Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-09 / 159. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. július 9. Az amerikai Szenátorok moszkvai látogatása jó alkalmat adott a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi helyzetének újabb sokoldalú és alapos áttekintésére. A moszkvai véleménycsere fényt derített azokra a kérdésekre is, amelyek Genben kerülnek szőnyegre a július 11—12-i Gromiko—Kissinger tárgyalások során. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Kremlben ! fogadva az amerikai szenátorokat, szükségesnek tartot- j.ta ismét aláhúzni, hogy az utóbbi években mindkét fél ‘ sokat tett a kapcsolatok javítása és a gyümölcsöző j együttműködés megteremtése érdekében, ami nem csupán a két nép javát, hanem az általános béke és nemzetközi biztonság szilárdítását is szolgálja. A Szovjetunió továbbra is ezt az irányvonalat követi — mondotta a főtitkár. Miközben egyes amerikai politikusok — kormánytagok és kongresszusi képviselők — felelősségük teljes tudatában kijelentik, hogy feltétlenül folytatni kell a Szovjetunióval és a szocialista országokkal az enyhülés és a kapcsolatok javításának megkezdett irányvonalát, van az amerikai politikai életnek egy másik aldala is. Ezek az erők azzal operálnak, hogy az enyhülés a Szovjetunió számára „egyoldalú előnyöket nyújt." Ezt a demagógiát még azokra az intézkedésekre és módszerekre való hivatkozással sem lehet indokolni, amelyeket az Egyesült Államokban a belpolitikai harc taktikai érdekeinél fogva alkalmaznak. Moszkva többször hangoztatta, hogy a béke megszilárdítása komoly ügy, amelyet nem szabad alávetni konjunkturális elképzeléseknek és terveknek. A nukleáris rakétaháború lehetősége elhárítását célzó megállapodások és a hadászati fegyverkezési hajsza korlátozásával kapcsolatos megállapodás gyakorlati megvalósításának kérdései, joggal képezték a szovjet— amerikai párbeszéd egyik fő témáját! Ennek fényében értékelték a szovjet parlamenti képviselők és az amerikai szenátorok találkozóján a vlagyivosztoki megállapodás jelentőségét. A szovjet képviselők amerikai kollégáikat együttműködésre kérték fel a leszerelési világ- konferencia mielőbbi összehívásában, a katonai költség- vetések csökkentésében, az összes nukleáris robbantások betiltása problémájának megoldásában, valamint az újabb tömegpusztító fegyverek létrehozásának megakadályozásában. Megvitatásra került az európai biztonsági konferencia, a közel-keleti probléma rendezése, amely utóbbinál a szovjet fél hangsúlyozta a megfelelő szovjet— amerikai akciók összeegyeztetésének szükségességét. Kiemelkedő helyet foglalt el a szovjet—amerikai gazdasági, tudományos, kulturális és műszaki együttműködés kérdése. Persze nem szabad megfeledkeznünk azokról a tényezőkről sem, amelyek gátolják a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok alakulását. Ilyenek a többi között a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szembeni megkülönböztetések, amelyeket az amerikai kongresz- szus jóváhagyott. Hugh Scott, a delegáció egyik vezetője meggyőződését fejezte ki, hogy a kongresszus felülvizsgálja a diszkriminációs kereskedelmi megszorításokat. Scott — az egész eszmecsere eredményeit összegezve — kijelentette, hogy az amerikai delegáció jóindulatot tapasztalt a szovjet fél részéről, és bár nem minden kérdésben értettek egyet, mégis fontos, hogy mindkét fél kinyilvánította szándékát a szovjet—amerikai együttműködés fejlesztésére. Szpartak Beglov ma Ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Tanácskozik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Az elnökségben ott van Leonyid Brezsnyev. (Kelet-Magyarország telefoto) A moszkvai Kremlben kedden délelőtt megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. Moszkvai idő szerint tíz órakor Vitalij Ruben elnökletével megnyílt a nemzetiségi tanács ülése, majd egy órával később Mihail Sityikov nyitotta meg a szovjet parlament másik kamarájának — a szövetségi tanácsnak az ülését. A jelen összetételű szovjet parlament harmadik ülésszakán részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Legfel, sőbb Tanács elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin miniszterelnök, valamint az SZKP és a szovjet kormány más vezető személyiségei. Az ülésszak központi napirendi témája — a természeti kincsek ésszerű kiaknázása — iránti érdeklődést jelezte, hogy a parlamenti ülésterem karzatán nagyszámú külföldi diplomata és újságíró foglalt helyet, s ott voltak a szocialista országok KGST- képviseleteinek vezetői is. Az ülésen Nyikolaj Tyiho- nov, a minisztertanács elnökhelyettese mintegy egyórás beszámolót tartott a Szovjetunió természeti kincseinek kiaknázásáról, az ezzel kapcsolatos kormányintézkedésekről és a képviselők elé terjesztett alaptörvényről. Tyihonov miniszterelnökhelyettes kifejezte azt a meggyőződését, hogy a föld kincseinek ésszerűbb, hatékonyabb és gazdaságosabb kiArgentinában folytatódik az általános munkásszövetség által hétfőn meghirdetett 48 órás általános sztrájk. Az ipari üzemek nem termelnek, a közlekedés megbénult, az állami intézmények, a kereskedelmi hálózat és az iskolák dolgozói távolmaradtak munkahelyüktől. E válságos helyzetben Isabel Peron, az ország elnöke folytatja tanácskozásait a minisztertanáccsal. A kormány továbbra is gyakorolja funkcióit, annak ellenére, hogy a sztrájk kezdete előtt néhány használásával kapcsolatos törvénytervezetek elfogadása jelentékeny ^hozzájárulást jelent majd a szovjet népgazdaság fejlődéséhez, a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak lerakásához. Délután a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsának ülésén megkezdődött a természeti kincsek kiaknázásával foglalkozó parlamenti vita. órával testületileg benyújtotta lemondását. Az általános munkásszövetség közleménye szerint a kormány hajlandó teljesíteni a dolgozóknak azt a kérését, hogy tekintettel az inflációra és az állandó áremelkedésekre, emeljék a fizetéseket. Ugyanakkor hivatalosan még nem nyilatkoztak a dolgozók másik követelésének teljesítéséről — Jósé Lopez Rega népjóléti és Celestino Rodrigó gozdaság- ügyi miniszternek a kormányból történő eltávolításáról. Általános sztrájk Argentínában 7. — Nem vártam ki a végét. Üzent értem édesanyám, haza kell menni. Elbújtatott a szénapadlásra. Valáhonnan megtudta, hogy már a leventéket is viszik tizenhat évestől felfelé. Szót fogadtam, mert megszoktam, hogy minden úgy van, ahogyan édesanyám akarja, ő nevelt, ő tartott, ő parancsolt. Csak akkor bújtam elő, amikor a szovjet katonák megjöttek. Úgyszólván lövés nélkül vonultak be a faluba. Mire lőttek Volna? Mi senkinek sem voltunk fontosak. — Visszamentem a vasúthoz. A régiek közül alig maradtak. A foglyokat elhajtották a németek, a fiatalabbakat meg a nyilasok vitték magukkal nyugatra. — Egy napon odahaza voltam éppen. Jött a községházáról az öreg Gurmai. Kacska kezű, kicsi ember. Az első háborúban intézte el egy olasz gránát. Jólelkű, eszes ember volt. — Balázs fiam, hozzád jövök. Ugye, te mindig csendőr akartál lenni? — Az én, Gurmai bátyám, de megundorodtam tőlük, amikor azt a két foglyot agyonlőtték. — Elhiszem neked. Én már előbb is undorodtam tőlük, csak nem igen kürtölhettem széjjel. Katona se akarsz lenni? — Jó nekem a vasútnál, ott lehet belőlem valami, hogyha megbecsülöm magam. — Lehet, hogyne lehetne, — mondta az öreg. — Csak gondoltam, hogy még mindig esz a fene a katonaság után. — Ha enne? — Mehetnél! Toboroznak az új hadseregbe. Leginkább a fiatalokat keresik. Itt a papír is. Nem kell semmi, csak bemész Berettyóba, jelentkezel. Tizennyolctól felvesznek mindenkit. — Én még nem vagyok annyi, csak a tizenhetet töltöm a nyáron. — Azt mondod, hogy vagy. Elhiszik, többnek látszol. — Ha. rájönnek, hogy hazudtam? — Régen Berlinben leszel az oroszokkal. Nem az anyakönyvet nézik most, hanem a kurázsit. Legalább a mi falunkból is lesz valaki, aki megmenti a magyarság becsületét. Én is mennék, elhiheted, de öreg is vagyok, a kezem se jó már, a szemem sem engedelmeskedik. Menj csak, fiam, menj, ha gondolod. A szegénységnek keil most kezébe venni az ustort. Olyan világ kezdődik. — Akkor aztán elment, őrnagy elvtárs? — kérdeztem, s szerettem volna, ha mesél még, ha mondja. — Elmentem. Berettyóban kiképeztek, Debrecenben összegyűjtöttek, aztán mentünk nyugat1 felé. Előbb egy vasútépítő ezredbe osztották be a századunkat, később már igazi harcoló alakulathoz kerültünk. Igaz, úgy jutotunk el Bécsújhelyig, hogy az ellenségből már csak a foglyokat láttuk. A nehezét a szovjetek intézték. Mi ott rostokoltunk Bécsújhely alatt, közben elérkezett a május. Berlinben szétverték az utolsó náci csapatot is. Minket aztán szépen hazaküldtek. Ez is valami. Legalább a szándék megvolt bennünk. Legalább azt mutattuk, hogy készek vagyunk a harcra is. Visszakerültem Berettyóba. Akkor még majd fél esztendeig vasútat építettünk, romokat takarítottunk. — Odajött hozzám egy őrmester, egy idős, ősz hajú szolgálatvezető. Azt mondja nekem: hallod-e Péter, ügyes gyerek vagy, szereted is ezt a katonaéletet. Nem akarsz beállni határvadásznak? — Azt sem tudom, hogy az milyen, őrmester úr! — mondtam neki. Őrmester úrnak szólítottam, mert akkoriban az a furcsa divat volt, hogy a felettes bajtársnak szólította a katonát, de a felettest nekünk még urazni kellett. — Majd megtudod, biztosan jobb, mint a la'ktanyai élet, — nevetett az öreg őrmester, s mutatta, hogy komiszul vagyunk mi a laktanyában. — Kevesen lesztek egy helyen, családias lesz az egész. Ahol kevesebben vannak, ott könnyebben hozzájut az ember az ennivalóhoz. Magam is mennék, de engem már jobban leköt a család, meg a szokás, meg minden. — Jelentkeztem, s hamarosan azon kaptam magam, hogy Beregböszörményben vagyok, a határportyázó század őrsén. Csöbörből vödörbe. Millpengős világ volt. Tudja, milyen volt az? Milliókban meg billiókban számoltunk. Olyan infláció volt, hogy például vettem két darab cigarettát. Azért annyi pénzt kellett kiadni, hogy a papír értéke több volt. mint a pénzé. A heti zsoldunk, mert akkor zsoldnak neveztük még az illetményt, csupán annyi volt, hogy két cigarettát lehetett érte kapni. De nagyon kellett igyekezni, mert másnap már egyet sem adtak a milliókért. Tehát, milliomos, multimilliomos is voltam már. A felszerelés? Az egész határőrségen nem volt még hatszáz puska sem. Nekünk összesen négy volt az őrsön, s voltunk hozzá vagy huszonötén. Az volt a fontos, hogy annál legyen fegyver, aki portyára megy. Az őrs legénysége hasonlított a kurucokhoz. A mezítlábasokhoz. Akinek ép bakancsa volt, az már nagyon derekasan ellátott határvadásznak számított, örültünk, ha annak a lábán volt bakancs, vagy csizma, aki szolgálatba ment. Benn az őrsön megjárta mezítláb is Az őrs? Tudja, milyen őrsünk volt? Egy földes, gerendás, zsúptetős parasztház. A kutat már magunk ástuk, a mellékhelyiségeket magunk tákoltuk ösz- sze. Az élelmezést leleményre, szerencsére, véletlenre alapoztuk. Pénzért semmit sem lehetett venni. Volt két lovunk, szekerünkfEs ezzel bejártuk a vidéket. Cseréltünk, kupeckodtunk, ügyeskedtünk. Ha sikerült elkapni égy-egy csempészt, akkor szerencsénk volt. A csempészáru egy részét jutalomként megkaptuk. Az áru gazdát cserélt, átváltozott kenyérre, lisztre, szalonnára, átvészeltük a jó pénzig. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) feltételeket teremt a szak- szervezeti feladatok hatékony végrehaj tásához. A munkáshatalom gazdasági erősítése, a gazdasági építőmunkában való részvétel ■< szakszervezeti tagság egészének érdeke, a választott testületeknek és aktivistáknak pedig érdekvédelmi feladati is — mondotta. Ezért tartjuk a jövőben is alapvető feladat, nak, hogy az anyagi és szellemi javak előállításában illetve annak segítésé, ben a szakszervezetek minden rendelkezésükre álló módon és eszközzel részt vegyenek, örömmé.' állapíthatjuk meg, hogy e kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszának eredményei túlszárnyalták várakozásainkat éí nagymértékben segítették gazdasági és társadalompolitikai céljaink valóra váltását A jó munkáért adományozott kongresszusi zászlók és egyéb magas kitüntetések is kifejezik, hogy pártunk, a munkáshatalom nagyra becsüli a kezdeményező és alkom embert, a szocializmus ügyéért kifej, tett átlagon felüli munkát. A beszámolót vita követte, az elnökség beszámolóját a tanácsülés egyhangúlag jóváhagyta. Ä tanácsülés ugyancsak ió- váhagyta a SZOT 1975. évi második félévi munkatervét. Ülést tartott a KISZ KB Kedden délelőtt összeült a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson — amelyen dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a-KISZ KB első titkára elnökölt __részt vett Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Először Deák Gábornak,' a KISZ KB titkárának előterjesztésében megvitatták az ifjúsági szövetség tavaly áprilisi határozat végrehajtásának, valamint a felszabadulási akcióprogram teljesítésének főbb tapasztalatait. Mint az ülésen megállapították, az 1974. áprilisában megjelent határozat óta bevezetett szervezeti intézkedések jól szolgálják az ifjúsági szövetség politikai céljait. Erősödött a KISZ kommunista, politikai jellege. A KISZ-tagok többsége a korábbiakhoz képest nagyobb politikai aktivitással, többet vállal a közösség mind tervszerűbb munkájából. Az alapszervezetekben arányosabbá vált a munkamegosztás, erősödött a szervezeti fegyelem, s egészében a KISZ -tagok igényeit és képességeit jobban figyelembe vevő mozgalmi élet van kibontakozóban. A tanácskozáson ezután dr. Maróthy László adott tájékoztatást az MSZMP KB 1975. július 2-i üléséről. Az országgyűlési választások tapasztalatairól szólva elmondta, hogy a fiatalok, köztük a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, országszerte lelkesen és aktívan vettek részt belpolitikai életünk jelentős eseményében. A KISZ-tagok és az ifjú kommunista kollektívák választási részvétele és munkája elismerésben részesült. A fiatalok iránti társadalmi bizalmát mutatja, hogy az országgyűlésben tovább növekedett a fiatal képviselők száma. ; ! A továbbiakban a gazdasági építőmunka helyzetéről, az MSZMP KB 1974 december 5-i határozata megvalósításának tapasztalatairól, és az elkövetkezendő időszak tennivalóiról esett szó. Fontos feladata a KISZ tagjainak, hogy még mélyebben megismerjék" a párt gazdasági céljait, az MSZMP KB július 2-án elfogadott határozatot. A KISZ Központi Bizottsága végezetül Borbély Gábornak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében elfogadta a Központi Bizottság és a KB mellett működő rétegtanácsok üléstervét. ' ■ < • • • Szovjet-amerikai eszmecsereI
