Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

» 4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1975. szeptember 25. Tőkés gazdaság —1975 Törekvések, tennivalók az ipari szövetkezetekben A megyei pártbizottság le­szögezte, hogy az ipari szö­vetkezetekben működő párt- szervezetek segítették a szö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesülését. A dolgozók ez­zel kapcsolatos véleményét és javaslatait kikérték, tö­rekedtek azt érvényesíteni éves gazdasági feladataik végrehajtása során. Törek­szenek arra, hogy a feltárt hiányosságok kijavítására konkrét javaslatokat dolgoz­zanak ki. A Központi Bi­zottság 1974. december 5-i határozatának végrehajtása során a komplex intézkedési tervek készítésénél és a dol­gozókkal történő megérteté­sénél az alapszervezetek kez­deményező szerepet töltöttek be. A munkafegyelem, a ta­karékos és ésszerű gazdál­kodás tekintetében is van előrehaladás. A szocialista munkaverseny eredményei az állami iparvállalatok ál­tal elért eredményekhez ha­sonlóak. Tapasztalat ugyanakkor, hogy a demokrácia érvénye­sülését elősegítő belső sza­bályzatok nem minden ipari szövetkezetnél kerültek meg­felelő átdolgozásra. A köz­gyűlések és vezetőségi ülé­sek megtartásánál több ipa­ri szövetkezetnél probléma van. Az ipari szövetkezetek egy részénél a gazdálkodási fegyelem, a belső ellenőrzés hiányos, a tagság tulajdono­si jogainak gyakorlása for­mális. Egyes szövetkezetek­nél a szövetkezeti tagok és dolgozók nem kapnak konk­rét munkaköri leírást, a dön­tésekbe való bevonásuk sok esetben formális. Fontos és az egész szövetkezetei érintő döntésekről a tagság és a dolgozók csak utólag kap- rtak tájékoztatást. Sok szövetkezetben a kü­lönböző bizottságok tagjai — főleg hiányos politikai kép­zettségükből eredően — nem tudják megfelelően képvi­selni a tagság érdekeit. A káder- és személyzeti mun­kára vonatkozó párthatáro­zat végrehajtása vontatott. Sok ipari szövetkezetben a tervszerű káderutánpótlás nem megfelelő, a felső- és középvezetők egy részének politikai, szakmai felkészült­sége, rátermettsége és össze­tétele — a megtett erőfeszí­tések ellenére — nem kielé­gítő. Egyes szövetkezeti vezetők részéről tapasztalható a ha­talommal való visszaélés is. A szövetkezetek egy részé­nél a munkafegyelem, a ta­karékos és ésszerű gazdál­kodás nem megfelelő. A pártszervezetek szerepe az ÁFÉSZ-eknél A fogyasztási szövetkeze­tek pártszervezeteinek igen nagy szerepük van a szö­vetkezeti demokrácia fejlesz­tésében. Taggyűléseken, ve­zetőségi üléseken rendszere­sen beszámoltatják a szövet­kezeti vezetőket a szövetke­zetpolitikai munkáról, a párt határozatainak végrehajtá­sáról. Negatív tapasztalat — hangsúlyozta a pártbizottság —, hogy a szövetkezetek ösz- szevonása eredményeképpen csökkent a helyi önkormány­zati szervek döntésekbe va­ló beleszólása. A fejlesztési kérdések megvitatása a szö­vetkezeti tagsággal, illetve azok választott képviselőivel sok esetben formális: mire a fórumok elé kerül, a fej­lesztési politikát már el is döntötték. Az ÁFÉSZ-nél még nincs kiforrott információs rend­szer, a döntések előkészíté­sébe nem minden esetben vonják be az egész tagságot (például árintézkedések elő­készítésébe) döntéseik nem mindig megalapozottak, és ezt a nem megfelelő politi­kai és gazdasági előkészítés okozza. Az utasítások sok esetben^ keresztezik egymást, a végrehajtó szervekben ez bonyodalmat, felesleges mun­kát okoz. A döntéseket nem követi minden esetben rend­szeres számonkérés, az el­lenőrző szervek vizsgálatai több esetben formális, sab­lonos, futójeliegű. A szövetkezeti demokrácia kibontakozását egyes szövet­kezeteinknél gátolja a nem megfelelő szakember-ellá­tottság, a szövetkezeti veze­tés színvonalának sok poli­tikai és szakmai hiányossá­ga. Az ÁFÉSZ felső szintű vezetőinél csupán 6,5 száza­lékának van felsőfokú isko­lai végzettsége, 20 százalé­kuk szakképzettséggel sem rendelkezik és a vezetők csu­pán 65 százalékának van va­lamilyen szintű politikai vég­zettsége. Egyes szövetkeze­teknél a nem megfelelő ká­der- és személyzeti munka is gátolja a szövetkezeti de­mokrácia érvényesülését. Az üzemi és szövetkezeti demokrácia fejlesztésére vo­natkozó feladatok. A megyei pártbizottság megállapította: az elkövet­kezendő években fontos fel­adatunk a XI. pártkongresz- szus határozatainak, a de­mokrácia fejlesztésével kap­csolatos törvények és rende­letek következetes megvaló­sítása, a végrehajtás ellenőr­zése, a demokratikus fő?u- mok tartalmasabbá tétele, új formák meghonosítása és tartalommal való megtöltése. Az üzemi és szövetkezeti demokratizmust a gazdasági élet valamennyi területén növelni, fejleszteni, mélyíteni kell. Fokozottabban lehető­séget kell adni a dolgozók­nak, a dolgozó kollektívák­nak, hogy részt vegyenek a szövetkezeti alapszabályok­ban és a kollektív szerződé­sekben rögzített minden fon­tos kérdés kidolgozásában, jóváhagyásában, azok végre­hajtásában. A demokratizmus érvénye­sítésénél alapvető követel­mény a fegyelmezett, haté­kony, a népgazdasági, válla­lati, csoport- és egyéni érde­keket gyakorlatban érvénye­sítő gazdasági tevékenység, a vezetők és a dolgozók jogai­nak, kötelezettségeinek egy­idejű érvényesítése. Az üzemi, szövetkezeti de­mokrácia, a népgazdasági cé­lok érvényesítése érdekében a dolgozók véleményére tá­maszkodva növelni kell az üzemi, szövetkezeti pártszer­vezeteink szerepét a közép­távú és éves tervek kidolgo­zásában, elbírálásában, vég­rehajtásában, a tulajdonosi jogok és kötelességek össz­hangjának megteremtésében. Erősíteni, fejleszteni, tartal­masabbá kell tenni a pártel­lenőrzés gyakorlatát is. Üzemi pártszervezeteink fejtsenek ki kezdeményezőbb szerepet a vállalati demokra­tizmus további szélesítésé­ben. Következetesebben ér­vényt kell szerezni a párt ká­derpolitikai határozatának, jobban és hatékonyabban kell alkalmazni a hármas kö­vetelményt:. Pártszervezeteink rend­szeresen ellenőrizzék a kong­resszusi határozatok végre­hajtását. A szakszervezetek és KISZ-szervezetek bevo­násával, a dolgozók közvet­len közreműködésével minél szélesebb körből szerzett ta­pasztalatok alapján alakítsák ki állásfoglalásaikat, javas­lataikat. Segítsék a hibák, hiányosságok forrásainak fel­tárását, az üzemi demokrácia hatékonyabb1 érvényesítését. Hatékonyabban segítsék elő a szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek és a gazdaságvezetés közötti ész­szerűbb munkamegosztást, önállóságuk, felelősségük to­vábbi fejlesztését. Törekedje­nek arra, hogy az üzemek sajátosságainak megfelelően koordináltabban, hatéko­nyabban végezzék saját gaz­dasági egységük politikai és gazdasági irányítását. A gazdasági vezetők te­remtsék meg a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók job­ban tudjanak élni jogaikkal, kötelezettségeikkel. Töre­kedni kell arra, hogy az e fó­rumok elé kerülő kérdéseket tartalmasabban készítsék elő. E fórumok hatáskörét ki kell terjeszteni a vállalat egészét érintő valamennyi fontos te­rületre. Általánossá kell fenni a fizikai dolgozók bevonását az igazgató tanácsok, a vállalati felügyelő bizottságok mun­kájába. A gazdasági vezetők kötelessége, hogy egyre jobb politikai és gazdasági feltéte­leket teremtsenek az üzemi demokrácia további kibonta­koztatásához. A hatékonyan működő üzemi demokrácia elősegíti a vezetői murika színvonalának javítását, fejlesztése megkí­vánja a vállalati irányítási rendszer tökéletesítését, a hatáskörök ésszerűbb rende­zését, a tartalmas, közérthe­tő tájékoztatást, .a politikai, szakmai és általános művelt­ség állandó emelését. A KISZ-szervezetek az if­júság körében végzett esz­mei, politikai neveléssel nö­veljék az ifjúság aktivitását, felelősségérzetét. Fokozot­tabban segítsék a fiatalok termelő- és társadalmi mun­káját, jobban érvényesítsék a fiatalok beleszólási jogát a politikai és gazdasági tevé­kenységbe, képviseljék kö­vetkezetesebben az ifjúság érdekeit. A szakszervezeti bizottsá­gok gondoskodjanak arról, hogy a gazdasági vezetők minden vállalatnál teremtsék meg az üzemi demokrácia to­vább fejlesztésének feltételeit, hogy a dolgozók felismerjék az érdekek közötti összefüg­gést. Követeljék meg a kol­lektív szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítését, következetesebben lépjenek fel a törvények, rendeletek megtartásáért, a munkafe­gyelem szilárdításáért, a hatékonyabb termelőmunká­ért. í. Még mindig lanyhulás A TŐKÉS VILÁG makacs gazdasági válsága jelenleg há­rom tényezőből tevődik össze: az egyidőben jelentkező ter­melésvisszaesésből, illetve stagnálásból; a tartós inflációból és a politikai veszélyzóna határán lassan átlépő munkanél­küliségből. Ami az első tényezőt, a gazdasági visszaesést, illetve stagnálást illeti, itt döntő szerepe van az Egyesült Államok és Nyugat-Németország helyzetének. Korábban a Ford elnök mellett működő gazdasági tanácsadó bizottság úgy vélte, hogy 1975 második felében a kilenc hónapja tartó recesszió amelynek során az Egyesült Államok ipari termelése közel 10 százalékkal csökkent, nemcsak megfordult, hanem gyors ja­vulás következik.-Tagadhatatlan, hogy az Egyesült Államok­ban varinak bizonyos jelei a recesszió „ellaposodásának”, te­hát annak, hogy elérte a mélypontot. Ez azonban a jelek sze­rint távolról sem az, amit még néhány hónappal ezelőtt vár­tak. Júniusban és júliusban kilenc hónapos recesszió után valóban növekedett az ipari termelés. A növekedés azopban rendkívül lassú és a jelenlegi előrejelzések szerint 1975-ben az ipari termelés a legjobb esetben is csak annyi lesz, mint a megelőző esztendőben. Tehát: az Egyesült Államok eljuthat a rec.esszió, gazdasági visszaesés állapotából a stagnálásig. A szakértők most 1976-ra várják az élénkülést. Ezúttal azonban már bankkörök is óvatosságra intenek. A First Na­tional City Bank 1976-ra vonatkozó előrejelzése például a kö­vetkező pontokra hívja fel a figyelmet. 1. A recesszió átme­nete a stagnálásba még nem jelenti a gazdaság megélénkülé­sét. 2. 1976 a legjobb esetben is olyan átmeneti év lesz, amely­ben egyes iparágok már a konjunkturális fellendülés jegyeit mutatják, mások stagnálnak, ismét másokban pedig tovább tart a visszaesés. A dolgozók javaslatai A dolgozók észrevételeivel, javaslataival való foglalko­zást tervszerűbbé kell tenni. Meg kell szüntetni a még he­lyenként tapasztalható gya­korlatot, amely szerint a dolgozók egy-egy javaslata csak ismételt felvetés után kerül elintézésre. A dolgozók ésszerű javaslatait a gazda­sági élet minden területén érvényesíteni kell. Tökéletesíteni kell a válla­lati, üzemi belső információs rendszert. Pontosabb, közért­hető áttekintést kell nyújtani a dolgozók részére a vállalat­nál folyó gazdasági tevé­kenység egészéről. Világossá kell tenni minden dolgozó számára a teljesítmény sze­rinti részesedés mértékét, a munka szerinti elosztás szo­cialista elvét. Minden üzemiben, vállalat­nál a dolgozókról történő fo­kozottabb gondoskodással is erősíteni szükséges a mun­kások tulajdonosi szemléle­tét, felelősségét. A termelő- munka hatékonyságának fo­kozása érdekében jobb mun­kahelyi légkör és közérzet kialakítására kell törekedni. A szövetkezeti demokrácia területén: A szocialista demokrácia szerves része a szövetkezeti demokrácia. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szövetkezeti tagok ön- kormányzatuk keretében eredményesen gyakorolják döntési, irányítási, ellenőrzé­si és beszámoltatási jogaikat. Tovább kell fejleszteni a szö­vetkezeti demokrácia bevált módszerét és fórumait, azo­kat a vonásokat, amelyek a szövetkezeti tagok szocialista tudatának és a gazdálkodás hatékonyságának erősítését szolgálják. A szövetkezeti demokrácia tovább fejlesztésénél alap­szervezeteink, a szövetkeze­tekben dolgozó kommunisták és vezetők kötelessége a szö­vetkezeti demokrácia elvei­nek maradéktalan érvény­re juttatása. Valamennyi szö­vetkezeti formában a demok­rácia korszerűsítésének to­vábbi feltétele a közös tulaj­don gyarapítása, a jogok és kötelezettségek egyidejű ér­vényesítése, a népgazdasági, csoport- és egyéni érdekek összhangjának jobb meg­teremtése. Fokozni az önállóságot a felelősséget Fokozni szükséges az ön- kormányzati szervek önál­lóságát, kezdeményező kész­ségét és felelősségét. A szö­vetkezeti tagok tulajdonosi szemléletét rendszeresebb és érdemibb tájékoztatással, a döntések előkészítésébe és végrehajtásába való foko­zottabb bevonással, vélemé­nyük és javaslatuk figye­lembe vételével tovább kell erősíteni. A köz- és küldöttgyűlések, a vezetőségek irányítása alatt működő bizottságok munkáját rendszeresebbé, hatékonyabbá szükséges ten­ni. Biztosítani kell a tagság részvételét a szövetkezetek közös ügyeinek intézésében. A szocialista brigádok ta­nácskozásait elismert fóru­mokká kell tenni, vezetőiket jobban be kell vonni a vá­lasztott testületek és . bizott­ságok tevékenységébe. A szövetkezetek választott vezetőségét megfelelőbb ki­választással, politikai és szakmai továbbképzéssel, rendszeresebb beszámolta­tással alkalmassá kell tenni a növekvő követelmények megoldására. Érvényt kell szerezni annak a fontos elv­nek, hogy a szövetkezet egész tagsága jobban bekapj* csolódjon a vezetők és a szö­vetkezet egész tevékenysé­gének ellenőrzésébe. Általánossá kell tenni azt is, hogy a dolgozók külön­böző felajánlásai konkré­tabban kapcsolódjanak a szövetkezetek főbb termelési, fejlesztési és társadalmi cél­jaihoz. A dolgozók vállalá­sai teljesítésének értékelé­sét nyilvánosabbá kell ten­ni, az anyagi, erkölcsi elis­merést a^ éves eredmények értékelése alapján kell oda­ítélni. A területi, szakmai szö­vetségek jobban töreked­jenek a különböző érdekek összehangolására, a népgaz­dasági érdekek érvényesí­tésére, a szövetkezetek szo­cialista vonásainak erősíté­sére, tovább fejlesztésére, nyújtsanak hatékonyabb és differenciáltabb segítséget az egyes szövetkezetek mozgalmi, kulturális, ne­velő munkájához, a szövet­kezetek belső ellenőrzési tevékenységének javításához. Fordítsanak nagyobb fi­gyelmet a szövetkezeteknél működő bizottságok mun­kájának segítésére, tegyék rendszeresebbé az egyes szö­vetkezetekben tapasztalható jó módszerek tanulmányo­zását, segítsék még gyorsabb elterjesztését. A különböző államhatalmi szervek a szövetkezeti ön- kormányzati szervekkel együttműködve vizsgálják a szövetkezeti demokrácia ér­vényesülését, a jogok és kö­telezettségek egyidejű ér­vényesítését, szükség esetén tegyenek konkrét intézkedé­seket a párt- és a kormány- határozatokban megfogal­mazott elvek érvényesítésé­re, rendszeresebben térje­nek vissza azok megvalósí­tásának ellenőrzésére. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK ez a bizonytalan helyze­te egyben azt is jelenti, hogy megmaradnak az amerikai ke­reskedelemnek a tőkés konkurensekkel szemben hozott kor­látozó intézkedései. Ezek viszont nehezítik Nyugat-Európa ki­emelkedését a gazdasági visszaesés időszakából. Az NSZK- ban még mindig tart a termelési válság. Az ipar jelenleg 15 százalékkal kevesebbet termel, mint egy esztendővel ezelőtt. Mindez azt is jelenti, hogy a Schmidt-kormány által az év elején hozott óvatos gazdaságélénkítő intézkedések nem bizo­nyultak kielégítőnek. Ezért a legutóbbi napokban Bonn új konjunkturaélénkítő programot jelentett be, amely körülbe­lül 6 milliárd márkányi hitelt injekcióz a gazdaságba. Külö­nösképpen a legmélyebb válságban lévő iparág, az építőipar konjunktúrájának életrekeltésével próbálják megfordítani a helyzetet. Az Egyesült Államok és Nyugat-Németórszág gazdasági stagnálása, illetve recessziója jóformán meghatározza a többi európai tőkésország gazdaságának helyzetét. Hiszen az ame­rikai és nyugatnémet piac összeszűkülése önmagában is meg­nehezíti a többi ország számára a konjunktúra élénkítését. Különösen érezhető ez Franciaországban, amely jelenleg a „nulla gazdasági növekedés”, tehát a stagnálás állapotába ju­tott. Sőt, júniusban és júliusban az ipari termelés csökkenni kezdett, mégpedig évi rátára számítva 9 százalékos ütemben. Olaszországban 13 százalékkal alacsonyabb az ipari termelés, mint egy évvel korábban. A kormány ugyan itt is kidolgozott egy gazdaságélénkítési tervet, ennek a hatása azonban bizony­talan. Az egyik legilletékesebb olasz megfigyelő, Agnelli, a Fiat főnöke és a gyáriparos szövetség elnöke úgy véli, hogy „1976 nyara előtt nem várható a konjunktúra élénkülése”. Nagyjából hasonló a helyzet Nagy-Britanniában, ahol e pilla­natban 3 százalékkal kisebb az ipari termelés, mint egy évvel ezelőtt. Végül Távol-Keleten az 1949 óta tartó látványos gazdasá­gi növekedés után Japán továbbra is a gazdasági visszaesés hullámvölgyében van. Jelenleg 4 százalékkal termel keveseb­bet az ipar, mint egy évvel ezelőtt, a csökkenés üteme azon­ban júniusban és júliusban itt is felgyorsult. Japánban az optimistább bankszakemberek az utolsó évnegyedben élénkü­lést várnak, ennek alapján is legfeljebb a „nulla gazdasági növekedést”, azaz a stagnálást tartják lehetségesnek, A KIBONTAKOZÓ ÖSSZKÉP mindenképpen az, hogy első negyedév végén várt konjunkturaélénkülés nem követke­zett be. A tőkés világ legfontosabb országaiban tovább tart a gazdasági visszaesés, legjobb esetben a stagnálás. A „hivatalos reménykedők” célpontja most az 1976-os esztendő. TÁVIRATVÁLTÁS, FOGADÁS A magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok 30 Magyarország és a Szov­jetunió diplomáciai kapcso­latai helyreállításának 30. évfordulója alkalmából Púja Frigyes, a Magyar Népköz- társaság külügyminisztere és Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere táv­iratban üdvözölte egymást. ★ A magyar—szovjet diplo­máciai kapcsolatok helyreál­lításának 30. évfordulója al­kalmából Púja Frigyes vacso­rát adott V. J. Pavlov, a Szov­jetunió budapesti nagyköve­te és a nagykövetség diplo­matái részére. A vacsorán részt vett dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osz­tályának vezetője is. Az ün­nepélyes alkalomból Púja Frigyes és V. J. Pavlov po­hárköszöntőt mondott. Púja Frigyes pohárköszön­tőjében hangoztatta, hogy az elmúlt három évtized alatt politikai, gazdasági és kul­turális együttműködésünk szüntelenül bővült, s a to­vábbi fejlődésnek kedvező feltételei vannak. Külügy­éve miniszterünk a továbbiak­ban hangsúlyozta: a Szov­jetuniónak kiemelkedő sze­repé van abban, hogy ma békében élünk és építhetjük a szocialista társadalmat. A testvéri szocialista országok összehangolt külpolitikai te­vékenysége nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a szocia­lizmus vonzereje a világ dol­gozói körében eddig soha nem látott mértékben meg­nőtt, hogy az enyhülés a nemzetközi élet fő tenden­ciájává vált. Válaszában Pavlov nagy­követ többek között arról szólt, hogy a Szovjetunió és Magyarország diplomáciai viszonyának rendezése óta eltelt három évtized alatt a szovjet—magyar kapcsola­tok megbonthatatlan testvé­ri barátsággá és sokoldalú együttműködéssé fejlődtek, amelyet a nézetek és a cse­lekvés marxista—leninista egysége jellemez. Barátsá­gunk és együttműködésünk szilárd elvi alapon nyugszik, megsokszorozza erőnket, erő­síti a szocialista közösség egységét és tekintélyét.' A ** .. t Ä„ 1 1 _ r í* 1 I i I az üzemi es szövetkezén oemoKiaCia neiyzete es a ieictuctiok

Next

/
Thumbnails
Contents