Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-30 / 203. szám
8 KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. augusztus 31. FIATALOK ÜZEME HOVÁ A SZAKKÖZÉPBŐL? Nincs elég ápolónő Szabad idő a gyárban Nyíregyháza egyik legfiatalabb üzeme a papírgyár. Mindössze hároméves. A közel ezer dolgozó átlagéletkora 27 év. A hatalmas, modern, automata gépsorok segítségével és a munka gondos, körültekintő megszervezésével a megye évi, ipari termelésének közel 15 százalékát a papírgyár adja. A papírgyár a város déli részén, távol a központtól, a vasúti síneken túl épült; és az autóbusz is csak óránként indul oda, a dolgozók a munkaidő letelte után gyakran mégsem mindig hazafelé igyekeznek, hanem a gyárban a változatos és egyéb programokból válogatnak. Segítenek a brigádok / • — A szocialista brigádmozgalom kiszélesítésével, a versenyszellem kialakításával értük el, hogy dolgozóink a munka után is szívesen vesznek részt sokféle gyári rendezvényen — mondta Bak Sándor, a pártszervezet titkára. — A kulturális programok nagy részét a KISZ szervezi, mi viszont ötleteket, javaslatokat adunk a megvalósításhoz. — Nehéz az előadások, műsoros rendézvé- nyek időpontját kitűzni, hiszen mindenki folyamatos, azaz három műszakban dolgozik — folytatta Hajdú Pálné, a szakszervezeti bizottság titkára. — A dolgozók érdekvédelmén kívül számunkra legfontosabb a közművelődési feladatok megoldása. Gazdag szakszervezeti könyvtárat állítottunk össze. Hozzánk tartozik a sportprogramok megszervezése és lebonyolítása is. Egy példa; július közepén Szolnokon rendezték meg a Papír Kupa-versenyeket. Egy a sok fiatal olvasó közül. Női futball — Sokat edzettünk a versenyekre — mondja Beruh András hullámgépkezelő, KISZ- alapszervezeti sportfelelős. — Válogatottunk jól szerepelt Szolnokon. Nemcsak erre készültünk, hanem rendszeresen játszunk más brigádokkal is. Női futball is van és a lánycsapatot én edzettem. Egész jól tudnak focizni... Hamarosan indul a szakszervezeti oktatási évad. A szabad idő kulturált eltöltése, az általános műveltség emelése érdekében szakmai, politikai tanfolyamokat szerveznek. Megkérdezték a dolgozókat, így választották ki az egyéves tanfolyam témáját: „A munkahely és társadalmunk időszerű kérdései”. A KISZ gyakran szervez különböző kirándulásokat, szakmai látogatásokat az ország más papírgyáraiba. Színházi bérlet a KISZ-eseknek — Tavasszal a szocialista brigádok tagjai Fűzfőre látogattak el és július 19-én mi fogadtuk a társüzem küldötteit — mondja Kálnási László, csúcstitkár. — Emellett színházbérletet is váltottunk és az előadásokra a legjobban dolgozó KISZ-tagok juthatnak el. Sokan tanulnak esti gimnáziumokban, főiskolán, egyetemen. A marxista esti középiskolának is sok hallgatója van a papírgyárból. Az üzemi könyvtár sok izgalmas és tanulságos könyvet kínál. A csúcstitkár is jó példát mutat: a felsőfokú energetikusi tanfolyamra jár. A szervezéseknél gyakran gondot okoz, hogy az üzem elég messze van a város központjától. Érdekes műsort és megfelelő időpontot kell választani, hogy minél többen benn maradjanak. — Szívesen maradunk itt munkaidő után is — folytatja Vad Éva szervezőtitkár. — Egy műszak alkot egy alapszervezetet, így a rendezvényeket a munka után tartjuk. Idén alakult az MSZBT-tagcsoport. Az eltelt hónapok alatt már jó néhány programot szerveztek. Ha itt marad a bejáró... — A felszabadulási évfordulóra kulturális és sportműsort állítottunk össze a szovjet katonák részvételével — mondja Farkas Szabolcs, az MSZBT-tagcsoport titkára. — Fogadtunk már szovjet delegációt a , rahói papírgyárból. Most 'is egy közös magyar—szovjet kulturális műsor összeállításán dolgozunk. Lisovszki György karbantartó, az energia hullámgépsoron dolgozik. Két éve van itt. Nyírbogdányból jár be naponta. — Nehéz mindennap utazgatni, korán kelni, de a jó kollektíva sokat segít, a vezetők gyakran megtalálják a mindenki számára- alkalmas időpontot. Én most politikai ismereteimet bővítem a szervezett tanfolyam keretében, de ha csak tehetem — időnként itt maradok egy-egy jó rendezvényre is. Tóth Kornélia LÁZÁR TIBOR: Nyári zivatar A délutáni nap csókolja a szemem, s perzselő' aranya szétfolyik testemen, kaszák hegyén táncol, kévébe hull a fény, két marokkal szedem, s mezőket gyújtok én. Emésztő tűz lobog, kocsi nyoma fordul, lehúnyt szemű pipacs szél-szerelmet koldul, mire észreveszem villant az ég alja, aki fel sem néz. az csak a dörgést hallja. Sistereg a felhő, forr a föld alattam, olyan most a mező, mint a forró katlan. Aztán nem esik már, nem hajol a szél sem, szivárványkor gurul azúrkék keréken, s az ég óceánján felhő tarajokon foszló eső-hajból a nap glóriát fon. VAS ISTVÁN: MOT ORBICIKLI Kik fogják és fogják-e majd kinyitni A nyugtatások titkos ajtaját? Kék villanással egy motorbicikli Vibrál, robog fekete parkon át. Ne hagyj el azon a holdtalan estén, Te is surranj be, tolvaj értelem. A dombok közt kék lámpa, ideges fény. Honnan? hová? minek is kérdezem? A megyei kórház ápolónő-utánpótlásának egyik fő forrása a Kölcsey Ferenc Egészség- ügyi Szakközépiskola. Kezdettől fogva általános tapasztalat, hogy a kölcseys lányok inkább az egészségügy más területein helyezkednek el, illetve a kórházban dolgozók hamar otthagyják munkahelyüket. Pedig nagy szükség lenne rájuk: kevés az ápolónő. Miért mennek el? Nem jók a munkakörülmények? Ezekre a kérdésekre próbáltam választ találni. Kivételes eset?... Király Erzsébet ápolónő és Csonka Mária szülésznő kórházi dolgozók a Kölcseyben érettségiztek. Több lehetőség közül választották a kórházat. Alacsony fizetéssel kezdtek, három műszakban dolgoztak, nem kaptak nővérszállót. Erzsiké például kezdetben minden nap bejárt. Mégsem adták fel. Hogy miért? A választ legszebben Marika fogalmazza meg: — Itt volt ránk leginkább szükség. Szeretünk dolgozni. Célunk a gyógyítás, hiszen a nővér is gyógyít. Ha nem is látványos operációkkal, de sokszor embéri szóval, segítőkészségével. Hivatástudat? Kötelességérzet? Mindegy. A lényeg az, hogy sok hozzájuk hasonló lelkes kislányra lenne még szükség. Az iskola Dr. Kapitány Józsefné, a Kölcsey gyakorlatvezető tanára: — Iskolánk tanulói általános asszisztensi valamint csecsemő- és gyermekgondozói képesítést nyernek a négy év alatt. Érettségi után az előző két terület kivételével az egészségügy bármely területén helyezkednek is el, tízhónapos szakosító képzésen kell részt venniük. A kórházban elhelyezkedők gyakorló ápolónőkként kezdenek. így hátrányban vannak a szakiskolásokkal szemben, akik érettségit nem kapnak ugyan, de mint szakképzett nővérek állnak munkába. — Visszatartja őket a kórháztól az alacsony fizetés. Ezerhétszáz forintot kapnak, amiből bizony nehéz megélni. Az egészségügyis lányok nagy része vidéki, így természetes, hogy igénylik a nővérszállást. A kórház azonban nem tud számukra elhelyezést biztosítani. Akik mégis itt állnak munkába, ^zok sem maradnak sokáig. Ideáljuk a precíz, tökéletes munka, ám nem egy nővértől ennek az ellenkezőjét látják. Nem megfelelőek a munkakörülmények, hiszen a munkaerőhiány miatt a lányoknak olyan munkát is el kell végezniük, ami nem az ő feladatuk. Műszak végére kimerülnek: ter- mészétes,' hogy keresik a könnyebb munkalehetőséget. — Kevés a férfi a pályán. Nincs elég műtős, beteghordó, pedig mennyire kéne a seMinden nyáron közép- és főiskolások ezrei vesznek részt az önkéntes ifjúsági építőtáborok munkájában. Csak a szabolcsi táborozok munkája egymillió forintot ért az idén. A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskola diákjai most is több brigádban dolgoztak az ország különböző építőtáboraiban. Köztük volt a negyedik osztályos Jenei Zoltán is, aki Csepelen dolgozott. A nagy élmény — Most voltam másodszor építőtáborban — mondja. — Tavaly az M—7-es utat építettük, az kemény munka volt. — Az első táborozásomra csak azért mentem el, hogy két hétig valahogy elüssem az időt. Aztán sokkal több lett belőle. A közös munka, közös szórakozás nagy élmény volt. Talán nagy szavaknak tűnnek, de egy-egy műszak után tényleg valami elégedettséget éreztünk. Ha valaki ezelőtt azt mondta volna nekünk, hogy a nehéz fizikai munkában is lehet örömet találni — lehet, kinevettük volna. Vannak osztálytársaink, akik nem voltak még építőtáborban, s kezdetben ők is megmosolyogtak bennünket, de amikor az élmények kerültek szóba, legtöbben irigykedve hallgattak bennünket. Sajnálták, hogy nem jöttek velünk... „Itt lettünk igazi barátok“ Józsi Barnabás szintén a Bessenyei György Gimnázium tanulója, Jenei Zoltán osztálytársa. Most volt először építőtáborban. Véleménye: gítségük, erejük. De ez már szervezési hiba: sokan nem is tudják, hogy a Kölcsey egészségügyi osztályaiba fiúk is jelentkezhetnek. A kórház Dr. Uray György igazgató-főorvos: — A nővérek fizetése valóban alacsony. Ettől nagyobb bért azonban nem tudunk biztosítani. A kezdéstől hároméves munkaviszonyig — rendelet szerint — 1300—1800 lehet az alapbér. Mi 1400-at adunk. Ehhez jön a 300 forintos ágy melletti pótlék, így lesz a fizetés 1700 forint. — Valóban megoldatlan a szálláskérdés. Nővérszállónk 100 személyes: jelenleg 560—580 dolgozónk pályázik rá. A kórházi rekonstrukciók során terveztük új szálló építését, melyhez végül felettes szerveink nem járultak hozzá. — Ami intézményünk munkamorálját illeti, tényleg vannak problémák. Persze nálunk a felelőtlenség megbocsáthatatlan. Igyekszünk a sietést, kapkodást felszámolni. Amíg emberhiánnyal küzdünk, nem tudunk tökéletes munkát végezni. Összegzés Az elmondottak nem csupán helyi problémák. Ebből adódik, hogy a megoldás jórészt országos feladat. Akkor azonban, ha a központi segítség késik, okos szervezésre, gondos beosztásra van szükség. ! A munkaerő-utánpótlás terén nem elég csak a szakiskolás lányokra" várni —.Ánivel; megyei igények is vannak. Az egészségügyi szakközépiskolák egész oktatási rendszere Hibás. Hiszen elsősorban nem általános asszisztensekét, csecsemő- és gyermekgondozónőket, hanem jó felkészültségű ápolónőket kellene képezni. Házi Zsuzsa — Nekem nem újdonság a fizikai munka, az idén nyáron is, még mielőtt építőtáborozni mentem, otthon, Dögén több napot dolgoztam a tsz-ben. Éppen ezért csodálkoztak néhányan a faluban: itthon is dolgozhatsz, minek ahhoz Csepelre menni? De engem ekkor már nem lenetett lebeszélni a tervemről. Nővérem, osztálytársaim annyi érdekes dolgot meséltek az építőtáborról, hogy megkötni sem lehetett volna. — Végeredményben nagyon hasznos és kellemes két hetünk volt. Osztálytársainkkal dolgoztunk, szórakoztunk, még jobban „összerázódtunk”. Meg aztán valahogy a kétkezi munka során jobban egymásra voltunk utalva. Itt szerencsére nem volt olyan helyzet, mint az iskolában dolgozatíráskor, ahol lehetetlen egymásnak segíteni. Néhányan itt váltunk igazán barátokká. Kiváló brigád Balázs Mariann nemrég érkezett haza Csillebércről. Az- úttörőtábor konyháján dolgozott, kilenc iskolatársával együtt. — Nálunk a családban már szinte hagyomány az építőtáborozás. Két évvel ezelőtt a testvéremtől vettem át a stafétát — mondja. Az idén is kiváló brigád címet szereztünk, ami azt is jelenti, hogy a turnusban mi dolgoztunk a leeiobban. Persze még mindig van ió néhány olyan diák, aki egyszerűen nem érti, mi jó van abban, hogy dolgozunk, ahelyett, hogy pihennénk. Ezek csak akkor ismernék meg az építőtáborozás szépségét, ha eljönnének velünk. Két hétig .belekóstolnának, .milyen is felnőttnek lenni... Balogh Géza Diákok a munkáról, építőtáborozásról „Felnőttnek éreztük magunkat“ r
