Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-19 / 194. szám

2

KELET-MAGYARORSZAG

1975. augusztus 19.

M Keletagyanirszág

KÉPEK

TÖRZSGÁRDATAGOK JUTALMAZÁSA. Ünnepséget rendez a Tisza menti Termelőszövetkezetek Építőipari Közös Vállalata augusztus 20-án a vencsellői ifjúsági parkban. Miniszteri, vállalati kitüntetést adnak át és megjutalmazzák a törzs- gárdatagokat. Délután sport- rendezvények zárják az egész napos vállalati ünnepséget.

TÁRSADALMI MUNKA OROSON. Négyszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek ez év első felében Oros lakói. Részt vettek a Nyírjes tanyai, Gábor Áron és Dózsa utcai járdák építésében. bekapcsolódtak a község virágosításába. Hamarosan befejezik az ifjúsági klub felújítását, ahol a község fiataljai sokat segítettek.

Naponta mintegy 600 divatos zakó készül a VOR nyíregyházi üze méhen. (Hammel József felvétele)

SZELLEMI VETÉLKEDŐ.

A nyíregyházi járási KISZ- bizottság augusztus 17-én Felszabadulási szellemi vetélkedőt rendezett Keme- csén. A kongresszusi, felszabadulási és ifjúságpolitikai témakörökből összeállított kérdésekre kellett feleletet adni a fiataloknak. Első helyezett a kemecsei községi KISZ-szervezet csapata, második a nyíregyházi főiskolai tangazdaság KISZ-es csapata, harmadik a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár KISZ-szervezétének a csapata.

Egy különleges kiállítás

Augusztus első felében újszerű vállalkozáshoz kezdtek Szabolcs művelődésének intézői. Kikutatták azt a 34 hátrányos helyzetű tehetséges gyereket, aki ugyanekkor tanárai véleménye szerint nagyon tehetséges rajzoló. Ezeket az általános iskolásokat nyári táborba hívták. Ennek az volt a célja, hogy a gyerekek tehetségüket kibontakoztathassák. A tábor színhelye — nagyon szerencsésen — a tiszadobi gyermekváros volt. 180 vízfestmény, linómetszet és grafika került ki a gyerekek keze alól. 34-ből kiállítás nyílt a tiszadobi gyermek- városban. Augusztus végén a kiállítást Nyíregyházán is bemutatják.

ÁFÉSZMONOGRÁFIA

Új színfolttal gazdagodik a Mátészalkai ÁFÉSZ irodalma. Szabó Miklós kereskedelmi főosztályvezető „A Mátészalkai ÁFÉSZ 30 éve” címmel monográfiát írt. A? írás 1946-ban alakult parasztszövetkezet és földművesszövetkezet egyesülését és az ezt követő időszak gazdasági tevékenységét állítja kronológiai sorrendbe. A kötetet fotók és egyéb illusztrációk egészítik ki. Mátészalka város és a körzethez tartozó nyolc község kereskedelmi és gazdaságpolitikai fejlődése bemutatásához igen nagy segítséget nyújtottak a járási szövetkezeti úttörőpályázatok, amelyekben több, eddig ismeretlen szövetkezettörténeti adat került felszínre. Az eseménytörténet kialakításában az alapító veteránok visszaemlékezései is igen gazdag tényanyagot tártak fel, — írja Nyéki Károly.

A szatmárcsekei Haladás Tsz telepén munkatársaival együtt egy áram alatt lévő betonkeverőgépet akart elmozdítani Mérésé József 45 éves tsz-elnökhe- lyettes, turistvándi lakos miközben halálos áramütés érte.

NÉVADÓ MÁTÉSZALKÁN. A megyei tanács járási hivatalában Mátészalkán 1975. augusztus 16-án Falcsik Anikó, Ignácz Edit, Losonczi Zsolt, Nagy László, Nagy Zsolt, Póti Zsuzsa, Oláh Gábor, Selmeczi Béla és Vastag Szilvia ünnepélyes névadóját rendezték. A műsort az Esze Tamás Gimnázium és a Hősök terei általános iskola tanulói adták. A jó hangulatot csak fokozta az ünnepi műsor végén kiosztott kilenc „óriásmaci”, aminek különösen a kilenc kicsi főszereplő örült, — írja Varga Károly.

GÉPKOCSIKAROK

Az Állami Biztositóhoz 1975. augusztus 11-től 16-ig nyolcvankilenc kárbejelentés érkezett. A kifizetett összeg felelősségi alapon 177 600 forintot, CASCO-ala- pon 45 700 forintot tett ki. Jelentősebb káresemény: B. E. olasz állampolgár oldalról szabálytalan előzés közben beleszaladt M. M. gépkocsijába. M. M. gépkocsijában nagyobb kár keletkezett. Személyi sérülés nem történt. Az anyagi kár felmérés alatt van. Csehszlovákiában D. J. magyar állampolgár szabálytalan előzés közben ütközött egy szemben szabályosan közlekedő csehszlovák gépkocsival. A magyar gépkocsi üzemképtelen, jelentős az anyagi kár. Személyi sérülés nem történt. A magyar ügyfél CASCO-biztosítással rendelkezik. A héten hat olyan kár- bejelentés volt, ahol az egyik ügyfél külföldi állampolgár.

TÜZEK

Csütörtökön délután meggyulladt Bökönyben, a Kossuth utca 94. számú porta dohánypajtája. A lángok átterjedtek három szomszédos udvar gazdasági épületeire is — a helyi, a balkányi, a nagykállói önkéntes, valamint a nyíregyházi és a debreceni állami tűzoltók beavatkozásáig ötvenhatezer forintos kár keletkezett. A tüzet egy játszadozó kisgyerek okozta.

Ugyancsak gyermekjáték okozott tüzet 15-én Nyíregyháza-Sóstón, a Sikló utca 3. számú udvarban. Egy kisebb fáskamrát lob- bantott lángra a gyerek kezébe került gyufa — szerencsére komolyabb kár nem keletkezett, a tűzoltók kivonulásáig eloltották a tüzet.

Ezen a napon egy másik, köny- nyen veszedelmessé válható tűzeset is történt. Ibrányban, a Zrínyi utca 8. számú házban égő gyufával akartak meggyőződni, hogy szivárog-e a gázpalack. Szivárgott — a kiömlő gáz belobbant. A helyi önkéntesek beavatkozásával eloltották a kisebb kárt okozó tüzet.

A nyílt pályán kigyulladt egy villanyoszlopokat szállító nyitott tehervagon 17-én Ujfehértó és Császárszállás között. Mint megállapították, a hibás fék miatt kelekezett a tűz.

KÉZIMUNKA A TANTEREMBEN. A jósavárosi általános iskola egyik osztálytermének díszítését, a nyíregyházi háziipari szövetkezet Váci Mihály szocialista brigádja vállalta. A tizenegy tagú, ezüstplakettel kitüntetett brigád több, mint ezer forintért népművészeti tárgyakat vásárolt, és azzal tette szebbé, ízlésesebbé az osztálytermet. A brigád tagjai ezen kívül térítőkét, naplóborítókat is varrtak, s minden gyereket hímzett könyvjelzővel ajándékoztak meg.

A turistvándi vízimalom a megye egyik legszebb ipari műemléke. Ma már ugyan nem őrölnek lisztet benne, mert a szerkezet felújításra szorul, de sokan felkeresik a régi vízimalmot, ahol Bak Sándor nyugdíjas molnár szívesen áll a látogatók rendelkezésére. (MTI foto — Balogh P. László) ___________________________________

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A TANKÖNYVHELYZETRÖL

Két héttel az új tanév kezdete előtt időszerű kérdésről, a tankönyvellátás helyzetéről tartott sajtótájékoztatót Petró András, a Tan- könyvkiadó Vállalat igazgatója. Az Oktatási Minisztériumban hétfőn tartott tájékoztatóján arra a kérdésre, hogy lesz-e elegendő tankönyv, az igazgató egyértelműen kedvező választ adott. Aláhúzta: senkinek sem kell attól tartania, hogy bármely tankönyv hiánycikk lesz. A példányszámokat úgy állapították meg, hogy azok a szükségletet kielégítik.

Az 1975—76. tanévre az általános és középiskolák számára a különböző kiadóknak együttvéve 2100 féle tankönyvről kell gondoskodniok, s ez körülbelül 25 millió példány könyvet jelent. Ebből a tankönyvkiadónak 1097 féle könyvet kell elkészítenie. A tankönyvek gyártásához 5460 tonna papírt használnak fel.

Az újdonságlista az idén bőséges: 90 új kiadású tankönyvet és munkafüzetet jelentetnek meg. Közülük a legjelentősebbek — 52 tankönyv és úgynevezett tanulói segédlet — már a tananyag- csökkentés következményeként került átdolgozásra.

HUSZÁR ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA NYÍRBÁTORBAN

Augusztus 20-án, szerdán délelőtt 11 órakor nyílik meg Nyírbátorban megyénk ismert művészének tárlata a Báthori múzeum épületében. Huszár, aki 1946-tól állít ki, a figurális kompozíciók mestere. Ismert alkotó, aki a legváltozatosabb eszközökkel igyekszik kifejezni önmagát és a világot, amelyben él. Filozofikus alkat, aki képei témáit úgy választja meg, hogy azok mindig magukon viseljék a művész emberekkel

kapcsolatos viszonyát. Mostani nyírbátori tárlata, amely a zenei napok kulturális eseménysorozatának szép kiegészítője, felvonultatja azokat a képeket és szobrokat is, melyeket Huszár István a nyírbátori alkotóházban készített. Dr. Szalontai Barnabás múzeumigazgató megnyitója után Koroknay Gyula, a Jósa András Múzeum főmunkatársa ismerteti a művész képeit, alkotó egyéniségét.

Ha megkísérelve a lehetetlent, egyetlen fogalomba kívánnánk sűríteni a „Csepel” dokumen- tumfilm-sorozat eddig látott első két részéből érzékeiteket, akkor mindenekelőtt a hűségre kell gondolnunk. Hűségre a munkához, a gigászi gyárhoz, a magyar munkásmozgalom fellegvárához és az öntudatos munkás-életformához. A dokumentumfilm alkotó csoportja Csepel múltjának, jelenének és jövőjének a bemutatásakor az ott dolgozó emberekre fordította a kamera — és a nézők figyelmét, az ő sorsukon, szakértelmükön, teremtő-alkotó munkájukon, mindennapi életük pillanatképein demonstrálva a gyár óriás életét és nem utolsósorban népgazdasági szerepét.

Úgy véljük, hogy ezzel az „emberközpontúsággal" jó módszert választottak az alkotók a nagy feladat, Csepel élete legjellemzőbb vonásainak bemutatásához. A mából indultak ki és ide jutottak vissza a sorozat gerincét képező Interjúk során. Közben elámulhattunk a gépcsodákon, amelyeket az ember ural, s szolgálatába állít, az öntöde, utóbb a Fémmű bonyolult munkafolyamatain és bepillantást nyerhettünk az ott dolgozók hétköznapi életébe, termelő munkájába, közéleti tevékenységébe. Nincs tehát a dokumentumfilmben kronologikus, vagy szigorúan vett tematikus anyagelrendezés, a látszólagos szerkesztetlenség azonban nagyon is fegyelmezett szerkesztést, mondhatnánk

komponálást takar: a lényegesre. az emberek teremtő munkájára. megváltozott és a szó anyagi-szellemi értelmében egyaránt gazdagodó életére koncentrál.

Külön megemlíthetjük még a film reális,' minden sematizmustól mentes, közvetlen hangvételét. valamint közérthetőségét a nehezebb termeléstechnológiai témák megismertetésében is. Utóbbiak a forgatókönyvet iró Brády Zoltánt dicsérik elsősorban, a rendezés B. Megyeri Gabriella biztos arányérzékére vall. Neumann László operatőr a gépek és a munka világának szépségeit meghitt közvetlenséggel tudta kamerájával megmutatni.

Nem tudhatjuk, hogy Félix László rendezőnek mennyire vált szerencséjére a műsorszerkesztés szeszélye, hogy ti. két, műfajilag szórakoztató, hatásában merőben eltérő filmjét mutatták be a múlt héten a tévében. Ha ugyanis csak az egyiket, a ..Járt már ön Belgiumban?” című Egri István szerkesztővel és Mestyán Tibor operatőrrel közösen készített érdekes és hangulatos, csakugyan » turista friss élményeket kereső szemével körültekintő útifilmjét tűzték volna műsorra, — akkor nem, mert úgy csak a jó filmjére emlékeznek. Ha pedig csak az enyhén szólva avatag ..Csodadoktort” mutatták volna be, — akkor igen. mert igy legalább az egyik produkciója szórakoztató volt. (A rendező a műsorlapban a minél jobb közönségszórakoztatást jelölte meg szándékaként.)

A Semsei Jenő által képernyőre alkalmazott Bibó Lajos-víg- játék, a ..Csodadoktor” valójában egy vitatható értékű és mo- ralitásu anekdotányi történet, vígjátékká bonyolítva-túlnyújt- va. a heppiend nagy összeboru- lásában kedélyesen napirendre térve pl. a csodadoktor perse- lyezéséről — hogy más viselt dolgairól ne is beszéljünk. Ettől azonban még lehetett volna a darab szórakoztató. De a televíziós változat megtartotta, sőt — vélt humorforrásként? — itt-ott még föl is erősítette a vígjátéknak már a maga idejében is korszerűtlen népszín- műves vonásait. Erre még a színészek is rájátszottak. (Zen- the Ferenc, mint DöngicsSr, és a címszereplő Bessenyei Ferenc. A többi figura inkább csak vázlat. iróilag is kidolgozatlan volt.)

Merkovszky Pál

A

RADIO

MELLETT

A múlt héten több kishangjá- ték is szerepelt a műsorban. Azt hiszem, rohanó napjainkban ezeknek a 15—20 perces, erősen sűrített hangjátékoknak egyre nagyobb a létjogosultságuk. Az életnek olyan villanásnyi részeit bontják fel lassított képekre, „merevítik ki” — filmes nyelven szólva — és teszik ezáltal könnyebben észrevehetővé, felfoghatóvá. amelyek még a nagy hangjátékokban is csak motívumként vagy legfeljebb epizódként kaphatnak helyet. Azt is mondhatnám, hogy kinagyítják a kép egy olyan részletét, amelyen egyébként túlsiklana a tekintetünk. Olyanok a kishangjátékok a rádiózásban. mint az irodalomban a novellák. A rádióirodalomnak is szüksége van a maga kisterjedelmű műfajára. Úgy tűnik, hogy ezt a szerepet a kishang- játék tölti be.

A Rádiónapló — kettőtől hattig műsora az általában megszokott változatossággal szólalt meg. Igen érdekes témákról hallhattunk most is. Az effajta levegős szerkesztés ellen csak azt lehetne érvül felhozni, hogy még a műsorújságból sem tudhatni meg előre: mikor, az óra melyik percében kerül sor egyik-másik témára. Ezért — ha már felkeltette az érdeklődést a műsorfüzetben közölt tartalmi kivonat — csak akkor érdemes hozzáfogni a műsor hallgatásához, ha a készülék

közelében tudunk maradni, vagy vinni tudjuk magunkkal, különben lemaradunk a bennünket érdeklő témáról. Vagyis ennek az oldottabb szerkezetnek az előny mellett megvan a hátránya is.

A Sok a csinos lány című rádiójáték szerzője. G. Szabó Judit, igen régi témát választott, mai szereplőkkel: a szívtipró nőcsábászt is eléri a végzet. maga is elcsábul, s úgy látszik, beevez a házasság révébe. Ami közben történik, az mind közhely már. Legfeljebb az epizódokban akad egy-két kevésbé közismert — bár egyáltalában nem meglepő — helyzet. E rádiójáték végén az a tanulság vonható le, hogy a legvadabb amorozó is megszelídíthető, ha megfelelően állhatatos és büszke a leányzó, ha nem hajlandó feladni önérzetét. E hangjáték figurái meglehetősen sablonosak és régiek. Nem külsőleg, mert ilyen értelemben a mai kor vonásai is felfedezhetők rajtuk. Az öntudatos lány, az ellenállhatatlan hódító, az anya. akit elhagyott a férje, a „kibirhataf- lan” nagymama, az öreg férfi, aki szemtelenkedik a kislányokkal, az irigy kartársnők stb. Nem hagyott mély nyomot ez a hangjáték, bár igazán jó színészek kapták a szerepeket: Jani Ildikó. Temessy Hédi, Pártos Erzsi, Sztankay István és Mádi Szabó Gábor.

Seregi István

40.

Egy-két ember a folyosón leskelődött. Hallották a parancsnok hangját, kihozta őket a kíváncsiság.

— Mi van, fiúk, ki nem tud aludni?

— Jelentem, Suhajda vagyok...

— Jelentem, Golubics határőr. Elveszett a macskám!

— A többiek ébren vannak?

— Mindenki felkelt már. Nyugtalanok — jelenti Suhajda és közelebb jön.

— Mondja, Suhajda elvtárs, ért maga a lovakhoz? Golubics maga állatbarát, igaz?

t Jelentem, igen. Teljes mértékben.

— Akkor maguk ketten. Kapjanak magukra esőköpenyt, vegyenek magukhoz lámpát ,menjenek ki az istállóba. Gvúitsanak világot, dobjanak egy-egy marék szénát a lovak elé. Ha ember van a közelükben, elmúlik a félelmük. Vigyázzanak. Ha véletlenül elszakították a kötőféküket akkor könnyen megrúghatják magukat. Óvatosan menjenek.

— Jelentem, engem szeretnek a lovak — csattan Golubics, és már indult is.

— Rendben van. Akkor indulás, szeresse őket maga is.

Suhajda, igyekezzen. Magára szükségem lesz, majd velem jön. Ügyeletes! Hol a törzsőrmester elvtárs?

— Itt vagyok! — szólt az öregkatona. Teljes öltözetben állt már az iroda ajtajában.

— Szereti, tiszteli a szolgálatvezetőt. Jó barátságban, elválaszthatatlan kapcsolatban vannak ők. Ha egymás között vannak tegeződnek, meghitt, sok-sok esztendős közös vesződés köti össze őket. De sok ilyen keserves éjszakát megértek már.

— Menj öreg, add ki a fiúknak a gumicsizmákat, esőköpenyeket. Készíttesd ki velük a szerszámokat. Lapátokat, csákányt, fejszét, fűrészt. Rossz előérzetem van. Keltsd fel a szakácsot.

— Jelentem, fenn vagyok már, mit készítsek?

— Jól van fiam, így kell ezt. Gyorsan főzz teát, tölsd tele á hőpalackokat. Rakd az egészet egy hátizsákba. Majd Suhajda jelentkezik érte.

— Ügyeletes. Készítse elő a kis rádiót, magammal viszem, maga pedig legyen állandóan vételkész. Keltse fel a főhadnagy elvtársat, ő maradjon a helyén.

— Jelentem, a főhadnagy elvtárs már a vihar elején kiment Pusztai tizedessel. Még nem jelentkeztek be, nem tudom merre lehetnek. Azt mondta a főhadnagy elvtárs, hogy a kőbánya felé megy Csik Andráshoz, meg Faludi- hoz. Megkeressem?

— Nem szükséges, a főhadnagy elvtárs tudja, hogy mit kell tennie.

Suhajda visszajött az istállóból. Még az orrából is folyik a víz. Az esőköpenye ronggyá ázott, csizmája megtelt vízzel, az arca valóságosan lila lett, úgy megverte az eső.

— Jelentem, már jég esik. A lovak megnyugodtak. Csak az Ángyás szürkéjét tudtuk egy kicsit nehezen a helyére tuszkolni. Kiakadt a fején a sapka, vagy mi a manó. Tetszik tudni, azok a hevederek.

(Folytatjuk)

PkÉPERMYQ|3Tií|1