Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-22 / 196. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 22. Óvári Miklós beszéde A több nemzetiségű Pécs- váradon tartották idén Bara­nya megye központi alkot­mánynapi ünnepségét. A fes­tői környezetű nagyközség történelmi emlékeit őrző vár­ban kezdődött a program, ahol a helyi vezetők megko­szorúzták I. István szobrát, Borsos Miklós alkotását. fejlődött szocialista öntudata és hazafisága is. Ma olyan nép él itt e hazában, amely büszkén vallja magát haladó hagyományaink örökösének és folytatójának, tudatosan építi szocialista jövőjét és ké­pes arra, hogy sikeresen old­ja meg a szocializmus építé­sének soron lévő feladatait, felépítse magyar földön a fej­lett szocialista társadalmat. sós Rác-kerti lakótelep ünne­pélyes átadására, mely az idén kapta a Felszabadulás lakótelep nevet. Mintegy háromezer ember jelenlété­ben értékelték a virágos Mátészalkáért mozgalomban elért eredményeket és jutal­mazták a legjobbakat. Fela­vatták és rögtönzött motoros versenyt rendeztek a MOM- gyáregység motoros-salak­pályáján. A lovasfelvonulás a déli órákban a város utcáin kezdődött és a TÜZÉP mel­^kplpc I m k a i n közel-keleti „ingázás” A közel-keleti „se nem háború, se nem béke” állapot további meghosszabbítását célozza az az újabb izraeli— egyiptomi részmegállapodás-tervezet, amelynek végső formába öntésébe most Kissinger amerikai külügymi­Sánta Lászlónak, a Hazafi­as Népfront pécsváradi bi­zottsága elnökének köszöntő, megnyitó szavai után Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára mon­dott beszédet. A szónok, a szocializmus építésében elért eredmények méltatása után többek között a következőket hangsúlyozta: — A mai szép ünnepen joggal emlékezhetünk meg arról is, hogy népünk a fel- szabadulás óta eltelt 30 év alatt nemcsak a hatalmat hó­dította meg, nemcsak a gaz­dasági építő munkában ért el kiemelkedő eredményeket, hanem jelentős sikereket tud­hat magáénak a lenini érte­lemben vett szocialista kultu­rális forradalom feladatainak megoldásában is. — A felszabadulás óta el­telt évek a kultúra és a tö­megek nagy találkozásának évei is voltak. Népünk gyors ütefnben ismerkedett meg nemzeti múltúnk forradalmi, szabadságharcos haladó ha­gyományaival, hozzájuthatott nemzeti kultúránk és az egyetemes emberi kultúra legjobb alkotásaihoz. Mind­ennek eredményeképpen gyorsan növekedett népünk általános műveltsége és szak­tudása és jelentős mértékben — Mindezt joggal elmond­hatjuk akkor is, ha tudjuk, hogy még sok munka áll előt­tünk. Tudjuk, hogy — Petőfi szavaival élve — ,.a szellem napvilága" még nem ragyog be minden ház ablakán. Tud­juk, hogy az általános iskola nyolc osztályát még nem vég­zi el minden fiatal. Az olva­sás, a művelődés gyors terje­dése sem feledtetheti el. hogy vannak még fehér foltok. A kultúra terjesztése terén még sok feladat áll előttünk. — A célunk az, hogy a gazdasági építő munka ered­ményeire is alapozva újabb lendületet adjunk a kulturá­lis forradalom további kibon­takozásához. Mindenki szá­mára megteremtsük az értel­mes emberi élet igényét és le­hetőségét. Ehhez az értel­mes, teljes emberi élethez szükség van kultúrára, és szükség van eszményekre is. Nem titkoljuk, hogy mi a szo­cializmus eszméit tartjuk olyanoknak, amelyek ember­hez méltó tartalmat adnak életünknek — hangoztatta be­fejezésül. Óvári Miklós beszéde után népviseletbe öltözött tánco­sok új kenyeret ajándékoztak a vendégeknek. Ünnepi eseménysorozat megyénkben A hagyományokhoz híven egésznapos alkotmánynapi ünnepség színhelye volt Vá- sárosnaményban a Tisza- part. Augusztus 20-án az új kenyér ünnepén mintegy ötezren vettek részt, s ott volt a szomszédos szovjet beregovói járás politikai és kulturális delegációja is.. Az ünnepségen Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront megyei bizottságának titká­ra mondott beszédet. A szovjet küldöttség vezetője Mária Petrovna Ruszin, a beregovói kerületi tanács titkára, a szomszédos járás dolgozóinak üdvözlő levelét tolmácsolta. Ezután helyi táncegyüttesek és szovjet művészeti csoport nagy tet­széssel fogadott műsora kö­vetkezett. A járásban Tar­pán, Tiszaszalkán, Barabá­son és-Aranyosapátiban ren­deztek nagysikerű újkenyér- ünnepséget. Nyíregyháza lakossága munkás-paraszt találkozók­kal ünnepelte az alkotmány napját. A papírgyár és a Dózsa Termelőszövetkezet, az 5-ös Volán és a nyírsző- lösi Jókai Termelőszövetke­zet, a Taurus Gumigyár és a sóstóhegyi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet, a Nyírségi Nyomda, a MÉK Vállalat és a Ságvári Ter­melőszövetkezet munkásai, illetve tagsága együttesen ünnepeltek. A fiatalok az ifjúsági parkban találkoztak. Mátészalka lakosságát az ünnep reggelén térzene kö­szöntötte. A délelőtti órák­ban került sor a 400 laká­letti pályán a nagyecsedi, a panyolal, a tyukodi és az ököritófülpösi fogathajtó versennyel és a nagyecsedi- ek lovasbemutatójával feje­ződött be. Nyírbátorban az ünnepi nagygyűlés után a hagyo­mányokhoz híven gazdag kulturális programmal kö­szöntötték az alkotmány tör­vénybe iktatásának 26. év­fordulóját. Az irodalmi szín­pad mellett a nyírlugos— j szabadságtelepi pávakör is ; dobogóra lépett, este utca- j bált rendeztek. Sok új létesítménnyel gazdagodott a megye. Alkot- ; mánynapi ünnepségen adták át többek között Fehérgyar­maton az iskolakombinátot, Kisarban a kultúrházat. Gá- vavencsellőn a 100 szemé­lyes óvodát, hat kilométer új ivóvízhálózatot, egy ki­lométer hosszú járdát, Kis­várdán a nagyarányú társa­dalmi munkával épült 100 személyes óvodát, az úszó­medencét és a tisztasági íür­niszter személyesen is bekapcsolódott. Csütörtökön kezdte meg Tel-Avivban az előreláthatólag tíz napig tartó legújabb „ingázását” a térségben. Utjai során ellá­togat Egyiptomba, Szíriába, Jordániába és Szaud-Ará- biába is. Elutazása előtt óvatosan nyilatkozott missziója esélyeiről: elmondotta, hogy újabb egyiptomi—izraeli csapatszétválasztási megállapodást vár a Sínai-félszige- ten, de hozzátette, hogy „hátra van még néhány fontos kérdés megvitatása". Ez összhangban áll az utóbbi na­pokban kifejtett hivatalos izraeli véleményekkel, s né­mileg ellentmond a Kairóban hangoztatott egyértelmű­en optimista álláspontnak. Az amerikai diplomácia vezetőjét Tel-Avivban job- oldali tüntetők fogadták, akik „Izrael kiárusítását” ké­rik tőle számon. Az izraeli kormány a tüntetések enge­délyezésével nyilván „erkölcsi nyomást” akar gyakorol­ni abban a reményben, hogy az utolsó pillanatban is ki­csikarhat valami többletengedményt a másik féltől. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a katonai jellegű rész­megállapodás egyértelműen a „birtokon belül levő" Iz­raelnek kedvez. Kiszivárgott hírek szerint megvan az előzetes megegyezés arról, hogy Izrael 60—80 kilométer­nyire vonul vissza a Sínai-félszigeten, s visszaszolgál­tatja Egyiptomnak a sivatag újabb sávját, beleértve az Abu Rudeisz-i olajmezőt, valamint a stratégiai jelentősé­gű Mitla- és Giddi-hágókat. Az olajért azonban Washington bőségesen kárpótolja, a hágókban pedig amerikai polgári szakértők telepednek majd le elektro­nikus megfigyelő eszközökkel, hogy őrködjenek Izrael „biztonságán”. Mindennek fejében Egyiptomnak kötele­zettséget kell vállalnia, hogy három évre tartózkodik a megszállt területek felszabadítására irányuló „erőszakos akcióktól". dőt, Tiszadobon a takarék- szövetkezet új épületét, au­tóbuszmegállót, Geszteréden pedig labdarúgópályát. Nyírbélteken a Nyírbátori Faipari Vállalat dolgozói új üzemcsarnokot, Kisléta la­kói pedig új vízmüvet vet­tek birtokukba. Az újabb alkut vegyes fogadtatásban részesíti az arab világ. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet egyik vezetője, Faruk Khaddumi szerint ez az „amerikai meg­oldás" a Palesztinái nép jogos nemzeti érdekeit veszé­lyezteti. Jasszer Arafat, bár nem ellenezte az izraeli visszavonulást, kifogásolta, hogy az az arab egység meg­bontását célzó politikai feltételekhez kötődjék. Más arab fővárosokban is erősödik a meggyőződés, hogy ideje fel­hagyni a sehová sem vezető részmegállapodásokkal és az átfogó rendezéshez legalkalmasabb fórumhoz, a gen­fi békekonferenciához kell fordulni. Tanácskozás az ENSZ közgyűlés soron követ­kező ülésszakával összefüggő kérdésekről A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának meghívására augusztus IS­II között Budapesten került sor a Belorusz Szovjet Szo­cialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztár­saság, a Lengyel Népköztár­saság, a Magyar Népköztársa­ság, a Mongol Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocia­lista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Ukrán Szov­jet Szocialista Köztársaság külügyminisztériumai vezető munkatársainak, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa képviselőinek ta­nácskozására. A tanácskozás résztvevői eszmecserét folytattak az ENSZ-közgyűlés soronkövet- kező 30. rendes, és 7. rendkí­vüli ülésszakával összefüggő kérdésekről. A találkozó szívélyes, ba­ráti légkörben zajlott le. A küldöttségek vezetőit magyarországi tartózkodásuk során fogadta Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere. Ülésezik a leszerelési bizottság A Szovjetunió és az Egye­sült Államok csütörtökön a leszerelési bizottság Genfben folyó ülésszakának résztvevői elé terjesztette azt az egyez­ménytervezetet, amely meg­tiltja a természeti környezet katonai vagy más ellenséges célokra történő befolyásolá­sát. A tervezet előterjesztése a leszerelési bizottságban azt a célt szolgálja, hogy megaka­dályozzák egy új fegyver — a természeti környezet háborús célokra történő be­folyásolása — fejlesztését és az államok fegyvertárába va­ló felvételét. A Szovjetunió nagy jelen­tőséget tulajdonít az atom­fegyvermentes övezetek prob­lémájának és feladatának te­kinti, hogy elősegítse az ilyen övezetek létrehozását a vi­lág különböző térségeiben — jelentette ki csütörtökön Genfben, a leszerelési bizott­ság ülésén Alekszej Roscsin, a Szovjetunió képviselője. Roscsin ismertette a szovjet álláspontot ebben a kérdés­ben, amelyet most vitat meg a bizottság. Az atomfegyvermentes öve­zetek létrehozása a világ kü­lönböző térségeiben megkö­veteli azt, hogy minden egyes esetben megoldják azokat a kérdéseket, amelyek az egyes övezetek létrehozásával sajá­tos módon kapcsolatosak. (Folytatás az 1. oldalról) erősítéséért, a forradalomban érdekelt minden erővel való összefogásért. „Szükséges, hogy mindazok az erők, ame­lyek biztosítani akarják a sza­badságjogokat, és érdekeltek a forradalmi folyamat folyta­tásában, továbbvitelében, fel­függesszék egymás ellen irá­nyuló támadásaikat. A PKP részvétele nélkülözhetetlen és feltétlenül szükséges a forra­dalmi fólyámátban, a demok­rácia és a szocializmus kiépí- sében. A párt hajlandó szo­rosan együttműködni mind­azokkal a forradalmi erőkkel, amelyek készek összefogni a kommunistákkal a válság le­küzdésére.” A válságot csak úgy lehet leküzdeni, hogy ha határozot­tan harcolnak az ellenforra- lommal szemben, követke­zetesen védelmezik a demok­ráciát és a szabadságot, kon­szolidálják a forradalmi vív­mányokat (államosításokat és agrárreformot), olyan társa­dalom építésén munkálkod­nak. amelyben biztosítják a legszélesebb szabadságjogokat és mélyrehatóan átalakítják a gazdasági-társadalmi viszo­nyokat, megnyitja az utat a szocializmus felé 41. — Jól van, Suhajda. csa­varja ki magát, készüljön fel, velem jön. Szolgálatba indulunk, teljes, megszokolt felszerelés, de előbb vegye át a szakácstól a hátizsákot, vi­gyázzon, tea van a termo­szokban. Nehogy elkapkodja, aztán csak az üvegcserepeket visszük magunkkal. Azok a szíjak kötőfékek, ha eddig nem tudta. Induljon, ne mó­kázzunk. Nincs idő rá. — Goíubics. Szóljon a ku­tyásnak. Hozza be a Sátáni. de behozhatja a másik ket­tőt is. A jószág nagyon fél a villámlástól, nem szeretném, ha idegbetegek lennének. Vi­gye őket a társalgóba, vi­gyázzon rájuk, adjon nekik enni, az elvonja a figyelmü­ket a vihartól. Ismét csattant-a bejárati ajtó. A kapuőr jött be. mert a csengő is felmondta a szol­gálatot. A vezetéket is lesza­kította a vihar. — Őrnagy elvtárs jelentem, Zoli bácsi van itt. — Engedje be, maga bal­kezes. Képes ott tartani a vi­harban. Biztosan nem szóra­kozásból jött. — Jelentem. nem. mert mondta, hogy valami baj van lenn az asszonyokkal. — Gyorsan hívja! Maróti idegesen nyomako- dott be az ajtón. Rövid bőr­kabátja inkább szivacsnak tűnt, mint kabátnak. Vadász­kalapja megtépett eresznek hatott. — Mi baj van, Zoltán? —- nézett rá ijedten az őrnagy. — Két nagy fenyőt kidön- tött a szél. Rázuhant a munkásszállásra-. Az asszo­nyok kétségbeesetten az ég alá futottak, sivalkodnak, mint az eszeveszettek. Még azt sem tudom, hogy sérült van-e, mi kár keletkezett. A postás Kati futott hozzám, szegény lány alig van magá­nál. Zsuzsa ápolgatja. Úgy elázott szegény kislány mintha a Dunából menekült volna. — Tűz nem keletkezett? — Kérdeztem, azt mond­ta, az nincs, de az asszonyok nagyon sikongatnak, mert koromsötét van. Villany nincs, a tetőt levitte a szél, a fa pedig összetört mindent. — Ügyeletes! Azonnal ren­deljen el riadót. Mindenki szereljen fel, Suhajda, nem fél ? — Nem én, őrnagy elvtárs, az ördögtől sem. — Vegye maga mellé Golu- bicsot. Végigmennek a jár­őrökön. Esőkabátot, teát visz­nek nekik. Azonnal indulja­nak, legyenek óvatosak. Törzsőrmester elvtárs. Benn marad. Tartja a frontot. Je­lentse a hadműveleti tiszt­nek. hogy elemi kár elhárí­tására a legénységgel együtt a helyszínre mentem. A rá­dió legyen vételkész. Igye­kezzenek fiúk, nincs idő a szuszogásra. Csak a villám mutatta az utat. Ebben a fényben meg­csillantak a fejszék, lapátok, a vállon keresztül vetett fegyverek. Hangtalanul ha­ladtak. Elől ment az őfspa- rancsnok. Inkább zuhant, hengeredett. mint valami hegytetőn elengedett kő. Csapkodtak rajta a fenyő­ágak. nagyokat huppant egy-egy vízzel telt gödörben. Olykor hangosan káromko­dott, vagy hátraszólt: — Jönnek, fiúk'.' Mindenki itt van? A fiúk mennek, törtetnek előre, mintha motort szerel­tek volna beléjük. Fel-íelvil- lannak a zseblámpák fé­nyei. — Takarékoskodjanak a lámpákkal. Még három óra sincs. Nem tudjuk, mi vár lenn — kiáltott az őrnagy. Lenn. egy nagyon régi, na­gyon avítt faházban ren­dezték be az erdészetnél dol­gozó asszonyok munkásszál­lását. Inkább csak nyárra, az erősebb szezonra rendezked­tek be itt, csak ideiglenes menedéket nyújtott. A nyári hetekben so! itt a tennivaló. Ilyenkor kell gondozni a cse­metéket. ilyenkor szedik le a gyógynövényeket, a nyári időben teszik rendbe a vad­etetőket, itatóhelyeket. Ilyen­kor arra is nyílik lehetőség, hogy megjelöljék a különle­ges növényeket, táblákat he­lyezzenek el a védet fák ol­dalára. a fákat körülvevő ke­rítésekre. Ez bizony nem nyolcórás munkaidőben elvé­gezhető feladat. Szaporán kell dolgozni, mert beköszönt az ősz, akkor aztán késő már kapkodni. Ezért van az, hogy hajnalban kelnek, söétedésig dolgoznak az asszonyok, maid pihenhetnek ősszel, meg té­len. Ketten, hárman már előre szaladtak a viharvertek kö­zül. a határőrökhöz igyekez­tek segítségért. — Mit tudnak? Mi történt? Van valakinek baja, — kér­dezte őket egyszuszra a pa­rancsnok, de nem állt meg egy pillanatra sem. — Magunk se tudjuk, mert mindenütt sivalkodnak, jaj­gatnak az asszonyok. Azt se tudjuk, hol áll a fejünk? Gyorsan, gyorsan, jöjjenek, mert agyonnyomja őket alá! Ez már pánik, állapította meg magában az őfnagy és futásra gyorsította a lépése­ket. A többiek utána. Nem gondoltak most arra sem, hogy a köveken kifordulhat a bokájuk, nagyot eshetnek egy-egy alattomos gyökér­ben. A faháznál nagy a zűr­zavar. Úgy hat az egész, mintha forgószél kevert vol­na össze mindent. A lámpák fényében csak azt lehetett látni, hogy két nagy fenyő fekszik a ház teljesen össze­zúzott maradékain. Látszot­tak a karvastagságú törött ágak, a dőlés következtében megcsavarodott, szilánkokká szakadt törzsek. — Asszonyok! Figyeljenek rám! Péter Balázs őrnagy va­gyok, itt vannak velem a ha­tárőrök is. Feleljenek, halla­na^: engem? Az most nehéz. Jajong a szél, csapkodnak a jégsze­mek, sustorognak a fák lombjai. Olyan az egész hegy, mintha pokollá változott vol­na. Csak jajgatás válaszol! — Asszonyok, ne óbégassa- nak! Rám figyelni, — ordí­tott torkaszakadtából az őr­nagy, hogy túlharsogja a vi­hart. — Aki mozogni tud, jöjjön ide hozzánk! Gyorsan, szaporán. Mindenki ide, aki mozogni tud. Ide. ahonnan „világítunk! Gyerünk, asszo­nyok. Ázott verebeknek, hajótö­rötteknek látszottak szegé­nyek. Csapzottan lógott a ha­juk, szemükben riadalom, kétségbeesés tükröződött. Fáztak, vacogtak, összekupo­rogtak, mintha görcsös fáj­dalmaik lennének. — Elvtársak, le a köpe­nyekkel, ráadni az asszo­nyokra. Még mindig jöttek az asszo­nyok. Egyik egy bokor tövé­ből, a másik az udvaron álló szekér alól, a harmadik a lépcső menedékéből kapasz­kodott elő. —- Hány asszonynak kell lenni? — kérdezte az őrnagy és számlálni kezdte az elő- bújtakat. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents