Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-02 / 180. szám
2 kelet-magyarors;:ág 1975. augusztus 2. DAL, NEVETÉS, JÁTÉK Uttörőnapközi Sóstón A város minden iskolájából érkeznek ide gyerekek: külön autóbusz hozza-viszi őket. Főleg alsótagozatosok jönnek, de van köztük ötödikes és hatodikos úttörő is. Hetente átlagosan 330—350 kispajtás nyaral az „üdülőben”. Anyuka örül, mert biztonságban tudja gyermekét: jókedvűen játszhat, pedagógusok felügyelete mellett. Biztos lehet, hogy nem marad éhes sem a fiacskája. Bőséges tízórait, ebédet, uzsonnát kapnak s mindez annyiba kerül, mint az iskolai napközis ellátás. Szívesen jönnek a gyerekek, élvezik a táborozást. Mert csudajó programok vannak ám itt. Ha napos az idő, délelőtt strandolni, fürödni lehet. Ebéd után aztán irány az erdő! Bujócskáznak, fociznak, tollasoznak a gyerekek, de legjobban a rókafogást élvezik. Ha véletlenül elborul az ég, akkor sincs baj. Az olvasni szeretők könyvet kölcsönözhetnek a 300 kötetes tábori könyvtárból. A többiek sokféle társasjáték között válogathatnak, hallgathatnak magnót, rádiót, nézhetnek tévét, diavetítést. Házi Zsuzsa Hammel József Találkozás a vörös NEMZETKÖZI ÉPÍTŐTÁBOR , NYÍREGYHÁZÁN Egyre több fiatal jelentkezik a nyári építőtáborokba. Kell a munkáskéz. Az útépítéstől, a gyümölcsszedésig számtalan munkát elvégeznek a diákok. Az utóbbi években a szociafista országokban nemzetközi építőtáborokat is szerveznek. Így a fiatalok nemcsak dolgoznak, hanem jobban megismerik az országokat, kirándulnak és üdülnek is. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola húsz hallgatója indult július 27-én a Szovjetunióba. Ungváron dolgoznak három hétig, majd egy hétig a Fekete-tengeren üdülnek. A csoport vezetője Venter György, a főiskola KISZ vb- titkára elmondta, hogy évek óta testvérkapcsolatot tart a főiskola az Ungvári Állami Egyetemmel. A nyíregyháziak most az egyetem kollégiumának építkezésén dolgoznak. „Most sikerül!“ Nyolc órakor a főiskola panorámaautóbusza odagördült a kollégium elé, s megkezdődött a búcsúzkodás. A kísérők jó munkát, soj^ sikert kívántak az utazóknak. Alig indult el az autóbusz, amikor rögtönzött „nyelvtanulás” kezdődött, egy orosz szakos hallgató próbálta a DlVSZ-indulót megtanítani oroszul. Hogy milyen eredménnyel? Ez majd az ungvári tábor esti rendezvényein derül ki. — Olyan sokat tanultunk már erről az országról, szeretném a valóságban is megnézni — kezdi a beszélgetést Szabó Anna negyedéves magyar-történelem szakos hallgató. — Az elméleti „anyagot” most a gyakorlatban is szeretném látni. — Ebben az évben sokat tanultunk a Fekete-tengerről — mondja Tárczi Ilona. — Már akkor szerettem volna megnézni én is. Most végre sikerül. — Nekünk a nyelvgyakoi - lás a célunk a munka mellett — vallja az orosz szakos Csáki Judit. — No, és mivel nemzetközi tábor, bizonyára sok barátot szerzünk a külföldiek közt — teszi hozzá Szabó Anna. A buszban már a „Katyu- sát” éneklik, amikor megérkezünk Záhonyba. Mindenki izgatott, azt tudakolják, megérkeztek-e már a szovjetek? „Kettőért dolgozz!“ Nemsokára kedves kis ünnepségen vettünk részt. Megjöttek az Ungvári Állami Egyetem hallgatói saját autóbuszukkal. A vörös csíknál felsorakozott a két brigád. Az egyetem rektora, a Kom- szomolbizottság titkára üdvözölte a táborozókat. Beszéltek a két ország kapcsolatáról, fiataljaink közös céljairól. A nyíregyháziak nevében Vass János, a megyei KISZ-bizottság titkára és Venter György köszöntötte a szovjet diákokat. Mindkét csapat megígérte, hogy a „Kettőért dolgozz!” szovjet jelszó szerint fogja munkáját végezni. Az ünnepség végén a diákok virággal, jelvénynyel ajándékozták meg egymást. A barátkozás hamar megkezdődött. Énekeltek is. Nemsokára azonban a két busz utasai helyet cseréltek és máris indultak. A nyíregyháziak Ungvárra, az ungváriak Nyíregyházára. Nálunk is nemzetközi építőtáborban vesz részt a Zó ja Kozmogyemjanszkaja nevét viselő szovjet csapat. Már megérkeztek a lengyelek, a németek és a magyarok is. A tábor vezetője Szabó Antal negyedéves matematikafizika szakos hallgató: — A kollégium ad szállást a táborozóknak. A szovjetek a sóstóhegyi borgazdaságban hordót abroncsolnak," javítanak, a németek, a lengyelek és a magyarok egy része a sóstóhegyi Vörös Csillag Tsz- ben ládát javít és gyümölcsöt szed. A magyar csoportból a legtöbben a SZÁÉV jósavá- rosi építkezésén segédmunkát végeznek. Csak a legjobbak Szabad szombat is van és már a három hét alatt szer veznek kirándulást a kör nyékre. Egy hétig a Balatonon és Budapesten üdülnek a táborozok. Az ungváriak alighogy elhelyezkedtek a buszban máris vidáman énekeltek. Most már „hazai” előadásban halljuk a „Katyusát”. A brigád vezetője Valen tyina Oprofat részt vett a tábor szervezésében is. — Megtisztelő feladat szá munkra a magyar táborban dolgozni. Sokan jelentkeztek, de csak a legjobb komszomo listák juthattak el ide. Vala mennyien érdeklődünk Magyarország iránt, hiszen történelem- és irodalomórákon sokat tanultunk a magyarokról. Kevés a könyvekből ismerni, látni is akarjuk ezt az országot. A szovjetek már a buszon elhatározták, hogy az első szabad szombaton kommunista műszakot tartanak. Tóth Kornélia Régi receptek gyűjtője Hurka marcipánnal, torta zúzával, tea méhfűből Letűnt korok ízlését kutatja hobbyból egy budapesti nyugdíjas. Rudnay János egykor élelmiszer- ipari technikus, majd tanár volt, s mindig is vonzódást érzett a régi étkek iránt, s immár négy évtizede gyűjt ritka, régi ínyes- mester könyveket. Tudományos munkát is végez: számos tanulmánya és könyve jelent már meg ’ a témában. A legutóbbi : „A magyar cukrászat remekei", amely az elmúlt , 150 év legjobb édességreceptjeit tartalmazza. A Nemzetközi Szakácsszo- vetség éremmel tünteltc ki munkásságáért. — Ráth-Végh Istvántól, apám barátjától kaptam kedvet a kuriózumok gyűjtéséhez — mondta. — Ö, mint ismeretes, a kultúrtörténet mestere volt, s egyebek között az emberi butaság írásos emlékeit kutatta. Engem az emberek gyomra foglalkoztat: régi korok mesterszakácsainak ételkülönlegességeit, valamint a korabeli étkezési szokásokat kuta*- tóm. Sok porosodó ritkaságra bukkantam már eddig is. Féltve őrzött „leletei” között található egy francia nyelvű katalógus 1803-ból, amely az akkor használatos cukrászati és pékszerszámokat sorolja fel. Annyira mások, mint a ma használatosak, hogy néhányról a szakemberek ki sem tudták deríteni, hogy mi célt szolgálhattak. Ö találta meg az idősebb Dumas (A három testőr írója) konyhatechnikai kézikönyvének — Magyarországon ez ideig egyetlen — példányát, amelyet 1879-ben adtak ki. Gyűjteményének értékes darabja „Czifra István szakácsmester Magyar Nemzed Szakácskönyve magyar Gazda Asszonyok szükségleteihez alkalmaztatva”. A könyv 1845-ben jelent meg Pesten, s ez volt az 1648 receptet tartalmazó, 1648-ban írott eredeti mű hetedik kiadása. Olyan ételek készítési módja olvasható benne, mint a „Befojtott kácsa apró vereshagymával”. A hosszú lére eresztett „technológiai utasításiból” az derül ki, hogy a kacsát rézlábosban kell párolni, pirítani, majd levéből mártást csinálni, s hozzá vajban pirított hagymaszeleteket adni. Rudnay János kutatásai is tanúsítják, hogy az emberek ízlése, az évszámok múlásával alaposan megváltozott. Ki enné jneg ma már a régi idők kedvenc csemegéit: a marcipános véreshurkát (receptje 1686-ból származik), vagy a csokoládékrém- tortát tyúkzúzával, amelyet 1830 körül fogyasztottak elődeink. Ugyancsak idegenkednénk az olyan húsirissitő eljárásoktól. aminőket Zempléni Sz. Antónia 1888-ban megjelent képes szakács- könyve tartalmaz. Antónia asszony szerint jól kiégetett őrölt faszénnel lehet a romlott hús szagát elvenni. A húst is másképpen puhították, mint mi: „Kemény, öreg húst porhanyóvá tehetünk, ha vászonba takarjuk be és egy-két órára, 30 centiméter mélységre a földbe ássuk”. A nyugdíjas tanár összeállítást készített az Orvosi Hetilap részére a gyógyító hatásúnak tartott régi magyar étkekről. A korabeli szakács- könyvekből több száz olyan ételreceptet gyűjtött öss«.e, mint a szerzők többel: között agylágyulás, hideglelés, bá- gyadtság és szédülés ellen javallottak. Ide tartozik a már idézett Zempléni Sz. Antónia szakácskönyvéből a villámütött elsősegélynyújtása: ......... földfürdőt is lehet alkalmazni. Ez abban áll, hogy az egész testet, a fej kivételével a földbe ássuk. Ha eredmény követi és a beteg ismét tud nyelni, néhány kanál bort öntsünk szájába és méhfűből teát”. Rudnay a vendéglátóipari dolgozókkal foglalkozó nemrég megjelent munkásmozgalmi könyvet is kiegészítette: adatokat talált arról, hogy a spanyol polgár- háborúban négy magyar cukrász is harcolt ' Kerepesi úti lakása jelenleg is zsúfolva könyvritkaságokkal, még a heverők ágyneműtartóiban is ezeket őrzi. Pedig már rengeteget elajándékozott: szép gyűjteménye van múzeumok és könyvtárak köszönőleveleiből is. (czippán) Helyben a jogtanácsos az élet nincs tekintet- tel kényelemszeretetünkre. Akarjuk, nem akarjuk, gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor kénytelenek vagyunk intézkedni. Magánügyben, hivatalos ügyben járjuk a hivatalokat, kiüljük a fogadóórákat, beadványok szövegezésén rágódunk, bosz- szankodunk, ha tárgyi tévedés, alaki hiba miatt új írást kérnek tőlünk. Szabadságot kérünk munkahelyünkön, idegeskedünk a várakozás, az ide-oda küldözgetés miatt, az asztal másik oldalán ülőket pedig nem egyszer mi idegesítjük terjedelmes mondókánkkal. Amire kiderítjük dolgaink elintézésének módját* rendszerint rájövünk: tizedannyi idővel, energiával is a végére járhattunk volna. Ha a magunk botcsinálta próká- torsága helyett valaki lépésről lépésre megmagyarázza teendőinket, könnyebben kibogozzuk a csomót. Nagyon sokan csupán tanácsért keresik fel az ügyvédi munkaközösségek irodáit. Ahogy a csöpögő vízcsapot is szerelővel javíttatják meg, mert nem értenek hozzá, így ügyes-bajos dolgukba se akarnak belekontár- kodni. Egyszerű számítással eldöntik, hogy kevésbé költséges az eljárások ágát-bó- gát ismerő szakértő igény- bevétele, mintha a maguk idejéből, nyugalmából fizetik meg a tanulópénzt. A hozzáértő tanács birtokában később is nyugodtan alszanak, nem tartanak félreértéstől, jogi vitáktól. Az egyedüli intézkedők másképp végzik el a számítást. Nemcsak a kiadást tartják feleslegesnek, abban a hiedelemben élnek, hogy a jogász segítsége a nagy bajban utolsó tartalék, kár hétköznapi ügyekre elpazarolni. Kis ügyből nagy baj Pedig legtöbbször ezekből a kis ügyekből dagadnak a későbbi, fenyegetőnek látszó bajok. Vállalati, termelőszövetkezeti jogtanácsosok a megmondhatói, hányszor nyújtanak „elsősegélyt” az aznap kapott hatósági határozat, bírósági idézés riadalmában. ök, a munkahelyen leggyorsabban elérhető jogászok ilyenkor, az orvoshoz hasonlóan, gyakran megkérdezik: miért csak most jött? A tanács már kevés, hivatalos jogi képviseletre, ügyvédre van szükség. Január óta ötvenegy vállalatnál nem küldik ügyvédhez a feleket a vállalati jogtanácsosok. Ahol jogsegély- szolgálat működik, nemcsak felvilágosítanak, Íja szükséges, intézkednek is. A szolgálat tagjai a vállalat alkalmazásában álló jogászok, akik felhatalmazást kaptak a dolgozók jogi képviseletére is. Ügyfelük megbízólevelet ír alá, ennyi a dolga, az intézkedés már az Ő kötelességük, Nem szívességből, nem ellenszolgáltatásért, hanem jól felfogott társadalmi érdekből. Közös érdek A szolgálatot a vállalat tartja fenn — a Miniszter- tanács és a SZOT határozatára — egyszerű számítás alapján. A vállalatnak és a dolgozónak, egyaránt érdeke, hogy csak a legszükségesebb időt, energiát fecsérelje ügyei bonyolítására. A jogászok szakszerű intézkedései drága munkaórákat, napokat mentenek meg: ez is a munkaszervezés, a takarékosság egyik változata. De a szigorú közgazdasági tényezők mellett valami más is szerepel a számításban. További, bár számokkal ne- •hezen kifejezhető érdekazonosság: országos feladatainkat kiegyensúlyozott, munkájukban örömet találó emberekkel akarjuk megvalósítani, akik nem maradnak magukra ügyeikkel, bajaikkal. Ezért szegődik a munkahely a dolgozó ügyvédjévé. Ott kap tanácsot, ott intézkednek helyette, ahol a kenyerét keresi. Megosztják vele hétköznapi, gondjait, hogy gondtalanabbal foglalkozhasson közös „ügyintézést” igénylő, közös . dolgainkkal. Viczián Erzsébet
