Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 17. Társadalom­tudósok tanácskozása A szocialista országok tu­dományos akadémiái nem­zetközi együttműködésének keretében „A munkásosz­tály a villágforradalmi fo­lyamatban” témával fog­lalkozó nemzetközi prob­lémabizottság „Az általános és a különös dialektikája a világforradalmi folyamat­ban” címmel rendez hazánk­ban több napos tudományos ülést. A Magyar Tudományos Akadémián kedden megkez­dődött tanácskozáson részt vesznek Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Mon­golia, az NDK, a Szovjetunió és hazánk vezető társadalom- tudósai, szociológusai, filozó­fusai és történészei, s kép­viselteti magát a Kubai Köz­társaság is. Az ülésen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára mon­dott megnyitó beszédet. — Pártunk háromévtizedes harcának, felszabadult né­pünk történelmének fontos tanulsága az, hogy sikereink nélkülözhetetlen forrása a marxizmus—leninizmus el­méletének alkalmazása a ha­zai viszonyokra, a szocialista építőmunka általános érvé­nyű törvényeinek figyelembe vétele, testvérpártjaink ta­pasztalatainak gondos tanul­mányozása. Ezért is fontos­nak tartjuk ezt a mostani ta­nácskozást, amely összekap­csolja a szocializmusért fo­lyó harc általános érvényű törvényeinek vizsgálatát a konkrét helyzet konkrét elemzésének lenini követel­ményeivel. — Nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy a szocialista or- ságok tudományos intézmé­nyei összehangolt erőfeszíté­seket tesznek harcunk tör­vényszerűségeinek vizsgálata, a felmerülő új kérdések megválaszolása, a marxizmus —leninizmus alkotó tovább­fejlesztése érdekében. Ez így természetes és így helyes, nemcsak mozgalmunk és eszméink internacionalista jellege miatt, hanem azért is, mert a kollektív munka ha­tékonyabb, eredményesebb. Pártunk XI. kongresszusán is hangsúlyoztuk, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt számára, a magyar nép szá­mára nagy könnyebbséget jelent, hogy nem egyedül építjük a fejlett szocialista társadalmat; támaszkodha­tunk a Szovjetunió, más szo­cialista országok tapasztala­taira. Mostani tanácskozá­sunk jelentőségét nemcsak abban látom, hogy fontos el­méleti kérdések megvitatá­sára kerül sor, hanem abban is, hogy ez a tanácskozás szerves része a testvérpártok erősödő, fejlődő ideológiai együttműködésének. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nágyra értékeli a testvérpártok kol­lektív erőfeszítéseinek, kö­zös tapasztalatainak jelentő­ségét. Ezért támogattuk ed­dig is és a jövőben is támo­gatni- fogjuk az együttműkö­dést, a közös munkát mind a társadalomtudományok mű­velésében, mind pedig az ideológiai munka más terüle­tein, a hírközlésben, az ok­tatásban, az irodalmi és mű­vészeti életben. A megnyitó után T. T. Tyi- mofejev, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának le­velező tagja, a Nemzetközi Munkásmozgalmi Intézet igazgatója „A forradalmi fo­lyamat általános törvénysze­rűségei és a békeprogram megvalósításának történelmi jelentősége” címmel tartott előadást. Ezt követően Bihari Ottó, az MTA dunántúli intézeté­nek Állami díjas igazgatója „Általános és különös voná­sok a szocialista államszerve­zetben” címmel adott elő. A tanácskozás részvevői szerdától Tihanyban szekci­ókban folytatják közös mun­kájukat. Külpolitikai kislexikon h Á 30 éves ENSZ Közös feladataink Helsinki után Együttes ülés a Parlamentben a dokumentumok gyakorlati érvényesítéséről Részlet az ENSZ-alapok- mány I. fejezet (Célok és el­vek) 1. cikkéből: „Az Egyesült Nemzetek cél­ja, hogy 1. fenntartsa a nem­zetközi békét és biztonságot és evégből hathatós együttes intézkedéseket tegyen a bé­két fenyegető cselekmények megelőzésére és megszüntetésé­re. A támadó cselekményeknek vagy a béke más módon történő megbontásának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a nemzet­közi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy meg­oldja azokat a nemzetközi vi­szályokat és helyzeteket, ame­lyek a béke megbontására ve­zethetnek...” Az egyesült nemzeteknek a nemzetközi szervezet lé­tesítésére összehívott érte­kezlete 1945. június 26-án San Franciscóban elfogadta az ENSZ Alapokmányát, s ezzel megalakult az idén harminc esztendős világ- szervezet, amelynek 30. köz­gyűlési ülésszaka a hagyo­mányoknak megfelelően a hónap harmadik keddjén szeptember 16-án kezdődik New Yorkban, s előrelátha­tólag december közepéig tart. A jellegzetes, szinte az egész világon ismert vasbe ton-üveg felhőkarcoló, az ENSZ-székház az amerikai metropolis szívében, a 42. utca és az 1. Avenue sar­kán, az Egyesült Nemzetek terén áll. A Magyar Népköztársaság 1955. december 14-én lett az ENSZ tagállama. New York-i - ENSZ-képvisele- tünk a 75. utca 10. szám alatt található, vezetője: Marjai József külügyminisz­ter-helyettes. Az ENSZ-nek alakulása­kor 51 tagállama volt, je­lenleg 138. A mostani köz­gyűlési ülésszakon is várha­tó néhány tagfelvétel. Az ENSZ legfelső fóruma a közgyűlés, amelyben min­den országnak legfeljebb öt képviselője lehet; a tagor­szágok egy-egy szavazattal rendelkeznek. Évente ren­deznek közgyűlési üléssza­kot, s időnként rendkívüli ülésszakot; a 7. éppen mos: ért véget. A Biztonsági Ta­nács a tagállamok nevében őrködik a nemzetközi bé­kén, öt állandó (a Szovjet­unió, az USA, Nagy-Britan- nia, Franciaország és Kína) és kétévenként választott további tíz tagja van. Ha­zánk 1968. január 1-től 1969. december 31-ig volt a BT tagja. Az Egyesült Nem­zetek fő szervei még: a gaz­dasági és szociális tanács, a gyámsági tanács, a nemzet­közi bíróság és a titkárság. A közgyűlés munkáját két ügyrendi és hét főbizottság segíti (csupán emlékeztetőül néhány: politikai, különle­ges politikai, gazdasági és pénzügyi stb.). A világ egyik legbonyolultabb nem zetközi szervezetének, az ENSZ-nek még 36 kormány­közi és szakosított szerveze­te van (Nemzetközi Atom­energiaügynökség, Egész­ségügyi Világszervezet, Egyetemes Postaegyesület, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet stb.) Az ENSZ mostani 30. közgyűlési ülésszakán — amely kedden nyílt meg — a nemzetközi béke és biz­tonság további szilárdítása, az enyhülés erősítése és az antiimperialista egység szi­lárdítása várhatóan bő te­ret kap a küldöttek felszó­lalásaiban. Feladataink az európai biz­tonság és együttműködés te­rén a helsinki zárókonferen­cia után — ezt a témát tűzte napirendre az európai biz­tonság és együttműködés Ma­gyar Nemzeti Bizottsága és az Országos Béketanács ked­den megtartott együttes ülé­sén az Országház Vadász­termében. A tanácskozás el­nökségében foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak és az európai biztonság és együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnö­ke nyitotta meg a tanács­kozást. Utalt arra, hogy az elfogadott nagy je­lentőségű dokumentummal leiadataink nem értek véget. Ivlosl c- kéziünk el ahhoz a szakaszhoz, hogy a doku­mentum gyakorlati érvénve- sílésére mozgósítsuk hazánk és kontinensünk lakóit, olyan légkört teremtve, amelyben sokoldalúan és széleskörűen kibontakozhat a tömegek óhaja, akarata a béke, a biz­tonság és az együttműködés tényleges megteremtésére. Dr. Molnár Béla, az euró­pai biztonság és együttmű­ködés Magyar Nemzeti Bi­zottsága elnökségének tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára volt a napirendi téma előadója. Dr. Molnár Béla hangsúlyoz­ta, hogy a közvélemény — itthon és határainkon túl egyaránt — a nemzetközi politikai élet legjelentősebb eseményének minősíti a Hel­sinkiben befejezett európai biztonsági és együttműködési értekezletet. Az elfogadott terjedelmes záródokumen­tum aláírása megalapozot­tabbá és szilárdabbá tette a népek reményét a félelem nélküli bizalomépítő jövőben. A mi közvéleményünk is ez­zel a tudattal helyesli a do­kumentum magyar aláírását. Szólt arról, hogy az értekez­let a Szovjetunió, a szocialis­ta országok, minden béke­szerető állam és minden jó- akaratú ember közös nagy si­kere. Pethö Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese a tanácskozáson szóbeli ki­egészítést fűzött ahhoz az előzetesen közreadott mun­katervhez, amely az OBT, valamint az európai biztonság és együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága felada­tait tartalmazza a helsinki konferencia utáni időszak­ban. A véleménycserében felszó­lalt: Gyovai Gyula, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója, dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, Somsák Jánosné, a Miskolci Lenin Kohászati Művek szocialista brigádvezetője, Tóth Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-bizottságának titkára, dr. Várkonyi Imre prépost kanonok, Berend T. Iván, a Marx Károly Közgazdasági Tudományegyetem rektora, Horváth Lászlóné, a Buda­pesti Egyesült Villamos Gép­gyár tekercselő szalagvezető'- je, Cseres Tibor Kossuth-dí- jas író, Tóth Gyuláné zene- pedagógus, dr. Szamosközi István református püspök, Darvasi István, az OBT al- elnöke, Balogh Lajos művelő­désház-igazgató és Borbély Gábor, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára. Ä vita után elfogadták a beterjesztett munkatervet, és a tanácskozás résztvevői ál­lásfoglalást tettek közzé, amely hangsúlyozza: Az európai biztonság és együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága és az Országos Béketanács elnök­sége örömmel üdvözli a Helsinkiben aláírt doku­mentumot. Elégedetten álla­pítja meg, hogy az egyez­mények megfelelnek a bé­kés egymás mellett élés szellemének, jó lehetőséget teremtenek olyan politikai légkör létrehozására, amely az európai béke és bizton­ság megszilárdítását szol­gálhatja. Most a kormá­nyokra hárul a kötelesség, hogy munkálkodjanak áz ál­taluk is elfogadott tervek valóra váltásán. — Hazánk, a Magyar Népköztársaság, a Szovjet­unió és a többi szocialista ország elvi szilárdsággal, következetességgel és türe­lemmel munkálkodott az európai biztonsági és együtt­működési konferencia létre­hozásáért és sikeréért. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés 58. — Ezredes elvtárs, húsz ember idejön. Azt hiszem használhatjuk őket. Velük van a plébános is. — Jöjjön csak. Talán hasz­nát vehetjük. De szóljon vissza, hogy papi ruhában jöjjön, minél csicsásabban, keresztet is hozzon! A húsz ember és a díszbe öltözött pap megérkezett. — Lassan összejönnek a dolgok — nyugtázza az őr­nagy, és ismét papírra vet néhány mondatot. Aztán Csik őrvezetőhöz fordul. — Csik,. jöjjenek egy kicsit közelebb. Négy emberre lenne szükség, önként jelentkezők. Olya­nok kellenek most, akik az ördögtől sem félnek. Na­gyon veszélyes vállalkozás. — Egynek itt vagyok ~ — feleli András és körülnéz. Látja, hogy Takács is nyúj­tózkodik. — Takács nem mehet. Szükség van rá. A mester- lövésznek itt a helye. Suhajda kúszik közelebb. — Én mehetek? Császár­morzsát csinálok belőlük. Őrnagy elvtárs, egyszer... — Állj, most ne mesél­jen. — Én mehetek? — kérdezi bátortalanul Golubics és ki­húzza magát. — Meg én! — kiált Án­gyás, s félrelöki a többie­ket. Pusztai is tartja a kezét, Bagócs is jelentkezik. Szívós is lengeti a karját, majdnem mind. — Négy kell. Csik, Golu­bics, Ángyás, Suhajda. Kés­sel bántak már? A pisztolyt ismerik? A patak felől meg kell kerülniük a pincét. Ket­tő az egyik oldalon, ket­tő a másikon. Szoro­san a fal mellé kell állniok. Arra készüljenek, ha az éj­jel lógni akarnak, vagy leg­alább az egyik kijön a pin­céből, rávetik magukat és hangtalanul harcképtelenné teszik. Ha tüzet nyitunk ne féljenek, nem találhatjuk el egyiküket sem. Mi tökélete­sen látunk ma éjjel is, ha­marosan felszerelik a speciá­lis infralámpákat. — Mi lenne, ha betör­nénk? — kockáztatja meg Csik. — Nem jó. Veszélyben vannak önök is, az asszonyok is. Közben számoljanak az­zal, hogy időnként megjele­nik valaki a pincénél, rábe­szélő vállalkozás lesz. Lehet, hogy a plébános, ideggyó­gyász feltétlenül. — Csend — kiált az ezre­des. — Beszélnek! — Arra nem gondolsz, hogy az osztrák hatóságok visszadobnak? Akkor felhúz­nak. — Ez a túsz figura a te hülye ötleted volt. Nem lehet megölni őket. Akkor biztosan felhúznak. — Gyáva szar vagy! — Ha felhúznak, a föld­ben a te szakállas pofád is úgy rohad majd el, mint az enyém, miért ugrálsz, gon­dolkodni is lehet. — Már késő. Benne va­gyunk. Vagy keresztülvisz- szük az egészet, vagy már most dobjuk fel magunkat az őrnagynak. Láttad milyen magabiztos pofával jött ide. — Jobb lenne, ha takaré­kosabban bánnál a lőszerrel. Mondtam, hozzunk tartalék­tárat. Elhallgattak. —• írja fel, őrnagy elvtárs. A szakállas az elszántabb. A vállalkozók felszereltek. Felsőruhájuk csak pulóver és bekecs. Kés az övükben. Pisztoly a derékszíj alatt. Sapkájukat letetette velük az ezredes. Ettek, ittak, aztán nagy kerülővel elindultak a pince felé. A plébános készen állt. Meg kell várnia, amíg a fi­úk célhoz érnek. Az ezredes magához hívja Pető Lajost. (Folytatjuk) politikájának elfogadása és érvényesítése minden nép érdeke. Ezért igényeltük kezdettől fogva a népek tu­datos és cselekvő részvéte­lét a helsinki konferencia előkészítésében. Földrészünk békeszerető erői nagyhatású megmozdulásokon, nemzet­közi fórumokon, két- és többoldalú eszmecseréken küzdöttek az európai béke és biztonság ügyéért. Ezek az akciók szembefordultak a konferenciát és így az együttműködést ellenző po­litikai erőkkel és csoporto­sulásokkal, s utat nyitottak a történelmi realitásnak megfelelően, valamennyi nép érdekeit kifejező egyez­mény aláírása számára. — Európa a múltban két­szer volt világháború tűz­fészke. Most ugyanitt, föld­részünk történetében először a különböző társadalmi rendszerű államok közös erőfeszítéssel munkálták ki a tartós és békés egymás mellett élés útjait, és feltár­ták azokat a lehetőségeket, amelyek birtokában a kor­mányok népei javára to­vább mélyíthetik a gazda­sági, tudományos, kulturá­lis és műszaki együttműkö­dést. A Helsinkiben elfoga­dott elvek kedvező feltétele­ket teremtenek a békéért és a társadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem­hez. A kölcsönös bizalom lég­körének erősítésével kell kö­vetkezetesen küzdenünk a hidegháború valamennyi maradványának felszámo­lásáért, az enyhülési folya­mat visszafordíthatatlanná tételéért, és azért, hogy a politikai enyhülést kövesse katonai enyhülés. — Az enyhülés ellenfelei nem tették le a fegyvert: továbbra is fellépnek a né­pek érdekei és a társadalmi’ haladás ügye ellen. Válto­zatlanul az a céljuk, hogy bizalmatlanságot szítsanak a népek között. Az augusz­tusban aláírt megállapodá­sok szellemével ellentétben, az államok szuverenitásá­nak nemzetközileg elfoga­dott normáit megsértve, ki­hívóan beavatkoznak más országok belügyeibe, igye­keznek megzavarni a népek antifasiszta harcát és a de­mokratikus átalakulásért folytatott küzdelmét. Mi, amikor visszautasít­juk ezt a tevékenységet, azt valljuk, hogy a következő legfontosabb feladat a záró­okmányban elfogadott el­vek maradéktalan valóra váltása. Ebben a küzdelem­ben továbbra is számítunk a békeszerető közvélemény erejére és részvételére. A helsinki alapelvek meg­valósításáért folytatott küz­delem összhangban van a szocialista békepolitika el­veivel, megegyezik a népek érdekeivel; ezért arra tö­rekszünk, hogy Európa né­pei a jövőben is segítsék elő, hogy kormányaik és politi­kusaik a megállapodások szellemében tevékenyked­jenek. Szilárd elhatározásunk, hogy a jövőben is lankadat­lanul küzdünk az aurópai béke és biztonság érvénye­süléséért. E célért akkor te­hetjük a legtöbbet, ha fe­gyelmezetten részt veszünk a szocialista építőmunká­ban, tovább erősítjük a szo­cialista országok egységét és támogatjuk az aurópai né­pek közötti sokoldalú együttműködést. Biztosak vagyunk abban, hogy azok a békeszerető erők, amelyek előmozdítot­ták az európai biztonsági és égyüttműködési konferencia sikerét, együttes erővel el­érhetik: a gyakorlatban ér­vényesüljenek azok az el­vek és normák, amelyek be­tartására az érintett álla­mok legmagasabb színtű képviselői Helsinkiben alá­írásukkal elkötelezték ma­gukat.” Az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhaza New Yorkban.

Next

/
Thumbnails
Contents