Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-23 / 197. szám
2 kelet-magyarorszag 1975. augusztus 23. A NYÁRI VÁSÁR MÉRLEGE megtakarítottunk ..Harminc-negyvenszázalékos árengedmény! Nyári vásár augusztus 4- töl lti-ig!" — hirdették két héten át a feliratok az üzleteken. Az első héten volt a nagy roham, ekkor fogyott el az áruk zöme. A kereskedelmi" vállalatoknál, AFÉSZ- eknél összesített eredmények alapján átfogó képet nyerhetünk a forgalomról. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat mintegy tízmilliós árukészletet vont be a leértékelésbe, sőt, menet közben — látva a keresletet — még kétmillió forint értékűvel bővítette kínálatát. A vásár összforgalmát közel kilencmilliósra becsülik — az olcsóbb áruknak tehát körülbelül a háromnegyed részét eladták. A vállalat üzletei közül a Nyírfa Áruház vitte el a pálmát: három és fél millió értékű árut, a nyári vásárba bevont készlet nyolcvan százalékát adta el a nagyáruház. Az iparcikk-kisker a gyermek- ruházati árukat az engedélyezett legnagyobb kedvezménnyel, negyven százalékkal árusította a vásáron, az átlagos árengedmény pedig összesen 37—38 százalékos volt. A megye harmincnyolc fogyasztási és értékesítő szövetkezete összesen csaknem huszonkét és fél millió forintos készletet kínált olcsóbban a nyári vásáron. Ennek legnagyobb részét a felsőkonfekció és a divatáru tette ki. A legnagyobb ÁFÉSZ, a nyíregyházi, kétmillió-kétszázezer forint értékű árut értékelt le — ezekből több, mint másfél millió értékűt adtak el a hat nyíregyházi és a hét környékbeli árusítóhelyen. Tavaly még a megyeszékhely legnagyobb áruháza volt a Centrum Áruház — az azóta megnyílt két nagyáruház erős versenytársat jelent számukra. Ennek ellenére kicsi híján elérték a tavalyi forgalmukat — a vásár idején ugyanis megnövekedett a vevők száma, így az áruforgalom is. A Centrumban négymillió-kétszázezer forint értékű árucikket kínáltak olcsóbban — átlagosan harminchat százalékkal. Ennek mintegy hetven százalékát el is adták — csaknem háromezer méter pamut méteráru, ezer méter selyem, háromezer női és lánykaruha,, három és fél ezer fürdőruha talált gazdára sok egyéb árucikk között. Nagy forgalmat bonyolított le a megyeszékhelyen a Kelet Szövetkezeti Kereske delmi Vállalat Kelet Áruháza és a közelében lévő iparcikkbolt. Összesen mintegy kétmillió-hétszázezer forint értékű árut adtak el — s ez a vásárlóknak egymilliós megtakarítást jelentett. Eredetileg a Kelet Szövker. két és fél milliós árukészletet vont be a nyári vásár kedvezményes áruinak körébe — a nagy keresletre való tekintettel ezt még több, mint nyolcszázezer forint értékűvel bővítette. Mindent összevetve: a nyári vásár idején mintegy tízmillió forint maradt a szabolcs-szatmári vásárló- közönség zsebében a harminc-negyvenszázalékos engedménnyel vásárolt áruk révén. (tgy) FELKÉSZÜLÉS Á TELRE HONVÉDELMI SZAKTÁBOR SÓSTÓN „Tűzoltó leszel vagy katona..." Háromszázötven úttörő részére rendezték meg idén második alkalommal a honvédelmi szaktábort a Sóstón augusztus 15. és 21. közötti A táborban egy héten át elméleti és gyakorlati kiképzésen vettek részt a megye minden részéből jött fiúk és lányok; az egyes századok munkáját hivatásos katonák, rendőrök és tűzoltók irányították. A „szakmai” részen kívül megismerkedtek az elkövetkező úttörő-mozgalmiév programjával, feladataival is — fontos év következik számukra : az úttörőszövetség létrejöttének harmincadik évfordulója. Természetesen nemcsak „munkával” teltek a napok: vidám játék, daltanulás, aka- .dályverseny, tábortűz tarkította a programot. A több száz gyerek életét pedagógusok, főiskolások, ifivezetők irányították. * • A honvédelmi szakaszok katonapolitikai, harci technikai alapismereteket sajátítottak el, megismerkedtek fegyverekkel és katonákkal. A tűzoltók látogatást tettek a nyíregyházi állami tűzoltóságon, és a táborban is sokféle eszközt tanulmányozhat tak. Az úttörőrendörök KiyESZ-t tanultak, feladatodat oldottak meg ezzel kapcsolatban. Ám, hogy a „fegyvernemek” nem különülnek el egymástól teljesen, azt a nagyszabású akadályverseny is mutatta: mindenkinek egy formán végre kellett hajtani a feladatokat, melyek közt a tűzvédelmi ismeretektől a katonapolitikáig, az elsőse gélynyújtásig és a közlekedési szabályokig sok minden szerepelt. Az ifjú közlekedési rend őrök, tűzoltók és társaik olyan tudnivalókat sajátítanak el, amelyeknek sok hasz nát vehetik a későbbiekben is. Mintegy előiskolája az Ifjú Gárdának, a munkásőrség nek, a polgári védelmi munkának, az önkéntes tűzoltó Ságnak... Távfűtés Mátészalkán Augusztus legforróbb napjaiban beszélgettünk a télről, az elmúlt kettőről és a következőről. Ezekben a napokban tíz ember megnyújtott, 12 órás műszakokban, feszített tempóval dolgozott,- hogy Mátészalkán körülbelül 1500 ember, a 120 óvodás gyermek, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat ABC-áru- házának dolgozói és vásárlói egy percig se fázzanak és folyamatosan kapják a forró vizet. A mátészalkai Keleti lakótelep távfűtő hőközpontját, a Dániából vásárolt olaj- tüzelésű kazánt és a távfűtő — s forróvíz-szolgáltató berendezéseket javították. Tíz helyett öt Két télen már kiválóan működött, a távfűtésű lakásokban a leghidegebb téli napokon is kellemes volt a meleg. Egyenletesen és megszakítás nélkül 22—23 Celsius- fok. Tavaly, 1974 nyarán végeztek először nagyjavítást és általános karbantartást a hőszolgáltató csoport dolgozói. Tavaly tíz napig tartott ez a munka. Az idén csak öt napra volt szükség. — Már jól ismerjük a berendezéseket — mondta Gaál Imre, a hőszolgáltató csoport vezetője. — Tavaly még nekünk is új feladat volt a nyári nagyjavítás, hiszen először csináltuk. Hat nap volt tervezve a munkákra most is, de brigádunk, amely~á XI. pártkongresszus tiszteletére alakult, szocialista címért versenyez és közös megbeszélésen vállaltuk, hogy egy nappal lerövidítjük a nagyjavítás idejét. Már megszokták A távfűtő és forróvízszolgáltató központot, berendezést a Mátészalkai Városi Tanács V. B. költségvetési üzemének ingatlankezelő részlege üzemelteti. Ezen belül a hőszolgáltató csoport. Jelenleg 403 lakás lakóinak szolgáltatják a forró vizet, télen majd a meleget, összesen mintegy 52 000 légköbméter lakótér fűtésére készültek fel. A kapacitás ennél nagyobb: 500 lakás és néhány szociális intézmény, mint az új óvoda és az ABC-áruház. Az állandó forró víz és a pontos távfűtés kényelmeinek örömeit a mátészalkai Keleti lakótelep családjai már megszokták s ők tudják igazán értékelni. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem könnyű az egyenletes távfűtést biztosítani. Elsősorban is: szinte mindennek a lelke az elektromos berendezés. Ez üzemeltet mindent, a kazánt és a tartalékkazánt is. Ez sohasem romolhat el. A távfűtés fő követelménye, hogy az elektromos berendezés mindenkor maximális biztonsággal működjön. Ezért Fenyőfalvi György elektroműszerész egymaga felelős. — Nekem lényegében nincs is nyári nagyjavítási feladatom — mondotta. — Én örökké figyelek, igazítok, javítok, ha kell, éjjel is. Ha a hőközpont ügyeletesei bármilyen zavart észlelnek, éjjel is értem jönnek és felkeltenek. Állami támogatással Ugyanezt teszik a kazárt és hőszolgáltató berendezések javítói is. Mindent átvizsgálnak, megjavítanak. A csövekből a lerakódásokat eltávolítják. — A zavarmentes távfűtést és íörróvízszolgáltatást csak így lehet biztosítani — mondta Gaál Imre csoportvezető. — És mi azt szeretnénk, ha a következő télen se lenne szolgáltatásaink ellen panasz. A lakók élvezik a távhőszolgáltatás kényelmét, azt azonban kevesen tudják, hogy egy légköbméter lakótér fűtése egy szezonban (hat hónap) 48 forintba kerül. Ebből a lakók csak 13 forintot fizetnek. A többi állami dotáció. így egy kétszoba, összkomfortos, 145 légköbméteres lakás havi távfűtési díja mindössze 314 forint. És 60 forint a forró víz díja havonta. Tehát a korszerű távfűtés nemcsak kényelmes és kellemes, hanem — állami dotációval — olcsó is. Szendrei József Új műtrágyagyár A Péti Nitrogén Művekben mintegy 10 milliárd forintos költséggel új, nagy kapacitású műtrágyagyárat építenek. A karba- midüzem már termel, az ammóniaüzemben részleges üzemj próbákat tartanak. (MTI foto: Mező Sándor felvétele — KS) T //1 ■ehetősek a gyerekei, egyik mérnök, a másik tanácselnök, a harmadik egy nagy szövetkezet élén áll, az édesanyjuk mégis a szociális otthon lakója.” Nem ritka hallani a közvélemény e elmarasztaló ítéletét. Sajnos előfordul, hogy a gyerekek nyűgnek, tehernek érzik az idős apát, édesanyát, s inkább „bedugják” — ha tehetik — egy szociális otthonba, csak szabaduljanak gondozásától. Olyan eset is van, amikor maga az idős ember érzi, hogy feleslegessé vált, s inkább szabadul, nem akar kölönc lenni a fiatalok nyakán. Van idős szülő, akit szégyell a fia, s akad olyan is, akit viszont hiába marasztal a fia, menye, maradjon közöttük, inkább a szociális otthont, a családtól való elszakadást választja. Miért? Ki tudna egyértelműen e kérdésekre válaszolni? Generációs probléma is, érzelmi, értelmi azonosulás hiánya is, elidegenülés is. összetett gond. De gond. Egy dolog bizonyos, az idős, koros emberek nem csupán anyagi támogatást igényelnek. A kényszerből vagy maga választotta magányosságnak a nyomasztó szürkesége, hatása, a társtalanság, az egyedüllét, a család hiánya stb. szükségszerűen követeli, hogy a társadalom is vegye gondjaiba őket. A fokozódó urbanizáció a városokba vonzza a fiatalokat. Az idős szülők jelentős része otthon marad, ragaszkodva az ősi házhoz, szülőfaluhoz. Szabolcsban talán nagyobb számban vannak olyan idős, magukra maradt öregek, akik az anyagiakon kívül is a társadalom segítségére szorulnak. Ezeknek a magányos öregeknek a gondozását olyan intézmények biztosítják, mint a házi szociális gondozóhálózat, az öregek napközi otthonai és a szociális otthonok. S zabolcs-Szatmárban 8 járási, 32 községi és városi, 6 termelőszövetkezeti és 210 tiszteletdíjas házigondozó van. Nagy lelkiismerettel végzik munkájukat, amelyek a legszükségesebb ellátásra szorítkoznak. Ezért továbbra is nagy szükség van a nőbizottságok, az úttörők, a szocialista brigádok segítségére, akik rendszeresen felkeresik az öregeket, segítenek elvégezni a legnehezebb házimunkát, bevásárolnak, orvost hívnak ha szükséges, kiváltják a gyógyszert stb. Bár e területen lényeges az előrehaladás, mégis — különösen a külterületeken és a tanyákon — sok olyan idős ember él, akiknek a gondozása nincs biztosítva. Az öregekről való gondoskodás bevált formája az öregek napközi otthona. Ezekben főképpen a hozzátartozók nélküli idős emberek kapnak helyet. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jól szervezett, jól vezetett napközikben jól érzik magukat, mert nem kell az otthoniaktól sem elszakadniok. Szabolcsban 48 otthon működik, több mint ezer idős ember részére adnak étkezést, kulturált körülményeket az időtöltéshez, s közösséget a magányosság ellen. Örvendetes, hogy ezeknek a napközi otthonoknak a létesítésére nagy figyelmet fordítottak a községi, termelőszövetkezeti pártszervezetek, gondozták, létrehozásukat a tanácsok, s a népfrontbizottságok társadalmi munkával segítették. Az is igaz, hogy ezeknek a napköziknek a száma még elmarad a szükségletektől, s nem mindegyik éri el a kellő színvonalat. A pártszervezetek, a nőbizottságok, a szocialista brigádok sokat tehetnek azért, hogy ezek valóban kellemes otthonokká váljanak. A tsz-ek, az üzemek, vállalatok az öregek napközijének közös fenntartásának vállalásával jelentősét tehetnek azért, hogy jobb legyen az ellátásuk, s ezeknek az otthonoknak a száma növekedjék. F ontos intézménye az öregekről való gondoskodásnak a szociális otthon. Ilyen ellátásban csak azok az idős emberek részesülhetnek, akiknek a házi gondozását nem lehet megoldani. Szabolcs megyében 9 szociális otthon működik, s az igény sokkal nagyobb irántuk, mint az elhelyezési lehetőség. Gyakran kérik olyanok is munka- képtelen szülők elhelyezését, akiknek módjában állna róluk otthon is gondoskodni. A szociális otthoni ellátás színvonala eléri a családokban élő öregek átlagos életszínvonalát. Gond viszont, hogy ezeknek az intézményeknek csaknem a fele elavult, felújításba szorul. Az intézetben elhelyezett öregekre kedvezőtlen hatással van az, hogy korábbi környezetükből kiszakadva élnek, így társ- talanságot és otthontalan- ságot éreznek. Ezt az érzést még csak növeli áz, hogy az otthonban élő öregekről megfeledkeznek a hozzátartozók, a gyermekeik, a testvérek, rokonok. Nem látogatják őket, nem érdeklődnek hogylétük felől. Sokszor ezt pótolják a nőbizottságok, szocialista brigádok, úttörők, KISZ-fiatalok, mindazok, akik patronálják az otthonok lakóit, szeretettel övezik őket, s így érzik, hogy vannak, akikhez tartoznak, akik gondoskodnak róluk. Persze mindez nem pótolhatja azt, amit ezek az emberek joggal várnának el gyerekeiktől, akiket egy életen át neveltek, gondoztak, taníttattak. És nem mást, csak egy kis szeretetet és gondoskodást várnának cserébe, az életért. Farkas Kálmán *
