Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
1975. szeptember 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á százezres Nyíregyháza HA TÍZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT valaki azt kérdezte volna, hogy lesz-e Nyíregyháza az ezredfordulóig százezres város, alighanem biztos választ kapott volna: nem. Most pedig egyre több tanácskozáson hangzik el, hogy Nyíregyháza öt éven belül — tehát húsz évvel hamarabb — százezer lakosú lehet. Valóban lehet-e? Ha azt vesszük, hogy például Jósaváros helyén öt esztendővel ezelőtt még legfeljebb a földmunkagépek dolgoztak, ma pedig már csaknem tizenötezren élnek e városrészben — imponáló a fejlődés. Ha viszont azt nézzük, hogy például másfél éve megyei összefogásra és hatalmas erőfeszítésekre volt szükség, hogy a nyírteleki víz hamarabb juthasson a városi hálózatba, különben az emeletes házakban nyáron legfeljebb csepegett volna az ivóvíz — már sejtetjük a nagyon sok nyíregyházit érintő gondok nagyságát. Az utóbbi évek átlagosan 2,5 ezer fős növekedésével a város viszonylag rövid idő alatt eléri a bűvös kerek számot. A további fejlődés jól körvonalazható nemcsak a városi, megyei, hanem az országos tervekből is. Amikor 1971-ben a kormány az országos településhálózat-fejlesztési tervben Nyíregyháza varost felsőfokú központtá nyilvánította, jelentős távlatokat nyitott meg. Ez a határozat számunkra többek között azt is jelenti, hogy Nyíregyháza nem csupán egyetlen a 19 megyeszékhely közül, hanem az ót nagyvaros után egyike annak a hét, gyorsan fejlődő varosnak, amelyek a felsőfokú központ címet megkapták. Erre a hét városra (Békéscsaba, Kaposvár, Kecskemét, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szombathely és Szolnok) mondja ki a kormányhatározatot: úgy célszerű fejleszteni hogy lakosságszámuk az ezredfordulóig 80—150 ezer legyen, vonzásuk ia központokkal együtt) 400—600 ezer fő lakta területre terjedjen ki. A felsőfokú központok — koztuk Nyíregyháza is — akkor felelnek meg eladatuknak, ha ellátják a területükhöz tartozó gazdasági, igazgatási, oktatási, egészségügyi, megyei szintű szervező-irányító-szolgáltató funkciókat. GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK kiemelkedően gyors — ebben nagy szerepe van a megyei segítségnek is. A negyedik ötéves tervben á város a megyének központilag leadott iparfejlesztési alap negyedét kapta, s ezzel a Szabolcs-Szatmárban létesített új munkahelyek egyharmada lett Nyíregyházáé. Hatására a megye termelési értékének és az iparban foglalkoztatottaknak egyaránt több, mint 40 százaléka Nyíregyházára koncentrálódott. A városban előállított termelési érték több, mint hétmilliárd forint, az itt működő gazdasági egységek évi árbevétele meghaladja a tizenegymilliárd forintot. Mintegy negyvenötezren dolgoznak Nyíi-egyházán, ebből 30 ezer munkás. Korszerű ipartelepek bontakoznak ki. Igazgatási funkciókat szép számmal látnak el a városban — helyenként azonban már gondokkal. Például a városi tanácson tavaly az apparátus 160 ezer határozatot — illetve határozat jellegű ügydarabot készített, az idén júliusban a heti ügyfélforgalom meghaladta a négyezret, hétfőnként — a legforgalmasabb napokon — 1500 hivatalos ügyben intézkedtek. Nyíregyháza diákváros — húszezer fiatal tanul itt. Oktatási intézményeink között sok új van, szépek, korszerűek, de szükségtantermekben is oktatnak — éppen a város legszebb részén, Jósavárosban. Fejlődő egészségügyi intézményeink csak üggyel-bajjal tudják ellátni a lakosságot. A körzeti orvosok 1970-ben 330 ezer, tavaly már több, mint 400 ezer beteget kezeltek, a Nyíregyházán működő szakrendelőintézeteket évente már csaknem egymillió beteg (naponta több, mint háromezer) keresi fel, s a számok növekednek. Az egy gyógykezelésre jutó idő hat perc körül van, fele, harmada, mint a megyében másutt. A város költségvetésének több mint felét kulturális, 15 százalékát egészségügyi célokra költi, a fejlesztések tekintélyes része is ilyen célokat szolgál, de a gondok lassan mérséklődnek. A VÁROS NÖVEKEDÉSÉVEL EGYÜTT szaporodnak a közlekedés tennivalói. Néhány adat erről: míg 1970-ben egesz esztendőben 9 millió, 1972-ben 12 millió, 1973-ban 13,7 millió utast szállítottak a helyi járatú autóbuszok, az idén az első fel évben kevés híján 19 millió utas vette igénybe azokat. Szinten a fejlődés gondjaihoz tartozik a lakásépítés. Tény, hogy egyetlen ötéves tervben több lakás épült Nyíregyházán, mint a korábbi huszonöt esztendőben együttvéve — mégis sok fejfájást okoz a nyíregyházi lakásépítés a város, a megye vezetőinek. 1971-ben a városi tanacs több felhívást tett közzé a lakásígénylések megújítása érdekében, amikor az új szabályok hatására ezer körül állandósult a lakásigénylők száma (a korábbi 3,5—4 ezerrel szemben). Az utóbbi évek rohamos fejlődése azonban — a beköltözők, fiatal házasok révén — e területen is sok új igénnyel jelentkezett: ma a lakásigénylők száma meghaladja az ötezret. MONDHATJUK-E, hogy a fejlődés kellemes gondjai ezek? Igen. Ha újra feltesszük a kérdést: reális-e a százezres megyeszékhely, alighanem egyértelmű marad a válasz: igen, valószínű, hogy Nyíregyháza lesz a 6—8. százezres magyar város, mégpedig rövid időn belül. Ha beérnek a most készült, vagy jóváhagyás előtt álló hosszú távú fejlesztési tervek eredményei — a százezres városnak is jó távlatokat adnak. Marik Sándor A BLOKKOLÁSTÓL AZ EXPORTIG Sok a ..ha..." a HAFE-ban Felizzottak a hegesztőappa- rátok fényei, a köszörűk duruzsoltak. Hekmann László. M | eglátogattam a napokban Szolnoki Mihály bácsit Űj- fehértón. Rokonságban vagyunk, úgy mentem hozzá, mint haza. Alig ültem le, mindjárt komolyra fordult a szó. — Épp a minap beszélgettem Péter bátyáddal... Panaszkodik, nem bir a földdel. Péter bátyám valahogy kívül maradt a szövetkezeten. Talán a szövetkezetnek nem is igen volt szüksége az ő földjére, mert távol esnek, talán szórtan is vannak, darabkákban. Ügy, ahogy évek során össze veszegette meglehetős takarékoskodást téve életformája alapjául. — Hány holdja van? — Nem sok. Hat hold. — És nem bir vele? — kérdeztem, mert tudtommal kedves bátyámnak nyole élő gyermeke van. Házánál munkaerőben egy idő óta — ahogy a gyerekek nőttek — nem volt hiány. Korábban magam hallottam, amikor mondták neki: „Péter, neked lett igazad, hogy sok a gyermeked, van aki dolgozzon!” Mi történhetett, hogy most nem bír a földdel? — Nem. Azt mondja nem! Fel is akarja ajánlani a szövetkezetnek, de azok nem nagyon kapnak rajta. így aztán igazán bajban van. Meg aztán — teszi hozzá Miska bátyám, de csak olyan mellékes formán — hetvenhat éves már, nem bírja ... — Ez megfoghatatlan! Hát a gyerekei? Nem segítenek ? Az óreg tűnődik, mintha ő maga sem akarná elhinni, hogy amit mondott valóság. — Hahó ... ! A gyerekei? — kiált fel. — Két fia a Hajdúsági Műveknél dolgozik és úgy sorba, mind valahol... Mind megél abból, amit keres, ad azoknak jó kenyeret már a gyár, a maguk mestersége, így aztán a Nem sejtett föld marad ... De meg is unták, mert eddig a fiúk, a lányok, a menyek, a vők munkálták, segítették Pétert ... Aztán hangosan felnevet. — Mondom neki, örülj, mert jobban van ez így, mintha itthon lennének a gyerekeid. Hetvanhat éves vagy, maholnap behunyod a szemed, hát még két hold sem jutna egynek. Micsoda szegény életet élnének azok abból, ami rájuk marad. Jól van ez igy Péter ... — És ő? — Azt mondja, könnyű neked! Ezután megint hallgatunk egy sort. — De én a szövetkezetben dolgoztam, az építő részlegben! — folytatja. — Azt, hogy hetvanhat éves vagyok, én is érzem már. Ezelőtt öt évvel, ha azt mondták, Mihály bácsi, el kéne menni egy kocsi cementért. Hát megfogtam a zsákot, felemeltem, ölbe vettem és feltettem a kocsira. így, egy egész rakománnyal ... Már most nem igen bírnám ..." — És a gyerekek? — Nekem, tudod, öt van! A fiúknak is mindnek megvan a mestersége. Egy kőműves mester, egy kőműves, egy szobafestő ... Sokat keresnek. Az egyik most adja el a házát, négyszázezer forintért veszi meg a tanács orvosi lakásnak ... A festő is jól keres, de neki a kocsi a mindene. Elkocsikázza a pénzét. Vett egy kocsit és egy év alatt negyvenezer kilométert ment vele. kilométerkövek Tönkretette. Eladta. Vett másikat. A legkisebbek most fognak szárnyra kelni. A lány menyasszony, a fiú vőlegény. Tavasszal lesz az esküvő ... — Hát eljár az idő, megnőnek a gyerekek! — mondom, mire ő bólint. — Jó világban élünk — mondja kis idő után inkább magának, mint nekem. — Tartson örökre — mondja, aztán sóhajt — mégha én már nem sokáig élvezem is ... Még azt kéne valahogy kitalálni, hogy az ember ne öregedjen meg... — Bátyám, maga még nagyon fiatalosan mozog — mondom, mert láttam, akkor szállt le a kerékpárról, amikor érkeztem. — Nincs nekem semmi bajom, csak a lábam fáj- dogál. Ez! — mutatja. Bólintok. Tudom, ezelőtt vagy ötven évvel az a lába volt eltörve. — Jól van ez, na! — mondja és elnéz valahová, ki az udvarra az ablakon át, de túl azon a házfalon, ami szemközt látszik. Talán vissza azokba az évtizedekbe, amikor még Budapesten dolgozott, s a Visegrádi utcában az újfehértói munkásemberek hagyományos szállásán, az úgynevezett „bagolyvárban” lakott. Sok fényes palotát felépített, sok úri hajlékon ott hogyta a keze nyomát, a verítékét. Évtizedekig élt ott és lassan, nagyon lassan épített itthon magának egy házat. De mindjárt jött a háború. Kivitték a frontra. Ott kis ügyeskedés és a véletlen segítségével megbetegedett: hazaküld- ték, leszerelték. Ekkor nősült meg, 45 éves volt. 1945-ben a földigénylő bizottság tagja lett, mert jól tudott írni, számolni, földet mérni. Ö volt a bizottság „fiskálisa”. Sok ezer hold földet kiosztott az újfehértói szegényeknek. — Ferenc bátyám sok mindent mondott, de hallottam, láttam is ... Ám akkor még korai lett volna mondani is, hogy idáig ér ez az út... De, hogy ilyen messzire jutunk, azt akkor én sem gondoltam ... Sokáig hallgat, keresgél emlékezetében olyan nyomot, amiben akkor sejthettek előtte a most elért kilométerkövek. Nem, nem látott idáig. Szabó György a HAFE igazgatója már újra elemében volt. Javult a műszakszám Brigádok szerint történik a blokkolás. Katonás rend van. — Ezeken a blokkolóórákon a percnyi késéseket is színes jelzés mutatja — jegyzi meg Kordán. Útközben magyarázza az igazgató, hogy tavalyhoz viszonyítva mennyit javult a műszakszám. A kiemelt gépeknél 1,73, míg a produktívaknál 1,75. Az idén a HAFE 519 millió forint értékben gyárt, főleg szovjet megrendelésre konvejorokat és festőberendezéseket. Innen szállítanak közvetlen Rosztov- ba, Minszkbe, Cseljabinszk- ba, Harkovba. Poljanába, Dnyetropetrovszkba. — Ládákba csomagoljuk a berendezéseket. A mai napig 275 millió forint értékű berendezést szállítottunk a Szovjetunióba. Gönczi János brigádja mellett állunk meg. Konvejor- hajtóműn dolgoznak. Minden mozdulatuk kiszámított. Resteltem megszólítani őket, akár egy percre is elvonni a munkától. — Ebből egy darab 150 óra alatt készül el — kiabálja a brigádvezető, mert a hegesztőpisztolyok elnyomták a hangiát. 80—90 darabot kell csinálni belőlük a brigádnak. Ez a hegesztés olyan, mintha varrták volna. Látszik az igazgató arcán, hogy elégedett. — Sok új fiatalt vettünk fel idén, szerződést kötöttünk velük — jegyzi meg, amint elhaladunk egy-egy fiatalabb esztergályoscsoport mellett. Csapágyak nélkül Precíz, nagy szaktudást igénylő, figyelmet követelő munka ez. Sehol ácsorgó ember. A zaj, a fény, a gépzúgás az élet. Kellemes látni a laikusnak, hogyan állnak össze a komplikált konvejorok, hogyan dolgozik, fújja a festéket a robot, emberi kéz érintése nélkül. S a munkás mégis uralkodik felette. Kísérőim megállnak a konve- jor-szállítókocsík előtt. Csapagyak hiányzanak belőlük. A GÖCS-től várják, de csak a negyedik negyedévre tudta vállalni. Nekik viszont már a harmadik negyedéves programúkban szerepelt. Ez 33,5 milliós tervteljesítést jelentene, ha ... Sok a ha ... Részben import anyagok, alkatrészek hiányoznak a végszereléshez, de jócskán akad belföldről is hiánycikk. Mutatnak egy festékfinomító és tisztító berendezést. Már júniusban (1) készen volt. Mégsem szállítható, mert nem komplett. Pedig a Szovjetunióban várják. — A munkások látják, hogy ott áll a gép, csak éppen azt nem tudják, miért van még itt! Hiszen annak idején sürgette az igazgató, a párttitkár, hogy húzzunk rá fiúk. És a munkások ráhúztak ... Az ígéretet nem lehet beszerelni Csupán ez az egy berendezés 4,5 millióval esik latba a tervteljesítésnél, ösz- szesen mintegy 60 millió forint értékű berendezés van úgy készen, hogy — túlzással mondva — egy-egy „csavar” miatt nem lehet szállítani. Próbáltak áthidaló megoldásokkal enyhíteni a gondokon. Feszített programot készítettek. Előbbre hozták más gyártmány készítését. Ez történt a konvejor esetében, amikor a festőberendezések gyártásához nem kaptak anyagot. Csakhogy a IIL és a IV. negyedévben ezt már nem lehet csinálni. Teljesíteni kell az egyiket is, másikat is. Helyi kapcsolatok révén igyekeznek anyagokat, alkatrészeket beszerezni. Több alkatrészt maguk is gyártanak. A berendezések — konvejorok, festőberendezések — gyártását elősegítő, de egyelőre most még hiányzó al- katrészről-anyagról van információjuk, visszaigazolásuk is. Csakhogy az ígérgetést — mint mondják 1— nem lehet beszerelni. Az idő meg sürget, s ha nem kapják gyorsan a szükséges alkatrészeket, veszélybe kerülhet a terv teljesítése. F. K.
