Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-09 / 186. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG icHJ. dU^uoíi Megalakult a fesztiváltanács Pénteken megérkeztek Bu­dapestre az esztendő legran­gosabb ifjúságpolitikai ren­dezvénye, az I. magyar—szov­jet ifjúsági barátság fesztivál szovjet küldöttei, a lenini Komszomol 34 milliós tagsá­gának képviselői. Dél körül — vonattal, autóbusszal, re­pülőgéppel — jöttek meg a kisebb-nagyobb csoportok; a politikai delegáció, a kulturá­lis küldöttség és a testvér- megyei delegációk tagjai. Különvonatukat, s a feldí­szített autóbuszokat már a határon köszöntötték a KISZ- esek, s virággal, jelvényekkel, emlékzászlócskákkal kedves­kedtek a Nyugati pályaudva­ron és a Ferihegyi repülőté­ren is. A 880 tagú szovjet kül­döttséggel neves személyisé­gek is érkeztek Budapestre. Köztük van M. 1. Kozakov hadseregtábornok, a Szovjet­unió hőse, G. Ny. Holosztya- kov nyugalmazott admirális, a legendás Dunai-flotta egy­kori parancsnoka, A. Sz. Je- liszejev űrhajós, a Szovjet-^ unió kétszeres hőse, a Szo­juz—Apollo-program földi irányítója, M. P. Csecsnyeva, a Nagy Honvédő Háború hő­se, R. P. Osztrovszkaja, a for­radalmár író özvegye, vala­mint A. Ny. Pahmutova ze­neszerző és Ny. Ny. Dobron­ravov költő. Délután a fesztivál főhadi­szállása, a Hotel Universitas előtt „hivatalosabb” formá­ban is megtörtént a vendé­gek üdvözlése. A házigazdák nevében Illisz László, a KISZ "Központi Bizottságának tit­kára köszöntötte a két dele­gációt, külön is dr. Maróthy Lászlót, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a KISZ Központi Bizottságának első titkárát, a magyar küldött­ség, valamint Jevgenyij Mi- hajlovics Tyazselnyikovot, a lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkárát, a szovjet küldöttség vezetőjét. Az ünnepélyes fogadáson ott volt a meghívottak között Ja­kab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, és V. J. Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Ezután Szűcs Istvánná, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, az úttörőszövetség főtitkára mondott beszédet. Nagy tapssal fogadott sza­vai után V. V. Grigorjev, a Komszomol Központi Bizott­ságának titkára mondott be­szédet. A szovjet fiatalok ne­vében köszöntötte a házigaz­dákat, a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség 800 ez-/ rés tagságát, s méltatta azt a megbonthatatlan, testvéri ba­rátságot, amely a két népet s ifjúságát összefűzi. Ez a fesz­tivál — mondotta — a barát­ság, a vidámság fesztiválja lesz. Délután — dr. Ma­róthy László és J. M. Tyazsel- nyikov vezetésével — meg­tartotta első programegyezte­tő ülését a fesztiváltanács. Vacsora, szabad idő — ezt tartalmazta még a két dele­gáció pénteki programja. A szovjet művészek azonban keveset pihenhettek, mert a vacsora után ismét autóbusz­ra szálltak — várták őket a KISZ pestkörnyéki, köz­ponti építőtáboraiban. Még este műsort adtak Halásztel­ken, Budakeszin, Törökbálin­ton, Csillebércen, Rákospalo­tán és Biatorbágyon. Gerard Ford évfordulós tévényilatkozata Helsinkiről, SOLT-ról és a Közel-Keletről Ford elnök rendkívüli kö­rülmények között lépett hi­vatalba egy évvel ezelőtt. Az esztendőre visszatekintő egy­órás tv-interjújában csütör­tök este részletesen szólt ar­ról, hogy elsődleges feladatá­nak tekintette a Watergate- ügy által megrendített köz­bizalom helyreállítását az amerikai kormányzatban. A „köznevelési televízió” mun­katársainak kérdéseire vála­szolva az elnök úgy véleke­dett, hogy egyéves kormány­zása alatt sikerült visszaállí­tania az amerikai nép „el­vesztett bizalmát” a Fehér Házban képviselt végrehajtói hatalom iránt. Az inflációs nyomás újból erősödött, a nagyarányú mun- kanélkülség tartósnak látszik, az elnök mégis derűlátóan ítélte meg az „örökölt súlyos gazdasági problémák” leküz­désének esélyeit, s így saját kilátásait is az 1976-os el­nökválasztási évben. A CIA külföldi államfők meggyilkolására és államcsí­nyek szervezésére vonatkozó terveit illetően, Ford hangsú­lyozta, hogy „mindez a múl­té” és — mint mondotta — „nem fogok újjal mutogatni előző elnökökre, vagy mások­ra, akik annak idején legjobb belátásuk szerint cseleked­tek”. Egyéves kormányzásának külpolitikai mérlegét meg­vonva, erélyesen visszautasí­totta az enyhülésellenes ér­dekcsoportoknak azt a „bírá­latát”, amely szerint „Helsin­kiben a szovjetek nyertek és az amerikaiak Vesztettek”. A kozmikus távirányítási központ pénteki jelentése szerint a Vénusz—9 és a Vé­nusz—10 szovjet automata bolygóközi állomás folytat­ja repülését. A Vénusz—9 és a Vénusz—10 mint isme­retes, ez év június 8-án, il­letve 14-én startolt a Szov­jetunióból. A két bolygóközi állomással eddig összesen 76 alkalommal létesítettek rá­diókapcsolatot; ezek során pályaméréseket hajtottak végre, ellenőrizték a beren­dezések munkáját és be­gyűjtötték a tudományos és telemetrikai információkat. A két bolygóközi állomás a tudományos berendezések „Az európai biztonsági és együttműködési értekezletnek ez a megítélése a legnagyobb mértékben pontatlan, s ezzel a felfogással egyáltalán nem értek egyet” — hangsúlyozta Ford. Megjegyezte, hogy a második világháború ered­ményeként létrejött, s a jal­tai, a potsdami megállapo­dással, a párizsi békeszerző­désekkel, majd később a két német állam között létrejött egyezményekkel rögzített európai határokat már a ko­rábbi amerikai kormányok is elfogadták. „Helsinkiben valójában azt értük el, hogy Kelet- és Nyu- gat-Európa népe számára egyaránt megkönnyítettük az érintkezést és baráti kapcso­latok létesítését” — tette hozzá az elnök. Bizonyos amerikai körök erősödő hidegháborús kam­pányáról szólva az amerikai államfő azt a reményét fe­jezte ki, hogy ez „nem veszé­lyezteti az enyhülést”, mert — fűzte hozzá — „úgy gon­dolom, hogy az enyhülés sok előnnyel jár számunkra, s persze a Szovjetunió számá­ra is. Magától értetődő, hogy ennek (az enyhülési politiká­nak) kétirányú utcának kell lennie”. Kiemelte, hogy a SALT— 1. megállapodás az enyhülési politika gyümölcse volt, s alig hinné, hogy „akadna va­laki, aki ezt a megállapodást szét akarná szaggatni”. „Re­mélem — mondotta —, hogy az enyhülés, amely elérhető­vé tette a SALT—1. egyez­ményt, elérhetővé teszi a segítségével a bolygóközi tér­ség fizikai jellemzőit vizs­gálja. A Vénusz—9 és Vénusz—10 automata bolygóközi állo­más az előre kiszámított pá­lyának csaknem megfe­lelő pályán halad. Pén­teken a Vénusz—9 17,3 millió kilométernyire, a Vénusz—10 pedig 15,6 millió kilométerre volt Földünk­től. Mindkét állomás berende­zései kifogástalanul működ­nek. A Vénusz—9 és a Vé­nusz—10 ez év október 22-én, illetve 25-én éri el a bolygó körzetét. SALT—2. megállapodást is, amely plafon alá szorítaná a nukleáris fegyvereket.” Egy részleges egyiptomi— izraeli megállapodás esélyei­ről Ford kijelentette, hogy „a kilátások ma jobbak, mint tegnap voltak és sokkal job­bak, mint márciusban, ami­kor a tárgyalások megsza­kadtak”. Ismételten és rend­kívüli nyomatékkai aláhúzta, hogy elnökségének egész ide­je alatt „a Szovjetunió na­gyon felelősségteljesen járt el a Közel-Keleten”. Hozzá­tette, hogy „Izraelnek na­gyobb rugalmasságot kell ta­núsítania, Egyiptomnak pe­dig viszonoznia kell ezt”, mert ha nem érnek el hala­dást, akkor „jelentősen meg­növekszik a háború veszélye a Közel-Keleten”. S>9ESHBnBBpMEfiHMHEBEi2BIH9nBHK!w 32. — ígérje meg, hogy nem megy a barlangba denevér kuláért! ígérje meg, hogy nem megy szabadnapon új­ságot hordani! Végül ígérje meg: rendbeszedi a ruháza­tát, mert ha édesanyja kiku- limászolt barátnői ebben a szerelésben látják, vagy ilyen fényképet küld magá­ról, még azt hiszik, hogy máris fogságba esett! — Csak a barlangot tessék megengedni. Szenvedélyes barlangász vagyok. A denevé­rek még hobbyból sem érde­kelnek. Direkt utálom őket. Egyébként is, az olyan üzlet­be nem avatkozom, amibe a Suhajda már beletette a lá­bát. — Kellemes beszélgetés volt, örülök önöknek, Hupká- tól függetlenül, úgy vélem, hasznos, rendes embereket küldtek ide. Megértjük mi Úton a Vénusz—9 és Vénusz—10 Katalóniai utakon (2.) Franco és a katalánok A Costa Brava (Sziklás Part) legszebb része Lloret de Mar. A magyar turisták itt a San Marti és a Xaine szálló­ban laknak. Mi az utóbbiba kerültünk, ahol az IBUSZ megbízottja fogadott bennün­ket. Elmondta, hogy ő gon­doskodik kényelmünkről s kalauzol majd bennünket a kirándulásokon. Itt már na­gyobb volt a tét, amiért szur­koltunk — egy egész hét. Este a vacsoránál, ami itta. főétkezés, az állunkig értek a tányérok. Négy fogás, de volt úgy, hogy öt. A koszt íz­letes és egészséges, bár — mint kiderült — a magyar gyomornak kissé szokatlan volt. Előétel: mindenfajta sa­láta, bogyók olajjal és sokfé­le ízesítővel. A desszert: fagylalt, gyümölcs. Elhangzottak az első pa­naszok. Őszintén szólva kis­sé érthetelennek tűnik, hogy valaki útrakel egy viszony­lag távoli országba és hazai ízek után nosztalgiázik. Hi­szen különlegesség az is, hogy új ízekkel, ételekkel ismerke­dünk. Persze, nem csupa is­meretlenekkel; volt grillcsir-. ke is. Az egyik asztalnál rekla­máltak : nem elég a kenyér, s várni kellett a felszolgálásra. Közben hasznos tanácsokat kaptunk a fokozatos napo­záshoz, vásárláshoz. Azt javasolták, hogy az utób­bit se siessük el, mert itt vasárnap is este 11-ig tartanak nyitva az üz­letek és csábító az árukíná­lat. Volt is, aki rögvest elvá­sárolta a pénzét. Azután már egy kávéra, vagy üdítőre se jutott neki. Az árak persze, ahány üzlet annyiféle. Lloret de Marban este 9- kor, vacsora után kezdődik az élet és a színes kavalkád hajnalig tart. Éjfélkor még vígan tolják a gyermekkocsi­kat, piciny lánykák — kivé­tel nélkül maxiszoknyában — sétálnak szüleikkel a höm­pölygő tömegben. Az autó­sok pedig bravúrosan ma­nővereznek a keskeny utcá­kon. A jó reggelt itt nagyon szokatlan köszöntés lenne, mivel hajnalban fekszenek le és későn kelnek fel. A program szerint har­madnap kirándultunk Ka- talónia fővárosába, Barcelo­nába. Útközben az idegenve­zető elmondta, hogy a kata­lánok nem szeretik Franco tábornokot, s az ellenszenv kölcsönös; az agg diktátor sem szereti a haladó gondolkodá­sú katalánokat, mivel a pol­gárháború idején szemben- álltak vele. Azóta csak olyan­kor látogatott Katalóniába, ha nem tudta elkerülni. A kata­lánok viszont, ha a caudillo megjelenik a képernyőn, el­zárják a tévét. Spanyolország lakosainak száma 35 millió. Az ország nemzeti jövedelmének kb. fe­lét a négy és fél millió kata­lán teremti elő. Megtudtuk azt is, hogy Katalónia isko­láiban spanyol nyelvű az ok­tatás, de ha a pedagógusok vagy a nebulók magukra ma­radnak, csakis katalán nyel­ven beszélnek. Különben le­het, hogy a katalánok némi reménnyel tekintenek Juan Carlos herceg jövendőbeli uralkodása elé. Talán ennek jele, hogy Barcelona leghosz- szabb — 11 kilométeres — sugárútjának végén emelke­dő hotelt a trónörökös fele­ségéről, Sofiának nevezték el. László Márta majd egymást. Erezzék ma­gukat otthon, bármi gondjuk van, engem megtalálnak. Ügy jöjjenek hozzám, mintha az apjukhoz mennének. _ — Jó volt ez a bemutatko­zás. Ilyenek vagyunk. Ránk­fér még némi polírozás. Akárhogyan is keresem, nem találom közöttünk azokat a nagy bajokat, amik miatt olyan sokan hajlamosak meg­kongatni a vészharangot. De nem szeretném elkiabálni sem. Még nem vagyunk a végén. NYÁR Forró nyár köszöntött a Leshegyre. Még csak a kü­szöb előtt áll a július, máris haragoszöld a környék. A magasfigyelőből úgy tűnik, sátor alá rejtőzött a vidék. Csak a fák koronája, egy-egy magasból kikandikáló fenyő látszik fentről. Lombok ta­karják a falu házait, zöld fá­tyol rejti a keskeny vadcsa­pásokat, járőrutakat, télről kinthagyott ölfarakásokat. Verejtéktől ázottá válik raj­tunk az ing, amíg felkapasz­kodunk a bánya tetejére, a fehér mészkővel kivert szik­latokra. A távoli hegyeket is nyári pára takarja, vibrál, délibábos kocsonyásságba hullámzik a messze terebé­lyesedő város. Habossá válnak a lovak, fújtat a járőrkutya, lóg a nyelve és oda se hederít egy tovaszökkenő nyúlnak. A jár­őr is egykedvűen, vaskosan kapaszkodik felfelé, nekife­szül a hegynek, hogy mielőbb túlessen a nehezén. Csak a madarak vidulnak nagy neki- búzdulással, hisz messzire szállnak, magasra emelked­nek, ahol már a könnyű, hűs szelek tanyáznak, hozzák az Alpok hűvösségét. Lompos sas kering a tisztás felett, ilyenkor már kimerészkednek a nyúlfiókák, nekibátorodnak a madárfiókák, repülni ta­nulnak. Mind könnyű zsák­mány sasnak, karvalynak, só­lyomnak. Az őzek, szarvasok elbújtak, vagy feljebb ka­paszkodtak a távolabbi erdő­ségek zsengébb füveit keres­ve, hűsebb lombsátrak alatt bújva. Ott őrizgetik mafla gidáikat. A szőlők elcsendesedtek, ebben a kókadt melegben ki­nek marad még arra is szuf- lája, hogy énekeljen, nagyo­kat kurjantson, ha meg­látja, hogy a szomszédot is veresre aszalta már a nap. A szőlőlevelek tarkálla- nak a permettől, a felkapált megtisztogatott tövek között repedezett, szomjas a föld. A cseresznyefákon már csak a rigónakvaló maradt. Leszed­ték, lebengészték a gyerekek, a teteje pedig hadd marad­jon, ébresztő fütty lesz belőle úgyis. A borházak ajtaja nyitva áll. Szellőzik, szárad, most távoznak el a tél nyirkos gő­zei, a haszontalan penészek, a pipafüst maradékai, a be­hordott sár pora, kenyérmor­zsák, szalonnavégek. Meg­annyi egértápláló, bogárhivo- gató maradék. A hordók őr­zik még az őszi áldást, itt-ott tompán böffen egy-egy meg- koppantott donga, de kinek van kedve a mélyére nézni, nagyot szippantani a lopóval. Ebben a nagy melegben in­kább csak a forrásból merí­tenek, akkor is inkább a fa­kupába, hogy sokáig frissen, hidegen maradjon. A bánya felől inkább a por jelzi, hogy dolgoznak. Ebben a fülledt, lomha melegben \ még a hangok is nehezebben terjednek, mint a friss, szik­rázó levegőjű tavaszban. Egy- egy megkésett gazda porosz- kál kifelé. Halaszthatatlan dolga lehetett, hogy déli idő­ben szedte a tarisznyát és nekiindul a hegynek. Ide haj­nalban illik érkezni, harma­tot kell szedni a csatos szan­dálnak. Meg azért jönnek szí­vesebben napfelkeltekor, mert a bíborszínben előbuk­kanó nap szebbnek mutatja az óbor sárga aranyát. A jó gazda ilyen hajnalokon nem keres ivócimborát, egyedül áldoz a napnak, egyedül kós­tolja a hegy levét. Titkon, méricskélve tüzét, ízét, illa­tát. Olyan ez, mint a legény, aki csendben figyeli, hogy a kiszemelt lány érik-e már a szerelemre? Dél van. A templomtorony­ban megszólal a harang. A bánya felől idehallani a gőz­dudát. A hegyen tüzek gyul­ladnak, keskeny, kék füstcsí­kok jelzik, hogy nyársra ke­rült egy-egy kövér sonkasze­let, sózott szalonna, vagy jó arasznyi kolbász. Itt így du­kál, ez járja. Mi dolog lenne az, hogy az asszony csak azért kapaszkodjon fel ide a hegy fokára, hogy meleg ételt hozzon. A beosztó gazda ki­pótolja azt télen. Akkor még reggelire is levest eszik, es­tére is pörköltet melegíttet, ebédre pedig legalább két fo­gást kér. Már télen előre tud­ja, hogy a forró nyárban in­kább a nyárson sült szalonna járja majd. Milyen jót lehet arra inni a pincehideg, sa- vanykásabb borból, vagy a forrás kristálytiszta vizéből. Ezért jó ez a hegy. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents