Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-29 / 176. szám
1975. július 29. K ELET-M AGY ARORSZÁG 3 Egészséges tettrekészség Á decemberi párthatározat nyomában (2.) ........... .... • ... ....-...v'v •' ' . . ..... ..... ■ • Nyereség pénz nélkül TAGADHATATLAN, NEM NEHÉZ RÁLELNI napjainkban az óvatoskodásra, a bizonytalankodásra, a tehetetlenkedésre a vállalatok egy meghatározható körében. E körbe azok a gazdasági szervezetek tartoznak, amelyek elké- nyelmesedtek, a növekvő feladatokban nem a cselekvésre szólító kihívást* az erőpróbát látják, hanem a veszélyt, nyugalmuk megbolygatását. Nagy hiba lenne tagadni, hogy az eredményességben, avagy a kudarcokban a személy', azaz vezetési, irányítási készségeknek, módszereknek sem csekély a szerepe, sőt, bizonyos helyzetekben e tényezők kerülnek az első helyre. Tagadhatatlan az is, hogy nem nehéz rálelni napjainkban a lehetőségek gyors, s mégis alapos felmérésére, az egészséges tettrekész- ségre a vállalatok egy -meghatározható körében. E magatartásban döntő szerepet játszott a vezetés, azzal, hogy kijelölte az irányokat, s nem kevésbé azzal, hogy az új feladatoknak megnyerte, megnyeri az egész közösséget. Nem- az újságírói restség íratta le az azonos gondolati, fogalmazási szálra felfűzött mondatokat, hanem a meggyőződés, hogy mindkettő igaz; egy adott helyzet más-más vonásai ezek. INDULJUNK KI ABBÓL: tavaly túl jól sikerült a vállalatok többségének az esztendő, hiszen a vállalati eredmény 16,2 százalékkal növekedett átlagosan, 1973-hoz mérten, s ez sokakban azt az illúziót keltette, minden rendben van. A világpiaci áremelkedéseid terhét az állami költségvetés viselte, az exportbevételek inflációs gyarapodása viszont jórészt a vállalati pénztárakba került. A párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i határozata ugyan éles megvilágításba helyezte a gazdálkodás f^enge pontjait, ám a teendők súlyát a túl magabiztosak, a túl röviden látók — azok, akik ma siránkoznak! — nem, csak vonakodva, megkésve vették magukra. Szerencsére voltak, s nem kis számban, olyan termelői egységek, amelyek jól kitapintották az-általánosból a maguk teendőit, mulasztásait, lehetőségeit, amelyek megértették: a siker elsősorban saját erőfeszítéseiken múlik. A GAZDÁLKODÁS KEDVEZŐ VONÁSAINAK erősödését végül is a tett- rekész vállalatok munkálkodása segítette. Egyebek között az, hogy a termelés növekedésének egészét — az év eddig számbavehető öt hónapjában — a termelékenység emelkedése fedezte, valamelyest javult a beruházási tevékenység, meggyorsult a túlzott készletek fölszámolása, s így tovább. Az viszont, hogy a külkereskedelmi mérleg egyensúlya tovább romlott, még mindig vontatott, akadozó a minden piacon értékesíthető termékek kínálatának bővítése — holott az ésszerű import-megtakarítások mellett a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát döntően ezek javítják, — arra figyelmeztet, hogy az egészséges tettrekészség korántsem általános jellemzője á termelőágazatok egységeinek. Hosszú a lehetőségek sora, ám sokan csak forgatják a teendők kuszának tetsző gombolyagát, ahelyett, hogy a kezdő szálakat kutatnák! Holott van tű is, minta is a gombolyagban rejlő szálak meg- és összekötéséhez, de mintha a gazdasági vezetők egy része nem értené, hogy ez aligha ráérő, majdan előv^adő feladat, hanem sürgős, némely dolgokban égető teendő. CSENDESEBBEK A VÁLLALATOK, gyárak, szövetkezetek irodái annál, mint amit a napi munka rendje megkíván, s ha valahol fölerősödik is a hang, csupán panaszokat sorol. Az egészséges, tetteket követelő, s újabb cselekedetekre sarkalló nyugtalanságot sürgetjük, kívánjuk, igényeljük. Azt a cselekvő kedvet és nyughatatlansá- got, mely legtöbb embert hatalmába kerít, ha látja, értelme van igyekezetének, javaslatának, s kritikájának is! Mert igaz, tombol a kánikula, sokan vannak szabadságon, de nemcsak a pihenés napjai, hanem a naptár lapjai is fogynak, s az elvesztegetett, meddő siránkozással töltött hetek semmit sem adnak a társadalomnak. Sőt, megrövidítik azt! M. O. Egy elfelejtett határozat — akár ezt a címet is adhattuk volna ennek a résznek, hiszen nem másról, mint a munka- és üzemszervezésről lesz szó, amelyről már 1971 decemberében született párt- határozat és amelyet 1972 márciusában kormányhatározat is rögzített. A Központi Bizottság múlt év decemberi határozata erre ismét ráirányította a figyelmet, minden bizonnyal azért, mert a. vállalatok, üzemek nem használták ki az ebben rejlő lehetőségeket, az elért eredmények egy jelentős része még mindig nem munka- és üzemszervezés javításából származott. Ha igaz ez nép- gazdasági szinten, még inkább igaz megyénkben, ahol az üzemek a termelés növekedését nagyobbrészt exten- zív fejlesztés útján érték el. Ennek a szemléleten kívül mélyebb okai is voltak. Á jövő megalapozása Mindjárt az első; az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése a vállalatok többségének olyan gazdasági környezetet teremtett, amely lehetővé, sőt szükségszerűvé tette^az önálló vállalati gazdaságpolitika kialakítását. E lehetőség alapján azonban a vállalatok vezetői jobbára nyereségcentrikus politikát folytattak, s bár alkalmaztSk az érvényben levő „játékszabályokat”, megtalálták a kiskapukat is. Magyarul: a szervezettségi színvonal emelése nélkül, a kevés erőfeszítéssel járó extenzív fejlesztési, termelésbővítési lehetőségeket részesítették előnyben, mert előfordult, hogy ez jövedelmezőbb volt számukra. Ez az oka, hogy a szervezés útján nyerhető tartalékfeltárás. az önköltségcsökkentés nem vált a vállalati jövő megalapozása, a versenyképesség fokozása eszközévé. Ez a rövid távra tekintő szemlélethez vezethető vissza, ám az is igaz, hogy a szervezéssel rövid idő alatt elérhető megtakarítás nem eléggé ösztönző a kínálkozó többi nyereségforráshoz viszonyítva. Döntő fontosságú: a szervezői tevékenység magas színvonalú végzése nem jelefiik meg gazdasági kényszerként, vagyis nem mennek tönkre automatikusan a rosszul szervezett vállalatok. Verseny és taktika A munka- és üzemszervezés elhanyagolásának oka tehát elsősorban ez volt. Azóta azonban megváltozott a helyzet. A világpiaci árváltozásokkal összefüggően januártól sok termelői ár megváltozott, ami egyben a vállalatoknak nyújtott állami támogatás csökkentését is jelenti. így a vállalatvezetőknek ma már látniuk kell, hogy a versenyképesség növeléséhez a korábbi manipuláció és taktikázás nem elegendő: a népgazdaság és a vállalatok számára a kölcsönös előnyt, a távlatilag is megalapozott megoldást csak a szervezésfejlesztés stratégiája jelentheti. Tulajdonképpen erre ösztönöz az is, hogy az extenzív fejlesztés tartalékai nagyjából kimerültek, a gyorsuló ütemű technikai haladás, a korábban bevált szervezési eljárások elavultak. Az újtól való idegenkedés — ami sajnos még ma is él — okát is elsősorban a szemléletben krfl keresni: a gazdaságveze- tox egy része a szervezés nyomán feltárt tartalékokat, az eddigi vezetői munka közvetlen bírálatának érzi. De van még valami: minél alaposabb valahol a szervező munka, annál kevesebb rejtett tartalék marad a vezetők kezében, amelyet korábban a termelő- munka egyenetlenségeinek eltakarására tudtak felhasználni. Egyedüli uavozitor Hogyan is állnak a mun: ka- és üzemszervezéssel megyénk ipari üzemeiben? Igaz, sok vállalat szervezési csoportot hozott létre, vagy ahol már korábban is volt, ott új szakemberek beállításával erősítettek és az is ^gaz, hogy az Alkaloidában tervezett 36 százalékos, vagy a gumigyárban tervezett 16,5 százalékos termelésnövelést csak következetes és jó szervező munkával lehet elérni. E két vállalat — de lehet még említeni a MOM mátészalkai gyárát, a HAFE-t, a vásárosnaményi forgácslapgyárat, — a kettő, illetve a három műszak megszervezésével, kiterjesztésével teszi intenzívebbé a munkát. A tanácsi ipari vállalatok közül a Szatmár Bútorgyárban a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányát növelik és szinte általános, hogy csökkenteni akarják a szermegszervezésében, amelyet aztán gyakran gátol a mellékfolyamatok szervezésének elégtelensége. A munka megszervezésére készített tervek nagy része is meglehetősen féloldalú: kimerül a munka- megosztásban és a munkák összehangolásában, esetlég a munkahelyek szervezésében, a kiszolgálásukban, de kevesebb energia marad a munka és pihenés rendszerének kidolgozására, a munkások kiválasztására, a pályaalkalmasság vizsgálatára, a munkásvédelemre, a bérezés szervezésére, pedig ennek helyes megválasztása kihat az egész munkaszervezésre. Napi bosszúságaink közé tartozik, ha vásárlásunk kudarcot vall, ha a keresett cikket nem tudjuk megvásárolni, mert hiányzik az üzletekből. Előfordul, két-három boltba is be kell térnünk, hogy eredményre jussunk. Bosszantó ez, mert időveszteség és fáradság, és azonnal megállapítjuk: ismét egy hiánycikk! Pedig lehet, hogy az egésznek az oka egy körültekintés nélküli rendelés. Egymásután többször is elfelejtik ugyanazt a cikket megrendelni. Természetesen bizonyos esetekben oka lehet a hiánycikkeknek a szállítási, vagy termelési lemaradás, az ipar,.a nagy- és kiskereskedelem közötti nem megfelelő összhang is. Ez utóbbiakon bonyolultabb, nehezebb változtatni, segíteni, de kell és lehet is. Viszont a bolti megrendelések mindenkori pontos és körültekintő elkészítése fontos követelmény. Nagyon jó példát lehet látni ma már egyre több üzletben — a fe- ledékenység káros hatásának kiküszöbölésére —■ hogy a Vásárlók által keresett és az üzletben éppen nem található cikkeket egy emlékeztető füzetbe jegyzik be, s azt a legközelebbi megrendelésnél csak fellapozzák, és máris tudják mit kell pótolniuk. Parányi többletmunka, de ha az eredményt tekintjük, mindenképpen megéri. Hiszen egyre nagyobb jelentősége van a belső piackutatásnak, a vásárlói igények tanulmányozásának. Ma már egyetlen, üzlet sem helyezkedhet arra a kényelmes álláspontra, hogy az kerül a pultra, amit az ellátás automatikusan ismétlődő hullámai odasodornak. A vásárlók kívánságait nem szabad okve- tetlenkedésnek tekinteni. Ha azokat minden üzletből közvetítik a nagykereskedelemhez es az ipar illetékeseihez, abból nemcsak a vásárlóknak, hanem a kereskedelemnek is haszna származik. R aktáros az öreg. A félkész, készárut kezeli és ha van ideje, a dróthálóval kerített árnyékos fészer alatt ócska ládákat szegei. Olyan ládákat, amelyeket különben szemétre dobnának. — A raktáramban rend van, nagyobbat nem csinálhatok, hát szegelek. A másik raktárba érkezett ezekben a ládákban csapágy, meg más anyag, elkértem őket. Nagyon jók lesznek a kisebb alkatrészek elszállításához. Nem mondták nekem, hogy csináljam, csak úgy magamtól. Hanem' lenne egy problémám. Kis szünetet tartott, közben a kiegyenfetett szegeiket egymás mellé helyezte és a kalapácsot letette. — Már elmúltam hatvanéves, nyugdíjba kellene menni, de nincs meg itt a tíz évem. Január 1- én lesz meg. Előtte tsz-el- nök voltam, azt nem számítják . .. Nincs lehetőség a folytatásra. A gyár furgonja áll a drótkerítés elé és a A csutorás raktáros feléjük mondja: » — Korán jöttek, nincs semmi. Azok megkérték. — Hát a csutora? Mutatja az öreg a nadrág zsebéből előhalászott görbe szárú pipát. — Ezzel húznak meg a bikákkal'— hangosabban az ISB-sek felé. — Vettem egy új bikát, borjú, bőg mint az istennyila. Azok: — Venni kell hozzá még egy másikat. Ketten nem bőgnek. Eltarthat két borjut-is, hiszen kaszált hozzá eleget. Jól ismerhetik a raktárost, mert tudják, hogy napi nyolc órán át raktáros, hajnalban és késő este paraszt. A gyáregység területének nagy részén fű terem, azt kaszálja, forgatja, gyűjti. Vagy öt teherautó szénát szállított haza. — Jó pénzt hoz a bika állítják inkább, mintsem kérdik, de az öreg csendes szóval komolyan válaszol. — Tizenöt-, húszezret, mikor hogy. Azok csodálkoznak és kérdezik: — Mire költi azt a rengeteg pénzt? A raktáros elnéz a nem messze lévő új házra, mutatja: — Arra költöttem. Adtam a lányomnak ötezret, mert építkezett, most az unokám temetésére ezer forintot. Az én unokám volt az, aki két hete horgászás közben a vályoggödörbe fűlt. Az unokám, meg a barátja. Csend. Az öreg előveszi, újra zsebreteszi a pipáját. — Jó kis cselédem volt. Mondtam neki, gyere fiam gyűjtsük be a szénát, adok tíz forintot. Nevetve mondta, nem papó, húszat. És úgy dolgozott, olyan szorgalmasan. Én a beteg szívemmel megálltam a lábamon a víznél, a fiam összeesett, ájuldozott... A gyáriak kitárták a furgon ajtaját és végezték a dolgukat. Seres Ernő vezésből, anyaghiányból, műszaki okokból, laza munkafegyelem miatt kiesett munkaórák számát. A legtöbb helyen azonban még a szervezettség' forrásait sem tisztázták: egyedül üdvözítőnek az új beruházással, korszerűbb technika bevezetésével együttjáró magasabb fokú szervezettséget tartják. Pedig legalább eny- nyi hasznot rejt magában a tartalékfeltárás, amely azonban nagyobb felkészültséget, körültekintést igényel. Itt figyelembe kell venni az emberi tényezőket: a képzést, a bérezést, a normák felülvizsgálását és itt meg kell szervezni a gazdasági folyamatokat. Közülük sem elég csak a pénzügyi, vagy az anyaggazdálkodási folyamatok megszervezése, ki kell terjeszteni a késztermékek előállításával kapcsolatos feladatok megoldására is, hiszen nem mindegy, hogy egy termékből milyen a választék. mekkora a gyártás határideje és milyen a minőség. Féloldalú tervek Hasonlóképp elhanyagolt terület a termelés jó megszervezése, mert ez legtöbbször kimerül a főfolyamat A munka- és üzemszervezés fontosságát senki nem vitathatja, hiszen az egyik fontos alapja gazdasági feladataink sikeres megoldásának. Alkalmazása pedig — az új beruházásokat ner* számítv'a — különösebb anyagi befektetések nélküli nyereséget adhat az egész népgazdaságnak. Következik: Káros huzavona. Balogh József Emlékeztető (soKész) Nyíregyházi jósavárösi képestáp; l
