Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-28 / 201. szám
1975. augusztus 28. KELET-M AGYARORSZavj 3 Á munkaverseny rangja A NYÍREGYHÁZI városi PÁRTBIZOTTSÁG közelmúltban értékelte a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny második szakaszának első- féléves eredményeit. Megállapították, hogy egyes üzemek, vállalatok szocialista brigádjai, kollektívái szép eredményeket értek el. Közöttük a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának 1200 dolgozója igen jelentős eredményeket mondhat magáénak. A gyár gazdasági és politikai vezetése a munkai verseny céljait a dolgozókkal együtt jól határozták meg és az az egész kollektíva közös munkafeladatává vált. Amikor a Papíripari Vállalattól megkapták az éves tervfeladatokat, a gyáregység kollektívája meghatározta a helyi viszonyok ismeretében a fő célokat: a termelési terv túlteljesítését, a munkaerő-gazdálkodás javítását. A takarékossági célok megvalósítása érdekében 90 pontból álló intézkedési tervet dolgoznak ki. A feladatokat részletesen megtárgyalták az üzemegység szocialista brigádjaival. Megbeszélések során igen sok hasznos, a közvetlen munkahelyekről jövő javaslat hangzott el. Ezt követően minden üzemegységnek koordináltan külön-külön meghatározták a feladatot. A gyárban a munkaverseny értékelése a gyári bizottság által negyedévenként történik. Most, "az első féléves eredmények alapján a termelésben az A műszak Május 1. szocialista brigádja érte el a legjobb eredményt. Második az A műszak Gagarin brigádja, a harmadik pedig a D műszak Ságvári Endre szocialista brigádja lett. TAVALY A GYÁREGYSÉGRE az a feladat hárult, hogy a lehetőségek kihasználásával növeljék a csomagolástechnikai alapanyaggyártást, hogy ezzel a drága importanyag-behozatalt csökkentsék. A munkaversenynek volt köszönhető, hogy e feladatot is teljesítették. Ezzel hozzájárultak a Papíripari Vállalat jó eredményéhez, melynek alapján a kongresszusi zászlót elnyerte. Nyíregyháza tizennyolc gyáregység közül lett második és a kiváló gyár címet is megkapták. A munkaverseny a gazdasági eredményeken túl, a dolgozók tulajdonosi szemléletének alakításában is szerepet játszik. Előfordult az év első negyedében, hogy az ütemtől eltérő szállítások miatt nagyobb mennyiségű anyagot kellett a gyárnak befogadnia. A technológiai üzemben a C műszak kollektívája vállalta, hogy munkaidejükön túl, éjszaka, az aznap termelt anyagot az üzemből kirakják, hogy a reggeli műszak zavartalanul tudjon dolgozni. A KONGRESSZUSI ES FELSZABADULÁSI MUNKAVERSENY jelentősen hatott a brigádmozgalom fejlődésére. Míg 1973-ban a gyárban tizenhat brigád volt, most 38 van, és ezek közül 22 viseli a szocialista brigád kitüntető címet. Az elmúlt évi munkájuk alapján — beleértve a politikai, társadalmi, kulturális munkájukat is — május 1-én tíz brigád kapott kitüntető zászlót és pénzjutalmat. Idén a Papíripari Vállalat 77 ezer tonna ABC hullámdoboz, mikrohullámdoboz és papírzsák gyártását irányozta elő. A nagy feladat megoldásához többletbérfejlesztést kapott a gyár, melynek egy részét béresítették, a fennmaradó összeget pedig a munkaverseny anyagi ösztönzésére fordítják, tehát ez a verseny értékelése alapján kerül majd kiosztásra az év végén. A verseny állását havonta értékelik és az eredményeket az üzem folyosójára kifüggesztjük. A NYÍREGYHÁZI PAPÍRGYÁRBAN rangja van a munkaversenynek. Olyan tényezővé vált, amellyel már tervezéskor biztonsággal számíthatnak a vállalat vezetői. Eddig 40 millió forint anyagköltség, félmillió forint energiamegtakarítást értek el. A vagonállásokat csökkentették, az első félévi álláspénz a tavalyinak egy- harmada. Újítások révén 650 ezer forint a többlet- ;redményük. Ugyanakkor értékes eredmények születtek a létszámtakarékosságban, a hatékonyság növelésében. Soltész Ágnes A nyírgyulaji dohányszárító üzemben a meglévő öt olajtüzelésű kemencéhez újabb öt Sirokkó elnevezésű szárítót építenek. Képünkön: Juhász József és Kiss Miklós a dohányfermentáló dolgozói végzik a kemence összeszerelését. (Elek Emil felv.) Csukott ajtók Csukott ajtóval nem lehet vendégeket fogadni. A régi közismert igazság jutott eszünkbe a fehérgyarmati járási Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését olvasva. Az áll benne, többek között, hogy á művelődési házak egy jelentős része szombaton és vasárnap este nem tart nyitva. Példaként említik a népi ellenőrök a fehérgyarmati járási művelődési központot, ahová szombaton és vasárnap este — a megállapítás szerint — hiába kopognak a látogatók. Az ajtók csukva vannak, pedig a járásban ez az egy intézmény rendelkezik színes televízióval... Megáll az ember e sorokat olvasva és töpreng, hogyan lehetséges, hogy a járás legnagyobb művelődési háza, a legnépesebb helyen, a járási székhelyen, éppen akkor nem tart nyitva, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Es nem csupán a színes televízió miatt. Azon is érdemes eltöprengeni, vajon a népi ellenőrzési vizsgálat figyelmeztetése nélkül mikor került volna sor arra, hogy nyitott ajtóval fogadják a művelődni, szórakozni vágyó közönséget. Külön határozatot kell hozni arra, ami a legtermészetesebb? (Páll) Két hirdetés Megyénk egyik járási központjában, régies, öregedő ház vastag jakapuján, papírra írva két hirdetés olvasható. Nem. egymás alatt, hanem egymás mellett. Az egyik hirdetés szövege: „Százszorszép, nefelejcs, tündérrózsa kapható.’’ A másiké: „Ez a ház készpénzért olcsó áron eladó!” A ház eladásáról szóló szöveget, a papír sárgultságából láthatóan sokkal régebben fogalmazták, mint azt, amely a virágok kaphatóságát hirdeti. összeolvasva a két hirdetést, egy versikét kapunk, Százszorszép, nefelejcs, tündérrózsa kapható. Ez a ház készpénzért olcsó áron eladó. Nyilvánvaló, hogy ez a vé- letten költészete, hiszen nem egyidőben, és nem szándékosan fogalmazták így. Mégis szép benne, hogy a lehető legtisztább stílusban, valóban magyarul íródott, s került ki az eladó, öreg ház kapujára. A százszorszépek, nefelejcsek, tündérrózsák talán már elvirultak és elkeltek. Elkelne viszont ezután is, hogy hasonlóan szépen fogalmazott magán hirdetéseket olvashassunk. (Sz. J.) Szabolos-Szaimár megye nagy almatermelő gazdaságaiban és szövetkezeteiben megkezdték az alma szüretelését. A Kemecsei Állami Gazdaság 486 hektáros termőalmáskertjében elsőnek a húsvéti rozmaring alma szedését kezdték meg. Ebből a fajtából, mintegy 140 vagon termésre számítanak, amelynek 90 százalékát gondos válogatás és csomagolás után Szovjetunióba exportálják. A gazdaságban ezenkívül még 560 vagon téli almát kell betakarítani, amelynek 50 százalékát a gazdaság dolgozói, a másik felét diákok és vendég- munkások segítségével tudják elvégezni. (Elek Emil képriportja) A gazdaság dolgozói a Hegedűs-kertben láttak a munkához elsőnek. A fehér alma nagy része export minőségű. A gyümölcsöskertekből beszállított almát azonnal válogatják és csomagolják. Almaszüret 75 |_J álló, Titica? ■ ' — Te vagy az, Afrodita? Mit csinál a kicsi? — Jól van. Taxival gyere a kórházba, de vigyázz, nehogy be legyen törve az ablaka, mert megfázik a pici. — Afrodita, mondott már valamit a fiú? Mondta n. hogy „apuka”, „anyuka”? — Azt mondta, hogy „Na bukodonozor”!... Nevetséges vagy. Hogy beszélhetne egy tíznapos gyerek?... Siess! Titica Leustean befejezte a telefonálást és elindult a kórházba. Odahaza ezalatt ádáz háború készült a meghívott rokonok és minden jóval megrakott asztal között. A fri- dzsiderben több üveg ürmös hült, a szobában pedig Afrodita Leusteant és a kis Dra- gost várták egyre türelmetlenebbül, annál is inkább, mivel gyomrukat veszettül mardosta az éhség. Majd felfalták az asztalt sóvár tekintetükkel. Titicáék azonban késlekedtek. Egyesek diszkréten kieresztették a nadrágszíjukat, mások eltűntek a fürdőszobában, hogy rendbe hozzák a műfogsorukat. — Lica, gondolj a vérnyomásodra ! x — Costica, kicsit felelőtlen vagy az itallal! — Ortanso, vigyázz, ne legeld fel az endiviasalátát, hogy jusson másoknak is. — Lascarica, ne idd le magad, ahogy szoktad. Majd megint elkezdesz üvölteni, hogy összeszaladnak a szomszédok! A várakozás lázában az izgatott nagynénik egymás után rendezték el az asztalterítőt, nem feledkezve meg közben arról, hogy elcsenjenek egy-egy szem töltött olajbogyót; a nagyapáknak is folyton dolguk akadt az ebédlőben, s útközben elragadtak egy szelet sonkát, amit titokban gyorsan elmajszoltak. — Ha Titicára hasonlít, az kész szerencsétlenség! -— suttogta bizalmasan az egyik néni egy bácsinak. Mindketten Afrodita Leustean közvetlen rokonai voltak. — Csak Titicára hasonlíthat! — dörmögte egy másik néninek a fülébe egy másik nagybácsi, aki Titica rokona volt, miközben rákacsintott a nénire (azaz: tudjuk, amit tudunk!). Végül megérkezett a boldog család. Apa, anya és a kis Dragos. A rokonok elragadtatott üvöltése felébresztette az ifjú Leusteant, és ő is üvölteni kezdett, hogy szinkronban legyen a többiekkel. — Jaj de édes! Kiköpött apja! — mondta az a néni, aki néhány perccel ezelőtt még azt suttogta a bácsi fülébe, hogy ha a gyerek az apjára hasonlítana, az kész szerencsétlenség lenne. Titica kidüllesztette a mellét, ám csakhamar észrevette, hogy elszakadt a nadrágszíja. — Tiszta anyja! — szólalt meg az a bácsi, aki az előbb a néninek azt dörmögte a fülébe, hogy a gyerek az anyjára hasonlít, akkor neKi csavargó legyen a neve. A többi rokon is fifty- fifty szélhámoskodott. A szeme Titicáé, a szája Afroditáé. Egy unokaöccs, aki haragban volt a gyerek anyai nagyapjával, hogy kiengesztelje az öreget, azt mondta, hogy a kis Dragos szakasztott az anyai nagyapja. Mire persze az apai nagyapát ütötte meg a guta. Vörös lett, mint a cékla, dühösen köhögött, majd kiugrott a szeme. — Ó, de sikerült kölyök! — Milyen cukor! — Micsoda férfi lesz! Meg fognak érte bolondulni a lányok. — Ó, ez a szájacska! — Ó, ezek a szemecskék! Az általános lelkesedés kellős közepén, amikor mindnyájan elhelyezkedtek az asztal körül és mindenki nyelt, csuklott, hadonászott és üvöltött, váratlanul megszólalt a csengő. Titica — gőgösen, mint egy kakas — felállt az asztaltól és ajtót nyitott. Borzas hajú, szakállas férfi rontott be. Mögötte egy nő nyomakodott a szobába, kezében kis batyu, amelyből éles visítás hallatszott. — Uram — lihegte a férfi —, tévedés történt! — Tévedés? — Titica komoran felvonta a szemöldökét. — Ugyan miféle? — A nagy sietségben önök elvitték a kislányomat, én meg elhoztam az önök kisfiát. Halálos csend támadt. A két gyereket kihámozták a pelenkából, hogy ellenőrizzék, kinek micsodája van, azaz, hogy ki kicsoda. Úgy volt, ahogy a szakállas állította. Titica feltételezett fia kislánynak mutatkozott, a másiknak a lánya pedig fiúnak... Románból fordította: • Zahemszky László
