Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-24 / 198. szám
8 KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. augusztus 24. Ki segít a „női munkában"? Nyolc—tíz év körüli kisfiú megy előttünk & Kossuth utcán az édesanyjával. Mindkettőjüknél megrakott szatyor, a kisfiú segített vásárolni. Először szabadkoznak, hogy ez olyan természetes, hogy a gyerek segít, miért kell erről beszélni? Vásárol: az óvodás Gabulya Pálné pedagógus: — Egy gyereket nehezebb a családban helyesen nevelni, mint többet. Ha mindent megkap a gyerek, nem tudja értékelni a szülők törekvését. De nagyon sok munkát sem szabad adni neki, mert esetleg nem tud eleget tenni, a szülői elvárásnak és kialakul benne a „nekem úgysem megy” érzése. Kevesebb feladatot kell rájuk bízni, hogy ezt el tudják végezni és divatos szóval „sikerélményük” legyen. Ha nem is olyan szép ez a munka, dicsérjük meg. mert a gyerek önbizalmát erősíti és legközelebb törekedni fog, hogy még jobban végezze el. Lacika már óvodás korától jár a boltba. Először csak egy-két dolgot, ma már kisebb bevásárlásokat is végez. Reggelire mindig ő veszi meg a tejet, kenyeret, felvágottat. Most éppen a konyhában rendezget. Csak fél füllel hallgatja a beszélgetést. Kicsit húzódozik, hogy ő is beszéljen, de azért velünk marad: — Szeretek bevásárolni, és teríteni is én szoktam. Az üres üvegeket visszaviszem és ez a pénz mindig az enyém. A ház előtt a füvet mi locsoljuk a szomszéd fiúkkal. Nagyon jó barackot, almát szedni a nagmamánál a kertben, de legszívesebben apuval biciklit, vagy valamilyen gépet szerelek, mert építészmérnök szeretnék lenni. „Reszort” szerint Bevásárlás, takarítás- együtt Az egyik kislány szívesen mosogat édesanyjával, a másiknak be sem szabad tennie a lábát a konyhába, — úgy sem tudja, meg ne is fáradjon vele — meg- okolással. Van olyan kisfiú, aki elég korán kijelenti, hogy „női munkában” nem segít. Hol van a határ? Meddig várjuk el és vegyük igénybe gyerekeink segítségét? sebb testvéreit látja el. hanem édesanyja helyett elvégzi a házimunka jó részét is. Amikor becsengettünk éppen porszívózott. — A takarítás mindig az én munkám és a négyéves kisöcsémre is vigyázni kell. — A családban mindenkinek megvan a maga „reszortja”, és ezért felelős is — mondja a családfő. — A gyerekek kötelességüknek érzik, hogy segítsenek. A feleségem még inkább elvégezné helyettük, de sem én, sem a gyerekek nem engednék. A feladatokat összehangoljuk, és ha valaki nem végezte el, nem mehet le játszani, vagy a klubba. Erre azért ritkán kerül sor. A csengetésre kedves, barna kislány nyit ajtót. A Lantos családot nagy munkában zavartuk, az egész lakást festik, takarítják. A tizenhárom éves Edit már sokat segít a tapétázásban, a színek megválasztása például egyedül az ő feladata volt. Lantos Imréné előadó, a férje szakoktató. Noha segítség nélkül is ellátták volna a házimunkát. Edit régóta tesz-vesz a konyhán. Az első palacsinták — Gyakran megyek vásárolni az üzletbe, a virágöntözést, ägyazäst, kőmosást mindig én csinálom. Egyedül még nem tudok főzni, ebben csak segítek, de nagyon szeretek palacsintát sütni. A szülők helyeslőén bólintanak, ezt a palacsintát bárki megkóstolhatná. — Azért segítek itthon, hogy anyukámnak kevesebb dolga legyen. Olyan jó azt látni, hogy örül a munkámnak — fejezi be Edit. — Soha nem büntettük a gyereket munkával, és semmilyen következménye nem volt, ha valami nem sikerült — mondta az édesanyja. A „mai” gyerekek is segítenek otthon. Nem a munka mennyisége, hanem a tény a fontos. Az, hogy később könnyebb lesz az átmenet a gyermekkorból a felnőttkorba. Ehhez pedig sok gyakorlásra van szükség. Tóth Kornélia Asszonysors Nagyhalászban A finom piheszálak és a porszemek, mint a hópelyhek, úgy rakódnak a fonó- és szövőnők bőrére, hajára, ruhájára. Kezük jár, mint a motolla. Nem csoda. Motollával dolgoznak. Fonalat fonnak és zsákot szőnek. A gépek monoton zaján át csak kiabálva válthatnak szót egymással még az egy gépen dolgozók is. Körülöttük szálak futnak, hogy szövetté alakuljanak, hogy összefogják ötszáz munkásnő életét. A gyári termelésnek múltja van Nagyhalászban. A kendergyár mintegy száz embernek hosszú évtizedeken át adott kenyeret. A termelés mai modern formája viszont csak 1972-ben honosodott meg a kendei gyárban. Ekkor érkeztek a mai gépek, ekkor kezdődött a modern gyári termelés. Régen a kender feldolgozásában a bálázásig jutottak el. Ma bálázott lenből, kenderből, jutából, szintetikus anyagokból kezdik a termelést, és kész zsák-- kai fejezik be. Ma a gyár kilencszáz embernek ad kenyeret. Évente 150 milliót termelnek. Egyik legügyesebb munkásasszony a huszonhárom éves betanított szövőnő, Kaponyás Antalné. Három éve dolgozik a gyárban. Vezeti a Tyereskova szocialista brigádot és kétszeres kiváló dolgozó. — Mire nem jut ideje? — kérdezzük a csupatüz fiatalasszonytól. — Magamra. Arra, hogy tanuljak. Itt a gyárban a munka köt le. Én nem szeretek háromezer forinton alul keresni. Most igaz, csak öt gépen dolgozom, de jobban szeretek tizet „hajtani”. Az az igazi, amikor a gépek kötik le az ember minden idegszálát. A férjem is itt dolgozik. Házra gyűjtünk. Jövőre kezdjük az építkezést. Azután jöhetnek a gyerekek. Legalább kettő. Azt, hogy milyen nagyszerűen vezeti a három műszakba járó szocialista brigádot, hogy nagy szorgalommal végezte a marxista középiskolát, Szabó Imrénétől, a szakszervezeti bizottság titkárától halljuk, ö mutatja be a fonodát is. ahova csak úgy juthatunk be, hogy az ajtót záró vízfüggönyt „félrehúzzuk”. A szállingó por lekötésének a vízfüggöny csak egyik módja. Az elszívó készülékeket segítik a kis szelepkékből állandóan lövellő gőzsugarak is. A hatalmas len-, kender- és jutabálák, meg a monstrum gépek között szorgalmas munka folyik. A fonónők kezében áthúzó tű, derekukra csavarva övként pótszálak feszülnek. A szintén huszonéves Albók Lájosné fonónő mellett állunk meg. A mindennapok gondjáról váltunk szót: — Szabolcsi vagyok. Munka mellett a fővárosban tettem le a szakmunkásvizsgát. 1972-ben, mikor az itteni termelés kezdődött, munkamódszer-átadónak helyeztek ide. Itt mentem férjhez. Itt maradtam. Kaptam szolgálati lakást. Gyerekünk még nincs. Lakásra gyűjtünk. Már van egy 40 kötetből álló könyvtárunk. Elvégeztem a marxista középiskolát. A ny új tógépnél egy munkahelyen két kismamát találunk. Ök is betanított fonónők, de mivel túl vannak a négy és fél hónapon, így „ketten tesznek ki egyet”. Filep Józsefné a beszédesebb: — Kétéves továbbképzésen vettem részt, és így lettem betanított munkás. Ibrányból járok be dolgozni. A fonás nagyon nehéz munka. Ilyen állapotban nem bírnánk végezni. A gyerek mellett még tanulni is hátha lesz idő. — Valóban nehéz munka ez. A zaj, e* por eszi az embert, de a pénzért mindenütt meg kell dolgozni, — mondja Palkó Józsefné ve- tülékcsévélő. — A kendergyár idejében még nehezebb munkát végeztünk és a munkakörülményeink, meg a keresetünk is rosszabb volt. A tanulásra akkor nem ösztönöztek. Most már harminchét éves vagyok. A három gyerek minden időmet leköt. A gyáregységben a művelődés fix pontja a párt- és a tömegszervezeti oktatás. Ehhez járul a szűkebb csoportot érintő szakmai oktatás, a minimumvizsga. Szervezett középiskolai oktatásban az elmúlt évben huszonegyen vettek részt. Analfabéta nincs, az általános iskolai végzettség megszerzését segítik. Legnagyobb gond: mindössze kilenc szövő, fonó szakmunkásuk van. Igaz, mind nő. De a gyárban kilencszázan dolgoznak. Sigér Imre A Stremler családban négy gyerek van és mindkét szülő dolgozik. A legidősebb lány, Magdi, harmadikos gimnazista, nemcsak a kiGorai Gábor: Honalapítók István király lovas-szobra alatt, a föld mélyén, a várfalak tövében, ősi katona-csontok nyugszanak: karok * lábak mészváza, koponyák, és kéz- és láb-fejek izekre hullott csonkjai; és rozsdás ember-patkók; a talpasoknak, — kik az utak kövén lóhalálban kocogtak ■ kellett a bocskoron ily vasat hordani... így hát a szobor méltó helyen áll. Mert még a végítélet harsonái sem terelhetnék össze a király hamvait úgy, hogy ráismerne bárki: íme, a honalapító — ő az, kétségtelen, De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság. Általuk élt és rajtuk állt az ország, s holtukat túlélte a türelem, hogy megtartja majd, aki alapozta a hazát — házat rakván a romokra... Fent a jelkép megrendülhet: lehet kiválasztott tehetség, hősiesség szobra, bölcs szigor s változó szerep emlékműve, — istenült őrület — de lent, kik az eszménynek testet adtak, testből csonttá lettek és fennmaradtak utódaikban; kik a lényeget őrzik, a megtartó titkok tudói, az örökös kezdetek folytatói, a hon folyton újjá-alapítói: rendületlenek a névtelenek. A vállalatok különböző támogatási formákkal gondoskodnak arról is, hogy dolgozóik lakáshoz jussanak. A megyénk vállalatai évente több száz lakásépítési kölcsönt adnak a jól dolgozóknak. Sok esetben a feleség jogán kapják a családok a jelentős juttatást és több helyen a gyermekét egyedül nevelő anyákat támogatták a lakásépítési kölcsönnel. ] 23 évi munka után Ajtay Pálné, a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat kisvárdai üzemegységénél vezető adminisztrátor. 23 éve dolgozik a vállalatnál. Két éve került Kis- várdára, addig a nyíregyházi központban dolgozott. 1974-ben igényelte a kölcsönt és év végén az üzem jelentős összeggel segítette, hogy két szoba összkomfortos OTP-lakást vehessen. A 296 ezer forintos árból szociálpolitikai kedvezményként 30 ezret kapott egy gyerek miatt. A vállalat 50 ezer forint kamatmentes kölcsönt adott 30 évre, amit havi 170 forintos részletekben kell visszafizetnie. — Nagyon örülök a vállalati kölcsönnek. amivel lényegében lehetővé tették a lakásvásárlást, ráadásul ez az ősz- szeg — ha kamatra kapom, sokkal többe került volna. A meleg víz, a központi fűtés, a gáz, a villany a kölcsönnel együtt jelentős összeg, de megéri. Nagyon szép, kényelmes lakásunk van, a város új lakótelepén. A szomszédokkal jól megértik egymást. Tízéves kisfia, Zolika, is szereti az új lakást. Szabad idejüket együtt töltik, sakkoznak, kirándulnak. Nemrég jöttek haza a nyaralásból, két hetet töltöttek A feleség jogán Lakás vállalati támogatással Hajdúszoboszlón. Vállalati IBUSZ-szobá- ban laktak, amiért nem kellett fizetni. — Szeretjük a természetet, kisfiámmal gyakran megyünk a hegyekbe. Hétvégén is egy vállalati autóbusz-kirándulásra mentünk. Aggtelek—Jósvafő volt az útirány. „A gyerekek a városi élettel barátkoznak..." özvegy Csehi Jánosné négy éve dolgozik a Nyíregyházi Konzervgyárban. Gépkezelési, targoncavezetői és liftkezelői vizsgája van, mindig azt a munkát végzi, amelyikre szükség van. Három műszakos, egy hónapja még Napkorról járt be minden nap. A 8 óra munkát a bejárás napi 15 órára emelte. Július végén kapott a Kossuth utca új ló emeletes házában OTP-lakást. A 363 ezer forintos árból 90 ezer forint kedvezményt kapott a három gyermeke után, 43 ezer forintot pedig kamatmentes kölcsönként kapott a konzervgyártól. Az üzemi kölcsönt 20 év alatt kell visszafizetnie. Tíz éve egyedül neveli gyermekeit, a legidősebb 14, a legkisebb 10 éves. A gyerekek most a városi élettel barátkoznak. — Elviszem sétálni és moziba is őket. Szabad időben kötök, horgolok, kézimunkázok. Segítettek a brigádok Hádivger Istvánná, a TITÁSZ Vállalat nyíregyházi üzemegységében 8 éve laboráns, két hete költözött be kisfiával Nyírtelekről. A Kossuth utcán kaptak OTP-lakást. A 33 600 forint vállalati kamatmentes kölcsönt 15 év alatt kell visz- szafizetnie. — A kollégám, a vegyészeti szocia- lista-Jprigád, amelyben én is dolgozom, a bútor kiválasztásától, a takarításig sok mindenben segített. A műszerész és a villanyszerelő szocialista brigád tagjai társadalmi munkában, az apróbb házkörüli javításokat, .szereléseket végezték el — nagyon értékes és jó volt a kollégák segítsége. — Jobb körülmények között is tanulhatok ezután — mondja, — a Kossuth Lajos szakközépiskolába járok, levelezőre. Már másodikos leszek. Kicsti nehéz a gyerek mellett, de brigádunkban mindenki tanul és segítjük egymást a munkában is. T. K. Munkásnő a nyírbátori Auróra Cipőgyár tűzödéiéből. (Elek Emil felv.)
