Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-30 / 203. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 31. HÉTFŐ: Limában megkezdődik az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. — Rhodesiái tárgyalások a Zambezi folyó hídján. — A Palesztinái Felsza- badítási Szervezet elutasítja az inga-diplomáciát. KEDD: Folytatódnak a fegyveres összetűzések Angolában és Portugál-Timoron. — Banglades új vezetőinek üzenete Indira Gandhihoz. — Az amerikai hadügyminiszter Dél-Koreában. — Belpolitikai feszültség Argentínában. SZERDA: Nagyszabású antifasiszta tömegtüntetés a portugál fővárosban. — Athénben elvetik a rendkívüli parlamenti ülést követelő ellenzéki követelést. — Terrorper és alkotmányszigorítás Spanyolországban. CSÜTÖRTÖK: Izraeli légitámadás dél-libanoni célpontok ellen. — Bombamerényle-tek Londonban. — Korzikai szeparatisták fegyveres fellépése. PÉNTEK: Magyar párt- és kormányküldöttség utazott Hanoiba, a VDK fővárosában felavatják a Ho Si Minh- mauzóleumot. — Arabközi tanácskozások sorozata. — A portugál kommunisták politikai tárgyalásokat sürgetnek. SZOMBAT: Perui nyilatkozatok a katonái hatalomváltás után. — Uj kormányfő Hírek és cáfolatok, maratoni tanácskozások. A közlemények cáfolata — Portugália mozgalmas és kritikus napokat élt át a héten, s a lisszaboni jelentések változatlanul a címszalagban szerepelnek. A kibontakozó erőpróba során egyelőre sajátos patthelyzet alakult ki. A fővárosban nagyszabású; másfélszáz ezer embert megmozgató tömegtüntetésre került sor, amelyet a kommunista párt és hét másik politikai csoportosulás által alapított Forradalmi Egységfront szervezett. Észak-Portugáliá- ban, s az ország több más pontján viszont tart a reakció tobzódása és a rendfenntartó közegek nem tanúsítanak megfelelő magatartást. Megosztottnak tűnik a hadsereg is: a haditengerészet sokkal haladóbb álláspontot foglalt el, mint a légierő, tiszti és altiszti csoportok állnak szembe egymással. Mindez magyarázatot adhat a látszólag furcsa események hátterére. A jobboldali lapok közlik egy új kormány névsorát, de rövidesen kiderül, hogy csupán vágyálmaikat nyomtatták ki. Costa Gomes köztársasági elnök szinte naponta más árnyalatú és hangsúlyé kijelentéseket tesz, a COPCON rohamosztagai megszállják a vezérkar propagandaosztályát (a benyomuló csapatokat egy olyan ezredes vezeti, akit jobboldali magatartás miatt korábban eltávolítottak), de később a propagandisták leváltott vezetőjét is bevonják a legmagasabb szintű tanácskozásokba. Puccshírek ter^ jednek, de azután valótlannak bizonyulnak, majd megint újabb nevek és újabb személyi kombinációk kerülnek forgalomba. A hét végén olyan kompromisszum született, hogy Pinheiro de Aze- vedo tengernagyot jelölik egy hatodik ideiglenes kormány miniszterelnökének, míg Goncalves tábornok, a jelenlegi miniszterelnök a katonai vezetésben kap fontos beosztást. Ebben a bonyolult helyzetben a Portugál Kommunista Párt jelentős új kezdeményezéssel lépett az ország nyilvánossága elé. Azt indítványozta, hogy a hadsereg különböző irányzatai, valamint a baloldali pártok, s az utóbbi időben erősen vitatható álláspontra helyezkedő szocialisták tartsanak közös megbeszéléseket a válság megoldására. Az összes érdekeltek széles körű eszmecseréjével meg lehetne találni az együttes cselekvés módozatait, hiszen a zűrzavar csak a volt fasiszta rezsim híveinek kedvez, s veszélyezteti az áprilisi fordulat eredményeit. Portugália jövőjének szempontjából igen lényegesnek ígérkezik, Portugáliában. hogy milyen visszhangra talál a kommunisták javaslata. Annál sürgetőbb lenne felülemelkedni a válságon, mert közben romlik a gazdasági helyzet, egyes NATO- körök a nyílt zsarolástól sem riadnak vissza, s Portugáliának két másik kontinensen is súlyos gondjai vannak. Timor szigetén az ellenőrzés kicsúszott a portugál hatóságok kezéből, s legfeljebb a menekülők elszállítására gondolhatnak — Ausztrália és Indonézia közreműködésével. Angolában viszont újra a portugál hadsereg vette kézbe az irányítást, s bizonytalanná vált a gyarmat november közepére tervezett függetlensége. A haladó felszabadítási mozgalom, az MPLA tiltakozott a döntés ellen és sikerült tűzszünetet kötnie az Unita nevű másik angolai szervezettel. Igaz, a harmadik — a nyugati, pekingi és zairei támogatást élvező FNLA — fegyvereit továbbra is honfitársai ellen fordítja. A hét számos más nyugat- és dél-európai országban is belső feszültségeket hozott felszínre. Bombarobbanások Londonban, fegyveres összetűzések a Franciaországhoz tartozó Korzikán, ahol elszakadást követelő mozgalom bontakozott ki, tiltakozások a spanyolországi rendkívüli törvénykezés, a halálos ítéletek ellen és tiltakozások Görögországban, hogy érvényteleníteni akarják a halálos ítéleteket, amelyeket a volt diktatúra főkolomposai ellen hoztak... Amíg tart bennem a lélek, addig ottmaradok, szőlőt nevelek, gyümölcsöt termesztek. Azt megfogadom, hogy minden május 8-án ünneplőbe öltözöm, felmegyek a hegybe, a borházba. Kirakom a legjobb bort, annyi pohaBelpolitikai jellegű, de világpolitikai jelentőségű események uralták a héten La- tin-Amerikát is. Venezuelában elfogadták az olaj államosítási törvényt, Argentínában fokozódik a különböző katonai és peronista érdekszövetségek viszálykodása, Peruban pedig katonai hatalomváltás történt. Velasco Alvarado elnököt az eddigi kormányfő, Morales Bermudez tábornok váltotta fel az államfői poszton. Az első nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy az új vezetés következetesen folytatni kívánja Peru reformpolitikáját. Limában egyébként éppen tanácskozott az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezlete, de a perui elnök megdöntése nem okozott fennakadást. A limai értekezletről főként három mozzanatot emelhetünk ki: 1. nyolcvankettőre emelkedett az el nem kötelezett országok csoportjának taglétszáma, s közöttük van már a VDK, á DVK és a KNDK is, míg Dél-Korea jelentkezését visz- szautasították; 2. a tanácskozás során általános volt az antiimperialista alaphang; 3. első ízben született hatékony gazdasági akcióprogram, aminek jele a kuvaiti központtal létrehozandó hatmilliárd dolláros közös segélyalap. Az amerikai külügyminiszter különrepülőgéoe közben szorgalmasan rója a Jeruzsálem és Alexandria közötti távot. Ha hinni lehet a bejelentéseknek. rövidesen parafálásra kerülhet a második egyiptomi—izraeli csapatszétválasztási egyezmény. A megállapodás azonban két vonatkozásban is részleges: az izraeli visszavonulás még a Sinai-félsziget nagyobbik feléről sem történik meg, b nem rendeződnek a palesztin mozgalom, Szíria, Jordánia, Libanon problémái. (Az „ingázó” repülőgép mellett — bombázógépekről is érkezett jelentés, izraeli támadás zajlott egy dél-libanoni célpont ellen.) Aligha véletlen, hogy ezekben a napokban felélénkült az arabközi diplomácia is, Szíriái, jordániai, palesztin vezetők folytattak sorozatos megbeszéléseket. S az arab fővárosokban egyre gyakoribb az a vélemény, hogy a tartós rendezés útja csak Genien, a valamennyi érdekelt részvételével összeülő békekonferencián át vezethet. Réti Ervin rat teszek körbe, ahányan most itt vagyunk. Kiiszom őket szép csendesen, rátok gondolok. Lehet, hogy sírok. Nem baj. Egyedül leszek. Azt a ti emléketeknek szentelem. Minden esztendőben egy napot! így is lett. Itt vagyok, élek, nekem jó, nem szoktam beszélni róla. Évente csak egy ünnepet ülök meg. A két gyerek megszep- penten, ijedten nézett az öregre. A kislány borzongva tartotta a kezében a fényképet. Sápadtan, félősen húzódott Andráshoz. — Hihetetlen, hogy mindezt túlélte, Franci bácsi! Csoda, hogy ép elmével került haza, — ne tessék rám haragudni, ha néha viccelődtem. Én nem tudhattam! — nézett az öregre bocsánatké- rően a kislány. — Mit kellene megbocsátanom? Mit kellene tudnod? Értelek én kislányom. Bármelyikünkre nézel, mindany- nyian hordunk a hátunkon valamilyen batyut. Nem akarjuk mi azt a ti hátatokra akasztani. Most már tudjátok, mire vállalkoztok? Vietnam élete képekben A háború vérzivatarai után immár békés élet köszöntött Vietnam népére. Képeink, amelyeket a VNA, a Vietnami Távirati Iroda riporterei az idén nyáron készítettek, erről számolnak be: a haiphongi kikötő Duyen Hai gépgyárában az idén nyolc, egyenként 160 m3/óra kapacitású kotróhajót állítottak elő. A képen: a nyolcadik kotróhajó a gyár dokkjában. (Foto: Van Szak) Több száz dolgozó tölti nyári szabadságát szak- szervezeti beutalóval a Haiphongtól délre elterülő Do Son-i tengerparton vagy a hegyekben. A képen: beutaltak a tengerparton. (Foto: Tran Szón) Vízlépcső a Day folyón. A folyó szabályozásával védik meg Hanoit és a Vörös folyó deltavidékét az áradásoktól. (Foto: Van Bang) Majdnem lehetetlenre. Én itt őrzöm a penzai nyelvtanár címét. Itt van Misa címe is. ö volt a sofőr. Felírtam a szibirják rhérnök címét is. Nem kerestem őket. Minek szaggatnám fel a régi sebeket. Van munka elég, tele van vele mind a két kezünk. — Egy kicsit megkevert bennünket, Franci bácsi! — mosolyodott el András. — Maga egy hős volt, egy kivételes ember! — Frász voltam én, nem hős. Úgy féltem, hogy majdnem kirázott a hideg a gatyából, dolgozott bennem egy nagyobb erő is. Becsület. Szerettem volna valamit jóvá tenni abból, amit azok a vadállatok műveltek a táborban. Ennyi volt az egész. — Feljönne egyszer az őrsre? Beszélni egyszer erről a fiúknak? — Nem, dehogy. Nagyon felkavarnak a dolgok. Annyifélét összehordtak már filmekben, regényekben, méghozzá olyan bután. Úgy ábrázolták ezeket az embereket, mintha kőből lettek volna, mintha szobrász faragta volna őket lovasszobornak. Majdnem minden filmből hiányzott ezeknek az embereknek a félelme, borzongása, vívódása, az, hogy senki se viszi derűs kedvvel vásárra a bőrét. Vittük, az igaz, de milyen lelkiállapotban, milyen erők hatottak, amik legyűrték bennünk a kishitűséget? Ezeket nem tudják mindig pontosan érzékeltetni. Én sem tudnám már pontosan elmondani. Menjetek csak, keressetek, kutassatok, biztosan sok emberi értékkel gyarapodtok. De ebből elég, gyertek megmutatom nektek a szőlőmet. Nehezen, lassan engedett ki belőlük a szorongás. Már leáldozóban volt a nap. Már érkeztek az alkonyati párák, idehallatszottak az este távoli zajai. Itt-ott tüzek gyulladtak, a szőlőhegy apró jelzőlámpái. Szótlanul ballagtak visszafelé. A taligaút keskeny, csak összekapaszkodva lehet rajta elférni. Az okmányellenőrző járőr csinos, fiatal lányt kísér az őrsre. Az udvaron téblábolók azonnal abbahagyják még a Harminc éve Színhely: Tokiói-öböl. Idő: 1945. szeptember 2. Nem véletlen így egymás mellett ez a két kurta, színlapokra emlékeztető mondat — szinte színházi rendezőre vallott, ahogy most harminc esztendeje megrendezték a kilenc „vendég” fogadását a Missouri csatahajón. Shigemitsu japán külügyminiszter ment elől, ő vezette a Japán kapitulációját aláíró hivatalos küldöttséget. Aki fogadta, egy meg-megránduló arcú, sötét szemüveges tábornok, MacArthur. Csak intett, a japánok állva maradtak, úgy hallgatták néhány mondatos kemény beszédét. Aztán a külügyminiszter írta alá a már előre bőrbe kötött fegyverszüneti egyezmény két példányát, utána pedig Ume- zu tábornok következett, aki a japán hadsereg és Hirohito császár nevében parafálta a kapitulációt. Azután a győztesek írtak alá, MacArthur tábornok, Gyerevianko szovjet vezérezredes, Csang Kaj- sek tábornok és mások. Manapság amerikai történészek, nyugati lapok szeretik azt a beállítást megismételni, hogy „az atombomba tétette le a fegyvert a japánokkal”. Kétségtelenül közrejátszott az atombomba okozta katonai-politikai-tár- sadalmi sokk is, de — ezt minden katona megérti, és aki valaha foglalkozott a háborúk történetével, igazolhatja —, érintetlen, jól felszerelt hadseregek megsemmisítése nélkül aligha kerülhetett volna sor szeptember 2-án a japán kapitulációra. A szovjet hadsereg augusztus 9-én, hajnalban indult meg a japánok ellen, egységei rendkívül gyorsan átkeltek a Hszingan-hegységen, majd a Közép-Mandzsuriai síkságon a japánok egyik legnagyobb és legerősebb hadseregének, a Kvantung-had- seregnek a hátába kerültek. Egymillió japán katona állt Mandzsúria földjén, jól képzett, harcedzett tisztikarral és viszonylag jó felszereléssel, tüzérséggel, harckocsikkal, repülőgépekkel. A japán kormány és a legfelsőbb haditanács üléseinek a jegyzőkönyvei, a híres „császári konferencia” részvevőinek visszaemlékezései szerint akkor döntöttek a fegyver- szünet elfogadása mellett, amikor augusztus 13-án megkapta a japán vezérkar a hírt, hogy a mandzsúriai haderőt a szovjet hadsereg bekerítette és már csak napok kérdése a megsemmisülés. Másnap Svájcon és Svédországon keresztül közölték az antifasiszta koalíció hatalmaival, hogy Japán feltétel nélkül megadja, magát. Véget ért a második világháború. 'Wfa—a—spaBM semmittevést is, kocsányon lógó szemeket meresztenek a jövevényre. Jól látta ezt a lány is, ‘ éles nyelvét nem fogta gyeplők közé. —Mi az, , nem láttatok még fehér embert? Ez a két buzgó mócsing úgy kísér ide, mintha gonosztevő lennék. Pedig megmondtam nekik, hogy látogatóba jövök és kész! — Az nem elégséges, kérem, — felelt az egyik katona és nagyon udvariasan tessékelte beljebb az iroda felé. Kértük, mondja meg, kihez jött, hogy hívják az illetőt, nem volt hajlandó. Lehet, hogy nincs is olyan nevű katona, akihez állítólag látogatóba jön, biztos azért nem volt hajlandó nyilatkozni. Majd a parancsnok elvtárs eldönti, hogy mi újság. Suhajda és Faludi a kút körül szorgoskodtak. Mint olyan sokszor, most is a nadrágjukat sikálták. Valamilyen társadalmi tevékenység salakját igyekeztek eltávolítani a szolgálati öltözet eme fontos darabjáról. HjI “jfa! I 1 I T A V I ■ I I k ■ A 1—,ii
