Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám
1975. július 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pártiskola az életben O lykor egy párttitkárt is nehéz megtalálni, nemhogy kettővel szót váltani. Egy kora reggel szerencsém volt. Kettővel futottam össze: Kordán Mihállyal, a HAFE és Katona Bélával, a MEZŐGÉP csúcs vezetőségének a titkárával. Siettek, mondván titkári tanácskozás lesz, s utána tapasztalatátadás. Kordán magyarázta, sokat várnak tőle, a városi első titkár számít rá. „Ilyen tapasztalt titkár sokat segíthet a most kezdőknek.” Nos, erre ő nem számított, hiszen alig harminc esztendős. „Veterán” lett. Legalábbis a párttitkárok sorában. Katona Bélát már nem is kérdeztem, ő is készült a beszélgetésre, a tapasztalatok átadására. Először meglepődtem, később elgondolkodtam a dolgon. Eszembe jutottak azok a fiatal, még tapasztalatlan, harmadik nemzedékünkhöz tartozó pártvezetök, akik 1974. végén, 1975. elején a vezetőségválasztáskor kaptak bizalmat, s mondjuk meg őszintén: nem is tudták egy ideig, mit is kezdjenek vele tapasztalat, rutin, hozzáértés, gyakorlat híján. Nem baj, mondták az idősebb és fiatalabb párttagok, majd beletanulnak. Nos, ez kezdődött akkor, s folytatódik. Szerénykedtek: „Mit tudnánk mi átadni, jó módszert?” De becsületükre váljék, készültek. Miért is van erre szükség, hogy foglalkozott e kérdéssel az MSZMP Nyíregyházi városi Bizottsága a pártértekezlet elé terjesztett beszámolójában. Ebben többek között a következő olvasható: „A káderutánpótlás nevelése nem megnyugtató... A pártvezetőségi tagok politikai iskolai végzettsége hiányos.” Nos, e hiányok pótlására már történt egy s más, de még mindig a kezdetnél tartunk. És mindennél többet ér, ha a tapasztaltabbak adják át munka- és vezetési módszereiket, az irányítás fortélyaival ismertetik meg a fiatalabbakat. Ez elvtársi segítség is, kötelesség is. E helyen szólunk e két csúcstitkár vezetésbeli erényéről. Ugyanis a városi pártértekezlet határozata említi: „Tovább kell fokozni a pártvezetőségekben a kollektív vezetés és egyszemélyi felelősség elvének megtartását.” Mindkét csúcsvezetőségi titkár sok jó példát adhat arra, hogyan érvényesíti ezt a lenini elvet a gyakorlatban. Például a HAFE-ban is, a MEZŐGÉP-nél is csaknem minden párttagnak van személyre szóló megbeszélt, képességére-képzettségére alapozott pártmegbizatása. Ilyen szellemben nevelték az alapszervezeti párttitkár rókát, vezetőségeket is. Mindkét vasas üzemben sokat tettek az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásáért. A HAFE is, a MEZŐGÉP is olyan vállálatai Szabolcsnak, amelyek munkásdinasztiákat nevelnek. Sokat áldoznak a munkássá nevelésre. E két gyárban és a gyáregységekben színvonalas a szóbeli és írásos pártagitáció. Csak példaként említettük e két párttitkárt, e két üzemünket. Biztosan sok tapasztalatot szereznek a fiatalabbak a többiektől is. Fontos ez az állandó eszmecsere. Nyíregyházán a múlt év végén már 202 alapszervezet volt, 1970-ben 170. Nyolcról tizennyolcra gyarapodott a csúcsvezetőségek száma, s 1970-ben a párttagság létszáma 4800 volt, 1974-ben pedig már több mint hatezer. S zembetűnő, hogy a párttagság létszáma az iparban, az építőiparban fejlődött a legjobban. 1'970-ben 647 volt, 1974-ben 1460. Ebben a párt munkásjellege jut kifejezésre. Ahhoz, hogy a munkások, az üzemeinkben dolgozó kommunisták becsülettel oldják meg a XI. kongresszus által megjelölt feladatokat, feltétlen szükséges a régi és az új pártvezetőségek segítése, rendszeres tapasztalatcseréje. Farkas Kálmán Ofszetnyitány Nyíregyházán A Nyírségi Nyomda új épületében korszerű technológiával, újszerű eljárás- : al készül mától a Kelet-Magyarország. ^.z ofszet síknyomó nyomdai eljárás, el- 1 érő az eddigitől. Nagy feladat elé állítja mind a nyomdászokat, mind az újságírókat, szerkesztőket. Képeink az újság előállításának néhány szakaszát mutatják be. Az első felvételen a fényképész munkáját figyelhetjük meg, aki az újságba kerülő képeket, az oldalakról készült levonatokat fotózza. Tőle a munka a montőrhöz kerül, aki egyben a retusőr js. ö végzi az oldalak színre bontását, ke- ::e alól kerül ki a nyomásra kerülő oldalpár. A nagy precizitást követelő munka eredménye többek között az alá- nyomások, az újság küllemét szebbé tevő szerkesztői elképzelések valóra válása. Utolsó képünkön az ofszet-rotációs ,;ép látható, amely gyorsan ontja magából a szerkesztőségi és nyomdai dolgozók közös munkájának eredményét, a Celet-Magyarországot. Varga József fényképész. Lakások soron kívül, összefogással Több. mint két évtizede élő valóság a szocialista brigáflmozgalom a Volán 5. számú Vállalata műszaki főosztályának dolgozói között. Most egy szép ú,j vonással bővült. Lakásépítésben segítik a leginkább rászorulókat. A részleg dolgozói ugyanis a vállalati keretből kaptak négy munkáslakás építéséhez elegendő anyagi segítséget. A jogos igénylők száma viszont 27 volt, és a kimaradt 23-ból is volt három — ezt a kollektíva állapította meg —, akiknek lakásproblémáját sürgősen meg kellene oldani. Elhatározták, hogy a szükséges kilencvenezer forintot társadalmi munkával teremtik elő. Komáromi Ferenc és Rippel Gyula szerelők valamint Simon Árpád anyagbeszerző számára az akcióhoz már az első napon több mint kétszáz dolgozó gyűlt össze. Szorgalmas társadalmi munkájuk eredményeként már egy lakás induló összegét, 38 500 forintot befizettek a számlára. Július végéig — ígérték a munkatársak —, a másik kettőre való is meglesz. Mátrai Éva montőr. Sziráki László ofszet gépmester, Csorvási Pál tanuló, Turcsán Sándor segédmunkás. 300 éves parasztház Sóstón Nem mindennapi épülettel gazdagodik a Sóstón a szabadtéri falumúzeum. Egy pa- szabi parasztházat építenek itt fel, amely a becslések szerint legalább 300 éves. Az épület teljes bútorzata is megvan, így korhű lesz a berendezés is. Külön érdekesség, hogy a mészrétegek vizsgálatakor egy olyan felületre is rábukkantak, amelyen díszítő, festés látható,; Az .Országos. Műemléki.sEelügyé:- lőség és a' falumúzeum együttes erőfeszítéseként a paszabi ház már erősen rongált részeit is újjáépítik, a gerendázat egy részét kicserélik. Pontos terv szerint készül a bontás, majd a tüz- mentesítés és konzerválás után az építés. A mátészalkai tejporgyár építkezéséhez megérkeztek a berendezés gépei is. Ahogy az építők helyet biztosítanak, megkezdődhet a gépek beszerelése. Jó reggelt, postás néni 4 lépcsőházakban gya- n nakvó tekintetek mértek végig, a munkába sietők közül, néhányan rpeg is kérdezték: — Csak nem akar itthagyni bennünket, Erzsiké? Ezt az újságkötegben válogató, a lapokat sietve a postaládákba dugdosó Marosán Gyulánétól kérdezték, aki már hosszú évek óta hírlapkézbesítő ebben a nyíregyházi körzetben. Ezen a reggelen elkísértem kőrútjára. De mi ez az ijedelem? — Nem szeretik, ha az állandó kézbesítő helyett újonc áll be — magyarázza a középkorú, fürge mozgású, szapora beszédű asszony. — Ha helyettesítés van, vagy új ember, akkor bizony gyakori a hiányzó újság, a tévedés. Én 12 éve csinálom, de táppénzen csak egyszer voltam. Szabadságot se nagyon veszek ki... Közben hajtja a Népszabadságot, Kelet-Magyaror- szágot, képeslapokat, s ügy- gyel-bajjal gyömöszöli a lá- dikók szűk nyílásába. Egyiket négyrét, másikat nyolcrét... — Jól össze kell hajtani, mert úgy nehezebben lehet kicsenni. Mert megesik ám, hogy eltűnik... Amit csak lazán teszek be, annál szólt a gazdája, hogy nincs meg a láda kulcsa. És nem lehet kapni... Látja, ezt érdemes lenne megírni! Már elhagytuk az Arany János utcát, az Árpád utca, a Vécsey utca következik. Nyolc óra — egy órája kezdtük. Ma nem késtek a pesti lapok túl sokat. Van, amikor nyolckor kezdi Marosánné a kézbesítést. S akkor persze jönnek a reklamációk. — Vannak gúnyos megjegyzések, hogy elaludtam, meg effélék... Hiába magyarázom, hogy én hatkor mindig bent vagyok a postán. — Adja már ide, Erzsiként, a lapot! Legalább lesz mit olvasni a vonaton — szólítja meg egy idősebb nő, aki aztán az állomás felé veszi útját. Rajta kívül legalább húszán kézbe kapták a lapot ezen a reggelen. Ismeri őket a kézbesítő. Mint ahogy csaknem mindenkit. A gyerek viszi le a szemetet, átveszi az újságot, strandra igyekszik a család, ők is megkapják. Az egyik lépcsőházban fölszalad az emeletre a „postás néni”, ahogyan nevezik, kezében két napilap. — Egy öreg, rokkant bá- csihak vittem’föl, megkért, már régen így kapja. A másik házban hirtelen lehajol egy ajtó előtt, fölemeli a lábtörlő szélét, felveszi az ott csillogó tízforintost, így egyeztek meg a lakóval, akinek lottót is hord minden héten. Homlokán izzadság gyöngyözik, de mosolyog. Ragyog a nap odakint, jólesik kilépni a huzatos lépcsőházból. A zöld tartályos kis kerékpárt egy kapuval odébb tolja. Rá-ráköszönnek, visz- szabólint. Lassan elfogy a jókora újságköteg. ...Fél tíz múlt, a végére értünk. Egy Népszava hiányzik. Kevesebbet hozhatott, vagy rossz helyre tehette. A ma reggel kihordott közel félezer lap már a helyén van — ennyi hiba megesik. A Toldi utcai kis újságáruspavilonhoz tolja a kerékpárt, elővesz nyolcvan fillért. A megvásárolt Népszavát aztán visszaviszi az üres postaládához. Kész, minden rendben. Tarnavölgyi György Új eljárással készül lapunk
