Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-03 / 181. szám

1975. augusztus 3. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Három esztendő — otthon A GYERMEKGONDOZÁ­SI SEGÉLYEN lévő kisma­mák között ■ sokan előbb- utóbb úgy érzik: valami hiányzik az életükből, vala­mivel rövidebbek lettek a hétköznapok, és semmi sem különbözteti meg az ünne­pektől. Azt valamennyien tudják, tudjuk, hogy a gyerekkel el­töltött három esztendő fel­becsülhetetlen érték — a gyereknek. Túl a kicsi fizi­kai szükségleteiről való gon­doskodáson — az első évek­nek, a semmi mással fel nem cserélhető anya—gye­rek kapcsolatnak sajátos tör­vényei vannak. A csecsemő, a kisgyermek számára az édesanya jelenti — ez eset­ben az egyetlen — később a legfontosabb kapcsolatot a világgal. S hogy felnőtt éle­tében miként szervezi meg társas kapcsolatait, mi mó­don alakulnak érzelmei, kö­tődései — mindig is befo­lyásolja majd, hogy milyen viszonyban volt az édesany­jával. Mindehhez az alapot jelenti ez a három esztendő. De sok kismama nem gon­dol rá, hogy ez alatt az idő alatt valami mást is „fel le­het építeni”. PÉLDÁUL BEFEJEZNI a félbehagyott tanfolyamot, vagy iskolát, szakképesítést szerezni. Esetleg még maga­sabb végzettséget is. Vagy egyszerűen csak elolvasni azokat a könyveket — szak- irodalmat, szépirodalmat — amelyekre a családalapítás, a gyermekvárás izgalmai kö­zött nem maradt idő. És nagyon-nagyon fontos, hogy ne szakadjon meg az a kap­csolat, amely a kismamát a szülés előtt a munkahely­hez, s így a közélethez kö­tötte. Itt persze a másik fél­nek is „lépnie kell”. Egyre- másra hallani arról, hogy vállalatok, hivatalok, gyá­rak, vagy a hozzájuk tarto­zó klubok, művelődési in­tézmények lehetőséget te­remtenek a kismamáknak a tanulásra, az ismeretszerzés­re. Egyre többen élnek e le­hetőséggel, másokban talán feltámadt már az igény, csak éppen nem tudják azt a he­ti néhány órát kiszakítani a házimunkával terhes hétköz­napokból. „FÄRADT VAGYOK” t­mondják az anyukák. „A férjem annyit sem segít, mint régebben. Ugyanis itt­hon vagy, azt mondja.” Hát igen, a szemléleten is vál­toztatni kell. Azon a sajátos „férfilogika” diktálta állás­ponton, hogy aki „csak” ott­hon van, az „nem dolgo­zik”. Mert, hogy a gyerek, vagy a gyerekek ellátása, gondozása, a lakás rendben- tartása, ráadásul a bevásár­lás, a főzés — ne folytas­suk, hogy mennyire sokrétű tevékenységre kötelezett (kárhoztatott?!) a háziasz- szony — mennyire fárasz­tó, azon vitatkozni sem sza­bad. Csak segíteni. De ennek törvénynek kellene lennie! Sokszor a kismama egy­szerűen nem tudja beosztani az idejét, s az erejét sem. Pedig, amikor dolgozott, ak­kor is várt rá a takarítás, mindennap a vacsorafőzés, s jutott ideje szórakozásra is. Általában több, mint az ott­hon töltött évek során. MINDEN MUNKÁNAK megvan a maga kialakult, megszokott ritmusa. Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy. Ez a folyamatos ismétlődés megszokássá válik, az ideg- rendszer, a fizikum alkal­mazkodik hozzá, ha tartjuk ezt az életrendet, pontosan beilleszthetjük a tervezett tevékenységet. Amikor a kis­mama otthon marad a ba­bával, a kialakult ritmus — nem szűnik meg — de át­alakul. Arra kell törekedni tehát, hogy úgy formáljuk újjá, hogy ismétlődései, meg­szokásai ne töltsék meg az egész napot. Maradjon né­hány óra legalább. S hogy ezt a „teremtett” időt, hogy tölti meg tartalommal a kis­mama, az már az igényei­től függ. Lehetőséget — hogy ez a három esztendő a gyerek gyarapodása mellett szemé­lyisége gazdagodását is hoz­za — mindig talál. P. V, C A legkorszerűbb gépek segítik a termelést a Nyíregyházi Papíripari Vállalatnál. (Elek Emil felvétele) A TUZSÉRI PÉLDA Kétezren egy célért Hibás a titulus, hogy még mindig fatelep a tuzséri. Valami­kor, 1961-ben, amikor legelőn kezdték a munkát, 40 emberrel dolgozott, s a géppark alig 15 elevátorszerű, berakógépből állt, va­lóban az volt. Alig másfél évtized alatt Európa legnagyobb fafel­dolgozójává fejlődött. Sokszor leírtuk már ezt a jelzőt róla, s ha most mégis újra említjük, csupán azért tesszük, hogy összehason­lítási alapunk legyen. Amerre a szem ellát, mint­egy 62 hektáron fa, fa, gépek, daruk sokasága, erdeje. Jelen­leg 120 ezer köbméter az üzem fakészlete. Gépparkjá­nak az értéke több tízmilliót ér, s többsége osztrák import. Csak 10 tonnás darukból 13 van, s a villástargoncák, il­letve faanyagszállító gépek száma 100. Autódaruk, rako­dógépek több tucatnyi külön­böző szalag- és fűrészgépek segítik 2 ezer ember munká­ját. :x:::Xvx::x-x"x-::Xv:’x:xZ'X:X:J Egyszázaiéi||| a valóságban Itt 1 százalék termelési ér­ték megtakarítása gömbfából 6100 köbmétert eredményez a vállalatnak és a népgazda­ságnak. Rönkfűrészárukból pedig 3 ezer köbmétert. Leg­utóbb csúcsvezetőségi ülésen adott számot Vilmán Pál a gyáregység vezetője, milyen eredménnyel járt eddig a párt decemberi határozata nyo­mán született intézkedési terv végrehajtása. Vajon sikerült-e megértet­ni csaknem 2 ezer dolgozóval e fontos határozat lényegét? Ugyanis ettől függ a siker. Olyan szemlélet alakult ki a gazdasági, társadalmi veze­tőkben, — s ezt kívánták megértetni a dolgozókkal is! —, hogy nem csupán takaré­kossági határozat a decem­beri. Ettől sokkal több! Komplex feladat, amelynek célja a gazdálkodás haté­konyságának az átfogó javí­tása. Ennek szellemét „hintet­ték” el a különböző fórumo­kon. Tárgyalták pártalap- szervezetek vezetőségi ülése­ken, taggyűléseken, vitatták taggyűlések, termelési tanács- nácskozások. Megbeszélték szocialista brigádvezetők. S, ha tudjuk, hogy számúk 43, s félezer ember a tagja, ak­kor érzékelhető a jelentősé­ge. Felhasználták a párthatáro­zat megértetésének céljára a különböző párt-, szakszerve­zeti és szakmai tanfolyamo­kat. Előadásokat, konzultá­ciókat tartottak belőle. így vált a közös gondolkodás fon- sos elemévé. Az üzemi de­mokrácia e különböző fóru­main több száz észrevétel, ja­vaslat, kezdeményezés hang­zott el. Amit hasznosítani le­hetett, bekerültek az intézke­dési tervbe. jvX;X;XvX:X;X;.';X;::X:x::::xx>:X:x: helyből Előírták a tuzséri gyáregy­ségnek, hogy 221 ezer forint értékben gyártsanak pótal­katrészt az import csökkenté­sére. Ehelyett 500 ezret vál­lalt a kollektíva. A fél év ér­tékelésekor már a 245 ezer­nél tartanak. Ez bizonyítja, van még tartalék. Az idei ta­karékossági terv eredménye­ként 28,5 millió elérése a cél. Ebből 10 milliót siker- rült eddig teljesíteniök. Az, hogy a második fél évben sikerül-e a vállalt még meg­lévő 18,5 millió, jórészt a papíripari hulladékfaexport értékesítésétől függ. Ha eb­ből nem sikerül, úgy más forrást keresnek. Hatékony gazdálkodási szemlélet kialkítása szük­séges. Hogy ez mit jelent itt? Tudni kell azt, hogy itt min­den köbméter fa szinte dup­la értéket jelent, hiszen kizá­rólag importanyagra épült üzem. A faanyag 99 száza­léka szovjet export, 1 száza­léka csehszlovák. Devizát ad­tunk értük, s rajtunk múlik, hogy a termelékenyebb fel­dolgozás eredményeként mennyi lesz a telep, a nép­gazdaság nyeresége. Valójá­ban a gyáregységnél a taka­rékossági elképzelés arra épül, hogy az importfát a leggazdaságosabban kell fel­dolgozni. Ezelőtt például a tehernek számító hulladé­kot most hasznosítják jó pénzért. Hogy jelentős-e ez? Mutat­ja, hogy másutt is a takaré­kosságra törekednek, s bizo­nyítja a decemberi határozat komplex jellegét, s azt, hogy kooperációban átfogja-átszö- vi a vállalatok gazdálkodási tevékenységét. De maradjunk a példánál. Eddig ezt a hul­ladékot sokmilliós költséggel kellett kifuvaroztatniok. Ki­számolták: 1200 gépkocsi fu­varra volt szükség, összesen 27 ezer 600 kilométert tettek meg. Ez a föld átmérőjének csaknem a fele. És mennyi üzemanyag, költség? Nem szólva arról, hogy a gépeket most fontosabb feladatra tudják használni. S talán fur­csán hangzik, de az exportra kerülő hulladékfaanyagok feldolgozására is sokkal több gondot fordítanak, mint ko­rábban. Tavaly az első fél év­ben mintegy 5,2 millió forint értékben exportáltak ezek­ből', az idén már 6,3 millió forint értékben. És ha korábban arról szól­tunk, hogy egyik meghatá­rozó tényező az import­anyag, a másik: a gépek. En­nek az óriási gépparknak az olajozott működésétől függ másrészt a gazdálkodás haté­konysága. Ez a sokmilliós géppark 8 év óta szinte megállás nélkül működik. Ed­dig nagyjavításra még nem volt lehetőségük. Ha egy-egy fontos célgép egy-két órára, vagy néhány napra leáll, mil­liós értékek vesznek kárba. Ez történt 5 fűrészgép meg­hibásodása miatt. „Csak” 2 —8 hétig nem termeltek, s máris 1000 köbméter fűrész- árutermelés-elmaradás kö­vetkezett be. ||: nélkül sggg Egy kétezres kollektíva kö­zös javaslata nyomán kerül sor augusztus—októberben nagyjavításra azoknál a gé­peknél, ahol erre szükség van. Később nagyobb ter­meléskiesés következne be. Ezt előzik meg. Gondoskod­nak csaknem 200 dolgozó más munkakörbe helyezéséről is úgy, hogy a keresetük se csökkenjen. Mi a siker titka? A párt- és gazdasági vezetők jó együtt­működése, a helyes szemlé­let kialakítása, s ennek meg­értetése a dolgozókkal. Nem merev dogmaként kezelik az intézkedési tervet. Ha a ter­melés valamelyik folyama­tában változás következik be, olyan, amelyik a terme­lékenységet javítja vagy eset­leg rontja, akkor változtat­nak. Az intézkedési terv vég­rehajtását havonta ellenőr­zik. A párt csúcsvezetősége két havonként beszámoltat­ja a gazdasági vezetőket. Ezt teszik az alapszervezetek is. Csakhogy ez a pártellenőrzés nem csupán a dolgok egysze­rű tudomásul vételét jelenti, hanem pontos, elemző tájé­koztatást, további cselekvés újabb állomását, a feladatok meghatározását. Farkas Kálmán Másokért S zabolcs-Szatmár me­gyében a modern társadalmi munka folytatása egy hasznos ősi szokásnak, a kalákának. Százak és ezrek iognviK össze, hogy szebbé, gaz­dagabbá tegyék falujukat, városukat, vagy, hogy eny­hítsenek a bajbajutott csa­ládok gondjain. Lapunk 5. oldalán is gyakran adjuk hírül, hogy segített a bri­gád, az üzem, vagy segí­tettek az utcabeliek. A nyírbogdányiak fel­hívására tavasszal sokan fogtak ásót, lapátot, hogy szebb és vonzóbb legyen otthonuk. A gépkocsi ab­lakából is szemmel látha­tó az összefogás eddigi eredménye megyénk te­lepülésein. A kongresszu­si hangulat, a neves év­forduló a társadalmi mun­kaversenynek is lendü­letet adott. Külön figyel­met érdemel, hogy a kong­resszusi versenyben me­gyénk kisiparosai egymil­lió 260 ezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek. A maszek mesterek a kállósemjéni diákotthon építésénél 150 ezer forint­nyi munkát végeztek el­lenszolgáltatás nélkül. Ugyancsak a kisiparosok segítették a gávavencsellői orvosi rendelő és az apa- gyi óvoda építését. Az ipari üzemek dolgo­zóinak kommunista szom­batjairól már gyakran szóltunk, hozzunk most né­hány példát arra, hogy az egyének, a családok bol­dogulását is segítik a bri­gádok. Nemrég jelent meg lapunk híroldalán, hogy a SZÁÉV egyik gépkocsive­zetőjét sajnálatos baleset érte, s a vállalat tmk-mű- helyének mesterei olyan tolókocsit készítettek szá­mára, amely kézzel is mozgásba hozható. A KE- MÉV egyik dolgozója meg­halt, s a vállalat dolgozói úgy vették, mintha család­tagjuk, vagy rokonuk tá­vozott volna az élők sorá­ból. A részvétnyilvánítás mellett házat építettek az özvegynek és az árváknak. Az 5. számú Volán Válla­lat egyik gépkocsivezetője halálos balesetet szenve­dett, felesége több gye­rekkel maradt özvegyen a tanyai házban, ahová még nem ért el a villanyveze­ték. A Volán-dolgozók sza­bad idejükben felújítottak egy kiselejtezett agregátort, majd fényt és egy tévé- készüléket vittek a tanyai lakásba. Ha már megtörtént a baj, felbecsülhetetlen és szinte nélkülözhetetlen a barátok, munkatársak se­gítsége. A családoknak és a tele­püléseknek végzett segít­ségnyújtást, a társadalmi munkát azonban nem sza­bad kampányszerűen, fél kézzel szervezni, mert az emberek többsége szívesen és két kezzél dolgozik . . . (nábrádi) f J. Oblomovszkij: 4 SZALMA­ÖZVECH öúcsúzáskor a fele- " ségem gyöngéden megölelt, megcsókolt és így szólt: — Drágám, ne szomor- kodi és légy figyelmes. Zárd el a vizet és a gázt, öntözd meg a virágokat, fejezd be végre a regé­nyedet és legfőképp: hívj fel naponta ... Azzal beült az autóba és elindult. Megkönnyebbültem, tánclépésben indultam el én is hazulról és leültem az egyik közeli liget pad­jára, úgy, ahogyan csak olyan emberek tudnak leülni, akik előtt két gondtalan hét áll... És most — gondoltam — valaminek történnie kell. Valami nagy, szo­katlan dolognak. A jó kezdet fél siker...! Mi­lyen jó lenne például, ha mellém surranna egy csillogó limuzin, a kor­mánynál egv fantasztiku­san szép szőke nő ülne, fantasztikusan hosszú lá­bakkal és fantasztikusan szép kék szemmekkel. Ki­nézne az ablakon tenger­kék szemeivel és csilin­gelő hangon megszólíta­na: — Bocsásson meg, ön Heimiglanc úr? — Igen, pontosan... — válaszolnék boldogan. — Ó, mester — foly­tatná csilingelve — nem ülne be mellém a kocsi­ba? — És hová vinne? — kérdezném. — Akár a világ végé­re... — felelné lesütött szemmel. És en beülnék mellé ... Á Imodozásomból ** autókürt riasz­tott fel. A járda mellett egy pompás limuzin fé­kezett, ablakán egy fan­tasztikusan szép szőke arc nézett ki rám, ég­színkék szemekkel. — Bocsásson meg — szólt csilingelő hangon — ön Heimiglanc úr? — Igen, az vagyok ... — feleltem, szinte láz­álomban. — Ó, nagyon örülök ... — kiáltott fel. — Kérem, üljön be gyorsan mellém a kocsiba! — És hová visz? — kérdeztem remegő han­gon. — Nem túl messze — felelte. — A felesége ne­kiment egy oszlopnak és összetörte a kocsiját, ö kért meg, hogy vigyem önt oda. Nos, üljön már be! Mit tehettem! Beültem. (Antalfy István fordítása)

Next

/
Thumbnails
Contents