Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-02 / 180. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. augusztus 2. (Folytatás az 1. Oldalról) A záródokumentumnak a részt vevő országok legmagasabb szintű ..politikai vezetői által történt ünnepélyes aláírásával pénteken, Helsinkiben, a Finlandia palota nagytermében véget ért az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakasza. Helmut Schmidt bonni kancellár után Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK küldöttségének vezetője, majd Gerald Ford, az Egyesült Állámok elnöke írta alá az okmányt. Ezután a francia ábc szerint következtek tovább az aláírások. Tezenegye- diknek írta alá Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, tizenötödiknek Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar delegá'ció vezetője és harmincnegyediknek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szovjet küldöttség vezetője. Az utolsó aláírás az okmányon Joszip Broz Tito jugoszláv elnöké. A harmincöt államférfi közül egyedül Ford amerikai elnök írta alá balkézzel a dokumentumot. A feltűnő öltözködéséről közismert Trudeau kanadai miniszterelnök ezúttal is hű maradt önmagához — zakójának gomblyukában hatalmas vörös szegfűvel jelent meg. Minden aláíró előtt külön toll feküdt az asztalon, és mindenki külön oldalon írta alá a dokumentumot. A záróokmány eredeti példányát aláírásra Joel Pekuri, az európai biztonsági konferencia szervező titkára nyújtotta át minden egyes államférfiúnak. Az ünnepélyes aláírás után a konferencia Urho Kekkonen finn köztársasági elnök rövid zárszavával ér véget, 18 óra előtt néhány perccel. (Helyi idő.) Kétoldalú konzultációk Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, pénteken Helsinkiben találkozott és baráti eszmecserét folytatott Edward derekkel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. E találkozón részt vett magyar részről Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Púja Frigyes külügyminiszter, lengyel részről Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök és Stefan Olszowski külügyminiszter. A meleg hangulatú, elvtársi eszmecserén foglalkoztak az eürópai biztonsági és együttműködési értekezlet kérdéseivel, s kielemezték az aláírásra kerülő okmányban összefoglalt alapelvek nagy jelentőségét az európai béke és biztonság szempontjából. Érintették a nemzetközi élet egyéb kérdéseit is. Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai harmonikusan fejlődnek és további intézkedéseket tesznek azok bővítésére. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezlet idején találkozott Erich Honeckerrel, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárával. Megbeszélést folytattak országaik és pártjaik kétoldalú kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A találkozó meleg elvtársi légkörben zajlott le. A Finlandia palotában a péntek délelőtti ülés szünetében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az európai biztonsági konferencián részt vevő magyar küldöttség vezetője találkozott újságírókkal és válaszolt a szovjet televízió tudósítójának, a News Week amerikai magazin moszkvai tudósítójának és a jugoszláv televízió munkatársának kérdéseire. * Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken Helsinkiben találkozott Nicolea Ceausescuval, a Román KP főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével. Az elvtársi beszélgetés során a felek leszögezték, hogy az európai biztonság és együttműködés szempontjából rendkívül jelentős a helsinki konferencia. Brezsnyev és Ceausescu véleményt cserélt az SZKP és a Román KP közötti testvéri kapcsolatok, valamint a szovjet—román politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és más területeken megvalósuló együttműködés további fejlesztésének és elmélyítésének kérdéseiről. Csütörtökön Helsinkiben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára megbeszélést tartott Helmut Schmidttel, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjával. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Hans- Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere is. A felek véleményt cseréltek a szovjet—nyugatnémet kétoldalú kapcsolatok néhány kulcskérdéséről. Brezsnyev és Schmidt kijelentette, hogy egyaránt törekszik a két ország közötti megértés és együttműködés további elmélyítésére, valamint árra, hogy különböző területeken gyakorlati megállapodásokra jussanak. A tárgyalófelek megegyeztek abban, hogy a két ország külügyminisztere találkozót tart a feleket kölcsönösen érdeklő kérdések megvitatása céljából. A nemzetközi problémákkal kapcsolatban Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt különleges figyelmet szentelt az európai országok között a békén, az enyhülésen és a jószomszédságon alapuló kapcsolatok fejlesztése távlatainak. A találkozó tárgyszerű és konstruktív légkörben folyt le. Pénteken a Finlandia palotában Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára találkozott Ma- kariosz érsekkel, a Ciprusi köztársaság elnökével. Ciprus elnöke köszönetét mondott a Szovjetuniónak azért a támogatásért, amelyben a szigetország népét részesítette a ciprusi állam függetlenségéért, szuverenitásáért és területi épségéért folytatott harcában. Leonyid Brezsnyev sikereket kívánt Ciprus elnökének és népének azoknak a nemes célkitűzéseknek az elérésében, amelyek az európai tartós béke érdekeit hivatottak szolgálni. Ugyancsak pénteken találkozott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Aldo Moro olasz kormányfővel. A találkozó barátságos légkörben folyt le. Az olasz fél megerősítette a meghívást Leonyid Brezsnyev olaszországi hivatalos látogatására. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott Jootp Den Nyl holland miniszterelnökkel is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet alatt Helsinkiben találkozóra került sor Lázár György, a Minsiztertanács elnöke és Carlos Arias Navarro spanyol miniszterelnök között. Az eszmecsere során, amelyen részt vett Púja Frigyes magyar és Pedro Cortinay Mauri spanyol külügyminiszter, a két ország kapcsolatairól és nemzetközi kérdésekről volt szó. Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet színhelyén pénteken találkozóra került sor Púja Frigyes külügyminiszter és Henry Kissinger, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere között. A külügyminiszterek eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatai és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Nagy János külügyminiszterLeonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke a helsinki Európa-tanácskozás alkalmából megbeszéléseket folytatott egymással. Felvételeinken a találkozó két derűj pillanata. (Kelet-Magyaror- szag tcleioto) helyettes és Ajthur Hartman európai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár. Pénteken délelőtt találkozott Erich Honecker Francisco da Costa Gomes portugál elnökkel is. Costa Gomes és Harold Wilson brit kormányfő között negyvenperces találkozóra került sor. A brit miniszterelnök ismét kifejtette a Közös Piac tagállamainak véleményét 3 portugál folyamatról, s újra feltételekhez kötötte a Portugáliának nyújtandó esetleges közös piaci segélyt. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja pénteken délelőtt 45 perces eszmecserét folytatott Todor Zsivkov bolgár államfővel, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkárával. A nyugatnémet kormányfő előzőleg Ceausescu román elnökkel konzultált. Pénteken délelőtt Helsinkiben tárgyalt egymással szívélyes légkörben Erich Ho- necker, az NSZEP KB első titkára és Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára. Aláhúzták a EBK sikeres befejezésének jelentőségét. T ámaszpontvita Kedd óta a csillagos-sávos amerikai lobogó helyett a félholdas török zászló leng az USA törökországi támaszpontjainak és létesítményeinek bejárata fölött. Ankara végül is heváltotta fenyegetését és ellenőrzése alá vonta a katonai bázisokat, válaszul az amerikai törvényhozás fegyverszállítási embargójára. A döntés nem érte váratlanul az Egyesült Államokat. Demirel kormánya már régebben kilátásba helyezte ezt a lépést, miután az amerikai fegyverszállítmányok elmaradása — tekintettel a még mindig rendkívül kiélezett ciprusi helyzetre — érzékenyen érintette. Kár lenne azonban a támaszpontvitából olyan következtetésre jutni, mintha Törökország most már gyökeresen szakított volna eddigi politikájával, s nemcsak legfőbb támogatójának és szövetségesének, hanem netán a NATO-nak is hátat fordít. Erről egyelőre legalábbis, szó sincs. Bár Demirel kormányfő többször is élesen támadta az Egyesült Államokat és azzal fenyegetőzött, hogy az amerikai támaszpontok ellenőrzésének átvétele csupán az első lépés; a második már a NATO katonai szervezetének elhagyása is lehet, mindez csupán a kellően átgondolt üz- ' leti manőver szerves részének tekinthető. Ankara aligha követi Párizs és Athén példáját. Annál is inkább, mert pillanatnyilag nagyon is rászorul a NATO-államokra: az Amerikától várt fegyvereket hamarosan északatlanti partnereitől szerzi be. Más szóval: a szövetség köteléke számára létérdek. Ami viszont az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait illeti, az eddigi feltételek megváltoztatását óhajtja kicsikarni. Helsinkiben jó alkalom kínálkozik arra, hogy Demirel kormányfő személyesen tárgyaljon erről Ford elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel. Megfelelő a lélektani pillanat is: Amerikának most nem marad más választása, mint teljesíteni a török követeléseket, hacsak nem kockáztatja a NATO dél-keleti szárnyának további gyengülését, Dél-Kelet- Európában elfoglalt stratégiai pozícióinak végleges megrendülését. Demirel tehát jól választotta meg döntésének időpontját. Az új amerikai—török megállapodás anyagilag és erkölcsileg egyaránt kedvezőbb lesz a korábbinál. Lehetséges, hogy a kérdéses támaszpontok közös irányítás alá kerülnek, s az is bizonyosra vehető, hogy a törökök megfelelő garanciákat követelnek, nehogy az újabb megállapodást a mostanihoz hasonló embargó befolyásolja. Bármiként is végződik a helsinki amerikai—török tárgyalás, aligha járul hozzá a kontinens délkeleti térségének békéjéhez. Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács tanácsi hivatala elnökének vezetésével pénteken a Parlament Gobelin-termében értekezletet tartottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok elnökei. A tanácsi vezetők az V. ötéves terv teendőiről tájékozódtak, — a téma kapcsán két előadás is elhangzott. Madarast Attila pénzügyminisztériumi államtitkár a pénzügyi szabályozó rendszerről, Hont János, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese pedig az V. ötéves népgazdasági terv kidolgozásáról tartott előadást. Az értekezlet napirendjére tűzték az ifjúságpolitika időszerű állami feladatainak megvitatását is. Erről Nádor György, az állami ifjúsági bizottság titkára tartott tájékoztatót. 27. — Mióta katona, azóta is két kapura unatkozik? — Nem. Soha nem játszottam annyit, mint e néhány hónap alatt. Soha nem irigyeltem úgy embereket, mint mostanában. Egyik fiú varrni tud, a másik mosni, a harmadik azzal dicsekszik, hogy jobban főz, mint sok asszony. Vannak, akik rádiót tudnak javitani, vagy gitároznak. Mit tudok én? — Nincs lelkiismeret fur- dalása, hogy nem tudta teljesíteni szülei álmát? — Tulajdonképpen - van. Sajnálom őket, mert a legjobb úton vannak a szív- infarktus felé. Törik, hajtják magukat. Fészket, anyagi alapot akarnak teremteni nekem, ez teszi őket boldoggá. Voltaképpen harcolnak értem, vesződnek, csak rólam közben elfelejtkeznek. Hogyan? Szerettem volna focizni. Apám leintett. Neked a fejedet kell művelned, nem a lábadat. Szerettem volna. Megismerkedtem a gimnáziumban alpinistákkal, hegymászókkal. Velük akartam tartani. Akkor anyám intett le. Neked karriert kell csinálni. Egy összetört jogász nem kelt jó benyomást. Tanulj, és pihenj. Ha meglesz a diplomád, majd élhetsz. Lesz miből. — Megmondjam őszintén? Én nem bánom, hogy nem lettem jogász. A szüléimét sajnálom, de legalább annyira magamat is, mert ügyefogyottnak, balkezesnek, semmirevalónak érzem magamat. — Ne féljen semmitől. Itt mindent kipótolhat, és ha a szüleinek is örömet akar okozni, a tanulás módját is kiokoskodjuk .valahogyan. Bízza csak rám, szemmeltar- tom: Egy év múlva olyan napbarnított ábrázata lesz, olyan vállas, izmos fiút kapnak a szülei, hogy képesnek látják majd minden újrakezdéshez. — Köszönöm, őrnagy elvtársi — Ne köszönjön semmit. Nem teszek többet önnel sem, mint bármelyik fiammal. Azt azonban megteszem! Egy nagy darab, kemény, erős pofacsontú, lapáttenyerű fiú tápászkodott fel. — Szigeti Zoltán határőr, jelentkezem! —. Maradjon csak ülve, mondja el, honnan jött, hogyan élt ezelőtt — látom, már megszokta a katonás magatartást. — Családi hagyomány. A bátyám most katona, tüzér. Apám is katona volt, rokkant-nyugdíjas. Szegény nagyon rossz bőrben van. Még ötvenhatban szerezte. Védték a pártházat, akkor sebesült meg. Az egyik lábát szétlőtte egy sorozat, műlábat kapott. Egy darabig még irodai munkát, tisztségviselőséget végzett, de az nem ment neki. Teljesen kikészült. Gyerekkorától katona volt, mindig csapatnál, emberek között, nagyon hiányzott neki. — Mondja csak mégegy- szer, hogy hívják az édesapját? — Jelentem, Szigeti János főhadnagy. Karhatalmista volt, aztán határőr lett. Nagyon szerette ezt. Amikor engem is ide soroztak, boldog volt. Azt mondta, itt majd megtanulom, hogyan kell emberek között élni. — Annyira elégedetlen volt magával? — Alapvetően elég rendes gyerek voltam — neveti el magát a katona — csak a rendtartással, magaviselettel volt egy kis baj. Krónikus trehánynak minősített o ■ . .... apa. Ez abból adódott, hogy a bátyámmal együtt volt egy szobánk. Ha János feldobta a zokniját a csillárra, biztosan rámfogta, és elhitték neki. Ha tele volt a szobánk mindenféle újsággal, képeslappal, biztosan én hoztam haza, én dobáltam széjjel, én húztam a rövidebbet is. Ha sáros lábnyomok vezettek a szobába, biztosan én nem húztam le a cipőmet. Mert én vagyok a kicsi, ng- kem nem nőtt be a fejem lágya, engem szidtak, leckéztettek. A bátyám meg elsumákolta, elhúzta a csíkot, én ottmaradtam. Kit neveljenek? Engem. Az volt a baj, hogy a bátyám mindig te- kergett. — Nem szereti a bátyját? — Dehogynem, nagyon szeretem. Előbb vonult be fél évvel, nem találtam a helyemet. Hiányzott, hogy nem verekedhetek vele, hiányzott, hogy senki nem birizgál. Én eléggé otthonülő voltam, szerettem bütykölni, valamit feltalálni... — Meg rajzolni, rádiókat, csengőket javítgatni, gyűjtött lepkéket, madártoliakat — nevetett az őrnagy, a katona mellé állt, a vállát átölelte, és egyre harsányabban nevetett. — Ezt honnan tudja, őrnagy elvtárs? (Folytatjuk) jfgTIt ülpolitikai
