Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-15 / 191. szám

2 kelet-magyarorszag 1975. augusztus 15. Hat hónap — másfél millió néző FÉLÉV MOZIS MÉRLEGE Az év első felében Szabolcs-Szatmárban több mint egymillió-hatszázezer mozilátogató volt. A 23 ezer előadáson megjelentek bizonyít­ják: a mozi él. Nyilván szerepet játszanak ebben a filmek is, de lényegesen nagyobb jelentősége van annak, hogy a megyei moziüzemi vállalat felfedezte, az új körülmények között csak az új módszerek segítik elő a látogatottságot. Házhoz vitt művészet Kétségtelen, hogy a film­színházak jelentősége nagy, de ezek mellett a mozisok rájöttek, hogy a művészetet és szórakozást házhoz kell vinni. A másik felismerés: egyedül nem képesek meg­birkózni a feladattal, szük­séges, hogy a társadalmi és tömegszervezetekkel szoro­san együttműködve az ese­mények és rendezvények ad­ta lehetőséget is kihasznál­ják. így érték el, hogy az egész évre tervezett 3 millió nézőből már több mint az 50 százalékot megnyerték, pon­tosabban megtartották a film­nek. Korszerűbb lett a propa­gandamunka is. A megyében 150 ezer műsort küldtek ki, ezek mellett több tízezerre tehető a színes reklám, osz­togató, speciálisan iskoláknak készített ajánlat, filmkalauz, vita vezető. Vagyis a jó tájé­koztatás mindig megelőzte a vetítést. Ez igény, a látogató joggal várja el az alapinfor­mációt. A moziüzemi vállalat ezen­kívül rendszeresen működtet­te az 5 vándorautót is. Ezek hat hónap alatt 786 előadást tartottak, 50 ezer nézőnek. Kikből áll ez a látogatósereg? Iskolások, óvodások, munkás- szálláson lakó munkások, klubokban lévő fiatalok, if­júsági táborokban nyaralók, üzemben dolgozók adják ezt a számot. Vagyis a mozi ház­hoz megy, vándorautón és művelődési kocsin, városban és faluban egyaránt. Hit néznek szívesen? Röviden: a jó filmet. Ahhoz azonban, hogy a nézőt orien­tálja is a mozi, szükséges a helyes műsorpolitika is. Ezért is szorgalmazták a be­mutatás előtti ankétokat, né­ző—rendező találkozókat, a jó reklámanyagok célbajut- tatását. A művészi élményt adó filmek törzsközönsége nőtt, viszont az is tény, hogy a csak szórakoztató vagy ép­pen gyengébb művek iránt is nagyobb az érdeklődés. Eb­ben — a tapasztalatok sze­rint — közrejátszik a nyár is, amikor az emberek a köny- nyebb műveket keresik. sza. Szerepet kapott ebben a felszabadulási filmpályázat is, valamint az, hogy a szovjet és szocialista országokból érke­ző alkotások több rétű él­ményt szereznek, mint ko­rábban. A filmbeszerzés eredmé­nye, hogy a tőkésországokból érkező filmek között is mind több olyan van, amely hasz­nosan illeszkedik a jó mű­sorpolitikába. A jó és arányos műsorelosztás így lehetővé tette, hogy a megye mozijai­ban — különösen a közsé­gekben — a látogatottság nem mutat csökkenő tendenciát. Az időnkénti gyenge film­megjelenést a mozik megér­zik, így a • nagy filmszínhá­zaknál egy-egy rosszabb idő­szak határozott nézőkiesést mutat. Mindezt a figyelmez­tető jelenséget a moziüzemi vállalat jelezte a filmforgal­mazóknak. Szervezni, együttműködni A megyei moziüzemi válla­lat munkatársai több száz ki­szálláson segítették a vidéki mozisokat. Sok ötlet, tanács, jó módszer ismertetése ered­ményezte, hogy a közönség megnyerése új lendületet ka­pott. Ehhez járult, hogy a vállalat szorosan kapcsolódott a különböző rendezvények­hez. Mezőgazdasági könyvhó­nap, brigádvezető-vetélkedő, vöröskeresztes esemény, TIT­rendezvény nem múlt úgy el, hogy a moziüzem ne lett vol­na a segítők között. A béke és barátság hónap művelődé si eseményeinek gerincét is a jól összeállított moziműsor adta. Hasonlóan jelentős po­litikai szerepe volt a felsza­badulási évforduló időszaká­ban kidolgozott tervnek, jó műsornak. Az irodalmi té­májú filmek vetítése minden esetben a könyvtárakkal va­ló szoros együttműködés je­gyében zajlott. A játékfilmek bemutatása mellett mind nagyobb szere­pet kapott a mozik műsorá­ban a kisfilmek — kísérőmű­sorok — tervezett vetítése. Művelődési, munkavédelmi, természettudományos, politi­kai és egészségügyi filmek, valamint a híradók tették kompletté az egyes vetítése­ket. Héhány tanulság Mindenekelőtt ide kívánko­zik: minden más tömegtájé­koztatási eszköz mellett a mozinak a létjogosultsága nem vitatható. Ehhez azon­ban az kell, hogy a jó alko­tások kellő népszerűsítést kapjanak, a szervezés mel­lett a magyarázat, a vita le­hetősége is adott legyen. Föl­tétlenül kívánatos a filmet mint művészetet értő közön­ség nevelése, melynek a leg­jobb módszere a Szabolcs- Szatmárban követett „iskolá­ba, óvodába a filmet” jelszó és-gyakorlat. Hogy azért ne minden ódium a mozisokra háruljon, de a dicsőségből is jusson másnak, azt is meg kell mon­dani: a mozik jó működésé­nek alapfeltétele a jó film. Talán az alkotók és filmet vevők felelősségét kell tovább növelni, hiszen évente milli­ók művelése, kulturált szó­rakoztatása művelődéspoliti­kánk felelősségteljes része. (b) Rendezte: Mart Frigyes Beszélgetés a Rádiószínház rendezőjével A kabaré, a humor népsze­rű rendezője, rengeteg mű­sorából „Rendezte...” soroza­tába 30 estére valót váloga­tott ki nekünk a nyárra. — Milyen szempontok sze­rint? — kérdezem. — A valamiért emlékeze-' teseket, a legkedvesebbeket. A „Pesti Dzsungel Könyve” volt az első kirobbanó rádiós sikerem. A rádiókabaré ha­gyományaival itt szakítot­tunk először. A „Nem az én színpadom”-ban a kilenc bu­dapesti színház minden mű­vésze mást csinált, mint ami a műfaja, s így vetélkedtek egymással. A „Sok a szöveg” szintén újat adott, műfajilag is: dokumentumkabarét: az életből vett beszélgetések ad­ták a legmulatságosabb hely­zeteket. A „Más lapra tarto­zik” a sajtó önkarikatúrája, négy fővárosi napilap vetél-, kedésében. A „Karnevál a parnasszuson”-ban pedig az írók gúnyolták ki egymás modorosságait, irodalmi és művészeti közéletünk fonák­ságait. A „30 éves a Ludas Matyi” viszont nem ismétlés; kis társadalomtörténet három részben a kény ér jegytől a fo­gyókúráig. — Ön a rádió szinte vala­mennyi osztályának dolgo­zott. Ma már minden idejét elviszi a kabaré — gondolom a legkedvesebb műfaja. — Igen. A kabaré érdekel a legjobban, hiszen a köz­élet, annak minden rezdülé­se nagyon érdekel. Vélemé­nyemet, indulataimat a leg­gyorsabban így juttathatom el az emberekhez. A műfaj mozgékonysága, frissessége jó lehetőséget ad erre, ez hozta létre a Kabarészínhá­zat is. — ön szerint minek kö­szönhető, hogy a műfaj fel­nőtté lett a rádióban? — Kellett egy kis idő, amíg bennünk is, hosszadal­mas műhelymunkával létre­jöttek az előfeltételek. Alap- feltétele volt az «országos igény, a szocialista demokra­tizmus légköre. Csak ilyen előfeltételekkel tehette meg a műfaj azt az utat, ami a polgári kabarétól a máig ve­zetett. A polgári kabaré leg­fontosabb jellemzője ugyan­is, hogy alapvetően ellenzéki. A Rádió műhelyében létre­jött kabaréra ez nem érvényes. A mi bírálatunk az egész or­szág jó közérzetéhez hozzátar­tozó egészséges kritikai hang. A kabarét elsősorban és leg­inkább politikai feladatnak tekintem: segíteni és használ­ni szeretnék a munkámmal. — Rádiókabarét rendezni mennyiben jelent más felada­tot, mint színi előadást? — Ebben a műfajban a ren­dezői, a szó színházi értelmé­ben nem elég. Ez a munka ugyanis nem a kész szerzői műnél kezdődik. A szerző sokszor még nem is tudja mit fog írni, amikor a téma már bennem megvan. Esetleg együtt alakítjuk ki. A cél; fel­tétlenül arról szólni, amiről az emberek éppen akkor be­szélnek, az utcán és a mun­kahelyeken. Szerkesztőként is feltüntetett nevemmel azt is BARÁTSÁG LEHÁRRAL... Három találkozás emléke Minden bizonnyal nemcsak az operett kedvelőinek szerez­nek kellemes élményeket va­sárnap a nyíregyházi stúdió munkatársai. Egyórás össze­állításukkal ugyanis a nagy zeneszerző Lehár Ferenc szü­letésének 105. évfordulójára emlékeznek. Az emlékműsor érdekessége, hogy tartalmaz­za Orbán József, nyíregyházi nyugdíjas közgazdász vissza­emlékezéseit, akit szoros ba­ráti szálak fűztek Lehárhoz. Orbán József egyike volt azoknak, akik 1940-ben Le­hár tiszteletére 70. születés­napján díszhangversenyt szerveztek. A hangverseny után ő nyújtotta át a zene­szerzőnek a pesti egyetemi if­júság ajándékát, egy aranyo­zott babérkoszorút. A találko­zásból azután évekre szóló barátság szövődött. Kettőjük tervét —, hogy Orbán fordít­ja majd le a német nyelvű Lehár-életrajzot magyarra — csak az időközben kirobbant második világháború hiúsítot­ta meg. A barátság eredmé­nyeként a Nyíregyházán élő nyugdíjas közgazdász birtoká­ban igen értékes dokumentu­mok vannak. A levelezésüket bizonyító írások, dedikált fényképek, német és francia nyelvű életrajzok mellett kü­lön is nagy jelentőségű az a tény, hogy Orbán József a ze­neszerző halála előtt nem sokkal felkereste Lehárt. Az itt szerzett élmények nem kis fontosságú adalékokkal szol­gálhatnak Lehár élete utolsó éveinek megismerésé­hez. Orbán József vallomását az operettmuzsika nagymesteré­nek népszerű melódéi, dalla­mai kísérik. A zenés összeál­lítást, amely a „Három talál­kozás emléke” címet viseli, vasárnap este 18 órától hall­gathatjuk Nyíregyháza hul­lámhosszán. (kz) jelzem, hogy a témák mögött felelősen ott vagyok. — Ezzel azt akarja mon­dani, hogy kényes, felelős­ségteljes dolog ez a műfaj? Bátorság kell tehát ma is a kabaréhoz? — Ma már a bátorságkér­dés elavult. Ma minden té­mája lehet ennek a műfaj­nak, ami létező jelenség eb­ben az országban; ha az író megtalálja hozzá a megfele­lő formát. Tehát nem bátor­ság kell a kimondáshoz, ha­nem színvonal. Ha ez hiány­zik a szerzőből, akkor mi maradtunk alul és nem a té­ma lett tabu. Valamikor viccelődtek az emberek az­zal is, hogy meddig lehet el­menni a kritikával: az igaz­gatóig, a miniszterhelyette­sig? Egyszer aztán megtalál­tuk a formát, s a minisztert is meg lehet bírálni a kaba­réban. S az illető nem sértő­dött meg, ellenkezőleg, szót kért és válaszolt. Ma már senki nem rendül meg attól, ha a kabaréban elhangzik a neve. Természetesen ehhez hozzátartozik az ország jó politikai atmoszférája. Ónody Éva Pazarlás Többen szóvá tették már minek Nyíregyházának egy országosan is kiemelkedő szabadtéri színpad, ha ki­használatlanul áll szinte évről évre. Tény, hogy egy szabad­téri színpad programját alapvetően befolyásolja az időjárás. Nyáron viszont kell vállalni némi kocká­zatot is, hiszen ha abból indulunk ki hogy eshet az eső, akkor kár egyáltalán szabadtéri színpadot épí­teni. Igaz, hogy pénz is kell a vállalkozáshoz, bár ha nincs előadás, akkor bevétel sem adódik. Szó ami szó, körül lehet járni ezt a témát innen is, on­nan is, lehet választ talál­ni arra, miért nem lehet. De arra is lehetne, hogyan lehet. így hát van egy szép szabadtérink, szép kerttel, rózsákkal, bokrokkal, amit kellemes elnézegetni séta közben. De ehhez a szín­pad és a nézőtér merő pa­zarlás. Nagy nyugalom őr­zi a szabadtéri csendjét. Ez mindenesetre kényel­mes. Csak éppen nem mű­velődéspolitika! (bürget) Különösen jelentős, hogy a sok jó szovjet film igen sok mozilátogatót hódított visz­A nyírbátori hangversenyek színhelye Az augusztusban sorra kerülő nyírbátori zenei na­pok színhelye a város re­formátus temploma. Az épületet 1488 és 1511 kö­zött emelték. A mellette lévő harangtorony későb­bi, 1642-es építmény. A templom egyetlen hatal­mas teremből áll, amely keskeny és hosszú. Magas, égbetörő támpillérek, köz­tük csúcsíves ablakok és meredek vonalak teszik rendkívül érdekessé és széppé az épületet. Keleti része sokszögzáródással végződik, nyugati oldalán pálca- és körtealakú fona­dékokból kialakított csúcs­íves kapu valamint góti­kus ablak található. A két nemesveretű déli kapu re­neszánsz remekmű. A na­gyobbik a sekrestyébe, a kisebbik a kórusra vezet. A gótika utolsó szakasza és a reneszánsz, a sok vi­lágosság találkozik ebben az épületben, amely á Bát- horiak nagyságát és műér­tését is példázza. Itt látha­tó még egy szép szószék, valamint Báthori sírja. A templomnak kiváló akusz­tikája van, így hang­versenyek céljára kiválóan alkalmas. Mindemellett ér­demes az épületet is ala­posan megtekinteni, a ha­rangtoronnyal együtt, mert megyénk egyik legérdeke­sebb és legszebb építési emlékét testesíti meg. Méltó környezetében igazi műélvezetet ad. A kisvárdai Strand Motel férőhelyeit bővítik. A motel szomszédságában öt háromszemélyes hét­végi ház épül. (Vincze Péter felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents