Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

1975. július 27.

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

7

Vakációban szeptemberről „a halhatatlan kedves

MÉG JAVÁBAN TART A NAGY VAKÁCIÓ, s ilyenkor azt tartják, istenkísértés iskoláról,^ jövő tanévről szót ejteni. Kell a ki- kapcsolódás nevelőnek, gyermeknek, szülőnek. Ez így igaz, kell a pihentető időszak, amikor a gyermek, a pedagógus legfeljebb csak gondol az iskolára, de még távoltartja magától a szeptemberi gondokat, feladatokat. A „kulisz- szák” mögött azonban az oktatásügy irányítói nem tartanak vakációt. Ez az időszak az új tanév megalapozását szolgálja. Erről volt szó azon a sajtótájékoztatón, melyet a közelmúltban az oktatásügyi miniszter tartott a következő tanév legfontosabb feladatairól. Mi várható? Milyen változások érlelődnek szeptemberre?

Egy kis túlzással azt is mondhatnánk; az új tanév talán legfőbb változása, hogy nem lesz változás, legalábbis alapvető, új intézkedéseket nem léptetnek életbe. Ez arra utal, hogy az Oktatási Minisztérium egyelőre elegendőnek tartja a már hozott intézkedéseket

— a tananyag-módosításokat, a tanulói túlterhelés mérséklését, a pedagógusok heti kötelező óraszámának csökkentését, és a többit. Most már a gyakorlatban vizsgáznak az intézkedések, és amikor és ahol szükséges a finomítás

— mint az érettségi „osztályzatok” esetében — a minisztérium nem késlekedik felülvizsgálni korábbi álláspontját és meghozni a módosító rendelkezéseket.

Ez a rugalmasság jellemzi az új tanévben életbelépő intézkedéseket is. A pedagógusok elmélyültebb nevelőmunkáját, a túlterhelés csökkentését szolgálja a szeptember elsején hatályba lépő óraszámcsökkentés „második üteme”. S bár — mint a miniszter is hangsúlyozta — alapvetően új intézkedéseket nem hoznak az új tanévben, mégis minőségi javulást eredményezhet az iskolákban az új matematikai tantervű oktatás további szélesítése. A társadalmi igények tűzték napirendre az állampolgári ismeretek és a családi életre nevelés témakörét, melyek a szeptemberben kezdődő tanévben elfoglalják méltó helyüket az iskolai oktató-nevelő munkában.

DE AZ ÖRÖKTÉMA, a munkára nevelés is jobban előtérbe kerül az új tanévben, mint eddig. Egyelőre csak kísérletképpen néhány iskolában bevezetik a kötelező közhasznú társadalmi munkát. Ez sem új igény, hisz az életrenevelés egyik fontos színtéré a munka, ahol a fiatalok jellemformálása, közösségi magatartása, pályaérdeklődése, valóságismerete gazdagon kibontakozhat. De kihasználják-e az iskolák ezeket a lehetőségeket? Vajon nem köti-e még mindig nagyon a nevelőt a kötelező óraterv? Ezt kívánja oldani a lassan tantervileg is körvonalazódó törekvés, amelynek továbbra is egyik legjobb forrása az iskolák és az üzemek közötti tartalmas kapcsolat. Megyénkben is nagy tartalékok vannak még az „Egy üzem egy iskola” mozgalom által nyújHAT TROJKA

Az országban már harmadszor rendezik meg az orosz nyelvi tábort. Az Oktatási Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet célja a táborral az, hogy a fizikai dolgozók gyerekei, akik orosz nyelvből kimagasló eredményt érnek el, továbbfejlesszék nyelvtudásukat.

Nyíregyháza második éve ad otthont a tá- borozóknak. A Münnich Ferenc Kollégium jó feltételeket teremt az elhelyezéshez. 50 szovjet fiatal érkezett Moszkvából, a Lomonoszov egyetemről és Vlagyimirból, a tanárképző főiskoláról. Szabolcs, Bács-Kiskun és Békés megyéből 100 középiskolás diák tanul a táborban. Az alapegység a trojka, két magyar és egy szovjet diák alkotja. Ezek állandóan együtt vannak és a kollégium 3 ágyas szobái biztosítják azt is, hogy a „trojkák” egy helyen aludjanak.

A tábor élén Molnár István, a tanárképző főiskola adjunktusa áll. Két szovjet helyettese van.

— A tábor júl. 7-től 26-ig tartott. Ezután a szovjet fiatalok egyhetes kirándulásra mennek a fővárosba. A három hét programját úgy állítjuk össze, hogy a diákok a kulturális, sport- és egyéb programok segítségével szinte észrevétlenül sajátítsák el a nyelvet. A „nyelvi környezet” teszi lehetővé, hogy a fiatalok az élő, a beszélt társalgási nyelvet ismerjék meg. A hivatalos nyelv itt az orosz és a magyaroknak egymásközt is így kell beszélni. A kollégium minden helyiségére orosz nyelven írtuk ki az elnevezését. így akarva, nem akarva meg‘kell tanulni.

Nagyon gazdag programot szerveztek a résztvevőknek. Voltak már gyárlátogatáson, honvédelmi versenyen, társadalmi munkában őszibarackot szedtek Ilona-tanyán.

A kötött foglalkozásokat szovjet tanárok vezetik. Egy csoport — gruppá — hat trojkából áll.

Alekszandra Tyitova a vlagyimiri csoport vezetője már tavaly is járt nálunk.

— Örülök, hogy most is meghívtak a táborba. Sok barátot szereztem már a múlt évben is. Közülük néhány most is munkatársam, meglátogatnak bennünket és mi is kapunk

tott lehetőségekben. Ma már túl kell lépni az olyan, csupán praktikus — és olykor egyoldalú — kapcsolaton, amely abban merül ki, hogy az üzem valamelyik brigádja rendbehozza az iskola elhasználódott felszereléseit, ezermesterkedik, reperál. D mit kap a tanulóközösség az üzem kollektívájától, ami hozzájárulna életük tartalmassá tételéhez, a technikai ismeretek és érdekességek megközelítésén túl, mit éreznek meg az alkotó munkából, ami ugyan sohasem jelenik meg vegytisztán, megfogha- tóan, de ezer és ezer mozaikból összerakódhat a mindennapos jó kapcsolat segítségével, az üzemi és iskolai kollektívák találkozásainál.

ILYEN KÖVETELMÉNYT TÁMASZT AZ ÉLET az új tanévben. Ha az egyoldalú oktató szemlélet nem ötvöződik az emberformálással, a neveléssel — csak ismerethalmazokat őrző fiatalokat eredményez, akik nem mindig tudják, mit kell kezdeniük a megszerzett ismeretekkel. Ezért hívta fel a figyelmet külön is az oktatási miniszter a nevelők nevelésére, a szemlélet állandó erősítésére, amely nem téveszti szem elöl a tantárgyi „erdőben” a lényeget, a sokoldalúan művelt és szocialista eszmeiségű és erkölcsű nemzedék nevelését. És ezt a feladatot, bár zömében az egyes tantárgyak nevelési-oktatási keretei között kell megvalósítani, valamennyi pedagógusnak első és legfontosabb kötelessége, a társadalommal és önmaga lelkiismeretével szemben. A világnézeti, az erkölcsi nevelés hang- súlyozása, ezért nem divat, nem egy-egy tanév slágercíme, hanem cél is, eszköz is, hogy olyan embereket neveljenek iskoláink, akik nemcsak korszerű technikai és egyéb ismeretekkel rendelkeznek, hanem tudományos világszemlélettel.

A JÓ NEVELŐ-OKTATÓ MUNKA nélkülözhetetlen eszköze a jó tankönyv. Rosszul megírt, módszertanilag és más szempontból hiányos tankönyvekből tanítani igen nehéz. Megyénkben mintegy tizenöt-húsz olyan pedagógus van, akik tankönyvek, segédkönyvek, példatárak, kisegítő füzetek írásával is gazdagítják a pedagógia tudományát és gyakorlatát. Az Oktatási Minisztérium az eddiginél jobban kívánja „menedzselni” a tankönyvírást, az első 25 könyvre már meghirdették a pályázatokat és iggp nagy az érdeklődés. Sok felhalmozódott kincset őriznek az élenjáró nevelők, melyek tankönyvek, segédkönyvek formájában a jelenleginél jobban segíthetnék az iskolai nevelés nagy és nehéz munkáját.

Ha mindezekből az új tanévben megvalósulnak a leginkább sürgető és valójában már megalapozott tennivalók, máris bizakodóbban nézhetnek szeptember elé nevelők, fiatalok, szülők, a nevelésért mind nagyobb felelősséget érző és vállaló közvélemény.

Páll Géza

EGY GRUPPÁ

sok meghívást. Ha külföldre megyek, ide, önökhöz jövök legszívesebben. Nagyon jó együtt dolgozni a magyar diákokkal, szeretik a munkát, aktívak.

Ludmilla Tomasevszkaja is a vlagyimiri főiskola tanára, szintén másodszor van itt.

— Már a vonaton gyűjtöttük az ötleteket, hogyan lehetne még színesebbé tenni a tábor életét. A magyar és a szovjet diákok egyaránt örömmel dolgoznak. így a mi munkánk is szép, érdekes.

Ljuba Csernisova az egyik trojka vezetője, zeneszakos tanári diplomáját júniusban kapta meg.

— Mi már rég elszoktunk a fegyelmezett, tábori élettől. Ott például reggeli torna is van. De mint kezdő pedagógusok, nagyon sok hasznos tapasztalatot szerzünk a táborban.

A trojka másik két tagja Kazinczi Erika és Nagy Katalin. Mindketten orosztanárok akarnak lenni. Hárman jól összebarátkoztak, a honvédelmi versenyen közösen aranyérmet nyertek.

— Először nehéz volt az iskola után megszokni újból a kötött foglalkozásokat, de nagyon jól érezzük itt magunkat és már sokat tanultunk.

Július 26-án búcsúznak a tábor lakói. De a barátságok, amik itt szövődtek és a sok-sok élmény, emlék megmarad.

Tóth Kornélia

200 éve született Brunszvik Teréz

Kétszáz éve, hogy megszületett Pozsonyban Brunszvik Teréz. Neve ott szerepel minden magyar és külföldi lexikonban, mert ö alapította Magyarországon és az európai kontinensen az első kisdedóvókat, és mert sokan benne sejtették Beethoven halhatatlan kedvesét. A halhatatlanság igaz akkor is, ha azok a rejtélyes Beethoven-levelek nem hozzá íródtak. Nem volt művész, sem tudós, igazában még nevelőnek is műkedvelő maradt mindvégig. Egyes-egyedül érzelmeiben volt rendkívüli, abban, ahogy a sorssal küzdő embert szeretni tudta. A leendő embert óvjuk, szeressük a gyermekben az emberiség jövőjét — ez életének és művének legfontosabb tanulsága, legfőbb szellemi hagyatéka.

. „A Brunszvik név mindörökre Beethoven nevéhez kapcsolódik, aki maga írta fel két legszebb művének homlokára” — írta Romain Rolland, utalva arra, hogy Beethoven 1810 augusztusában utasította kiadóját, hogy a Fisz-dur szonáta ezzel a dedikációval jelenjék meg „Die Fis-dur Sonate á Madame la com- tesse Therese Brunswick”. A mű novemberben jelent meg, ugyanakkor, amikor a Brunszvik Ferencnek ajánlott „Phantasie” zongorafantázia. .

Beethoven és a Brunszvik család ismeretségéről így ír Barabás Tibor.'

„Az özvegy Brunszvik grófnő, egykor a császárnő udvarhölgye, két lányával kopogtat be Beethovenhez, az Ezüst Madárház harmadik emeleti bútorozott, rendetlen szobájába. A két lány ismeri már a szerző variációit. Az idősebbik, Teréz, hatéves korában már Rosette egyik versenyművét játszotta, de mind a négy Brunszvik gyerek vérbeli zenész volt, akik égtek, versenyeztek egymással a muzsika sze- retetében: Teréz, Jozefin, Ferenc és Sarolta. Jozefin szép volt és vidám, Teréz huszonegy éves, komoly és mélyérzésű, ügyes ruhákkal leplezte kissé ferde vállát. Rövid beszélgetésük után Beethoven arra kérte Terézt, hogy üljön a zongorához, hallani akarja... Teréz tehetséges volt és megindító. Ludwig tizenhat napon át minden déli tizenkettőkor pontosan megjelent a grófnő szállásán és öt óráig fáradhatatlanul tanított. Teréz írja: „A nemes mester nagyon meg lehetett velem elégedve, mert tizenhat nap után egyszer sem talált kifogásolni valót. Akkor történt, hogy megkötöttük Beethovennel a.z őszinte, gyengéd barátságot, mely haláláig tartott;”. Beethoven a család bizalmasa, barátja lett Éveket töltött a család martonvásári kastélyában, s a környezet nem egy remekművének ihletője lett.

Amikor Beethoven meghalt, sárgult papíron három, soha el nem küldött levelet találtak ládájában. Sem címzés, sem dátum nem ad útbaigazítást, kihez is írhatta e szenvedélyes hangú szerelmes leveleket. Talán Brunszvik Terézhez?

A halhatatlan kedves kilétének titkát nem sikerült eddig — és talán soha nem is sikerül — kétségtelen bizonyossággal felderíteni. A könyvtárra terjedő Beethoven-irodalomban megoszlanak a vélemények e titok kutatói között.

A, W. Thayer, az egyik legtekintélyesebb Beethoven-kutató szerint Brunszvik Teréz volt a halhatatlan kedves.

A titok azonban rejtve maradt, csak a vélt halhatatlan kedvesek száma szaporodott. A sokat kutatott kérdés lényegére Romain Rolland tapintott rá legjobban, abban a levélben, amelyet 1927-ben Hajnal Istvánnak, Eszter- házy herceg akkori levéltárosának küldött: „Nem az a fontos — írta —, hogy tudjuk azt, hogy Beethoven kit szeretett, hanem az, hogy negyvenedik éve elmúltával az A-dur szimfónia (VII.) és Goethével való találkozása idején a szenvedélyes elragadtatás ilyen állapotában volt,”

Brunszvik Teréz nővére, Jozefin gyermekeinek nevelése érdekében utazik Svájcba, Pestalozzihoz, a modern pedagógia úttörőjéhez.

Útjáról így számol be édesanyjának írt levelében: „Amikor elindultunk Pepivel, hogy a drága kicsiknek nevelőintézetet keressünk, nem sejthettem, hogy az én számomra hoz mérhetetlen hasznot ez az utazás, hogy én fogok újjászületni! Munkáséletet akarok élni, mint Édes Anyám. Szántani és vetni szeretnék, MoéSárakát' lecsapolni, mint Édes Anyáin ítette aáótMartonvásárott. A történelem menetért,-íaz emberiség jövőjére csakis úgy hathatunk, ha a jövő nemzedéknek szenteljük figyelmünket. Ha jól neveljük a gyermekeket, ha megelőzzük a bűnt, a mértékte- lenséget, ha olyan embereket nevelünk, akiknek kívánságai, igényei egyensúlyban vannak tehetségükkel, munkájukkal, akik kormányozni tudják önmagukat és helyesen használni erőiket. Az igazi jóság erő: aki erőtlen, nem lehet jó, csak áltatja magát. Aki gyenge, az minden szándéka ellenére terhére van másoknak, ahelyett hogy embertársai hasznára,

örömére vagy éppen segítségére lenne. Ha az ember nem elég erős, szenvedélyei uralkodnak rajta, akarata ellenére.”

Pestalozzival való találkozása sorsdöntő volt életére; elhatározza, hogy a gyermeknevelésnek szenteli életét. 1821-ben Budán a Krisztinavárosban, szülei házában megalapította hazánk első kisdedóvóját, az Angyalkertet. Kezdeményezése nyomán 1861-ig ösz- szesen 116 óvoda létesült Magyarországon. Tizennégyet Brunszvik Teréz saját költségén tartott fenn — személyes vagyonát, ingóságait és 10 ezer forintnyi kelengyepénzét költötte azokra az intézményekre, amelyeknek támogatására kora arisztokratáit is meg akarja nyerni.

Az első magyar óvoda megnyitása után néhány évvel felkérték, hogy személyesen vegyen részt az első bécsi kisdedóvó megalapításában. 1836-ban és 37-ben Brunszvik Teréz Németországban, Genfben, Párizsban és Londonban tanulmányozta a gyermeknevelés ügyét.

A martonvásári Brunszvik-kastély ma.

A kisdedóvók intézményes fenntartására ő alapított hazánkban először nőegyleteket, hogy társadalmi úton is elősegítse új óvodák felállítását. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy egyik legkövetkezetesebb hívé volt a női . nem egyenjogúsításának. Egy 1820-ban papírra vetett vázlata elárulja, milyen mélyen foglalkoztatták a nőemancipáció kérdései: „Milyen helyet foglalhatnak el a nők egy államban, ha ehhez kedvük van? Mik lehetnek a nők önállóan (akár mint hajadonok is), és mennyiben tehetnek s alkothatnak ilyenkor többet s általánosabbat? Milyen a nők felfogása, műveltsége országok és társadalmi osztályok szerint?” A felháborodás hangján ír a nők elnyomatásáról; méltatlankodik amiatt, hogy míg a férfiak szabadon követhetik hajlamaikat, s kibontakoztathatják tehetségüket, addig a családanyák négy fal közé vannak zárva, s egész tevékenységük kimerül a család, a háztartás szolgálatában. A nőkérdésről vallott nézetei minden bizonnyal segítették benne kiérlelni azt az elhatározást, hogy 1817-ben tervezetet dolgozzon ki egy pesti és egy budai nőegylet alakításáról, és ezáltal a házasszonyokat, családanyákat, közhasznú - tevékenységre, a népnyomor en^hítésgt cé&i£4taritatívi és pedagógiai intézmények táűiogátsjsára mozgósítsa. “ '■

Brunszvik Teréz a női nemet „az emberiség fontosabb felének” tartja, és a leányok mint leendő családanyák nevelését' az embernemesítő munka kulcskérdésének tekinti.

A nőnevelés Brunszvik Teréz pedagógiai programjának gerince és kiindulópontja. Ezt a koncepciót akkor sem adja fel, amikor a kisdedóvó intézetek szervezésén fáradozik, írásaiban többször hangsúlyozza, hogy tevékenységének végső célja az emberiségnek a családanyák által való megnemesítése, és az intézményes kisdedóvás ennek előkészítő eszköze.

Életének utolsó éveiben gyakran gondolt a martonvásári parkban és kastélyban töltött szép napokra. Emlékezete a múlt messzeségéből ilyenkor mindig felidézte a mestert, Beethovent. „Beethoven olyan, mint egy álom, hogy házunk barátja volt” — írta naplójában.

összeállította: Kádár Márta