Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-04 / 207. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 4. Mi történt Hangcsouban ? "Hangcsou városának, a kelet-kínai Csecsiang tartomány székhelyének hétszázezer főnyi a lakossága. Nemrégiben alig két nap leforgása alatt csaknem 15 ezerrel megnövekedett a lakosok száma; ennyi katonát vezényeltek át sietve a maoisták a városba a dolgozók sztrájkjainak letörésére. A külföldi sajtójelentések szerint a sztrájkok kiterjedtek a város 18 üzemére, a gépgyárra, a textilgyárra, a selyemszövő üzemre és a pamutgyárra, valamint a villamos kábel kombinátra is. Az ok: a maoisták a város valamennyi üzemében — mellesleg az egész Kínában — megszüntették az anyagi ösztönzés minden formáját. A maoisták, minthogy a munka alapján történő bérezés szocialista elvét revizionizmusnak nyilvánították, befagyasztották a kínai dolgozók munkabérét. Még a hivatalos pekingi adatok szerint is a kínai munkás átlagos munkabére mindössze havi 60 juan (ez alig valamivel több, mint 600 forint). Teng Hsziao-ping, a KKP KB elnökének helyettese a japán újságírókkal nemrég folytatott beszélgetésében kijelentette: „Kínában ez igen nagy munkabérnek számít.” Ugyanakkor a Kínai Nép- köztársaságban a legfontosabb árucikkek árszintje egészen másról tanúskodik. így például a kerékpár, a kínai ember fő közlekedési eszköze, egyre inkább a dolgozók megvalósíthatatlan vágyálma lesz, hiszen ára eléri a 175 jüant. Ugyanilyen drágák a rádiókészülékek és sok más iparcikk is. Valójában a kínai dolgozók élet- színvonala jelenleg a legalacsonyabbak egyike a világon. Kínában nemcsak a túlórák fizetését, a prémiumok valamennyi fajtáját és a fizetett szabadságot szüntették meg, de a nyolcórás munkanapot sem garantálják. A munkásokat gyakran kényszerítik arra, hogy igen nehéz körülmények között jóformán ingyen dolgozzanak. A pekingi propaganda igyekszik bebizonyítani, hogy a kínai dolgozók „lelkesen követik Mao elnök útmutatásait”, hajlandók szigorú korlátozások közepette élni és „kevéssel is beérni”. Ám számos tény, köztük a jelenlegi hangcsoui események is, másról tanúskodnak. A maoisták már nem első ízben vetik be a katonaságot a sztrájkok elfojtására. Ez történt most Hangcsouban is. Ezzel egyidőben leváltották a katonai körzet parancsnokát és a KKP két Csecsiang tartományi titkárát. A KKP KB két elnökhelyettese — Van Hun-ven és Teng Hsziao-ping — sietve a városba utazott. Jelenlétük ellenére, a hangcsoui dolgozók sztrájkja tovább folytatódik. És nemcsak Hangcsouban... A dolgozók Kína számos más körzetében is rendeztek és rendeznek hasonló akciókat. Teng Hsziao-ping is kénytelen volt beismerni a külföldi újságírókkal folytatott beszélgetésében, hogy „a KNK egyes tartományaiban kitört zendülésekről szóló jelentések... megalapozottak”. Vlagyimir Viktorov (APN—KS) Közlemény a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának 42. üléséről A KGST mezőgazdasági állandó bizottsága augusztus 25—29 között Budapesten tartotta 42. ülését. Az ülés munkájában részt vettek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, az NDK, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió küldöttségei. A KGST és Jugoszlávia kormánya közötti megállapodás alapján a bizottság ülésén részt vettek Jugoszlávia képviselői. Megfigyelőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. Az ülésen G. Krisztev bolgár földművelésügyi és élelmiszeripari miniszter, a bizottság elnöke elnökölt. A bizottság határozatot hozott a KGST XIX. ülésszakának és a végrehajtó bizottság 70., 71. és 72. ülésének határozataiból eredő feladatok végrehajtására. A bizottság megvitatta a vetőmag- és szaporítóanyagtermelésű és az állatgyógyászati készítménygyártás sokoldalú nemzetközi szakosítási és kooperációs egyezményeinek teljesítését és megfelelő határozatot hozott. Meghallgatta a beszámolót a KGST-tagállamok tudományos-műszaki együttműködéséről, a különböző ökológiai viszonyok között véglett növénynemesítő munkában és a kísérleti eredmények gyakorlati bevezetéséről, valamint tájékoztatást a nemzeti baromfi génalapok közös fel- használásának eredményeiről. Az állandó bizottság elfogadta a nemzetközi géprendszer egyes pontosításait. Megvizsgálta a tudományos-műszaki tanács javaslatait a különböző öntözési módszerek gépesítésének és automatizálásának eljárásairól és ajánlotta a tagállamoknak, hogy ezeket országaik sajátosságainak figyelembevételével hasznosítsák. A bizottság ülése baráti légkörben és a kölcsönös megértés jegyében folyt le. Á Pravda cikke a portugál helyzetről Portugália ellenségei mindent megtesznek, hogy megakadályozzák az országot a súlyos válság leküzdésében. A rendezés felé tett bármely lépés kiváltja a reakció és szövetségesei elkeseredett ellenállását — írja a Pravda szerdai száma, lisszaboni tudósítói jelentése alapján. — Az új Portugália ellen minden olTanácskozik az ENSZ-közgyűlés Kedden egyhangúlag Jan P. Pronkot, a külföldi gazdasági segélynyújtási ügyek holland tárcanélküli miniszterét választották az ENSZ-közgyűlés 7. rendkívüli ülése különleges bizottságának elnökévé. A plenáris ülés keddi napján felszólalt Kína képviselője, Li Cyiang külkereskedelmi miniszter is. Li a nemzetközi fórumokon követett általános kínai gyakorlatnak megfelelően, szokás szerint támadta a Szovjetuniót, egy kalap alá véve az Egyesült Államokkal. A kínai küldött felszólalása a nyugati hírügynökségek megállapítása szerint nem keltett különösebb meglepetést, s „nem sok vizet zavart”. Adam Malik indonéz külügyminiszter kedden este elhangzott felszólalásában olyan új gazdasági világrend megalakítása mellett szállt síkra, amely az igazságosságon, a szuverén egyenlőségen, valamennyi állam közös érdekein és együttműködésén alapszik, függetlenül gazdasági és társadalmi rendjétől. A plenáris ülés szerdai napján szólalt fel többek között a Szovjetunió és Nagv-Bri- tannia küldötte. dalról támadás indult. Ango Iában az imperialisták megpróbálják megtörni a dekolo nizáció folyamatát. A dél-afrikai csapatok angolai betöré se egybeesett a közismerten amerikai és pekingi finanszí rozással működő FNLA tévé -kenységének felélénkülésével. Timoron is folytatódnak a véres cselekmények. A Pravda tudósítói rámu tatnak, hogy Madeira szigetén erősödik a szeparatisták te vékenysége. Az Azori-szige tek szeparatistái főhadiszállásukat áthelyezték a Spanyol- országhoz tartozó Kanári-szigetekre, ahol az utóbbi napokban több találkozóra ke- került sor a szeparatista cso- portulások vezetői között. Mindezek az akciók a nemzetközi és a belső reakció egységes kampányának részei, s céljuk az, hogy felszámolják a portugál nép vívmányait, megakadályozzák az új élet építését — foglalja össze végezetül a Pravda. Pósfai H. János: Hontalanok zsákutcája „Átbeszélik a harangok a tengert. Megrendítik a tavakat Kanadában. Megrendülnek a távoli hazaiak a cethalcsontokkal megtámasztott alkonyi tűzfalaknál. Távoli havas táborokban karolják a harangok a tántorgókat.. (Nagy László: Jönnek a harangok értem) 6. Élni csak otthon lehet A szelíd tekintetű fiatalember sokáig mered maga elé. „Az biztos, másként is alakulhatott volna az életem.” Ikertestvére itthon maradt,' családi háza, családja, kitűnő szakmája van. S neki mire tellett a híres Bayer-cég- nél? Még nincs negyven éves, de ötvennek látszik. Tizennyolc évesen ment el s már töri a magyart. Nehezen, szaggatottan törnek fel belőle a mondatok, mintha súlyos beteg volna. Fogsora egészségesen villan. — Vegyipari munkásként dolgoztam az NSZK-ban. Idehaza géplakatos szakmát szereztem. Amikor elmentem, 1956 decemberében, nem tudtam volna megmagyarázni, miért teszem. Most sem tudom. De egyben biztos vagyok: nincs keserűbb kenyér a hontalanok kenyerénél. Köln-Bucheinben lakott, onnan járt a 16 kilométerre levő munkahelyére. Egy idő óta egyetlen izgalom melegítette: a hazalátogatás lehetősége. Jött is, amikor csak tehette. S most végleg itthon marad. A sárvári Gecse Zoltánnál jóval előbb határozott a bői Győrvári család, ötvenhatban mentek el ők is. Hogy miért, ők sem tudják megmagyarázni. Talán azért, mert az „öregek” nem nézték jó szemmel, hogy a két fiatal egymást választotta? Elmentek, s a fiatalasszony tudta, négy évig meghányta-vetette őket a sors, aztán hazajöttek. Három apró gyerekkel jöttek, s a fiatalesszony tudta, hogy itthon nemsokára megszületik a negyedik is. A Kossuth utca 4-ben, a szülői házban laknak. Jó szagú szellő járja az udvarukat, ahol beszélgettünk. Együtt a család. A nagyszülők is itt vannak. Körbeüljük a kerti asztalt, derűs, már- már idilli ez az emlékezés. — Élni csak itthon lehet — fogalmazza meg a fiatalaszszony, a négy gyermek anyja. — A másfél évtized megmutatta. Ha kint maradunk, ki tudja, hova sodort volna bennünket a hontalanság? A férj a gabonafelvásárló vállalat hegyfalui telepén dolgozik. A feleség a termelőszövetkezetben, a csirkéknél. A gyerekek közül a legidősebb, Ottó. A nagymama szavaival: „erős, mint a vas.” Bázelben született, Szombathelyen dologzik az egyik nagyvállalatnál. Most tizennyolc éves. István, akire a nagymama a „fürge gyerek” jelzőt illeszti, kereskedelmi iskolába jár Sopronba. Hergiswillben született 17 évvel ezelőtt. Sopronból mindennap hazajön, még a kop- házi nagymamához sem költözne el, mert itthon a legjobb. Ibolyát is a nagymama „konferálja be”, azt mondja: „akkora, mint az anyja!” Tizenöt éves, most végzi az általános iskola nyolcadik osztályát. Szorgalmas lány, az anyja se főz jobban. Egyszerre három helyre küldött levelet: Szombathelyre cukrászfelszolgálóknak, Sopronba kertésznek, Sárvárra bőrdíszművesnek jelentkezett. A három közül végül is a negyediket választotta: Csepregre megy, a ruhaüzembe. Ülünk az asztalnál, a nagymama emlékezik. — Hányszor, de hányszor elmentem Budapestre. Még a helyi követségen is jártam. Leveleztem a fél világgal, s nem tudtam volna belenyugodni, hogy kint maradjanak. Az idősebb Győrvári is közbeszól: — Aki itthon is dolgozik, jól él, annak itthon is Amerika van. A szavak pontos jelentésén nem érdemes tűnődni. A kivándorolt magyarok közül sok-sok ezernek biztos, hogy jól megy a sora. A legügyesebbek, a legszerencsésebbek sokra vihetik akár a tengerentúl él, akár a közelebbi idegenben. De ők idegenek maradnak életük végéig, az biztos. Ma már a kintről küldött fénykép, a körülállt autóval nem hat meg senkit. Itthon is mind többen készíthetnek ilyen fotót. Azokat, akik visszatértek, nem kell meggyőzni erről. Élni csak itthon lehet! Ki tudja, hány világot járt helyet fogalmazta meg ezt az igazságot Győrvári Istvánná? (Vége) 49. — Miért? Golubics végre levegőhöz jutott, felkapta a lányt a derekánál fogva, csókolta, ahol csak érte. Szorította, hogy majdnem bordatörés lett a vége. — Igaza van az őrnagynak. Valóban megférfiasod- tál. Még soha nem csókoltál meg ilyen nagyon, ilyen rendesen. — Most mit csináljunk? Most hová vigyelek? Meddig leszel itt? — Estig,-ne ijedj meg. — Dehogy ijedek meg. csak olyan készületlenül ért az egész, meg olyan nagyon örülök is. Meg legalább látják a srácok, hogy tényleg vagy, mert mindig azt mondták, hogy a Pécsi az nem is igaz, csak kitalálom, és fal címekre küldözgetem a leveleket. — Ugyan. — rántotta fel a vállát a lány. — Teszek a hitetlen fejükre. — Egyébként, láttam, hogy itt van az a széltoló Suhajda is, az pedig ismer engem! — Igen, ismer, de nem hitte. Akkor még utáltuk egymást. Emlékezz csak! — Persze, igaz! Oh, olyan feledékeny vagyok, a sok tanulástól van. Belépett a parancsnok. — Golubics elvtárs! — Golubics elvtárs? — kuncogott a lány. — Igen, ahogy mondtam. Béla rászolgált erre. Rendes, komoly, jó határőr lett belőle. Néhányszor bizonyította, hogy meglett, felnőtt férfi. Ezt nem azért mondom magának, kedves Márta, hogv kommendáljam a fiút. Ha valaki tudja, én tudom, menynyit ér! Azt akartam mondani, hogy szabaddá tettem. Meddig óhajt itt maradni, kislány? — Az esti busszal mennem kell. Anyukám vár. — Helyes. Estig szabadok. — Köszönöm, őrnagy elvtárs! — nevetett _ teliszájjal Golubics. Majd elrepült a boldogságtól. A lányt a lugasba ültette, arra a nyírfapadra, amit nem régen tákoltak össze Takáccsal, Csik Andrással, meg Ángyással. Berontott a körletbe. Közrekapták. Any- nyit kérdeztek, hogy semmire se tudott válaszolni. Mi dolog az, ilyenkor kérdezősködni! Annyi biztos, hogy létezik férfiszolidaritás a világon. Egyik a villanyborotvát hozta nagy buzgalommal, a másik már a kimenő- zubbonyát simítgatta. Tudják, hogy a Golubicsé enyhén szennyezett. A harmadik kérés nélkül tisztogatni kezdte a lábbelit. Valaki illatos kulimászt hozott. — Pénz kell? Adjak? Nem mehetsz üres kézzel a lányhoz, — morgott Ángyás, aki a vihar óta nagyon megkedvelte a szelíd Golubicsot. — Hagyd, Dani, — hárította el Takács. — Adok én neki egy pirosat. — A múltkor ő adott nekem. Különben is. Osztálytársak voltunk, magam is nagyon utáltam ezt a Pécsit, de most belemászott a szívembe. Le a csaj előtt a parókát. Béla, kösd fel a lengét. Te vagy az első, aki után eljöttek! Ez már nem semmi, Golubics! Azért megengeded, hogy köszöntsem? — Persze. Gyertek oda, hozott egy marha nagy kosarat. Biztosan tele van édességgel. A mamájánál nagyon jó voltam mindig, hisz tudod. — Fogd be a szádat, öltözz, — parancsolt rá Ángyás, és az istállós zubbonya ujjával fényesítette a sapkaellenzőt. — Akinek ilyen mátkája van, az húzza ki magát, mint a szaros Pista Krisztus neve napján. Már engedelmet. Felénk így mondják. — Mi az a mátka, Dani? — nevetett Takács a fiúra. — Talán nem tudod? Nálunk Zabaron még nem divat. hogy a lányt csajnak csúfolják. Akkor is azt mondod neki, ha a jegyesed lesz? — Van benne valami, — hagyta rá Takács és lökte kifelé Golubicsot. A folyosón, meg az ajtó előtt voltak már vagy tizén. Lánynézőbe dugták a fejüket. Kicsit sután hatott ez, mert messziről méricskélték Pécsit, mint valami előkelő idegent. Nem illet volna oda- szemtelenkedni. Figyelmen kívül hagyni ? Az is sértés. Golubics zavartan igyekezett kifelé. Bagócs megállította. — Várj! — húzta közelebb. — Van pénzed? — Van. — Elég'’ — Azt hiszem. — Adok. van pénzem. Hup- ka küldte el a lilát. Úgyse kell semmire. — Köszönöm, Laci. Rendes vagy. Ha mégis ‘ kellene, majd szólok. Márta a lugasban várt rá. Már kicsomagolta a süteményeket. Soi'ba rakta az asztalon, ízléssel elrendezte, hadd legyen még nagyobb a meglepetés. — Mind neked hoztam. Magamtól. Csak a macskanyelvet küldte Anyu. Ha nem adsz belőle a többieknek, szétváglak, érted! — Most azonnal? — Szólj nekik, nehogy megromoljon ez a sok finomság a napon. — Fiúk, gyertek már egy pillanatra, — szólt Golubics. Jöttek. Méltóságteljesen, komolyan, maguk sem tudják, hogyan lenne jobb, de jöttek. — Bemutatom nektek a menyasszonyomat, Pécsi Mártát. Mindet ő hozta, — mutatott ezután a süteményre. — Kóstoljátok, ahogyan ez szokás nálunk. — Tegezhetünk? — kérdezte Suhajda és elsőként nyúlt a gusztusos rétes után. — Pont te kérdezed. Samu. Mintha nem ismernélek, te szövegláda! Egyébként természetes. Gondolom, nemcsak a katonatársai vagytok Bélának, hanem a barátai is. — Látjátok, mondtam én, hogy irtó aranyos ez a Pécsi. Megmondtam, ti meg azt hittétek, hogy csak linkelek. Mert tudod — fordult a lány felé —. legtöbbször csak rólad beszéltem, meg a kutyámról. — Jól van, elvártam, — nevetett a lány, közelebb húzta magához Bélát, mindenki előtt megpuszilgatta, hogy bizonyítson. — Kiről beszéljen az ember? Arról, akihez tartozik. Végre Golubics is hozzájutott egy-két falathoz. Gyorsan, határozottan, céltudatosan evett. Nem aprózta, nem finomkodott. Teleszájjal, révedező szemmel nyelte a réteseket, s vizslán leste Takács kését, hogy mekkora szeletekre aprítja a mákos beiglit. Teleszájjal is beszélt. — Milyen rendes vagy, Pécsi, pedig hogy utáltuk egymást? Soha nem hittem volna, hogy ennyire belédesek! Többen nevettek. Márta pedig valóban elhitte. Hihette is. Gyöngéden porolta le a porcukrot Golubics zubbonyáról. Estig együtt maradnak. Béla majdnem elpitye- redett. amikor felültette a lányt az autóbuszra. Keservesen majszolta befelémenet a maradék macskanyelveket. Benn a folyosón hiába várt rá a járőrmacska. Ingerülten odébbrúgta, mint az összegyűrt lábtörlőt. Naookig ő volt a szőnyegen. Róla beszéltek. őt irigyelték. Pécsit dicsérték, magasztalták. Csak Suhajdának nem tetszett. — Kicsit gömböl.vded lett a fazonja, ez pedig a mai világban korszerűtlen. Egv kissé molett. hogy úgymondjam, dagadt hölgy már nem tud kielégíteni igényesebb férfi ízlést. (Folytatjuk) ^külpolitikái
