Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
1975. július 13. ^ KELET-MAGYAROfcSZÁG 3 „Nagyapánk, apánk, ml négyen testvérek mind vasutasok vagyunk. Ott születtünk Győrieteken, a megállóban lévő kis házban. Aztán költöztünk be Szálkára, a MAV-kolóniára. Nekem még a feleségem is vasutas, poggyászpénztáros” — sorolja Cseppentő János. r Beosztása: kezelő-segédvez*ánylő és vonatvezető. De emellett bőven akad társadalmi elfoglaltsága is. Tizedik éve önkéntes rendőr, tagja a vasutas zenekarnak. — Ebben is együtt van a család. Hárman vagyunk önkéntes rendőrök, a vasutas zenekarban is három Cseppentő játszik. A munkája változatos. A segédvezénylő feladata, hogy a vezénylővel együtt elkészítse az emberek irányítását, munkabeosztását. Ha miht kezelő utazik, akkor Nyíregyházára, vagy Debrecenbe megy a személyvonattal, felveszi a poggyászokat, darabárut, leadja azokat. — Most már kevesebb a munka, a darabáru-szállítást inkább a Volán végzi — mondja. — Ezért egy ember is el tudja látni. Végül van, amikor vonatvezetőként száll fel a szerelvényre. Ez nera azonos a mozdonyvezetővel. Neki az egész szerelvényért felelni kell, az ő dolga a „papírmunkák” elvégzése, de emellett ugyanúgy figyelni kell a pályát,. az állomásról is csak a vonatvezető engedélyével indulhat el a szerelvény. — Más már a mostani szolgálat — magyarázza. — Azelőtt egy debreceni utat a gyűjtő tehervonattal három napig tettünk meg. Nagy táskát kellett vinni. (Mármint bőven csomagolt a gondos feleség elemózsiát.) Egy záhonyi úton, kézi fékes kocsikkal járva négyen 15 kocsit is megraktunk krumplival, amit feladtak. Aztán volt idő, amikor 300 órán felül tartott a szolgálat egy hónapban. Most 191 óra a havi munkaidő, úgy 10—15 túlóra akad egy hónapban. Mátészalkán ebben a tekintetben jól állnak. Ugyanis a január 1-től bevezetett csökkentett munkaidő után nem mindenütt tudták: a hiányzó létszámot feltölteni, s bizony a vasút nem egy helyén csak a túlórák növelésével — vagyis ugyanannyi munkával mint korábban — tudták a feladatokat ellátni. Hogy megbecsülik a munkatársai Cseppentő Jánost, azt a magatartásának is köszönheti. Nem húzza ki magát a nehezebb munka alól sem. Ha kevés a fékező, egy- egy tolató mozdonynál a személyzet, akkor ő is odaáll a többiek mellé. — Ugyanúgy akasztottam azt a kocsit, mint mások, voltam olajos ugyanúgy, mint a többiek. A szolgálat után pedig várja egy másik szolgálat, amikor felveszi az önkéntes rendőrök kék karszalagját. Egy vasúti csoport vezetője, háromszor kiérdemelték a legjobbaknak járó városi vándorzászlót. — Sok múlik a fellépésen — magyarázza. — Az állomáson, amikor hétvégén megjönnek az ingázók van közöttük olyan, aki többet ivott, mint kellene. Velük szemben kell határozottan viselkedni, ha valami rendbontás van. Most, hogy javult a menetrend, tízperces átszállási idő van, könnyebb, mert nincs arra idő, hogy itt, Szálkán is beugorjanak az étterembe, még igyanak. A szabad időben pedig ott a család, a kis ház és kert Tizenöt? éve OTP-kölcsönnel építették egy családi házat, a kertben, a gyümölcsfák között mindig akad matatni való. — Most is szabadságon voltam, kapáltam egy kiesit a kertben — mondja. A két gyerek közül a nagyobbik 15 éves, gimnazista, a kislány hároméves. £ munkáját mindenütt elismerik. Mint önkéntes rendőr megkapta a Közbiztonsági écern arany fokozatát. A vasútnál háromszor kapott kiváló dolgozó kitüntetést. — A vasútnak élek, ez a hivatásom — jegyzi meg. — Már 25 éve vagyok vasutas. A 25. vasutasnap alkalmából Cseppentő János vonatvezető az Érdemes vasutas miniszteri kitüntetést vette át szombaton délelőtt a debreceni vasútigazgatóságon megtartott ünnepségen. L. B. behálózza az országot a vasútvonalak rendszere, s ha elindul rajta egy szerelvény gép, nyersanyag vagy más termék, célba ér. A sínek kattogó muzsikája, a vontató motorok kürtje jelzi: áramlik az ország gazdaságába arz éltető „vér”. Képünkön: Záhonyból elindul egy rakomány kombájn, célállomása Zalaegerszeg. Rendben oda érkezik, s onnan tovább, állami gazdaságokba, termelőszövetkezetekbe viszi a vonat. (Hammel J. felvétele.) Negyedszázad jutalma ÉRDEMES VASÜTflS Iparfejlesztés hosszú távon HA MÁR MEGLENNE; akkor is késő volna — Nyíregyháza most készülő hosszú távú iparfejlesztési tervéről vélekednek így a szakemberek. Az igény néhány számmal is egyszerűen magyarázható: 1960-ban négyezren dolgoztak a város iparában, 1969-ben már tizennégyezren, ma pedig már harmincezren. Ez egyben azt is jelenti: a munkásság a város társadalmának meghatározó tényezőjévé vált. Hosszú évekig olyan volt a város, mint egy gyorsan fejlődő'kamasz. Tíz-tizenöt éve minden lehetséges fejlesztést megragadott, feltételeket sem szabott, csak indulhasson a termelés, legyenek újabb munkaalkalmak, bármely iparágban, a város bármely területén. Akkor ilyen módszer látszott célravezetőnek. A fejlesztés — a megye jelentős összeggel támogatott ipartelepítési programja révén — azonban olyan mértékben meggyorsult, amely már magasabb követelményeket támasztott. ' A város vezetői, a gazdasági élet irányítói, szinte mindig érezték az átfogó terv hiányát, amelynek ismeretében biztonságosan dönthettek volna újabb üzemek telepítéséről, fejlesztéséről. A sok évig érlelt igény, most megvalósulni látszik. A városi tanács illetékesei elkészítettek egy tervezetet, s azt a pártbizottság és a tanács munkabizottságai megvitatták. így került a városi párt-Vb elé. A TERVEZET nagyon sok oldalról közelíti meg a város iparfejlesztésének várható irányát. Ennek ellenére megközelítően, sem lehet teljes: mindössze két „fix..pont” van — munkaerő, ipari területek — amelyekkel többé-kevésbé pontosan számolhatnak a szakemberek, s ez kevés. Ezt tükrözte a vita is. Figyelemre méltó, hogy Nyíregyházán sok különböző ágazathoz tartozó vállalatot, üzemet hoztak létre. Ezek központja többnyire Budapesten volt. „A hatáskör és a feladat ellátása között nincs megfelelő összhang, ezért nem mindenütt alakulhatott ki a prognosztikai készség” — hangoztatják a szakemberek, ami körülbelül azzal egyenértékű, hogy a központban történik a gyármány fejlesztés, a műszaki és pénzügyi gazdálkodás elemzésé, á tervezési irányelvek meghatározása. A: központi ’vállalatnál tömörül a széliéiül 'kapacitás is — és néhány jó .példa ellenére' — változatlanul kevés a gyáregységekben á nagy gyakorlattal rendelkező közgazdász, á mérnök, a technikus. Úgyanezért visszatérő téma a felső- és középfokú szakemberképzés. Sokszor kerül ez szóba nemcsak városi, hanem megyei tárgyalásokon is. Egyik-másik műszaki jellegű szakközépiskola már segítséget jelent, és valószínű, hogy a most épülő vas- és fémipari szakközépiskolának szintén jó hatása lesz, de még ez is kevés. Felvetődött, hogy a mezőgazdasági főiskolán egy általános gépészmérnöki kar létesítésével esti és levelező tagozaton megoldható lenne a meglévő szakemberek továbbképzése. SOKAN JAVASOLTÁK, hogy a hosszú távú iparfejlesztési koncepció elkészítésénél feltétlenül egyszerűsíteni kell a város iparának szerkezetét. Jelenleg célszerűnek tűnik a hús-, konzerv-, cipő-, ruházati ipar fejlesztése, támogatása — természetesen olyan, önmagukban is jelentős gyárak mellett, mint például a gumiipart képviselő Taurus. Változatlanul fontos, hogy a fejlesztés fő iránya a nők számára teremtsen újabb munkaalkalmakat — a munkaerőmérleg hosszú távon igényli ezt a törekvést. Szükséges az is, hogy a foglalkoztatottság arányaiban az országos átlaghoz igazodjon a fejlesztés, egy sor fontos mutatóban a Nyíregyházához hasonló nagyságú városok sorában változatlanul az utolsó helyet foglaljuk el. A fejlesztési koncepció kidolgozását nem lehet csupán a Nyíregyházán települt iparra szűkíteni. Több, mint tizenegyezren járnak dolgozni a városba, a környező községekből, — ezenkívül a nyíregyházi és a nagykállói járások területén várható ipar- fejlesztések sem lehetnek közömbösek. A közvetlen összefüggések sora is hosszú, hiszen az ipartelepítés hatásai között nagyon sok kapcsolódó van: a közlekedésre újabb feladatok hárulnak, a lakásépítés gyorsabb ütemet követel, a gyermekintézmények iránti igény ‘megnövekszik, az egészségügyi ellátás bővítése is újabb követelményeket támaszt, s számos oktatási intézménnyel szükséges kapcsolatot kialakítani — kezdve a szakmunkásképzéstől a szakrendszerű továbbképzésig. MINDEZ AZT JELZI: bármennyire is csak a város iparfejlesztésének távlati terveiről van szó, feltétlenül indokolt a közvetlen környék összefüggéseit is feltárni, további tudományos igényű elemzésekre van szükség. A városi párt-vb is emellett foglalt állást. Javasolta, hogy a pártbizottság és a tanács szakemberei mellett a MTESZ illetékes egyesületei, bizottságai véleményét is célszerű kikérni. Ezek alapján megfelelő alternatívák, választási lehetőségek figyelembe vételével lehet kialakítani az iparfejlesztés követelményrendszerét, amely meghatározó Nyíregyháza további fejlesztésében. Marik Sándor Mint testet az ér... Sárközi Imre kék szemű, szőke hajú, tiszta, őszinte tekintetű, mindössze 38 éves férfi, a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet mezőgazdasági gépszerelője, mester fokú kombájnosa, három gyér. mek édesapja. Éppen pihenni, azaz: förödni készült. Június 28- án, szombaton öt kom. bájnnal „nekiugrottak” a 70 hektár őszi árpának és július 2-án be is fejezték a betakarítását. A tervezettnél kevesebb, csak 28,5 mázsát fizetett hektáronként. De hát az őszi vetés. Sár, víz, se műtrágya, se jó talaj-előkészítés. Alihoz viszonyítva kiváló a termés. Az őszi árpa után három nap szünet következett, mert a búzába és .á rozsba még nem lehetétt indulni. Addig a kombáj- nosok — köztük Sárközi Imre is — megpermetez, ték kis háztáji szőlőjüket, mert erősen támadott a peronoszpóra. Szombaton július 5-én délután általános pihenés, strandolás, fürdés Mátészalkán. Ezt a A „ vissza vágó tsz elnöke kötelezővé tette, mert másnap, július 6- án, vasárnap kezdődött a rozs aratásat gépi betaka. vitása Sárközi Imre sorsa, életútja: édesapjának 10 hold földje és egy falka birkája volt, ezzel gazdálkodtak I960 januárjáig. Akkor apa is, fia is belép, tek a termelőszövetkezetbe. De Imre — akkor még legényember volt — 1960 őszén már a traktoros szakmát tanulta. — A birkák méllől egyenesen a gépre, a traktorra léptem. Ma már értem: óriási lépés volt. Három évig dolgoztam traktoron... Azután szerelő lettem. — Mióta vezet kombájnt? — Kilencedik éve. De ugyanazt a kombájnt. Kilenc évvel ezelőtt kaptam meg, akkor új volt, és azóta mindig megyek vele. Egyébként ez volt a tsz első kombájnja. Nálunk minden kombájnos maga javítja azt a kombájnt, amelyet megkapott, s amellyel arat. így saját érdekünk, hogy kifogástalanul menjen a gép. — Ki a legkeményebb versenytársa? — Minden kombájnos kemény versenytárs a mi szövetkezetünkben, de megmondom őszintén, az én igazi vetélytársam a tulajdon sógorom, a hu. gom férje: Keresztesi András. Nemcsak rokonok, hanem egyidősek és nagyon jó barátok is vagyunk. Kiváló ember a. sógorom minden vonatkozásban. Tavaly ő volt az első, én a második. Most következik a visszavágó. Az egész család értünk drukkol. — Én a birkák mellől léptem a gépekre, a fiamnak bizonyára könnyebb lesz, hiszen a gépek mel. lett nő fel. És... keresni is lehet. Megbecsült szakma a miénk. Szendrei József
