Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
4 KELET-MAOYARORSZÁG 1975. július 10. (Folytatás az 1. oldalról) nehézségek és hiányosságok is. De nem ez a legfontosabb. A legfontosabb, amit a kiállításon is szeretnénk bemutatni — iparunk és mezőgazdaságunk legfontosabb ágazatainak növekvő termelési és kiviteli lehetőségei, a modern Bulgária növekvő lehetősége az egyenrangú és még szélesebb körű gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésre, a nemzetközi szocialista munkamegosztásban való még teljesebb részvételre. Most, a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa előestéjén, népünk a fejlett szocialista társadalom felépítését célzó pártprogramban kitűzött feladatokat valósítja meg, s felsorakozott a hatodik ötéves terv teljesítésére és túlteljesítésére. Kedves magyar elvtársaink és barátaink! Sikereket nem lehet elszakítani testvéreink sikereitől, akikkel közösek eszméink és céljaink. Minden, amit elért és a jövőben elér a tehetséges, munkaszerető magyar nép a szocializmus építésében, minket bolgárokat is örömmel tölt el. Részt vettünk az MSZMP XI. kongresszusán és ismételeten meggyőződhettünk arról milyen osztályharcokban edzett és az új társadalom építésében kipróbált vezetője van a magyar népnek. Az MSZMP az a megmásíthatatlan erő, amely a mai Magyarországot sok százados történelme legmagasabb fokára emelte. Elvtársi, baráti kapcsolatban lenni a szocialista Magyarországgal — minden ország, minden nép számára megbecsülés. Mi büszkék vagyunk az MSZMP-vel, a Magyar Nép- köztársasággal és a magyar néppel való elvtársi, baráti kapcsolatainkra. Nincs erő, amely megzavarhatná kommunista, elvtársi kapcsolatainkat. Nincs erő, amely elhomályosíthatja szocialista barátságunkat. Nincs erő, amely csorbíthatná szövetségünket és mindenoldalú együttműködésünket. Nincs, mert kapcsolataink a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus szilárd talaján fejlődnek és gazdagodnak tovább. Mert nagy történelmi feladatainkat csak közös erővel valósíthatjuk meg. Bulgária és Magyarország útja egyazon jövő felé vezet — a kommunizmus, népeink boldogsága, a nemzetközi együttműködés és az egész világ békéje felé. Kapcsolataink során olyan hatékony, korszerű formákra támaszkodunk, mint a szakosítás, a kooperáció és az integráció. A bolgár—magyar ipari társulások példát mutattak és úttörő szerepet játszottak ebben a vonatkozásban. A szocialista integráció új formái új lehetőségeit teremtik meg a további együttműködésnek. Véleményünk szerint reális lehetőség van az idei évre előirányzott árucsere túlteljesítésére, a még jelentősebb gazdasági és tudományos-műszaki kooperációra és szakosításra országaink között. Elvtársak, barátaink! Az MSZMP XI. kongresz. szusán Kádár János elvtárs azt mondta, hogy a Magyar Népköztársaság sikerei sok tekintetben a szocialista közösséghez tartozó országok együttműködésének eredménye. Ezt a gondolatot szeretném én is megerősíteni a Bolgár Népköztársaság tapasztalataival: a fejlett szocialista társadalom felépítése csak a szocialista közösség országainak legszorosabb együttműködése és kölcsönös segítsége révén valósítható meg. Ezért tulajdonítunk mi döntő jelentőséget a szocia. lista gazdasági integráció szüntelen szélesítésének és mélyítésének. Kétoldalú és sokoldalú alapon. És fáradhatatlanul fogunk dolgozni a KGST által elfogadott komplex program következetes megvalósításáért. Mi, bolgár és magyar kommunisták és dolgozók, minden kezdeményezésünkben Befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa hálával tekintünk a szocializmust és kommunizmust elsőnek építő Szovjetunió világtörténelmi szerepére, az SZKP-ra, tanítónk, Lenin dicső pártjára, az egész szovjet népre, az új, igazságos világ és az emberi boldogság alkotójára és védelmezőjére. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság tevékenyen munkálkodik a szocialista közösség megerősítésén, amely élén a Szovjetunióval, napjainkban a béke és a nemzetközi együttműködés döntő tényezőjévé vált. Bolygónk számára ma nincs más perspektíva, mint a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének lenini politikája. Az SZKP XXIV. kongresz- szusán meghirdetett békeprogram a mi programunk is, melynek megvalósításához mi is hozzájárulunk — mondotta Todor Zsivkov, s ennek kapcsán méltatta az európai biztonsági konferencia történelmi jelentőségét. LOSONCZI PÁL: Tisztelt Zsivkov elvtárs! Kedves bolgár barátaink! Kedves elvtársak és elv- társnők! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében őszinte tisztelettel köszöntőm Todor Zsivkov elvtársat, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnökét. A most megnyíló bolgár nemzeti kiállítás méltóképpen mutatja be a m; népünknek azt a forradalmi átalakulást, azt a viharos fejlődést, amit a testvéri bolgár nép három évtized alatt elért az élet valamennyi területén. Ez a kiállítás ékesen bizonyítja, hogy a szabad és szocialista Bulgária korszerű nagyipart és mezőgazdaságot teremtett; azt, hogy a bolgár nép ma mér a fejlett szocialista' társadalom építésén munkálkodik. Az ország gazdasága gyors ütemben fejlődik: új iparágak honosodnak meg, virágzik a tudomány és a kultúra. Ezek a ragyogó sikerek — kedves bolgár barátaink — nemcsak hazájuk arculatát varázsolják szebbé, hanem jelentősen fokozzák a szocialista országok testvéri közössé, gének erejét, növelik a szocializmus vonzó, kisugárzó hatását az egész világra. Elvtársnők, elvtársak! Reméljük, hogy kiállításunk lehetővé teszi a magyar politikai, állami és gazdasági vezetők, vállalatvezetők, szakemberek és ezer és ezer magyar barátunk számára, hogy tovább gazdagítsák ismereteiket a modern Bulgária gazdaságáról, technikájáról, tudományáról, kultúrájáról, oktatásáról és szociális intézményeiről, idegenforgalmáról és művészetéről. Meg vagyunk győződva arról, hogy a kiállítás jótékony hatással lesz az országainkban működő vállalatok és ágazató* kapcsolatainak megerősítésére, elősegíti új kapcsolatok létrejöttét, lendületet ad a két szocialista gazdaság integrációjának kiszélesítésére és elmélyítésére. Nem kételkedünk abban, hogy a kiállítás újabb jó érzéseket kelt azokban, akik már jártak hazánkban. S még kevésbé kételkedünk abban, hogy a kiállítást azok a magyarok is érdeklődéssel fogadják, akik még nem jártak Bulgáriában. A jólismert, gyakran látott tekintet feledMindezék az eredmények és erőfeszítéseink jellegének azonossága szorosabbra fonják hagyományos barátságunkat. Népeink barátsága az évszázadok messzeségében gyökerezik. Mindkét nép történelmének azok a kima gasló eseményei, amelyekben legjobbjaink az idegen hódítók ellen küzdöttek a szabadságért. Történelmi barátságunknak különös ékességű és legdicsőbb fejezete a fasizmus alóli felszabadulásunk korszaka. A Magyarország felszabadításáért vívott harcokban bolgár seregek is küzdöttek. A magyar nép sohasem felejti el a szabadságért hozott nagy áldozatot. Népünk nagy tisztelettel és örök hálával adózik a bolgár hősök emlékének, azoknak, akik a hazánk felszabadításáért vívott súlyos küzdelmekben együtt áldozták életüket a szovjet nép fiaival. A szabadságunkért és a felszabadulásunkért vívott harc ma már történelem. Olyan történelem azonban, amely jelenünkben is alkotó- an munkál. Közöttük egyetértés és egység van minden fontos elvi, politikai kérdésben. Barátságunk, együttműködésünk erősítésében és bővítésében kiemelkedő szerepet játszik az a tény, hogy — egymást kölcsönösen segítve — együtt haladunk előre a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. A múlt eredményei, a leien teendői és a jövő, a ránk hetetlen. Mi most közös, szocialista mindennapjainkban élünk és az egymá; közötti kapcsolattartás már régóta a legtisztább szellemi szükségletünkké vált. Végül szeretném szívélyes köszönetünket tolmácsolni minden magyar szervezetnek és mindazon elvtársaknak, akik közreműködtek és közvetlen segítséget nyújtottak jubileumi kiállításunk megszervezésében. Éljen és virágozzék századokon át a megbonthatatlan bolgár—magyar barátság, közös, menedéket adó barátságunk a nagy Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal! A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság államtanácsa és minisztertanácsa megbízásából ezennel megnyitom a „Bulgária 30 éve a szocializmus útján” című jubileumi kiállítást. Szeretettel köszöntöm önöket a kiállításon. Todor Zsivkov után Loson- czi Pál mondott üdvözlő beszédet. váró feladatok közössége mondatja velünk: szilárd elhatározásunk, hogy szüntelenül erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a szocializmust építő testvéri bolgár néppel: egyesítjük erőinket a béke, a szocializmus javára, közös céljaink megvalósítása érdekében. Szövetségünk és együttműködésünk a Bolgár Népköztársasággal az elmúlt három évtizedben jól szolgálta népeink érdekeit, internacionalista céljait. Meggyőződésünk, hogy így lesz ez a jövőben is. Gazdasági együttműködésünk az utóbbi években lendületesen fejlődik. Reálisnak látszik a mostani 5 éves tervidőszakra érvényes árucsereforgalmi megállapodásunk teljesítése. A következő 5 éves terv során mintegy 50 százalékkal bővítjük az országaink közötti árucsereforgalmat. De még ennél is jelentősebbnek tartjuk azt, hogy nagymértékben bővítjük termelési együttműködésünket, szélesítjük az országaink ipara közötti kooperációt és a mindkét fél számára hasznos termelésszakosítást. Országaink között már hagyománya van a közös vállalkozások szervezésének, sikeres tevékenységének. Gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztésének útját és távlatait olyan eredmények Szerdán délután Moszkvában, a nagy Kreml palotában befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kétnapos ülésszaka, amelyen megvitatták és jóváhagyták a Föld méhé- ben rejlő nyersanyagok és ásványkincsek kiaknázását szabályozó kerettörvényt. A kerettörvény tervezetét egy hónappal ezelőtt az egész szovjet sajtó közzétette. A törvény, amelyet szerdán délután a szovjet Parlament Nemzetiségi és Szövetségi Tanácsának együttes ülésén egyhangúlag jóváhagytak. 1976 január 1-én lép életbe. A Legfelsőbb Tanács ülésszakán jelen volt Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij, Alekszej Koszigin, valamint az SZKP és a szovjet kormány számos más vezetője. Szerdán délelőtt, a nemzetiségi tanács vitáján megjelent Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke is, aki Leonéid Brezsnyev meghívására egyFakhruddin Ali Ahmad indiai köztársasági elnök, szerdán egyhetes rendkívüli ülésszakra összehívta a szövetségi parlamentet. A július 21- én kezdődő ülésszakon a képviselők megvitatják és szavaznak a rendkívüli állapotot bevezető elnöki rendeletről és más rendeletekről, valamint megvitatják a kormány -néhány halaszthatatlan gazdasági és politikai intézkedését. jelzik, mint például az, hogy népgazdaságunk szódaszükségletét, emelő- és szállítgép- igényünk nagyobb részét Bulgáriából fedezzük; hogy a jármű-, a dohány-, a vegy- és a gyógyszeriparban, valamint a háztartási- és hűtő- technikában sikeresen bontakozik ki a gyártási együttműködés; hogy eredményesen működnek közös vállalkozásaink az üzemen belüli anyagmozgatás és a mezőgép- gyártás területén. De nem kisebb jelentőségű kulturális együttműködésünk sem. Ez is széles körű, és felöleli szellemi életünk minhetes látogatást tett a Szovjetunióban. A parlamenti vita folyamán a Legfelsőbb Tanács képviselői hangoztatták, hogy az új kerettörvény biztosítja a természeti kincsek tervszerű, komplex és ésszerű felhasználását, lehetővé teszi az egész szovjet nyersanyaggazdálkodás hatékonyságának növelését, ugyanakkor lényeges környezetvédelmi funkciót is betölt. Külön fejezet foglalkozik a kerettörvényben a bányászat dolgozóinak fokozott munkavédelmével. A Legfelsőbb Tanács a kerettörvény jóváhagyása mellett külön határozatot hozott a természeti kincsek fokozott védelméről és jobb felhasználásáról. A Legfelsőbb Tanács ülés? szakának záróülésén jóvár hagyták a Legfelsőbb Tanács elnökségének a két ülésszak közötti időszakban elfogadott törvényerejű rendeletéit. Mivel a Nemzeti Kongresszus Pártnak kétharmados többsége van a törvényhozásban, a rendkívüti ' állapotról szóló rendeletét előrelátható, lag a parlament jóváhagyja majd. Ezután a kormányfő; nek joga van a rendkívüli állapotot agy évvel meghosz- szabbítani és újabb rendeletekkel még további két ízben összesen tehát három évre érvényben tartani. den ágát, gazdagítja népeinket, elősegíti egymás jobb megismerését. őszintén hisszük, hogy Magyarország és Bulgária kapcsolatainak fejlődése, országaink szövetsége és együttműködése, népeink barátságának szüntelen fejlődése jól szolgálja a szocialista országok érdekeit, erősíti a szocializmust, a nemzetközi békét és biztonságot. A nagy tapssal fogadott beszédek után Penko Penkov, a bolgár kereskedelmi és ipari kamara elnöke kalauzolta végig a vendégeket a kiállításon. Együttműködésünk jól szolgálta népeink érdekeit, internacionalista céljait Az indiai parlament rendkívüli ülése legnyálasabb suttyónak is. A normálméretűnek lehetett keríteni. Ennek a kovácsnak még az sem volt. Akkora fejjel, lábbal áldotta meg az édesapja, hogy olyat sose láttam. Ha szolgálatba állították, egy rohamsisakot tett a fejére, az ráment. Volt egy gumicipője, kalocsni. Abban járt. Volt legalább negyvenhatos—negyvenhetes a lába. Az ördögből szereztünk volna rá bakancsot. Sátorlapból varrt magának ruhát. Mikor aztán jöttek a hidegebb idők, leszerelték, nem tudtak neki felszerelést biztosítani. — Mire kellett akkoriban a határőrség? — kérdeztem az őrnagy elvtárstól nagy bután. 8. — Soha nem felejtem el. Volt nálunk egy kovácslegény. Semmi nem mutatta, hogy katona. A fején még leventesapka sem volt, amit majdnem mindannyian hoztunk magunkkal. Horthy idejében az kötelező volt a — Mire kellett? A nyugati határon azért, mert vagy jöttek volna vissza a nyilasok, nácibérencek, háborús bűnösök, vagy szöktek .ki azok, akik azt hitték, Hitler majd küld értük, s megússzák a felelősségrevonást. Gyilkosokat, gazembereket fog- dostunk össze, akiknek vér tapadt a kezükhöz. A másik nagy tábora a törvényszegőknek, a csempészek voltak. Pénz nem volt, mert ami volt, azt semmire nem lehetett használni. Ezek a csempészek mindennel kufárkodtak. Hoztak élelmet, aranyat, ruhaneműt. A megszorult ember, az éhes pedig sokszor még a lepedőt is odaadta maga alól, ha korgott a gyomra. Ezek a feketézők pedig nem voltak szemérmesek. Egy kiló szalonnáért, vagy sonkáért olyan értékeket vittek el, amiért normális körülmények között egy egész disznót lehetett volna kapni. Ök aztán biztosították magukat. Mindent aranyra, műkincsre váltottak be. Az mindig érték, mindig pénzt lehet csinálni belőle. Mi voltunk a mumusok. A rongyos, mezítlábas, éhes határvadászok. Sokat elfogtunk, sokat törvény elé vittünk, de nagyon sok kicsúszott a kezünk közül. Lassú, nehézkes szerzet volt a miénk. Volt két sovány lovunk, meg egy nyikorgó szekér. Az egész századnak egyetlen kerékpár állt rendelkezésére. Hát így kezdtem én, így indultam. — Nem restellte később, hogy csendőrnek indult, s mégis kommunista lett? — Miért restelltem volna? Kerestem ■ valakit,- akihez odaállok. Kerestem valamit, amiben hinni lehet. Az istenben nem lehetett hinni, mert megtagadták tőlem az áldozást. A csendőr becsapott, először mézes-mázos volt, aztán meg meggyilkoltak két embert. Hát hová állhattam? Oda, ahol nem gúnyoltak, oda, ahol tisztességes emberek éltek. Oda álltam, ahol nekem is hittek, s akikben nekem is bizalmam volt. Iskoláztattak. Leérettségiztem. Elvégeztem a pedagógiai főiskolát, aztán a katonai akadémiát. Soha, egyszer sem kérdezték tőlem a kommunisták, hogy miért vagyok zabigyerek, miért nincs apám. Egyszer sem értem meg közöttük, hogy félretoltak volna, mert a páriák közül, a falu szélére szorított zsellérek közül jöttem. Ezért tartottam ki, ezért van bennem hűség, alázat a hi-* vatásom iránt. — Jól értem, — kérdeztem vissza az utolsó mondatot. — Pontosan úgy, amint mondtam. Alázat. — Alázat? Hogyan fér meg a kommunista életfelfogásban ez a fogalom, hogy alázat? — Talán furcsának véli? Talán nem illik hozzánk? Téved, Pusztai tizedes! Ekkor, ott, azon a reggelen is ilyen volt az arckifejezése, komoly, elszánt, magabiztos. — Nem haragszik meg, ha valamit nagyon őszintén, s talán pallérozatlanul kérdezek, vagy mondok? — Biztosan őszintén gondolja, amit kérdez Pusztai tizedes. — Nem jezsuita szellem ez? Nem a janicsárokhoz hasonló teljes elkötelezettség ez? (Folytatjuk)
