Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-06 / 183. szám

1975. augusztus 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 TERMÉKEK- MINDEN PIACRA T öbbet költ az ORSZÁG, mint amennyire bevéte­leiből futja. A fogyasztás és a felhalmozás összege meghaladja a termelést. A hiány azonban nem szűnik még, sőt növekszik, ha fel­számolását csupán mennyi­ségi (termelési) feladatnak tekintjük. A túlköltekezés ugyanis szinte kizárólag tő­kés devizában jelentkezik. S a még több termeléssel, automatikusan növekedné­nek az ország devizakiadá­sai. (Mivel a szükséges nyersanyag- és energiatöbb­let beszerzése kizárólag a tőkés fizetési mérleget ter­helné, a szocialista import az államközi megállapodá­sokon túl ugyanis nem nö­velhető.) Csak a hatékony­ság fokozásával javulhat te­hát lényegesen és tartósan a népgazdaság egyensúlyi helyzete. HATÉKONYSÁG KÉT­FÉLEKÉPPEN FOKOZHA­TÓ: 1. A meglévő erőforrások (anyag, energia, munkaerő, gépek, készletek, stb.) ész­szerűbb. takarékosabb fel- használásával. Különösen fontos az ú. n. világpiaci kemény cikkek (a többnyire nagy állami import ártámo­gatást is igénylő nyers- és alapanyagok, energiahordo­zók) felhasználásának vi­szonylagos csökkentése. De nem feledhetjük, hogy tu­lajdonképpen minden esz­köz, készlet, fogyasztási cikk előállításához tőkés import közvetve, vagy köz­vetlenül szükséges. 2. A termelés, a gazdálko­dás hatásfokát nem mérhet­jük persze egyoldalúan csak a ráfordításokkal. Korszerű, keresett, jó minőségű, min­den - piacon értékesíthető termékekre van szükség. Csak így érhető el a ráfor­dítások lehető legkedvezőbb megtérülése. A szocialista exportnál is fontos követel­mény a kedvező eladási fel­tételek megteremtése, az idén megindult cserearány­romlási folyamat ellensú­lyozása. De a gazdasági egyensúly javításának, a di­namikus fejlődés megalapo­zásának mindenképpen alapvető feltétele a lehető legjövedelmezőbb tőkés export fokozása. A hatékonyság fokozásán tehát lényegében terméke­ink gazdasági, műszaki pia­ci versenyképességének nö­vekedését értjük. A mosta­ni helyzetben, amikor a vál­ságjelenségek hatására lanyhult a tőkés piaci ke­reslet, az export kellő szin­ten tartása, az eladások fo­kozása talán a legnehezebb feladat. A gazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása feltételezi a Made in Hun- gary-termékek használati értékének viszonylag gyors javítását, a mindenkori ke­reslethez való rugalmas al­kalmazkodást. NÉMELY NYERSANYA­GOKBAN, főleg kőolajban, gazdag ország kéjpezhet kel­lő devizatartalékokat. s hosszútávra elodázhatja a versenyképesség műszaki­gazdasági feltételeinek meg­teremtését. Hazánk még a kedvező mezőgazdasági le­hetőségeivel is csak részben élhet. (Ismeretes, hogy a Közös Piac országai leállí­tották a húsbevitelt.) így tehát a növekvő tőkés im­portért fokozott mértékben főleg olyan termékekkel kell fizetnünk, amely hasz­nálati értékét nem a termé­szet, hanem az emberi tu­dás, a szakértelem, a ta­pasztalat. a korszerű techni­ka alakítja. Venni köpnyebb, mint el­adni. S a részben tőkés de­vizáért is vásárolt nyers- és alapanyagok, energia- hordozók vásárlásának fé­kezését esetenként szigorú központi intézkedések is szolgálhatják. Ám a tőkés export fokozását centrali­zált módszerekkel legfel­jebb segíteni, ösztönözni le­het. GYAKRAN HANGSÚ­LYOZZUK, hogy a szocia­lista alapokon álló magyar népgazdaság, szemben a tő­kés világgal? töretlen dina­mizmussal fejlődik. De ar­ról már keveset beszélünk, hogy ez önmagában, ha nem párosul dinamikus irány- és módszerváltozással, a gaz­dasági egyensúlyjavítással, akkor nem előny, hanem hátrány. A lépésváltás po­zitív tapasztalatai viszont meggyorsíthatják az üze­mek, az egész népgazdaság felzárkózását a nemzetközi élmezőnyhöz, s a tőkés kon­junktúra felélénkülésével rendkívüli' előnyök forrásá­vá válhatnak. K. J. A második félévi sikeres exportterv megvalósí­tása érdekében több új célgépet állítottak a ter­melés szolgálatába a nagykállói Kalúx Cipőipari Szövetkezetnél. Képünk: Tóth Sándor a német gyártmányú fárahúzó gépen dolgozik. (Elek Emil felvétele) Az ötödik újítás NEMCSAK A PÉNZÉRT Révész László, a MEZŐGÉP tiszavasvári gyárának újítója. Jó szakember — mondják róla — és szakmai rangja­ként említi: újító. Ez utóbbi az, amiért Révész László sza­vai. gondolatai a jegyzetfü­zetbe kerültek. Előbb a rö­vid élettörténet: 27 éves, év­tizede. hogy kitanulta a me­zőgazdasági gépszerelő szak­mát. A MEZŐGÉP tiszavas­vári gyáregységében érett munkássá, emberré. A mű­helyek többségében dolgo­zott már és az eredeti szak­májához egy újabbat tanult. Lakatos lett. Egy nap — egy hét . — Eddig nyolc újítást ké­szítettem, abból ötöt elfogad­tak — mondja és válaszol arra a kérdésre is, miért újít. talán a pénzért? — Nem sok pénzt kaptam eddig értük. Összesen háromezer forin­tot. Nem mindég a pénz ösz­tökéli az embert valaminek a megváltoztatására. — Emlékszem az első újí­tás egy UTOS traktorból ké­szült daru meghajtásának módosítása volt. A darugém kötéldobját akkumulátorral üzemeltették. Egy napig dol­gozott a gép, azután egy hé­tig javítottuk, mert akkor még tmk-s voltam. Nagyon untuk. Izgatott a dolog, nem hagyott nyugodni. — Miért izgatta? — Nem tudnám megma­gyarázni. Az ember meglát valamit, olyat, ami rossz, amin változtatni szeretne és az nem hagyja nyugton. Ez történt velem. Az UTOS-da- ru dögével fogyasztotta az akkumulátort, a villanymo­tor gyakran leégett. Most, az újítással a gém a traktormo­torról üzemel Csepel- se­bességváltó ki izbeik tatásává 1. A problémát megoldottuk, ezért kaptam én akkor 500 forintot. De ez már régen volt. bár a daru még most is üzemel. — Ha azt vesszük, hogy az újítás előtt a javítgatásra mennyi pénzt költöttünk, mennyi állásidő volt és amíg a daru nem dolgozott, mennyire nehéz volt a Súlyos munkadarabokat emelgetni, szóval az újításért az ötszáz forint nem volt sok. De higgye el, ezzel már nem tö­rődtem. számomra egy volt fontos, hogy egyszer és min­denkorra megoldódott a da­ruprobléma. Beleszólni Beleszólni a termelési gon­dokba, keresni a bajok or­voslását nem minden ember tulajdonsága. Ha emögött nincs anyagi háttér, akkör hogyan lehet az újítást in­dokolni? Nem volt erre köny- nyü a választ megfogalmazni, Révész Lászlót is váratla­nul érte a kérdés. — Nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem érdekel a pénz. A pénzre mindenkinek nagy szüksége van. nekem is. Az én órabérem 14 forint 50 fillér, plusz a tíz százalék csoportvezetői pótlék. Sima munkával, ha nem túlórá­zunk — márpedig nem túl­órázunk — nem olyan sok jön össze havonta :)000—3200 forint. Családom van, két gyerek és még nincs saját lakásom. Évek óta OTP-ía- kásra gyűjtünk. így minden forintra nagy szükség van. Arra is, amit a legfrissebb, az ötödik elfogadott újítás után kapunk. Ezt az újítást Ke­nyeres Lászlóval készítettük és már tudjuk, hogy ezer— ezer forint lesz a dija. — De hadd válaszoljak ar­ra a kérdésre is. hogy mivel lehet az újítást indokolni. Ha az újítás a termelésbe való beleszólás, akkor én úgy íté­lem meg; az újítómozgalom az üzemi demokráciának ré­sze. Igen ám. Mint csoport­. vezető más mühelvrészekben is járok. így láttam meg, hogy a konténerekhez a szög­vasakat lassú, nehéz munká­val két autógénes hegesztő darabolja. Naponta negyve­net vágtak le, utána két em­ber egy hétig köszörült és salakolt. Az újítás helyett te­hettem volna mást is, talán azt, hogy termelési tanácsko­záson kifogásolom a nehéz és gazdaságtalan munkát. Nem ezt tettük. Kenyeres Lászlóval készítettünk egy szerszámot. Azzal most két ember 150 szögvasat darabol Élénk pirosra festett lakatszekrények sorakoz­nak a satupadokon. La­katosok szakavatott kéz­zel szerelik, illesztik a fo­gaskerekeket, köztük a csoportvezető. Az izmos, inas, szőke fiatalember narancssárga kockásin­gével komoly tekinteté­vel, tempós, biztos moz­dulataival felhívja ma­gára a figyelmet. naponta méretre. Nemcsak gyorsabb lett a munka, de a darabolás után most már nem kell köszörülni, salakoz- ni. Hobbyja: a motor — Érzi, hogy a munkahe­lyén megbecsülik? — Mit mondhatnék én er­re? Különösebb problémám nincs. Ha lenne, már nem dolgoznék itt. Jól érzem itt magam, a munkatársakkal megértjük egymást, vannak barátaim. A Kenyeres pél­dául nemcsak újítótársam, de úgy gondolom barátom is. Együtt dolgoztunk a tmk- ban. együtt tanultuk ki a la­katos szakmát, együtt újí­tunk. Érdeklődünk egymás magánélete iránt is. Kenye­res másodállású festő, ké­peket fest, az a hobbyja és én néha megnézem a képeit, ő meg eljön olykor a szerelő­műhelyembe. — Van hobbyja? — A motorok. Az anyóso- méknál lakunk, van egy kis műhelyem, ott szerelgetem a motorokat. De ha hobbynak lehet nevezni, akkor azt mondhatom, nagyon szeretem a munkásőrséget. Harmadik éve vagyok munkásőr. A honvédségnél, amikor kato­na voltam, akkor szerettem meg a haditechnikát, a lövé­szetet, és a fegyelmet. Szere­tem azt az összetartozást, ami a munkásőrségnél megvan. Tavaly miénk volt a zászló­alj legjobb szakasza és a szá­zad legjobb raja. Nem va­gyok párttag, de azt hiszem, amit a munkásőrségben vég­zünk, az igazi pártmunkának számít. Hint magánember Messzire jutotttunk az újí­tások révén, de a beszélgetés minden mondatának külö­nös jelentősége volt. Révész Lászlónak, az újítónak a munkáját, az életmódját, el­képzeléseit tükrözte. Ügy fo­galmazta, hogy „munkahelyi közéletet él”, de ez nem von­ja el a családjától, kedvtelé­seitől. Szerét olvasni, spor­tolni. Részt vett a KISZ-klub létesítésében és amíg be nem zárták — ezt neheztelte — rendszeresen lejárt a foglal­kozásokra. A szabad idő fennmaradó részeit a csa­láddal tölti. Az ötéves Erzsi­kével és a most járni tanuló Lacikával. így jó, így teljes és tartalmas az élete — és ezeket a gondolatokat is ő maga öntötte formába. Seres Ernő Kezdeményezés Naményban Vásárosnamény csak nagyközség, de a megye gyorsan fejlődő, iparoso­dó, épülő, szépülő tele­pülései közé tartozik, s jó néhány épülete, létesít­ménye, utcája külső csi­nosságával is városi be­nyomást kelt az embe­rekben. Valami azonban még­is nagyon hiányzik eb­ből a gyorsan fejlődő já­rási központból: a közté­ri szobrok és emlékmű­vek. Jelenleg lényegében egy sincs ilyen Vásáros- naményban, hiszen az első világháborús em­lékmű művészi (esztéti­kai) értéke minimális, s köztéri harmóniája sincs. Ezért is vált közkíván­sággá és közérdekké ma­gas esztétikai-művészeti értékű, jó köztéri hatású szobrok készíttetése és emlékművek építtetése. Az ilyesmi azonban — ha valóban magas művészi értékű — nem olcsó mu­latság. Mégis úgy hatá­rozott a nagyközségi ta­nács. hogy kezdetként egy emlékművet és egy szobrot emeltet Vásáros- naményban. Különösebben híres szülötte a nagyközségnek nincs. Viszont: ebben a térségben bontakozott ki a kurucfelkelés, a Rákó- czi-féle szabadságharc. És II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfor­dulóját egy év múlva, 1976-ban ünnepeljük szerte a megyében, szer­te a hazában. Ezért ja­vasolta a nagyközségi tanács, hogy, az első köz­téri szobrot a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium előtti térségben állítsák fel, ez­zel is méltó emléket ál­lítva a dicső fejedelem­nek. Második javaslat: „Bé­ke és barátság” emlék­mű emelése a járási pártbizottság székháza előtti téren. Az emlék­művet úgy képzelik el, hogy az szimbolikusan fejezze ki a népek ba­rátságának és békés együttélésének emberi tartalmát, nem utolsó­sorban: fontos aktualitá­sát. A szándék és az aka­rat mindenképpen di­csérendő, az elképzelé­sek megvalósítása Vásá- rosnaményban valóban szükséges. Mindkét ja­vaslat jó. A megvaló­sítás költségei részben adottak, részben az üze­mek is hozzájárulnak a Rákóczi-szobor elkészít­tetéséhez és az emlékmű emeléséhez. (sz. j.) Mérleg Feltűnőbb helyre nem is kerülhetett volna az a mér­leg, amelyet Nyíregyházán, a Csemege Kereskedelmi Vál­lalat Dózsa György utcai üz­letében , a közelmúltban he­lyeztek el. A mérleg alatt nagybetűs felirat adja tud- tul: a vásárlók mérlege. Nem új dolog, hiszen rendelet van rá, hogy a súly ellenőrzé­sére lehetőséget kell adni. Ennek ellenére sok üzletben, vagy egyáltalán nincs erre a célra rendszeresített mérleg, vagy olyan eldugott helyen van, hogy a vásárló még vé­letlenül se találja meg. A csemegebolt példája em­lítésre méltó, mert ez a nyílt­ság felelősségvállalást, a tényekkel való bátor szambe- nézést jelenti. (soltész)

Next

/
Thumbnails
Contents