Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

1975. július 30. KELET-MAGYARORSZÁG — KISVÁRDAI MELLÉKLET I KISVÁRDAI fÓZUM Ötéves városunk Tavasszal — április elsején — volt öt éve, hogy teljesült a nagy álom: Kisvárda városi státuszt kapott. Fél évtized egy település tör­ténetében annyi, mint csepp a tengerben, tlgy tűnik azonban, hogy Kisvárda „tengeré­ben” ez a csepp is rendkívül jelentős. Lénye­gében egybeesik a település városi története a negyedik 5 éves tervvel. Éppen ezért kettőzöt­ten is indokolt most az összegezés: mire ju­tott Kisvárda, mióta kiszegezték a tanácsháza falára az új táblát. Szabó Ferenctől, Kisvárda Tanács elnökétől erre kért választ az újság­— Mit tartottak alapvető feladatnak a vá­rossá nyilvánítás utáni napokban, hetekben? — Már többször elmondtuk, mert igaz: attól, hogy az Elnöki Tanács egy települést városi rangra emel, az a lakóhely nem tekint­hető minden tekintetben városnak. Kisvárda sem volt az, jóllehet, megvoltak az urbanizá- lódás kedvező lehetőségei. A munka java ezen az úton általában a városavatás ünnepi órái után kezdődik. Mi itt Kisvárdán úgy vél­tük: minden erőnkkel a közművesítést kell szorgalmaznunk, mert ez közvetve is, közvet­lenül is meghatározza egész városépítő tevé­kenységünket. Ahhoz, hogy lakásokat, új lakó­negyedet építsünk — közmű kell. Közművesí­tés nélkül hiába álmodozunk új egészségügyi létesítményekről, s ennek hiányában nem fej­lődhet intézményhálózatunk sem. — Mi lett a tervből? __ Röviden: 4 várossá nyilvánítás óta megépítettünk kb. 50 kilométer vízvezetéket, a szennyvízvezetékből 9 kilométer gerincvezeték készült el. Épül a tisztító műtárgy — erre 86 milliót költünk — s ha év végén ezt is sike­rül átadnunk, akkor megszüntethetjük a szennyvíz összegyűjtésére, tisztítására jelenleg igénybe vett oxidációs tavat. Nyugodtan mondhatom, hogy óriási munka volt ez, jólle­heti nem a leglátványosabb. A vezetékek építésekor példíául 130 milliós érték került a föld alá. Ebből a vízvezeték 50 milliót igé­nyelt, aminek a lakosság csupán az egyötödét vállalta magára, telkenként 4 ezer forintot. Kezdetben voltak ellenzői ennek a kezdemé­nyezésnek, de a város lakosságának túlnyomó többsége támogatott bennünket, s most múl­ott tartunk, hogy a vízbekötési igényt két évre jegyzik előre a SZAVICSAV.nál, olyan nagy az érdeklődér. S ha mindehhez hozzá­tesszük, hogy a vezetékekben gyógyvíz folyik, azt hiszem, kitűnik: nem hiába került a föld alá olyan temérdek pénz. — A közművesítés feltétele volt az ipar- telepítésnek is? — Ipart telepíteni ma már nem lehet gazdaságosan város; közmű nélkül. Örömünk­re szolgál, hogy a városiasodás anyagi alapját zömében megteremtő, a foglalkoztatás enyhí­tését szolgáló ipar telepítését is nagy mérték­ben segítette a közműbe fektetett sok millió forint. Erre csak egy jellemző példát: öt éve még .az volt a „nagy álom” Kisvárdán, hogy egy 50 fős ecetpalackozó üzemet hozzunk lét­re a női munkaerő foglalkoztatására. Ehelyett jelentős — több, mint 800 főt foglalkoztató munkahellyé bővült a szeszipari vállalat. Uj gyárként — városunk büszkeségeként — fel­épült a VSZM modern gyára. Épül a Baromfi- ipari Országos Vállalat telepe. Készül az Egye­sült Izzó másfélezer embert foglalkoztató üze­mének terve: ez a volt gépjavító állomás he­lyén az ötödik ötéves tervben készül el. Az öt év előtti álom tehát többszörösen megvaló­sult s ennek nemcsak a kisvárdaiak, hanem a város vonzáskörzetében élők is örülnek. A vá­ros ipari munkaerő-szükségletének ugyanis je­lentős részét már ma is a környékbeliek elé­gítik ki. Ennek ellenére szükség van a további iparosításra, hiszen jelenleg is csaknem 10 ezer nő van munka nélkül a környéken azért, mert lakóhelyén vagy annak közelében nincs üzem, ingázni pedig nem akar. Sajnos, nem a legkedvezőbbek jelenleg a feltételek az ipar szakmunkás-utánpótlásának nevelésében: he­lyiséggond nehezíti ezt a munkát, amiben nem tudtunk előre lépni a negyedik ötéves terv­ben sem. — Hallhatnánk valamit arról: érződik-e a város társadalmában a városi rang? — Mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy egyre jobb itt az élet: Kisvárda nem fogyó település többé. Sőt: öt év alatt a lakos­ság száma közel 1800 fővel nőtt! Ma már 15 ezer Kisvárda „alvó lélekszáma”, a nappali népesség ennél jóval több. Ahol több a lakos, ott sok mindenből többre van szükség. Példá­ul lakásból. 1970—75 között Kisvárdán meg­épül összesen 1158 lakás. Átlagot véve alapul ez azt jelenti, hogy a várossá nyilvánítás óta közel 4,5 ezer ember költözött vagy a közeljö­vőben költözik új lakásba. Ez Kisvárda la­kosságának csaknem az egyharmada! Úgy vé­lem, ez mindennél többet mond, jóllehet, több lakás a beruházási keret másirányú felhasiz- nálása miatt nem épülhetett meg. Jutott fi­gyelem és pénz a gyermekintézményekre fs. Saját erőből épített a tanács 75 gyermek elhe­lyezésére alkalmas óvodát. Most épül egy újabb, 100 személyes óvoda, amely a társadal­mi összefogás szép példájaként már szeptem­berben megnyitja kapuját. Mindezek ellenére sem lehetünk elégedettek. A következő terv­ciklusban további 250 óvodai helyet kell meg­valósítanunk, számolván a belépő üzemek női munkaerőigényével. A bölcsődében a kihasz­náltság jelenleg 120 százalék s így sem jut hely minden rászoruló gyermeknek. A követ­kező öt év során minimum 80—100 személyes bölcsőde építése válik szükségessé, amire központi és helyi erőt kell majd fordítani. — Mi a helyzet az oktatás terén? — Az utóbbi években azzal próbáltunk enyhíteni a meglévő nehézségeken, hogy a 3_as iskolánál, a Vulkán mellett a munkásszárma­zású gyermekek jobb körülményeinek megte­remtésére három tantermet építettünk. De ez csak ideiglenes megoldás; mert az ötödik öt­éves tervben a város déli területe — a mun­káslakta ipari övezet — új nyolctantermes is­kolát kap. Most térnék vissza az iparitanuló­képzésre: már szinte biztos, hogy 1980-ig megépül Kisvárdán egy 12 tantermes szak­munkásképző intézet, ami sokat lendít majd az ipar utánpótlásának nevelésében. Kisvárdát ma már nyugodtan nevezhetjük ipari és iskolavárosnak. Hiszen az említette­ken kívül a városban csaknem másfél ezer középiskolás is tanul. Jó részük bejáró, mert itt sem ismeretlen a kollégiumi gond. E pil­lanatban nem látunk lehetőséget a javulásra az ötödik ötéves terv során sem. Nyilván, ezen a problémán egymaga nem tud segíteni a vá­ros: ehhez központi támogatásra is szükség van. Már most gondolkodunk rajta: nem vol- na-e célszerű a Császy gimnáziumot teljesen szakosítani, s ott olyan képzést nyújtani a diá. koknak, amelyek összhangban lennének a fia­tal vagy az ezután épülő gyárak, üzemek sza.k. munkásigényével. — Mi történt az egészségügyi ellátásban? — Kisvárda negyedik ötéves tervének talán az egyik legjelentősebb beruházása e téren valósul meg. Még az idén felavatjuk a közel 200 millió forintért épülő új kórházat, amely talán az egész keleti országrész egyik legszebb és legmodernebb létesítménye lesz. A meglévő résszel együtt 475 ágyas kórházi ka­pacitása lesz a városnak, amely magas szinten látja majd el a vonzáskörzetben lakókat is. Önálló urológiai, ideggyógyászati osztálya lesz, megtalálható benne a baleseti sebészet, s az intenzív osztály, ahol egy ágy létesítése egy­millió forintba kerül. Megteremtettük a felté­teleket arra is, hogy legyen elegendő jó orvos a modern kórházban: az idén például 20 la­kást adunk az orvosoknak, úgy, hogy aki hoz. zánk érkezik, kulcsátadással fogadjuk. — Kisvárda szinte évszázadok óta jelentős kereskedelmi központ. Javult.e a várossá vá lás óta a hálózat? — Igen is, meg nem is. Felépült egy szép áruház, bútorszalon nyílt, Csemege Áruház létesült s a munkáslakta területen most épül egy ABC-áruház. Változatlanul gond azonban a periférián élők ellátása, sokszor nem kielé­gítő a választék. Ide tartozik legnagyobb gon­dunk: a vendéglátás majdhogynem katasztro­fális. Két étterem van a városban, amely az igényeket évekkel ezelőtt sem volt képes ki­elégíteni. Ráadásul mind a két étterem olyaVi városrészen van, amely szanálásra kerül. Szál lodája nincs a városnak, csupán a 36 ágyas strandmotel segít a gondokon. Az elszálláso lást fizetővendég-szolgálattal vagyunk kényte, lenek megoldani, úgy ahogy. Elképzelések sze­rint az ötödik ötéves tervben készül egy ven­déglátó egység, amit jószándékkal is túlzás kombinátnak nevezni. Ezzel még nem oldód nak meg szorító gondjaink, miközben évről évre nő a város idegenforgalma. Túl azon hogy a gyógyhatású fürdő, a vár környéke s a lovasiskola vonzza ide a látogatók százait ez­reit, a város mellett vezet el az új 4-es főút­vonal, ahol mind nagyobb a nemzetközi for­galom. Nemcsak szükség van itt központi se­gítséggel egy tisztességes szállodára, hanem egy ilyen beruházás kitűnő üzletnek is nyilvá­nulna. Ha már az idegenforgalmat említettem, hadd mondjam el: a város kulturális életében jelentős eredménynek számít, hogy már háromszor rendeztük meg szép sikerrel a Kisvárdai napok eseménysorozatát. Azt is mondhatnám: ez a kísérletezés időszaka volt, amelyből máris kitűnik: Kisvárda jó otthona lehet a megyei-népművészetnek, az itt mun­kálkodó kórusok nívódíjas fesztiváljának. Er­re a történelmi levegőjű várszínpad nagyszerű alkatmat kínál. Most azon fáradozunk, hogy a következő időszakban kibővítsük a napok kisvárdai jellegét s már jövőre Rétközi napok elnevezéssel emeljük a rendezvények színvo­nalát. Ez még csak elképzelés, de minden jel arra mutat, hogy kilép a város határán ez a rangas rendezvénysorozat. Végezetül: hosszan sorolhatnánk még a ki- sebb-nagyobb eredményeket. Ehelyett hadd mondjam csak azt: amit elértünk, jól példázza a város szorgalmas, lokálpatrióta lakosságának igyekezetét. Nem a véletlen műve, hogy a nagyobb települések között már két ízben lett Kisvárda megyei első helyezett, s lett tulajdo­nosa az egymilliós díjnak. Itt a legtöbb ember szívből akarja a Városépítést, szépítést. A sok jó törekvést a városi pártbizottság, a tanács, a társadalmi és tömegszervezetek fogták és fog­ják össze. Úgy vélem, a kapcsolat további erő­sítésével, okos és nemes célok kijelölésével a a jövőben még szebb sikereket tudunk majd elérni az igazi várossá válás útján. A. S. Takarékosan Nem véletlenül hangsúlyozta az MSZMP Kisvárdai Városi VB hogy legfontosabb te­endő a párt 1974. évi december 5-i határo­zata végrehajtása érdekében az, ha elsősorban a gazdasági vezetők szemléletében történjék változás. Ha vezetési stílusukká, gyakorlattá válik egész tevékenységükben ez a pártha­tározat, ennek szelleme akkor várható ered­mény. Ha irányító munkájukban a rend, a fe­gyelem, a takarékosság, az ésszerű, hatékony gazdálkodás, az üzem- és munkaszervezés nem csupán vissza-visszatérő elem lesz, ha­nem állandó tényező, akkor már jelentős si­kerről lehet számot adni. Július 21-i ülésén a vb. behatóan foglal­kozott a decemberi párthatározat végrehaj­tása érdekében tett intézkedésekkel és a to­vábbi feladatokkal. Ügy döntött, hogy ezt még szélesebb körben, pártaktíván tárgyal­ják meg. Ismerje mindenki, akinek valami­lyen köze van és lehet e határozathoz, akiken múlik a végrehajtás sikere. Kisvárda üzemei 1974-ben teljesítették ki­tűzött céljaikat. Az eredmények eléréséhez jelentősen hozzájárult a pártszervezetek munkája, amelyet a decemberi határozat he­lyes, egységes értelmezése és alkalmazása ér­dekében tettek. Ezt a pártbizottság külön- |‘ böző szervezési intézkedésekkel is segítette. Ez év januárjában a termelő üzemek gazda­sági és pártvezetőivel tárgyalták meg a hatá- zatból adódó feladatokat. Valamennyi üzem­ben takarékossági bizottságot alakítottak, be­vonásukkal készültek el a vállalati takaré­kossági tervek, amelyek jól szolgálták és szol­gálják a gazdasági egységek terveinek, célki­tűzéseinek a megvalósítását. Következetességre vall, hogy az aktívák segítségével az első negyedév után a pártbi­zottság visszatért a határozat végrehajtásá­ra, beszámoltatta a gazdasági vezetőket. Ezen részt vettek a párttitkárok, a KISZ-titkárok, szb-titkárok is. Hasonló intézkedést tettek fél év után. Brigádvizsgálatot tartottak minden üzemben. A vb. külön is megvizsgált két na­gyobb gazdálkodó egységet, az Öntödei Válla­latot és az ÁFÉSZ-t számoltatta be a pártha­tározat végrehajtásáról. Ezek az intézkedések kezdeti sikereket eredményeztek. Tapasztalható, hogy több üzem és a szövetkezet konkrét intézkedéseket tett a rekonstrukciók megvalósítására. A ru­házati szövetkezetnél például a régi, elavult gépeket kicserélték, új gépeket állítottak a termelésbe. Javult az anyagmozgatás és a szállítások korszerűsítése az Öntödei Vállalat­nál, a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban. Az a tapasztalat, hogy a decemberi párthatá­rozat után a vállalatok jobban törekednek a termelésük növelésére. Ezt mutatja, hogy pél­dául a Kisvárdai Szeszipari Vállalat 10 százalékkal, a VSZM 200 százalékkal, a költ­ségvetési üzem 7 millióval, a ruházati szövet­kezet 10 millióval növelte éves termelési ér­tékét. Központi feladat az üzem- és munka- szervezés, több üzemben szervezési csoportot alakítottak, a meglévőket új szakemberek be­vonásával javították, erősítették. Több üzem­ben bevezették a három műszakos termelést. A VMSZ-ben, a Volánnál, a sütőiparban, az elektroakusztikai üzemben a műszakszám meghaladja a 2,5—2,7-et. Figyelemre érdemes az is, hogy a határozat végrehajtása érdekében a vállalatok elkészítették az anyag- és ener­giatakarékossági tervüket. A fajlagos energia­felhasználás csökkentésére az üzemek felül­vizsgálták az energiatermelő és átalakító be­rendezéseiket. Intézkedéseket tettek az ener­giacsúcsok csökkentésére. A korábban tabuként. kezelt normákat több üzemben felülvizsgálták, munkanap­tanulmányokat készítettek, vizsgálták az élő­munka hatékonyságát, s a bérgazdálkodást az ösztönző formájának az elterjesztésével is segíteni kívánják. Az Öntödei Vállalatnál a munkakarbantartás eredményeként az év első felében — várhatóan — 10 és félezer munka­órát takarítanak meg. A VSZM-ben. a vas- és gépipari szövetkezetben is jelentős eredmény­re számítanak. Különben a VSZM-ben az első fél évben olaj- és villamosenergia-megtaka- rítással 1 millió 400 ezer forintot értek el, a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál 510 ezret, s hasonló jó példákat lehet említeni az ÁFÉSZ-től, az építőipari szövetkezettől is. A ruházati szövetkezet növelte export munká­ját. különösen a szocialista országokba. így a Szovjetunió részére. Van javulás a vas­ipariaknál is a bázis időszakhoz viszonyítva. Elmaradás tapasztalható azonban a nyereség, a termelési terv teljesítésében a tervezetthez viszonyítva ugyanis a szövetkezet vasanyagel­látási gonddal küzd. Intézkedési tervet készített a városi ta­nács is a párt- és a kormányhatározat végre­hajtására. Éyes viszonylatban a tanács 800 ezer forint megtakarítását tervezte, s a fél év végére ebből 559 ezer forintot teljesített. A városi párt vb. megállapította, hogy az 1975-ös gazdasági esztendőt nem kezdték rosz- szul az üzemek, vállalatok. Az eddigi tapasz­talatok, vizsgálatok megállapították, hogy va­lamennyi üzem — várhatóan — teljesíti, illet­ve túlteljesíti idei féléves termelési tervét, va­lamint termelékenységi és nyereségtervüket is. Ez azonban nem okozhat elbizakodottságot. Továbbra is jelentős erőfeszítéseket kell ten­ni a gazdaságossági szemlélet meghonosítása, elterjesztése, érvényesítése érdekében. A párt- vb. felhívta a figyelmet a takarékosságra. Még hatékonyabban szükséges foglalkoz­ni a munka- és üzemszervezés egyes kérdé­seivel az öntödei Vállalatnál, a ruházati szö­vetkezetnél, az Egyesült Izzó kisvárdai gyár­egységében, mert még vannak kihasználatlan tartalékok. F. K.

Next

/
Thumbnails
Contents