Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-05 / 156. szám
1975. július 5. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Szülők fóruma Kérdez a gyermek Ilyenkor nyáron, amikor megszaporodnak azok a napok, amikor a szülő gyermekével tölti az időt, ugyancsak feltűnik, mennyi kérdés is feszül kicsiben és nagyban egyaránt. Sok szülő erre okszerűen készül is, hiszen ezek az alkalmak jók arra, hogy egyrészt sok ismeretet közüljünk, másrészt éppen a baráti jellegű beszélgetéseken szorosabbra fűződjék a szülő-gyermek kapcsolat. Miket kérdez a gyermek? Nos röviden: mindent. Érthető, hiszen különösen az 5—10 évesek számára ezernyi érdekességet kínál az élet. A madárfészek készítésétől az országúton feltűnő kombájnig, az aszfaltozó gép működésétől a teniszezőig minden rejt magában ismeretlent. Persze ez így riasztóan hangzik, feltételezi azt, hogy a szülőnek polihisztornak kell lennie, aki mindent tud, s egyből válaszol. Nos nem ennyire aggasztó a helyzet. Nem szakmai ismeretekről van itt szó, hanem lényeglát- tatásról. Az édesapa vagy az édesanya tehát nem a lexikonok címszavait kell hogy válaszként megadja, hanem azt, amivel egy időben ad ismeretet is nevelést is. Egy-egy munka nehezének bemutatása, vagy éppen a korszerű technikáról néhány szó, egybevetés a saját gyermekkor hasonló helyzetével nagyon hasznos. Az emberi viszonylatok, a társadalmi munkamegosztás gyermeki nyelvre történő lefordítása kiegészíti az iskolai tanulmányokat, de egytíen a gyermek gondolkodását is orientálja. Persze a kérdés kérdést szül, és általában ilyenkor kezdődik a baj, mert a szülő hajlamos türelmét veszíteni. Vegyük tudomásul: a gyermek kérdései, az egymásból következő miértek nem mások, mint a megismerésre törekvő ember természetes lépései, melyek nagyban lezajlanak minden alkotó-gondol-. : Kodóban. Ezért..tehát ne haragudjunk, sőt -örüljünk, -mert a gyermek logikusan következő kérdései lényegében a dialektikus gondolkodást tükrözik. Boldog lehet tehát minden édesanya és édesapa, akinek a gyermeke kérdez, sőt kételkedik, mert e mögött a megismerési vágy látható. Ha azt nem elégítjük ki, a gyermek elutasítást kap, akkor elkezdődik benne egy olyan folyamat, ami káros: általános félelem alakul ki benne minden iránt, ami probléma, ami kérdés benne. Miután a szülő nem lehet mindent tudó, így ne szégyellje azt is mondani: nem tudom, de majd együtt utánanézünk. A gyermek így megszokja azt, hogy nem lehetséges minden ismeret elsajátítása, de vannak eszközök, melyek segítenek a kérdések megfejtésében. Ez így a tanulásra, a könyvek iránti érdeklődésre is serkent. Aztán vannak az úgynevezett, valójában nem azok, kényes kérdések. A szülő nem térhet ki ezek megválaszolása elől sem. A legkönnyebb azt várni, hogy majd az iskola feleletet ad a szexuális problémákra, majd a nevelő elintézi, azt, árui .pedig a szülő feladata is. Az sem baj, ha egy-egy apa fia esetében, vagy az édesanya lányánál kezdeményez, és bátorítja a kérdésekre, és azokra előre felkészülve becsületes, okos válaszokat ad. Minden szülő — gyermek párbeszéd esetében azonban kalkuláljuk be a legfontosabbat: a gyermek roppant éles fülét. Meghallja egy pillanat alatt, ha a szülő válasza nem őszinte, megérzi a bizonytalanságot is. Vagyis az őszinteség, a becsületesség lényeges motívum, mert a szülő iránti bizalom vagy bizalmatlanság forrása lehet az, ha kitérők a válaszok, ha általánosak a feleletek. A nevelés fő színtéré, és ezt nyáron talán minden időnél jobban érezhetjük, a család. Jó alkalom, de nagy felelősség is ez. Befejezésül csupán egy gondolat: a szülő, aki a kérdések pergőtüzében áll, válaszainál mindig vegye számításba gyermeke életkorát. Ne fölényes magaslat, de ne is a leereszkedő kegyesség legyen az uralkodó. Igyekezzünk azonosulni gyermekünk felfogóképességével, és ne terheljük túíokossággal’ mert ez legalább annyira ijesztő, mint az elhallgattatás. ' B. L. GYERMEKEKNEK Úttörőposta gondolni: érdemes-e, semmint egy meggondolatlan lépés után bajba kerülni. Láttam az egyik utamon olyan embert, aki az egész napi fárasztó, izzasztó út után belevetette magát az első folyóba. Nem is jött fel soha többé a habokból. A felhevült test a hideg vízben gyorsan megbetegedhet, görcs húzhatja a szívet, a test más részeit. Akkor pedig hiába mások ügyessége, ez sem segít. Tehát megint az óvatosság. Lehűlni, aztán lassan és fokozatosan a vízbe. Nemcsak a folyóknál érvényes ez a szabály, hanem a strandokon is. A múltkor becserkésztem a Sóstón a strandot, és a bokrok közül figyeltem, mit is csinálnak a nagyobb gyermekek. Bizony elképedtem, mert az, ahogy egymásra ugráltak, még az én edzett ősz fejemnek is sok volt. A fürdőzés csak akkor öröm, ha másnak se okoz bosszúságot. Ezt tanuljátok meg jól. Befejezésül még arról, hogy a 'csónak nem veszélytelen közlekedési eszköz. Nemcsak úszni kell tudni annak, aki kenuba vagy csónakba ül, de ismernie kell a vízélet megannyi szabályát. A közlekedést, mert a hajók bizony hullámokat vernek, s ha valaki nem óvatos, felboríthatják a járműveteket. A folyót is jó kiismerni, mert sok apróság, örvény, sodrás, homokpad, kiálló rönk teszi próbára ügyességeteket. Ennek ellenére ne legyetek ijedősek. Minden veszély ellen a legjobb ellenszer az óvatosság, a nagy jártasság. Ha ez megvan, akkor urai lesztek a víznek, ami jó barát a nyáron. Jó úszást, jó fürdést és sikeres evezést kíván öreg pajtásotok: Ezeket az építőkockákat úgy kell összeilleszteni, hogy egy ötször öt kis négyzetbői álló nagy négyzet alakuljon ki. Persze a legfontosabb követelmény az, hogy a betűk vízszintesen olvasva, hazánk elmúlt harminc évének egy fontos eseményét adják megfejtésül. (•AJ3f.S?.V»t0 osp zv jinpuiSaui : sajfJjáaiv) Elmés játékok játékos elmék „Teátrum oti sic amat ro- sinas”. Vajon milyen titkot rejteget e latin szöveg az olvasónak? Azt, hogy: „teát, rumot iszik a matrózinas”. Ez a szöveg ugyanis egy régi játék, az úgynevezett tonalu- datusz terméke. Ez a tudományosan hangzó név pedig maga is tréfa, annyit jelent: tón a lúd átusz. Ilyen szövegrejtésekkel a múlt század közepe táján gyakran találkozhattak az olvasók kedvenc lapjuk szórakoztató hasábjain. Nagy derültséget kelthetett, amikor a lapban közölt „ókori lelet”-ről türelmesebb vizsgálódás után megállapították, hogy egy szellemes mondást rejt — anyanyelvűnkön. A társasjátékok kedvelőit, főként minden korok diákságát foglalkoztatta szerte a világon a nyelvgyötrés. Nagy dicsőségnek számított, ha valaki egy-egy szép példányra bukkant. De ugyancsak dicsőséget jelentett azt hibátlanul kimondani, mint napjainkban is. A legrégibb fennmaradt nyelvgyötrő Ennius latin költő (született i. e. 238-ban) következő nyelvtöredéke: O Tite Tute Tati tanta Tyran- ne tulisti. De tessék talán háromszor egymás után gyorsan elmondani a következőket: elől megyen hat bak, utána megy hat pap. Hatot ütött, bakot ütött, bakot, hatot bottal ütött hat paip. Sokan ismerik a makaróni beszédet, amely különféle nyelvek játékos vegyüléke. Vidámabb gondolatainak közlésére számos író alkalmazta az elmúlt századokban. Petőfi Sándor is írt ilyen levelet Aranynak, Debrecenből (Debrecenchester). Se szeri, se száma, a különféle vidám, bolondos időtöltéseknek, ugratásoknak, amivel művelt elődeink játszottak, szórakoztak. Az anagramma játék például nagyon régi, végigkíséri a töfténelmet. Az irodalmi kávéházakban rengeteg szellemes játék született, többek- között a szonettjáték, a bar- kochba, szópóker, az eszpe- rente, kecskerím, kancsal- rím, a kínrímek, csacsi-pacsi stb. Természetesen ma is keletkeznek — kis számban — szellemi játékok, és a régiekből egyre több kerül felszínre. Hiszen a játékszenvedély, amely vitathatatlanul egyidős az emberiséggel, még a legnehezebb időkben is meg tudja teremteni a vidámságot, a szellemi felüdülést. S a szellemi játékok — régiek és újak — valóban a leghasznosabb és legszó- rakoztatóbb kitöltői lehetnek ma is szabad időnknek. Minden kornak megvoltak, a mainak is megvannak a nagy játékos egyéniségei. Régiekről, maiakról, alkotásaikról szól a MINERVA gondozásában megjelent Elmés játékok, játékos elmék (Irodalmi játékszoba) második bővített, átdolgozott kiadása. Kedves Pajtások! Sok szó esett eddig már az erdei kirándulásokról, táborozásokról, de joggal tettétek szóvá, hogy a vizek mellett pihenő pajtásoknak még egy sort sem szenteltem. Ez így igaz, és bizony hiba. Különösen mostanában, amikor ti is olvashattátok az újságokban, mennyi áldozatot követelnek a folyók. Az ok legtöbbször a könnyelműség, a vigyázatlanság, vagy éppen az úszni nem tudás. Csingacsgukkal egyszer hosszabb útra készültünk, amikor odajött hozzá egy fiatal harcos, és kérte: vigyük magunkkal. Okos Kígyó ekkor egy evezőt bedobott a folyóba, és ennyit mondott: testyérem kihozza ezt! A harcos tétovázott, aztán bevallotta: nem tud úszni. így maradt le az utazásról, ami nem volt veszélytelen, mert a Nagy Tavakba tartó folyóban az egyik zuha- tag a másikat követte. Nos, itt kezdődik minden. Úszni meg kell tanulnia annak, aki víz mellett akar tábort ütni, vagy éppen kenujával akar útra kelni. Most már köny- nyebb, mert abban az időben nem volt uszoda és úszómester, ki-ki saját kínjával tanulta meg ezt a tudományt. Első tanácsom: aki Víz mellé megy, tudjon úszni. De még ez sem minden. Mert aki tud úszni medencében, lehet, hogy nem birkózik meg a folyó sodrával. Tehát csak óvatosan, a túlzott önbizalom bajt is okozhat. Ismeretlen helyen, vagy ott, ahol nincs kijelölve fürdésére alkalmas terület, ne ugráljon senki a folyóba vagy tóba. Lehet a mederben mély iszap, rejtőzhet lenn fatörzs, kő, megannyi bajokozó. Minden vizet szerető ember tudja: az óvatosságból még sosem lett baj. Inkább megBőrharisnya IliilE** Vízszintes: 1. Kedves, szívélyes. 6. Szovjet repülőgéptípus betűjelzése. 7. Ilona beceneve. 8. Lóerő rövidítése. 9. Haj betűi keverve. 11. összevissza sál! 12. Nyílászáró szerkezet (—’). 14. összevissza hord!!!, 16. Megfejtendő. 18. Növény. 20. Hónaprövidítés. 21. Egymást követő betűk az abc-ben. 22. Felvesz (pld. ruhát). 24. Római 149. 25. Pengetős hangszer. 27. Ajándékozna. 28. Egymást váltó két Mássalhangzó. 29. Kölykez. Függőleges: 1. Rejtőzz. 2. Bőg. 3. Magasztal. 4. Személyes névmás. 5. ... lámpa. 6. Megfejtendő. 10. Autóközlekedési Tanintézet rövidítése. 11. Kereskedelmi értéke. 13. Ö, oroszul, nőnemben. 14. Olcsó húsnak ... a leve. 15. Énekel. 17. Kövér (legelő). 19. Fundamentum. 21. Megfejtendő. 23. Tanoda egynemű betűi. 24. Római 100, 501. 26. Némán tép!!! 27. Vissza: növény. Megfejtendő: Távol-keleti államok (vízszintes 16., függőleges .6., 21.). Múlt heti megfejtés: — MOZAMBIK. Könyvjutalmat nyertek: Nagykéri Zsuzsa és Iván Anikó Nyíregyháza, Kovalecz Gabriella Kótaj, Antal Edit Vásárosnamény, Vincze Gábor Szamosbecs és Szondi Tamás Nyírmeggyes. Sl||g|g|g|ii! Télen gubás, nyáron subás, volt egyszer egy szegény juhász. Az a juhász elgondolta, házasodni de jó volna. Akár falu, akár város, menyecske dukál a házhoz, aki főzzön, aki mosson, az úrára mosolyogjon ... Télén gubás, nyáron subás, gondolkozott az a juhász, mikor hajtotta a birkát, ki lesz alkalmas leginkább, feleségül kit vegyen el, aki vele sohse perel, nem várja őt sodrófával, hanem szerelmes csókjával. S télen gubás, nyáron subás, homlokára üt a juhász: — De hova tettem az eszem, király lánya lesz jó nekem. Suba, guba,'mit tudom én, a városba ér a legény. Aranyból van a palota és a legény belép oda. De gyönyörű a trónterem. Alszik, horkol édesdeden a király arany trónusán, akár ő a suba-gubán, ha elfárad s delel a nyáj s csupa tüzes fény a határ... Szundikál az öreg király, uralkodása ebből áll. Az országban mind, amit kell, elvégzi a sok miniszter bölcs-higgadtan s boldog a nép, ha nincs is mindennap ebéd. No, tarisznyáját a vállára s megy a király városába. Megy, mendegél fütyürész- ve, s íel-felnéz az azúr égre s körülte- kint, hogy milyen ;zép a felséges vég- elenség. Télen subás, nyá- on gubás, köszönget i szegény juhász, kíván sok bolond sze- encsét. Fel is ébred á a felség s ripako- lik a legényre, mit :eres itt, utóvégre. — Házasodni sze- etnék én, kelmed lá- lyát elvenném én — íyögi ki a szegény uhász, az a télen- íyáror, subás. Mosolyog az öreg úrály: — Szegény juhász, ílkéstél már. Gyöngyvirág királyfi kérte, urályfi a. vőlegénye, lét országa parádi- :som, mindig zeng >tt a vígalom. Télen subás, nyá- on gubás, kifordult t szegény juhász, szíve csupa szomorúság, elővette a furulyát s az sírta el a bánatát. A nóta megvigasztalta, ismert egy lányt, neve Anna, arca, mint a rózsa, piros, s mint rezedaszál oly csinos, télen- gubás, nyáron subás, apja a királynál gulyás. Elment és a lányt megkérte, hogy legyen a felesége. A leányzó szelíd, boldog mosolygással igent mondott. A lak- zibati hej, ott voltam, jó nagyokat kurjantottam, kilenc tányér gulyást ettem, paprikás volt mérhetetlen, nyakaltam is rá a jó bort, lepipáltam a vén sógort. A tánc közben szökkent a láb, kirúgtam a ház oldalát. ________Ölbey Irén
