Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-07 / 184. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 7. ÚJRAÉLEDŐ HAGYOMÁNYOK Nyíregyházán randevúzik az ország. Három hétre itt adtak egymásnak találkozót tájegységeink, Sárköz és Bereg, a Mezőség és Rába-köz. Sokmillió tűöltés, vésökoppanás és kalapácsütés a közvetítő tájak és emberek között. No meg a múlt és jövő között is, hiszen azt mondják, a népművészet örök. Tájegységek randevúja Hatalmas anyag, több, mint négyszáz egyedül dolgozó pályázó munkája illetve szakköri kollekció érkezett a második országos nép- művészeti kiállításra, igazolva, hogy érdemes volt két évvel ezelőtt elindítani és hagyományossá tenni az egész ország népműszetének seregszemléjét. Aki zsűrizés után, kiállítás előtt látta ezt az anyagot, mind a négyezer darabot, amelynek csak egynegyedé került a főiskola ke- rengőjébe, nem irigyelhette a zsűrit. Ennyit ugyanis egyszerűen nem lehet végignézni. A helyhiány miatt kimaradtak között is sok az igényes, értékes munka, a közönség tehát csak a remekműveket láthatja. Illetve nézheti, mert nem biztos, hogy mindent lát. — Nem is tudom, hányadszor nézem végig, de még mindig vannak újdonságok, amiket eddig nem láttam — így fogalmazott tömören a bemutatóról a rendezők egyike, a városi művelődési központ munkatársa. Ezekkel a szavakkal a pályázat és kiállítás célját is össze lehet foglalni; bemutatni és főleg újra felfedeztetni a magyar népművészet hagyományait, kincseit Bár a bemutató csak néhány napja nyílt, máris vannak visszajárok. Tollal, papírral jönnek, hogy elvigyenek egy-egy eredeti ötletet. A legnagyobb vonzerejük az égő színeknek és a pasztell árnyalatoknak, vagyis a kézimunkáknak van. A férfiakat inkább a fafaragások érdeklik, de sokan kíváncsiak a lószőrből készült ékszerekre is. Az ötlettár végtelen, a gyékénybölcsőtől a kányaütő nevű gyermekjátékig. A legtöbb dísztárgy azonban az eredetileg funkcionális szerepe miatt fontos eszközök késői utóda. Az első, két évvel ezelőtti kiállítást meg kellett hosz- szabbítani, az ideire még több vendéget várnak. Mikrobuszok hozzák az érdeklődőket még a Dunántúlról is. Az egyik pavilon előtt magyar—szlovák szótárban lapozgat egy asszony. Szűr — keresi a szót, majd a következőt; rátét. Ahogy megérti a jelentést, írja, rajzolja a mintát, mert beszámol otthon, mit látott. Elég nehéz volt a szabolcsi vizsgálata azok között a körülmények között, amelyeket a civilizációnak a természetre és a környezetre tett, mind intenzívebb hatása idéz elő. Tervezik a bolygó biológiai produktivitásának vizsgálatát a föld mind jobban szaporodó lakosságának élelmiszer- és vízellátása céljából. Az ország számos intézménye már tevékenykedik ebben a vonatkozásban. A Szovjetunió egész területén kiépítik a biológiai állomások hálózatát. A meteorológiai állomásokhoz hasonlóan ezek is információkat gyűjtenek majd a bioszférában lezajló változásokról, hogy időben elháríthassák a természet pusztulását. Az ember és a bieszféra A Szovjetunióban megalakították Az ember és a bioszféra elnevezésű nemzetközi program országos bizottságát. A bizottság a Szovjetunió valamennyi olyan intézményének munkáját koordinálni fogja, amely kinyilvánította azt az óhaját, hogy részt vegyen a nemzetközi biológiai együttműködésben. Közöttük több mint száz akadémiai intézet, az egészségügyi és mezőgazdasági minisztérium és számos társadalmi szervezet van. A bizottság tagjai közt ott vannak az ország vezető tudósai. A Szovjetunió Tudományos Akadémiáján elmondották, hogy a program fő témája az emberek eljövendő életének Korszerű technikával, de eredeti motívumok felhasználásával készült textil faliképek. Az egyik díjnyertes kollekció: kerámia használati tárgyak. pályázókat megtalálni a megnyitón. Végül mégis találkoztunk két bronzplakettes pályázóval. Schmidt Sándor a legelmélyültebben természetesen a fafaragásokat tanulmányozta. A nyíregyházi Hegyi Jenőné a családdal együtt érkezett, hogy közösen fedezzék fel, milyen motívumok készítésére alkalmas a szövőszék. No, meg azért sem jött egyedül, mert már elég nagy a gyerek ahhoz, hogy megismerje, mit is jelent az a szó, hogy népművészet. (be) BAMNDIIGÓ ÉS CROSSBAR Csak pár percre teszi le a fejhallgatót. Feláll, végigsimítja fehér haját, a szeme mosolyog. — De miért éppen engem kérdez? — Ezekkel a szavakkal fogadott a 33 éye postán dolgozó telefonközpontos. Nem számítottam erre, hisz köztiszteletben áll, mindenki szereti és a fiatalok is szívesen kérnek tőle tanácsot. 1942-ben jött a postára dolgozni. Debrecenben 1947- ben postasegédtiszti vizsgát tett. Ezután egyre magasabb beosztásba került. Díjnok, segédtiszt, segédellenőr, majd főellenőr lett. A háború alatt nehéz körülmények között dolgoztak. Nyíregyházán mindösz- sze nyolc előfizető volt. Felrobbant a telefonközpont — Akkor az úgynevezétt CB-rendszerű telefonközpontban dolgoztunk, amelyben kevesebb szerep jutott a modern technikának, annál több volt a kézzel elvégzendő munka. A hívót és a hívottat nekünk kellett a banándugó segítségével a kapcsolószekrényen összekötni. Képzelheti, azt sem tudtuk, melyik hívónak adjunk vonalat, amikor húsz lámpa is kigyulladt egyszerre! „Tessék: központ!44 A háborúban 1944-ben felrobbant a telefonközpont, ő is nekiállt takarítani. — Még oroszul is megkel- lett jó néhány dolgot tanulnunk. Nyolc hónapig egy nagyon kedves, segítőkész szovjet tiszt volt a postafőnök. Gyakran nem értettük mit akar, mit kér, kivel akar beszélni, ekkor bejött a központba és egyedül is kapcsolta a megfelelő számot. Billentyű és vonal A technika fejlődött és a központot félautomata 7 DU-rendszerűvé építették át. Most már nem kellett banándugókat használni, a számokat „lebillentyüzték” és bejött a vonal. — Nagyon sokáig dolgoztunk ezzel a géppel. Éjszakai szolgálatot is vállaltam több mint húsz éven keresztül. Egyre több szakmai ismeretet kellett elsajátítani. Éjszaka a központ látta el a tudakozó szolgálatot is. Sokszor vette fel a kagylót azzal, hogy ébressze valamelyik előfizetőt, vagy sürgősen kellett mentőt hívni beteghez, szülő nőhöz. Az elmúlt évben bevezetett Crossbar-rendszerű telefon- központ lényegesen megkönnyítette a munkát. Kevesebbet dolgozik a központos, gyorsabb a hívás. — Örülök, hogy a modern központban is dolgozhatok. Év végén nyugdíjba megyek, de nagyon fog hiányozni ez a jól összeszokott, baráti kollektíva. Egy pillanat alatt elrepült ez a harminchárom év... Az emlékei közt kutat. — Mindig tanítónő akartam lenni — mondja mosolyogva. De nagyon nehéz körülmények közt éltünk otthon, szükség volt a pénzre. Így jöttem ide a postához és később már nem mentem el innen. Ha az ember megszokja, megszereti ezt a munkát, akkor nem tudja abbahagyni. Elismerő oklevelek Több elismerő oklevelet és vezérigazgatói dicséretet is kapott. A 33 év alatt csak kétszer volt táppénzen. Az is gyakran előfordult, hogy a szabadságát nem akkor vehette ki, amikor akarta. A munkatársai hívják, hogy nyugdíjasként is jöjjön néhány órát dolgozni. — Elfáradtam már, de visszajövök feltétlen. Nem tudnám még abbahagyni... Bocsánatkérően elmosolyodik, de már fel-is áll. Za- jácz Magdolnát várja a telefonközpont, hívják az előfizetők. Tóth Kornélia Filmjotfi/zct: Az olasz—francia—spanyol filmvígjáték a második világháború eseményeit eleveníti fel — görbe tükörben. A nézőpontot — a Senki nem tud semmit, a Babette háborúba megy, a Tizedes és a többiek után — nem kifogásolhatjuk. Miért ne lehetne ironikus hangvétellel szólni a nagy világégés csöppet sem drámai epizódjairól, a frontok vagy a hátország humoráról? Még talán amiatt sem kell dohognunk, hogy a szemlélet divatossá vált, s a filmgyár futószalagáról egyre-másra gördülnek le a háborút szatirikus ecsettel festő produktumok. Nemrég láttuk a Puha ágyak, kemény csaták c. angol filmet, amely azt „bizonyította”, hogy a prostituáltak egy része tevékeny szerepet vállalt az ellenállásban, az Enyém, tied, kié hősei pedig — ez sem mindennapi szituáció — irgalmatlan mennyiségű pénz, 2 millió font sterling megszerzése érdekében vállalják a háborús kalandokat. A mesére nem kell sok szót vesztegetnünk; a különböző nemzetiségű emberek minden elképzelhető — sőt: elképzelhetetlen — eszközt latbavetnek, hogy a zsákmányt megkaparintsák. Az indítékok, vagy ahogy ma mondani szokás: a motívumok változatosak. A helyzetet természetesen bonyolítja, hogy az erőviszonyok folyton változnak, s a monstrumvetélkedő részesei nem éppen szövetségesekként harcolnak egyazon célért (bankóért). A háború a férfiak dolga, egy szemrevaló hölgy azonban sohasem árt. Kivált nem kalandfilmben. Még az se baj, ha „hivatásos” az illető (nem katona, hanem prostituált): a legjobb poénok neki jutnak. A szaftosabb kifejezések körülötte — és miatta — röpködnek. Hogy mi a történet vége? Nem áruljuk el. Úgyis tudja mindenki, hogy ebben a műfajban elengedhetetlen a meglepetésszerű csattanó. Ducio Tessari — a film rendezője — mindent elkövetett, hogy mozgalmas és színes tablót adjon az egzotikus világról (a mese jórésze Afrikában játszódik). Mesterségbeli tudása dicséretet érdemel: tud feszültséget teremteni, van humorérzéke, jól használja fel a híradóbetéteket, híres színészei is „hozzák” a figurákat. Egyszóval — profi teljesítménnyel van dolgunk, még akkor is, ha az ötletek tekintélyes része „szakállas” és számos jelenet fordulatai előre kiszámíthatók. Mi bajunk akkor a filmmel? Az, ami a nyugaton forgatott háborús kalandfilmek többségével. A rendezők szinte mindent a látványnak rendelnek alá: a harcokat, a csatákat lélegzetállító sztorifűzérré degradálják. Ezekben a művekben nem egy bomba robban, hanem sok. Hajmeresztőek a fordulatok és a néző ugyancsak kapkodhatja a fejét, ha a pillanatonként ismétlődő veszélyeket követni — esetleg: átélni — akarja. De ez még hagyján, elvégre a háborúban adódhatnak efféle helyzetek. Az a baj, hogy az Enyém, tied, kié alkotói nem nagyon törődnek a jellemek ábrázolásával. Megelégszenek annyival, hogy Göther von Lutz báró, Katrin és a többiek ördögi megszállottsággal vetik magukat a mesebeli „dohányra”. Viselkedésük klisékből áll össze — nem a karakter logikája alapján cselekszenek, hanem a kalandfilmek törvényei szerint. Hogy fricskákat osztogat Tessari a különféle nemzetek képviselőinek? Meglehet, de így is bántó az egyszerűsítés. A nácikat például úgy mutatja be a film, mint az ötvenes évek sematikus példázatai. Ez ma már szórakoztatónak szánt filmben is kevés... Az igazságnak tartozunk azzal, hogy elmondjuk: jó néhány epizód szellemes, mulatságos, komikus. És mindez jóval többet érne, ha az Enyém, tied. kié? szerzői eldöntötték volna, hogy — kinek az oldalán állnak. Az eredeti cím: A hősök. Idézőjel nélkül. Lehet, hogy ez az apróság igazít el bennünket a szándékot és az alapállást illetően? (veress) I Enyém* tied* kié?
