékben növekszik a végbélrák gya­korisága, amilyen mértékben átveszik az amerikai táplál­kozási szokásokat. Hatszemélyes légpárnás jármű A légpárnás járművekről keveset hallunk az utóbbi időben, aminek az a magya­rázata, hogy a velük kapcso­latos kezdeti túlzott opti­mizmus után kiderült: csak speciális, meglehetősen szű­kén behatárolt területen gazdaságos a használatuk. Amilyen célra például a mint az egészségügyi szolgá­lat tagjainak gyors célhoz- érését. A hat méter hosszú lég­párnás kétéltű jármű maxi­mális sebessége 80 kilomé- ter/óra. A közel 4 négyzet- méter alapterületű kabinjá­ban — a vezetővel együtt — hat személy utazhat. Ha képen látható angol gyárt­mányú SH—2 típus készült: a dél-amerikai országok ős­erdőivel borított területei­nek víziútjain fognak köz­lekedni a kis légpárnás ha­jók, lehetővé téve a kutató- és felmérő csoportok, vala­csak a jármű irányítója tar­tózkodik a kétéltűn, az uta­sok helyett 450 kilogramm terhet szállíthat. Nemcsak a víztükör felett haladhat az SH—2, hanem füves, homo­kos, ingoványos területen is folytathatja az útját. Víz alatti csatlakozó Egy londoni cég újfajta csatlakozást jelentett be sza­badalmaztatásra. Az össze­köttetés 10 amperes áram­erősségig és 250 voltos fe­szültségig a víz alá helyezhe­tő. A kísérletekből kiderül, hogy magasabb feszültségek­nek és áramerősségeknek nincs káros hatásuk. A csat­lakozás vagy bontás a víz fe­lett és alatt, valamint a ned­ves légkörben, iszapban vagy nedves fűben is történhet. Az összeköttetés állítólag „sós víz­zel vagy iszappal szemben is érzéketlen. E tulajdonságait 300 méter vízmélységig meg­őrzi. A préselt alkatrészek­ből álló csatlakozó érintkezés igen könnyű és korrózióálló. Tárolás a szabadban A gépjárművek fémrészeinek korróziója határt szab an­nak az élettartamnak, amit az alváz, a karosszéria, a futó­mű, megélhet.. Régebben az volt a konstrukciós tendencia, hogy egy-egy kocsiszekrény több motort is kiszolgáljon „pá­lyafutása” során. Manapság a motor rendszerint túléli a ka­rosszériát, amely meglehető­sen vékony lemezből készül (a motorok élettartama pedig többszöröse a korábbiakénál). Mindez nem vonatkozik a keréktárcsákra, amelyeknél — a gépjármű stabilitá­sa, a biztonságos közlekedés érdekében sem az anyaggal, sem a korrózióvédő bevonat­tal nem lehet takarékoskodni. A gépjárműveknek ez a leg­mostohább körülményeknek kitett alkatrészeleme ma is megfelelő: vastag acéllemez­ből készül és többszörös vé­dőbevonatot kap. így a gyár­tás után nincs szükség a ke­réktárcsák zárttéri raktá­rozására, hanem a szabadban tárolva várhatnak elszállítá­sukra. A képen látható eset­ben rakodólapokra feltor­nyozva 100 ezer behajózásra kerülő keréktárcsából emel­tek félemeletes falat a gyár­tóüzem udvarán. Visszajönnek a vizák ? Új hibridhal vizeinkben ősz van. A nyár sok "ember­ben megérlelte a szándékot: kertészkedni fog. Igen, hogy kezdjen majd hozzá? A teljesen elvadult parlagte­rületen csak alapos, körülte- 'kintő munka után telepítsünk dísznövényeket, gyümölcsfákat, csemegeszőlőt. 'Ha nem tervszerűen készítjük elő a kertet, csak egy-egy kis darabot tisztítunk ki, s ültetünk be gyorsan, később számos bosszúságunk származik. Először járjuk be a területet, s nézzük meg alaposan, hogy a meglévő gyümölcsfák, bokrok, esetleg öreg szőlőtőkék milyen állapotban vannak. Ezután lás­sunk hozzá a terület letisztítá­sához. Csak az öreg, korhadt, beteg gyümölcsfákat, szőlőtőkét vágjuk ki. A többit legalább addig hagyjuk meg, amíg az újonnan telepítettek termőre nem fordulnak. Ha meggondo­latlanul mindent kiirtunk, még árnyat adó helyünk se lesz! A gyomtól, bozóttól tisztítsuk meg a területet. Leghasznosabb erre sarlót vagy kaszát hasz­nálni, mert ha égetéssel akar­juk a munkát gyorsítani, igen könnyen előforulhat, hogy a tűz hirtelen elterjed, s nemcsak saját használható növényeinket pusztítjuk el, de számottevő Hogyan kezdjünk kertészkedni? kárt okozhatunk a szomszédok kertjében is. Ezután hozzáértő szakember­rel állapítsuk meg, hová kerül­het majd az esetlegesen felépí­tésre kerülő családi, hétvégi ház. Ez azért is fontos, hogy ne a betelepítés után döbben­jünk rá, növényeink egy része majd áldozatul esik az építésé­nél. A kiirtott gyomot, levágott ágakat égessüK el. Töltsük fel a gödröket, mélyedéseket. A betelepítésre kijelölt terüle­tet, amennyiben lehetőség van rá, szántassuk fel. Ha erre nincs mód, legalább 30—40 centiméter mélyen ássuk fel. Egyúttal ne mulasszuk el a talajba forgatni 5—6 mázsa istállótrágyát, de legalább kom posztot. 100 négy­zetméterenként célszerű 10 ki­logramm szuprefoszfátot és 15— 20 kilogramm kálisót is bedol­gozni. Pétisót majd tavasszal juttassunk ki. Ha nagyobb a területünk, ér­demes talajvizsgálatot végeztet­ni, mert így pontos adatokat kapunk mennyi és milyen trá­gyát célszerű használnunk, mi­lyen növényeket ajánlatos ül­tetni. Ilyen vizsgálatot az Or­szágos Mezőgazdasági Minőség- vizsgáló Intézet végez (Buda­pest, n., Keleti Károly u. 24.). Amennyiben lehetőség van víz és villany bevezetésére, ebben az esetben is kérjük ki szak­ember véleményét, nehogy olyan helyre ültessünk majd, ahová a vízvezetékcsövek vagy villany- oszlop kerül. Szent-Miklóssy Ferenc Készítsünk komposztet! A magyar nyelvben a viza szó számtalan helységnév­ben, sőt emberek nevében is megmaradt. Csak a vizekben nem maradt viza. Mert ez a hatalmas, több mázsás súlyt elérő halóriás, amelyre régen királyaink, főurak látvá­nyos halászatokat rendeztek, két ok miatt is szinte telje­sen eltűnt a Kárpát-meden­céből. Egyrészt a folyamsza­bályozások és a Vaskapu sza­bályozása miatt. Tudniillik a viza „kétéltű” hal, tulajdon­képpen inkább tengerben él, de vándorol a folyókban ívóhelyet keresve, így jutott fel a Dunán is. És ezt a zsi­lipekkel tűzdelt Dunán nem teheti meg. A másik problé­ma: nagyon érzékeny a szennyezett vízre. Mindezek „eredménye”: az utóbbi 20 évben egy kézen is megszá­molható, mennyi viza került horogra, hálóba Magyaror­szágon. A többi tokféle is ha­sonló sorsra jutott: egy-egy példány még itt-ott felbuk­kan nagy feltűnést keltve. Egyedül legkisebb „család­tagjuk”, a kecsege bírta .még, úgy-ahogy. Bár a tiszai erő­műépítések ettől a haltól is, elveszik életterét. Ezért is merült fel a hazai halszak­értőkben a kérdés: legalább az asztalra hogyan lehetne „visszacsempészni” a tokfélé­ket? Keresztezve könnyebb Az ötletet egy szovjet kí­sérletsorozatból merítették. A szovjet halászati kutatók a Kaspi-tengerben még bő­ven tenyésző vizát a kecse- gével próbálták meg „háza­sítani”, hogy a viza gyors nö­vekedését és nagy súlyát a kecsege valamivel jobb szennyvíztűrő-képességével egyesítsék. A kísérletek si­kerültek, a Volga környékén nevelt hibridhal gyorsan nőtt, és ami a fontos: belter­jesen, halgazdaságokban is ■nevelhetővé vált. Tőig István, a Százhalom­battai Temperáltvízű Hal­szaporító Gazdaság igazgató­ja és Antalfi Antal, a Halá­szati Termelőszövetkezetek Szövetségének főagronómusa 1972-ben, repülőgépen hozták az első száz darab ivadékha­lat a Szovjetunióból. Egy év­re rá már ötezer darab kí­sérleti ivadékhalat kapott a dinnyési halgazdaság, ötle­tes módon a két halszülő ne­vét összevonva, vicsegének nevezték el a jövevényt. Ta­valy már 40 ezer darab ér­kezett belőle, ezeket Százha­lombattán, meleg vízben erő­sítették fel, szakmanyelven előnevelték. A hibridhal gyors növeke­désére jellemző, hogy egy­éves, azaz halász-szóval egy­nyaras korára még csak 40— 50 gramm, de a következő évben már 30—70 deka­gramm, és harmadnyaras ko­rára 1—2 kilós súlyt is elér kedvező körülmények között. A tokfélék között ez igen gyors növekedési ütemnek számít. Ráadásul igen igény­telen állat: ha a víz megfe­lelő oxigéntartalmát bizto­sítják, és az olcsóbb étkezé­si célokra alkalfhatlan takar- mányhal-félékből készített, halhús-„pogácsáját” megkap­ja, harmadéves korában pi­acra kerülhet. Ketrecben a hal? Azért harmadéves korá­ban, mert ezután már sok­kal magasabb a takarmány- költsége minden további 1 kg súlygyarapodásnak. így tehát azt, hogy meddig nő­hetne meg — nem fogjuk megtudni, és a kaviár, azaz a tökhalfélék ikrájának ter­melésére sem lesz alkalmas, mert csak 4—5 éves korban válna ivaréretté. Természetes vizeinkbe, fo- lyóinkba sem tér vissza a vicsege, — sajnos — mint a hibridállatok többsége, buta. A szó szoros értelmében éhenhal, ha nem táplálják mesterségesen. Hogyan tenyésztik akkor? Itt a meglepőnek ható újítás: ketrecben! A vízbe süllyesz­tett dróthálók helyhez kötik a vicsegét, amit nem is bán, mert ha szokott helyen rend­szeresen megkapja a táplálé­kát; nem akar onnan elván­dorolni. Ilyen módon belter­jes tartása és teljes lehalá­szása biztosítható. Jogos a kérdés: a piacon mikor találkozhatunk a vi- csegével? Egyelőre a magyar halpiacon mennyiségi jelen­tősége még nem igen lesz, és az első években 'költséges kí­sérletek miatt ána sem lesz éppen alacsony. Viszont, ha nagyüzemi méretekben meg­oldódik a tartása, nevelése, akkor exportképes áruhallá válhat, és a magyar konyha- művészet étlapjára is mind gyakrabban kerülhet majd fel néhány év múlva, mint évszázados tokételek nyers­anyaga. Sz. 3. I. A talaj termőerejének egyen­súlyban tartása miatt a táp­anyag-utánpótlást a kiskertek­ben sem hanyagolhatjuk el. De csökkenthetjük költségeinket, ha a kertünkből kikerülő szer­ves hulladékokat gyűjtjük ösz- sze, amelyeket megfelelő mó­don komposztálunk, összeérle­lünk és műtrágyával dúsítunk. Alapanyagunk vehyige, gyü­mölcsfa- és díszfanyesedék, gyűj­tött avar és lomb, gyepszínt és pázsitfűfélék kaszálásából szár­mazó fűtömeg, kukoricaszár, és egyéb kerti, növényi hulladé­kok lehetnek. Ezeket rakjuk össze prizmába 1—1,5 méter ma­gasságban. Általában az így összegyűjtött és felprizmázott korhadékanyagok 2—3 év alatt érnek komposzttá, ha évenként legalább kétszer átforgatjuk. Az első forgatásnál már nit­rogén műtrágyát is adagolha­tunk, 1,5—2 kg-ot köbméteren­ként, hogy a kész komposzt ne legyen nitrogénszegény. Az első forgatást az összerakástól szá­mítva 4—8 hét - múlva végezzük el úgy, hogy az alsó részek mindig felülre, a szélsők pedig belülre kerüljenek. A forgatás­kor a prizmát mindig jól meg kell öntözni. Fontos szempont az is, hogy elegendő mennyisé­gű szervezetlen tápanyagot ke­verjünk a komposztba. Ezért, ha a komposztunk túl kötött­nek bizonyul, homok hozzáadá­sával lazíthatjuk. A laza szer­kezetű komposztot pedig agyag hozzákeverésével tehetjük kö­töttebbé. Mindkét esetben cél­szerű azonban morzsalékos, jő Országszerte megkezdődött a vonuló madarak számlálá­sa. Az Országos Madártani Intézet szatmár-beregi cso­portja is szeptember 15-én kezdte meg a számlálást, amely minden hónap közép­ső vasárnapján történik és április 15-ig tart. A szatmár-beregi csoport ebben az évben több ked­vező jelenséget tapasztalt területén. Az országszerte igen ritka kiskócsag egyre jobban megkedveli a Tisza rejtett zugait, ahol az idén több mint tíz párat számlál­tak meg a csoport tagjai. Nagyon jól érzi magát — különösen a nagyobb rizs­földek környékén — a feke­te gólya, örvendetes, hogy a hazánkban már-már kipusz­tultnak hitt holló és a na­gyon megritkult bajszos sár­mány egyre nagyobb szám­ban él a szatmári síkságon. A nyár végén egy szirti sast is felfedeztek .Kisszekeres környékén, de fészkelési he­lyét még nem sikerült meg­találni. Remélhetőleg az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének májusban megje­lent, a védett madarak ér­tékét meghatározó rendelete szerkezetű talajjal betakarni a komposztprizmát. Ez javítja a komposzt konzisztenciáját. A biológiai tevékenység előse­gítése érdekében kevés mész adagolása is szükséges. Ezzel a komposzt kémhatását semleges­sé, vagy enyhén lúgossá tehet­jük, ami a talaj baktériumok szá­mára optimális környezetet biz­tosít. Célszerű a komposztkeäutö helyet döngölt földön, vagy be- tonalapú helyen kijelölni. A jól összerakott és kellően beöntözött komposztprizma hő­mérséklete néhány nap múlva 60—70 fokra vagy efölé emelke­dik és a hőmérséklet néhány napig stagnál is. Ha 70 fok fö­lé emelkedik a komposzt belső hőmérséklete, akkor a tápanyag­értékek hátrányosan alakulnak, ezért fokozottabb vízadagolással kell az indokolatlan hőmérsék­letemelkedést megakadályoz­nunk. Ha viszont a prizmánk hőmérséklete nagyon alacsony, és napok múlva sem emelkedik, akkor ez annak a jele, hogy az energiatermelő, bontó folyama^ tok akadályozva vannak. Ilyen* kor azonban lazítani kell, hogy a levegőztetéssel a jobb oxigén- ellátást biztosítani tudjuk. A komposztot felhasználás előtt ki kell rostálni és a kiros­tált nagyobb bomlatlan anyago­kat még egy évig érlelni kell. Az ügyes kiskerttulajdonosok így olcsón, tartalmas és min­denképpen előnyös komposztá­lással biztosíthatják kertjük rendszeres tápanyag-visszapót­lását. Radícs Ferenc őket is megvédi majd. A rendelet már különben is egyre inkább érezteti ked­vező hatását. Eltűnt a bol­tokból a fürjtojás, egyre ke­vesebben merik megkockáz­tatni, hogy szobájukat a 30 ezer forint értékű uhu, vagy az 50 ezer forintos vándor- sólyom kitömött példányá­val díszítsék. Sajnos a vadásztársaságok­kal még mindig nincs meg a kellő összhang. Éppen a napokban találtak Fehér- gyarmat határában két el­pusztult hollót, a vadász- társaság mérgezett tojásaiból ettek. A két holló értéke húszezer forint, valójában a kárt pénzbén nem is lehet kifejezni, hiszen az egész országban néhány holló él. A csoport a fehérgyarma­ti járás területén meglehe­tősen furcsa, kedvezőtlen je­lenséget figyelt meg a nyá­ron. 54 gólya nem keresett párt magának, aminek okát még nem sikerült kideríteni. Korunkban egyre nagyobb szerepet kap a madárvéde­lem. Ajánlatos lehne, ha az. általános iskolák is madár­tani szakköröket szervezné­nek. & G. Sokba kerül az uhu, a holló ÚJDONSÁGOK, T0D0MÁNY0S KOTATÁSOK

Next

/
Thumbnails
Contents